Magyar Hírlap, 1991. június (24. évfolyam, 127-139. szám)
1991-06-14 / 138. szám
1991. június 14., péntek Lassan már elérkezett az ideje annak, hogy valaki megírja a Mozgó Világ történetét. Azt is amit tudunk (mert az ember feledékeny), s azt is, amiről nemigen lehetett tudomásunk. Persze, amíg elkészül ez a múltat feltáró esszé, olvassuk csak szorgosan, mert úgy tűnik, a Mozgó Világ a legkülönbözőbb hányattatásai ellenére megmaradt, megmarad. S méltó is rá. A júniusi szám több anyagot is szentel a szociáldemokrácia történetének. A legérdekesebb írás itt a szociológus Kovács Andrásé. 1956 és a szociáldemokrácia kapcsán azt fejte ü geti, hogy a történelmi körülmények véletlen egybeesése folytán a forradalom legjobban artikulált és legszélesebb körben képviselt célkitűzései leginkább egy szociáldemokrata típusú politikai program részeként voltak összefüggésbe hozhatók egymással. S voltaképp a párt először volt olyan helyzetben, amelyben komoly esélye lett volna arra, hogy a magyar politikai élet meghatározó tényezője legyen. Hajdú Tibor a 18—19-es forradalmak utáni szocdem emigráció kérdéseiről ír. A 20-as évek végére — egykorú számítások szerint — 4000 igazi politikai emigráns maradt. Leginkább Franciaországban tartottak össze, itt Károlyi Mihály és Garbai Sándor segítségével létrejött a Világosság csoport. Hajdú tanulmánya mindenképpen hiánypótló, mert eddig inkább csak a kommunista emigráció kérdésével foglalkoztak a történészek. Mindenképppen figyelmet érdemel Bossányi Katalin interjúja Kis Jánossal és Domány András Walesa elnök első száz napjáról írt elemzése. (Alcíme az is lehetne: Pöttyök a karizmán.) •V.B.É olyóiratszemle A stabil Mozgó Világ Aki adott magára, az eddig csak nézni utálta a televíziót. Újabban már csinálni is utálni illik, amiből egyenesen következik, hogy jaj, szegény nézőnek, aki viszont utálja, nem utálja , nem kap mást. A százforintos olcsó mozijegyek és ötszáz forintos koncertjegy idején úgy kullog vissza a házon kívül kikapcsolódni vágyó közönség a tévékészülék elé, mint a fiatal szépségek után kujtorgó, lapos pénztárcájú éltes férfiak a hitvesi nyoszolyához... És lám, a sok szidalom és átok mögül egyre-másra elővillan valami biztató a megújuló televízióból. Vadonatúj műsorok bukkannak föl, és teszik meg kezdeti tétova lépéseiket. Vagy nagyon is határozottat. Lapunkban is leróttuk a kegyeletet az elhunyt és eltemetett versműsorok fölött, osztozva ugyan a gyászolók fájdalmában, de fenntartva a reménykedés jogát, hogy előfordulhat még valami boldog reinkarnáció. De hogy ilyen nagyszerű legyen..! Mészöly Dezső Lyukasóra című műsora a TV2-n játszi könnyedséggel vette be a képernyőt, holott csaknem egy órán keresztül egyebet sem mutatott, mint hat embert, akik versekről beszélgettek. Mindazokkal, akik nem nézték a Lyukasórát, ezek után elég nehéz elhitetni, hogy az utóbbi idők egyik legkellemesebb műsorát hagyták ki. Mészöly Dezső és vendégei — Ráckevei Anna, Gyurkovics Tibor, Lator László, Lukács Sándor és Mácsai Pál — versrészleteket adtak föl egymásnak, kitalálandó a költőjét. A versrészletek — mivel versimádó emberek válogatták nagy buzgalommal őket— sziporkázóak voltak, csupa gyönyörűség. És persze, egyáltalán nem jellemzőek a költőjükre. Például Petőfi szplínes sorai a magányról... Idézni szerettem volna, de csodák csodája, az én Petőfi összesemben nyoma sincs a Levél Váradi Antalhoz című versnek. Valószínű, hogy az egykori kötetszerkesztő úgy vélte, hogy ennek a meghökkentően petőfietlen hangnak semmi keresnivalója a nemzet nagy költője „igazi” művei között. De most lelepleződtek, a kisstílű szerkesztők és a nagyszerű Petőfi Sándor! Ahogy Petőfiről kiderülhet, hogy lelkének milyen mélységei voltak, Vajda Jánosról meg azt tudjuk meg, hogy— 1887-ben!—miféle édes érzékiséggel írt a megkívánt női testről... A koboldkedvű irodalmárok orrunk alá dörgölték Babits hazafias pátoszát, József Attila, népiességét meg mindenféle hasonló meglepetést... No és hogyan...! Ennyi fölszabadult, vidám arcot — ha jórészt koros emberekről szólva nem lenne furcsa, azt mondanám, kedves ábrázatot — aligha mutatott mostanában a televízió. És persze, a szórakozás közben magas szintű irodalomtanítás is történt ezen a Lyukasórán — úgyhogy senki észre sem vette. A Tény—Képeknek is volt egy üdítő, varázsos riportja, olyan, amiből több életkedv és hiteles optimizmus áradt, mint egyébként egy egész heti filmműsorból. Egy csoport francia fiatal beköltözött Budapesten, a Liliom utca és a Tűzoltó utca sarkán álló elhagyott transzformátorépületbe. Átmenetileg birtokba vették a szörnyű hodályt, és telifestették