Magyar Hírlap, 1990. szeptember (23. évfolyam, 205-227. szám)

1990-09-24 / 224. szám

1990. szeptember 24., hétfőMagyar Hírlap ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK - TUDÓSÍTÁSOK Rendszerváltás és hagyományok Nincs szükség hivatalos történelemszemléletre Rendszerváltás és hagyományok címmel rendezett vitát szomba­ton a Nyilvánosság Klub, az ELTE Esztétikai Tanszékén arról, hogy a rendszerváltást követően mi­lyen hagyományok éledtek fel, il­letve melyek iktatódtak ki a ma­gyar történelemszemléletből. A felkért hozzászólók Ludassy Má­ria filozófus, Bródy András köz­gazdász, György Péter esztéta, valamint Hanák Péter, Harsai László és Litván György történé­szek voltak. MH-tudósítás A múlt szemléletének módjá­ról ismerszik meg, hogy ki, mi­lyen irányzathoz, táborhoz, sőt párthoz tartozik — hangsúlyozta Litván György, a történelem­­szemlélet mai sajátosságairól tar­tott referátumában. Az előadó az elmúlt 40 évre, illetve a két vi­lágháború közötti időszakra utal­va rossz magyar hagyományként jellemezte, hogy kialakult, a tár­sadalomra oktrojálódott egy hiva­talos, kötelező történelemszemlé­let. Úgy vélekedett, hogy most megint észrevehető olyan tenden­cia, amely hivatalos, uralkodó jel­legű történelemszemléletet igyek­szik ráerőltetni a társadalomra, s ezzel szemben egy éppencsak megtűrt, ám nemigen terjesztett szemléletet tud elképzelni. Litván megjegyezte: míg Nyugat-Euró­­pában a különböző felfogáson ala­puló történelemszemléletek kon­vergálnak, nálunk épp a távolo­dás jegyei tapasztalhatók. Erre utal például az Irredenta emlék­mű, vagy a Kéri-ü­gy kapcsán ki­bontakozott vita. Szintén veszé­lyesnek ítélte az általa „paranoid­­nak" nevezett szemlélet viszony­lagos térnyerését, amely a termé­szetes konfliktusokat „ördögi go­nosztettként" állítja be vagy fog­ja fel, hangsúlyozván olyan motí­vumokat, minthogy a magyarság bajai a szomszédoktól, a belső idegenektől, a nagyhatalmaktól eredtek történelmünk folyamán. Jóllehet a sérelmek sok esetben természetesek, ám aggasztó a nemzeti önvizsgálat készségének ezzel egyidejű hiánya — mon­dotta Litván György, ráirányítva a figyelmet az olyan attitűd tart­­hatatlanságára, amelyik azt hang­súlyozza, hogy az önvizsgálat fe­lesleges, hiszen azt csupán a kis népektől követelik meg. Ellenpél­daként Litván emlékeztetett a brit miniszterelnök minapi prá­gai gesztusára, nevezetesen, hogy Thatcher, a britek nevében bocsá­natot kért a csetiektől és a szlovákoktól 1938-ért. Végezetül a közelmúlt megítélésének egy olyan káros sajátosságára hívta fel a figyelmet, miszerint számos politikusi, közéleti, történészi megnyilvánulásból olyan követ­keztetés vonható le „mintha nem együtt éltük volna le az elmúlt negyven évet”. Az effajta állás­­foglalásokban tetten érhető a kol­lektív elfojtás és az ideologikus számonkérés egyidejű jelenléte. Hanák Péter szerint aggasztó, hogy pregnánsan kibontakozó konzervatív restauráció jelei ta­pasztalhatók. Idő kérdése csupán, hogy a középkorra vonatkoztatva nem robbannak ki történészi vi­ták — jellemezte a helyzetet. Saj­nálatosnak ítélte, hogy a modern, több elméletből­­táplálkozó törté­netírói iskola —, amelynek kép­viselői szabadságharcukat többek között a Bibó-emlékkönyvvel, Jászi Oszkár rehabilitásával, mű­veinek megjelentetésével már a rendszerváltás előtt jóval elkezd­ték — akár támadásoknak lesz kitéve, minthogy megbotolani lét­szik a demokratikus, korszerű egység Hanák Péter az új dog­­matizmus zászlóbontásán kívül aggályosnak nevezte a bármilyen önkritikára való készség hiányát. Utóbbi markáns jegyeiként jelöl­te meg — mint régi reflexek újjá­éledését — a felelősség el- és át­hárítását, valamint az „ártatlan­ságkomplexus" felerősödését. Re­ferátuma végén Csoóri Sándor­nak a Hitel 18. számában megje­lent írásával polemizálva kifej­tette: Igen veszélyes, egyúttal minden alapot nélkülöző az a szembeállítás, amely szerint az ország szabad és magyar demok­ratákra tagozódik. Bródy András egyebek közt múltunk megítélésének furcsa végletességéről szólt. Ennek okát abban látta, hogy a társadalom to­vábbra is felülről építkezik, s rendi vonásokat visel magán. Ezért lehet vitatkozni arról, hogy ki a magyarabb, avagy a legma­­gyarabb — vélekedett. A referátumokat követő vitá­ban Ludassy Mária azt feszeget­te: van-e értelme nemzeti libe­ralizmusról beszélni napjainkban, a jelző nem jelent-e egyúttal fosz­tóképzőt, hiszen például Angliá­ban nemigen vetődhet fel a libe­ralizmus osztályozása. Hanák Pé­ter úgy vélekedett, hogy a közép­­kelet-európai régiónak van törté­nelmi önállósága, ezért itt helyt­álló a nemzeti liberalizmus kate­gória, szemben mondjuk Angliá­val vagy Franciaországgal Ko­­moróczy Géza hozzászólásában hi­básnak nevezte az egységes törté­nelemszemlélet kialakítására irá­nyuló elképzeléseket. Szükséges­nek tartotta, hogy többféle törté­nelemtankönyvek készüljenek, hiszen az így megjelenő sokszí­nűség alááshatja a nemzeti tan­terv „betonépítményét". F. A. Nemzetközi konferencia Mit jelent a liberalizmus? Mit jelent ma a liberalizmus Közép- és Kelet-Európában?­­ címmel kétnapos nemzetközi kon­ferenciát rendezett a Szabad De­mokraták Szövetsége és a Fried­rich Neumann-alapítvány kö­zösen. A tanácskozáson félszáz li­berális politikus és gondolkodó vett részt. Megnyitót Konrád György, a Nemzetközi PEN Klub elnöke mondott. A tanácskozá­son Urs Schoettl a Liberális In­­ternacionálé alelnöke kijelentette, hogy tavaly a kontinens liberáli­sai a szabadság időszakát élhet­ték át, egymás után szabadultak föl Közép- és Kelet-Európa or­szágai a kommunista diktatúra alól, s a forradalmi változásokat nem követte leszámolás. A nem­zetközi konferencia résztvevői a liberalizmus közép-kelet-európai jelentéséről, a nemzeti kisebbsé­gek helyzetéről, egy új európai biztonsági rendszer kiépítésének lehetőségéről, valamint e térség fejlődésének esélyeiről és csap­dáiról — Adam Michnik előadá­sa nyomán — tanácskoztak. Kis Jánost, az SZDSZ elnökét arról kérdeztük meg, miként ítéli meg a liberalizmus helyzetét, milyen értékeket nem nélkülözhet az esz­mekör értékrendjéből politikai életünk, s mik a liberalizmus esé­lyei. MH-tudósítás — Mi a közép- és kelet-európai liberális eszmekör sajátossága? — A liberális alapelvek között különbség nincsen, azonban min­den országban más hagyományo­kon, szellemi tradíciókon alapul­nak, más tradíciókhoz kötődnek, és mindenesetre eszerint kell fel­dolgozni a liberális eszme­kört Nyugat-Európában a liberális pár­tok egy pártot jelentenek olyan politikai spektrumot, amely elfo­gadja az alkotmányos demokrá­ciát, és a piacgazdaságot, mint a gazdaság koordinálásának fő esz­közét. — Milyen liberális értékekről nem mondhat le ma Magyaror­szág, milyen eszméknek kell a po­litika homlokterébe kerülniük? — El kell fogadni az egyéni jogo­kat, az egyént megillető jogokat, tiszteletben kell tartani azokat, el kell választani a magánügyet a közügyektől. A vallásos hittel kapcsolatos elképzeléseket az ál­lamnak tiszteletben kell tartania, semlegesnek kell mutatkoznia vi­lágnézeti vitákban és hitkérdé­sekben. Idetartozik a polgári egyenlőség; az állammal szem­ben minden polgár egyenlő, füg­getlenül attól, hogy mit vall a jó életről, mi a világnézete. Az egyik alapvető liberális érték a tole­rancia. El kell ismerni, hogy sok­féle meggyőződés lehet moráli­san, racionálisan tiszteletet éb­resztő. Nem moralistának vagy szkeptikusnak kell lenni, de el kell fogadni a másik ésszerű meg­vitatásra alkalmas meggyőző­dését. — Van-e valami különös jelen­tősége, hogy éppen most került sor a konferenciára? — Az a paradox helyzet alakult ki, hogy Kelet-Európában vi­szonylag erős liberális pártok ala­kultak, ennek ellenére a liberális eszmék nem tudtak mély gyöke­reket ereszteni. Ugyanakkor a kommunista diktatúra felszámo­­lásával nem ért véget az alkotmá­nyos demokrácia és a piacgazda­ság kiépítése érdekében elindult küzdelem. Vannak olyan felada­tok, amelyek csak közös meggyő­ződéssel és fellépéssel oldhatók meg. Szükséges tehát megterem­teni az együttműködés kereteit. A nemzetiségi kérdés például ösz­­szehangolt cselekvést igényel ak­kor, amikor például a militáns nacionalizmus hangjai felerősöd­ni próbálnak. — Megítélése szerint a liberális eszmekör milyen támogatottság­ra találhat Magyarországon? — Potenciálisan széles a libe­rális értékeket támogatók tábora, sokan elfogadják azokat a társa­dalmi-gazdasági kereteket, ame­lyekért küzdünk. Potenciálisan sok követője van a liberális esz­meiségnek. Ugyanakkor a libe­ralizmus nehéz helyzetben van. Ennek egyik oka a gazdasági vál­ság, a másik pedig a kommunista diktatúrákban befagyasztott nem­zetiségi kérdés, amelynek meg­oldására, az indulatok felforró­­sodása ellenére megoldást kell találni. 8. B. Konzervatívok , jobboldaliak Gödöllőn Dokumentum az egységes Európáért Dokumentumok elfogadásával zárult vasárnap Gödöllőn az MDF helyi szervezete által összehívott, a közép- és kelet-európai konzer­vatív pártok jövőjéről szóló kon­ferencia. A fórumon, amelyen nyugat-európai és a volt szocialis­ta országokban működő jobbol­dali pártok képviselői vettek részt, napjaink aktuális kérdéseként a kommunizmusból való átmenet problémáiról, a nacionalizmus és a nemzeti kisebbségek kérdéskö­réről, a piacgazdaságba vezető út nehézségeiről és a keresztény ér­tékek védelméről fejtették ki vé­leményüket , majd száz résztvevő egyetér­tett abban, hogy Közép- és Ke­­let-Európa népeinek a piacgazda­ság, a parlamenti demokrácia és a jogállamiság kiépítéséhez Nyu­gatról minden segítséget meg kell adni. Ugyanakkor azt is fontos­nak tartják, hogy ezek az orszá­gok alkotmányosan rögzítsék a jogszerűséget, és biztosítsák az ipar és a kereskedelem tisztessé­ges működéséhez a feltételeket. Leszögezték, hogy a sikeres átme­nethez demokratikus intézmé­nyekre és stabil politikai háttérre van szükség. Deklarációban is rögzítették, hogy ma több európai országban az etnikai és a nemzeti kisebbsé­gek nem élhetnek politikai és kulturális jogaik gyakorlásával. (Konkrét példaként említették a magyar kisebbséget Erdélyben.) Éppen ezért egységesen szólítják fel a résztvevők Európa kormá­nyait, hogy határaikon belül bá­torítsák a nemzeti és etnikai ki­sebbségeket jogaik gyakorlására. Egyben arra is figyelmeztettek, hogy a nacionalizmus ördögi erő, amely ebben az évszázadban már két világháborút is kirobbantott. Mindenki felelős azért, hogy po­litikai előnyökért, vagy területi követelésekért ne szítson nemze­ti viszálykodást. Több előadó fejtette ki vélemé­nyét gazdasági kérdésekről. A vélemények összegzése után a dokumentum megállapítja: Eu­rópa ma gazdaságilag megosztott. Egyik oldalon áll a gazdag Nyu­gat-Európa, a másikon az elsze­gényedő Közép- és Kelet-Európa. A jövőben nem engedhető meg, hogy a fellendülés „európai erőd­je” az Európai Közösség marad­jon, a prosperitást Kelet és Nyu­gat között a tőke, az áruk és a szaktudás szabad áramoltatásá­val kell biztosítani. A dokumen­tum hitet tett a gazdaságilag és védelmileg egységes Európa lét­rejötte mellett. S mivel a viták során többen aggályukat fejezték ki amiatt, hogy megőrizhető-e az országok szuverenitása az egysé­ges Európában, a jelenlevők fon­tosnak tartották azt is tisztázni: az egységes Európát a demokrati­kus európai államok laza, szabad föderációjaként képzelik el. A konferencián az is elhang­zott, és a dokumentumban is visszatükröződik, hogy a keresz­­tény értékekre nagyobb szükség van most, mint eddig bármikor. A jövőben erősíteni kell a kon­zervativizmust a gyakorlatban, és visszahozni a tradicionális keresz­tény értékeket (család, vallás, szeretet), a mindennapokba. Az egyetemistáknak nem tetszett a kormányfő beszéde Provokatív röplapok Szegeden Mi­-tudósítás Nemzeti összefogásra, a stabi­litás megőrzésére,a fenyegető ka­tasztrófa elhárítására és valóban demokratikus önkormányzatok létrehozására szólította fel a­­köz­véleményt szombaton Szegeden Antall József. A József Attila Tudományegyetem Bölcsészka­rán tartott választási nagygyűlé­sen a miniszterelnök határozottan visszautasította a diákságnak azt a követelését, hogy a havi szo­ciális juttatások összegét, a kul­tuszminiszter augusztus 28-i ren­deletétől eltérően, r­e 3150, hanem minimális 4300 forintban állapít­sák meg. A hatalmas előadóte­rem hátsó padsoraiban és lépcsőin nagyobb, — mintegy másfé száz fős — csoportban letanyázott egyetemisták gyakran zavarták meg „kitapsolással", lábdobogás­sal, füttykoncerttel és gúnyos megjegyzésekkel Antall József szónoklatát. A szegedi egyetemi ifjúságot már jóval a nagygyűlés kezdete előtt alaposan felpaprikázta egy provokatív röplap, amelynek sok­szorosított példányait az MDF aktivistái osztogatták, és amely­nek szerzője például így véleke­dett a diákság követeléseiről: „A kommunisták nevetve dörzsölik a kezüket... Mert ezek az egyete­misták megdobálták ugyan na­rancsokkal Lenint, de most aka­ratlanul a Vörös téri mauzóleum felé vezető utat építik. Akaratla­nul is a kommunisták szövetsé­gesei lettek. Legszebb öröm a káröröm. Szeretnétek ünneplést színlelve elvonulni az elvtársak előtt. Lenin szobra előtt? Hát ak­kor rajtol” A diákok egyebek között Jó­zsef Attila- és Bródy János-idé­zeteket tartalmazó transzparen­sekkel­­köszöntötték a népes kísé­retével bevonuló kormányfőt. „Három napja nem eszem, se so­kat, se keveset.” „Ne gondold, óh ne, hogy tiéd a világ!" A kez­deti „kitapsolást" Antall József epés megjegyzésekkel igyekezett „jutalmazni”, amit azonban pfú- tolás és fütty követett. Csaknem kitört a botrány, amikor a mi­niszterelnök jól érzékelhető inge­rültséggel közölte: az ilyen meg­nyilvánulások miatt a diákokat néhány éve még a hátsó kapun át vezették volna ki az épületből". Rövid zúgolódás után azonban a kormányfő­­megkezdhette szónok­latát. Antall József hosszasan ele­mezte a magyarországi demok­ratizálódás folyamatát, amelyben szerinte a kommunistaellenes Nyugat eltökéltsége, az Andro­­pov-tanítvány Gorbacsovnak és a KGB-hez közel álló munkatársai­nak realitásérzéke meghatározó volt. Éppúgy, mint a széles tár­sadalmi i bázison alakult MDF te­vékenysége. A szocialisták, a re­formkommunisták és a mai libe­rális ellenzék érdemeiről is szólott a miniszterelnök egy-egy rövid mellékmondatban. Ez utóbbiak jelenlegi szerepét később többször is határozottan bírálta, megálla­pítva: sajnálja, hogy az oppozí­­ciós pártok csupán kritizálnak és támadnak, de nem képesek ko­moly programokkal, igazán konst­ruktív ötletekkel hozzájárulni a válság felszámolásához. A kormányfő, miután a nem­zeti összefogás és a stabilitás nél­külözhetetlenségéről, az önkor­mányzati választások fontosságá­ról szólott, visszatért a diákság követeléseire. Közölte: nem tart­ja őket megalapozatlannak, de a költésgvetésből sajnos nem futot­ta többre, s végzetes következmé­nyekkel járhatna, ha a társada­lom valamennyi rétege hasonlóan igyekezne érvényesíteni jogait. .Attól az értelmiségtől, amely a világ felé tájékozódni kíván, tár­gyilagosságot kérek, s nem lelke­sedést" — jelentette ki a minisz­terelnök. Nem éppen tárgyilago­san, s még kevésbé lelkesen, el­lenkezőleg: füttyhangversennyel és dühödt pfújolással fogadták azonban az egyetemisták az indu­latain nyilvánvalóan nehezen uralkodó miniszterelnöknek ezt a kijelentését: „...nem az egész egyetemi ifjúság, hanem annak csak egy kis csoportja követel", s ez a csoport „magára ölti a leg­főbb számszék nehéz tekintetét". A kormányfő „ellenzéki hátterű­nek” nevezte az egyetemisták mozgalmát, amely mögött szerin­te „joggal és okkal sejthetünk összefüggő politikai propagan­dát". Beszédében Antall József többször is említette a bukott rendszer vezetőinek felelősségét a felsőoktatás nyomorúságáért. A nagygyűlés viszonylag eny­hült légkörben fejeződött be, a szegedi diákság több vezetője azonban­­közölte lapunk munka­társával. Antall József beszédé­nek „csekély tartalma és ingerült hangneme" okot ad arra, hogy az egyetemisták szerdán már ne csupán a szociális juttatások nö­velésért és a kultuszminiszter le­váltásáért vonuljanak az utcára, hanem általában a kormány te­hetetlensége ellen tiltakozzanak. A nagygyűlést követő sajtótá­jékoztatón Mikola Tibor nyelvész­professzor, a szegedi bölcsészkar dékánja nyilatkozatot olvasott fel, kérve a kormányfő segítségét a felsőoktatás és a szegedi böl­csészkar nyomorúságának meg­szüntetésére, jelezve, hogy nem­csak az épületek és a fölszerelés „kopása" ad okot aggodalomra, ha­nem a rosszul fizetett oktatói kar fogyatkozása is. Válaszában An­tall József kijelentette: látott már egyetemet lényegesen rosz­­szabb állapotban, a bölcsész- és a jogászképzés pedig egyébként sem olyan költséges, mint más felsőoktatási ágazatok, ily módon a munkafeltételeket a külföldi kapcsolatok fejlesztésével is le­hetne javítani. A Magyar Hírlap kérdésére a kormányfő közölte: a Kisgazdapárt ezután is része lesz a kormánykoalíciónak, és ő to­vábbra is arra törekszik, hogy az FKgP legfelkészültebb és erköl­csileg legmegbízhatóbb erői ve­gyenek részt az ország irányítá­sában. Egy kérdés nyomán el­mondotta azt is: a szovjet olaj­­szállítások csökkenése részben destabilizálhatja hazánkat, ezért el kell kerülni, hogy mások, belül­ről" destabilizáljanak. Lengyel Andris György MTI Fotó: Németh György Új Híradó a TV 2-n MH-tudósítás Ma este kilenckor jelentkezik először a Tv Híradóból kivált szerkesztő-riporterek híradója a Tv2-n. Két héten át láthatjuk most, majd még novemberig, va­lamikor ismét két hétig húszper­ces hírműsorukat, amelyben­­ a vasárnapi, habos kakaó mellett tartott sajtótájékoztatójukon hal­lottak szerint — több politikát, sok rövid riportot, objektív, párt­semleges megközelítést kínálnak. Külsőségeikben is mások lesz­nek: új stúdióképpel jelentkeznek és két műsorvezetővel. Eltűnik a közreműködők sorából a bemon­dó és a sportriporter. Három új műsorvezetőt avatnak, három fia­tal rádiós külpolitikus személyé­ben: ők Nika György, Frei Tamás és Dános András. A tizennégy ta­gú csapat tagjai , akikkel ezen­túl vasárnap kivételével minden este kilenckor találkozhatunk: Bayer Ilona, Bánó András, Be­­recz Anna, Hídvégi József, Kapu­vári Gábor, László B. Katalin, Lendvai Szabolcs, Losonczi Lívia, Lugosi Viktória, Nagy Mariann, Radics Péter, Sebes György, Tóth Judit, Varga Sándor. Államosított házát, in­gatlanát vissza szeretné kapni? Iratait nem találja? Nem tudja, mit tegyen? Segít önnek a SASSZEM Kft. 1121 Budapest, Normafa út 23 a. Tel.: 115-6223, 136-8004, 173-5444, 180-4774. Fax: 156-8004Telex: 20­738 Sztrájk csak végső esetben Szakmai kérdésekben megálla­podás született Siklós Csaba köz­lekedési, hírközlési és vízügyi mi­niszter, és a Légiforgalmi Irányí­tók Független Szakszervezetének képviselői között vasárnap dél­előtt. A megbeszélések egyik témája a légtér felhasználásának megvál­toztatása, illetve a polgári repü­lés elsődlegességének biztosítása volt. A szakminisztérium ebben az ügyben már korábban felvette a kapcsolatot a Honvédelmi Mi­nisztériummal, de megoldás csak a szovjet alakulatok teljes kivo­nulása után születhet. A légiforgalmi Irányítók új re­pülésirányító központ megépítését szorgalmazzák. A minisztérium képviselői elmondták: az épület kiviteli tervei már készen vannak, de egyelőre pénz hiányában nem kezdték meg az építkezést. A megbeszélésen szó volt a mintegy kettőszáz légiforgalmi irányító 50 százalékos bérkövete­léseiről is. A főhatóság vezetői az ilyen arányú emelést jelen pilla­natban irreálisnak tartják. El­hangzott: ebben az évben az e területen dolgozók jövedelme már 65 százalékkal növekedett. (E számokat a szakszervezet képvi­selői manipuláltnak tartják.) A szakszervezet képviselői kö­zölték: a sztrájk eszközéhez csak a legvégső esetben folyamodnak. Hétfőn kezdődnek meg a bértár­gyalások a Légiforgalmi és Repü­lőtéri Igazgatóság vezetőivel, ezek eredményétől teszik függővé kö­vetkező lépésüket. Nagy mennyiségi­ elektromos """ anyag kiárusítása 200 Ft/kg-os áron. - Magnetofon-, televízió-, porszívóalkatrészek nagy választékban; - Kondenzátorok, ellenállások (50-60 db kb. 10,- Ft), potméterek eredeti csomagolásban óriási választékban; - Transzformátorok, szalagos magnetofonhoz szalagok (egyszer használt, 20-30 Ft/db); - különféle panelek IC-vel, ellenállással, diódával, kondenzátorral. 20000 Ft feletti vásárlás esetén 20% árengedmény! Barkácsbolt, Hódmezővásárhely, Lumumba u. 1 Tel.: 62/41-774 Nyitva tartás: hétfő-péntek: 8.00-17.00 óráig szombat: zárva

Next