a falait. Nem művészek, de ha az emberek művészi alkotásnak akarják műveiket látni, hát akkor azok— mondta egyikőjük. Egy másik mosolygós fiú, álmélkodó kisbabáját hintáztatva meg azt ismételgette, hogy nagyon elégedettek Budapesten. És ez nem volt puszta szó. A szedett-vedett göncökbe bugyolált jókedvű ifjak festményeit nem tudom megítélni (minek is kéne), de az biztos, hogy viselkedésük demonstratívabb a legszebb freskójuknál is. Arról szól, hogy a létezés — akárhogyan is — öröm. A művészet is erről szól. Ezért baj, hogy kiszorul az életünkből. És ezért jó, ha a televízió képernyőjére csak appzárts visszanyomul. • Virág F. Éva ■ Tévénapló *■» A boldog reinkarnáció Éppen ezen a héten lesz kilenc hónapja, hogy a fenséges nép száműzöttjei, Remport Sándor és neje, — miután egy hamis paírokkal mesterkedő kémelhárító tiszt kisemmizte őket pilisi házukból — a Parlament hatos kapujával szemben ütöttek tanyát a Kossuth Lajos téren. Viharos éveket éltek át, mesés kalandokba keveredtek, hol volt lakásuk, hol nem. Az utolsó szükség odú kis híján a fejükre szakadt. Hiába folyamodtak a hatóságokhoz jogorvoslatért, panaszuk nem talált meghallgatásra. Akkor határozták el magukat a szelíd tüntetésre. Letelepedtek a fűre, pont ott, ahol naponta elvonulnak a haza bölcsei. Hátha megesik valakinek a szíve rajtuk! Hátha holnap hozzák a nyakkendős urak számzáras fekete akaratáskában a választ eddig benyújtott és elkallódott kérvényeikre. Talán eljön a „kegyelem pillanata”, és megtudják végre, hogy egy tisztességben eltöltött élet után miért tették őket földönfutóvá azok, akik ma „karhatalom jelenlétében" sem hajlandók tárgyalni velük. Ott állnak tehát földbe gyökerezett lábbal az Ország Háza előtt, abban a meghatóan naiv hitben, hogy a rendszerváltás olyan, mint az elsőáldozás: az ártatlanoknak kiszolgáltatják a nélkülözhetetlen szentségeket, és az életre szóló vegytiszta igazságokat. Ez tartja bennük a lelket. Rokkantnyugdíjból tengődnek, semmi vesztenivalójuk nincs. Ezért összeszorították a fogukat, és makacsul elhatározták, hogy itt fognak üldögélni a kitaszítottság élő emlékműve gyanánt, amíg ügyük megnyugtatóan el nem rendeződik, s ha kell, mindhalálig. A jámbor házaspárt még „pokrócos” korszakukból ismerem, mikor a bizottsági ülésekre igyekezve láttam, amint egy hűséges eb társaságában csendesen sütkéreztek az őszi napsütésben a sajátkezűleg készített transzparens alatt. Azóta nem találkoztam velük, csak Fiala Jánosnak a Táskarádióban elhangzott riportjából értesültem róla, hogy időközben szerény, honfoglaláskori komforttal berendezkedtek, számítva arra, hogy az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek. Később hidegre fordult az idő, és a Kossuth tér egyik rekettyéjében, ha nem is „Országsátrat”, de valami „izét” fabrikáltak fóliából, amit zsineggel erősítettek föl egy eleven fa ágára. Ezt kezdetben nem nézték jó szemmel a Parlamentet őrző darabontok, a rendőrség pedig, amely a területfoglalási engedélyek hónaponkénti hosszabbításában oly készségesnek mutatkozott, nem engedte meg, hogy karókat verjenek a gyepbe. Aztán a „ius murmurandival” együtt elismerték, ahhoz mégiscsak van joguk, hogy föld legyen a talpuk alatt és ég a fejük fölött. A viszontagságok dacára napról napra csinosodott a nejlonjurta. Belül szépen kikartonozták, és a szomszédos utcák kukáinak kincseiből alakult ki az az új magyar dizájn, ami hamarosan iskolát fog teremteni. Meg is álltak egy-egy pillanatra a törvényhozásba siető honatyák, na nem a gyámolítás okán, hanem az olyan tréfás megjegyzések kedvéért, hogy „nini, épül a kis parlament!” Vagy ahogy a városban mondják, a „szegények parlamentje.” Ez bizony nem terheli a költségvetést, legföljebb az Országgyűlés roskatag lelkiismeretét. Remporték a kerti csapról hordják a vizet, a Hold utcai piac illemhelyére járnak, a Dandár fürdőben tisztálkodnak (jobb napokon a SZETA ingyenjegyeivel.) Villanyszámlára sem költenek, mert a betlehemi barlang melegét árasztó menedéket bevilágítja az utcai lámpa meg a fejük fölött képződő glória fénye. Ennyi luxust talán meg sem engedhetnének maguknak, ha lenne lakásuk. Meglehet, búvárharangként borulna rájuk a főbérleti magány. Itt viszont egész nap nagy a forgalom. Ez a bungaló a parlament igazi „alsóháza”, kedvelt kegyhelye a populáris politikai ismeretterjesztésnek. Idejönnek egy jó szóért az OTP-kizsákmányoltak, a munkanélküliek, a Dickens- és Móra-regényekbe illő családok s a szociológusok. E „házat” fizikai közelségével majdnem megtisztelte már Thatcher asszony, a holland királyi pár s az amerikai alelnök. És nem sodorta el sem a taxis-, sem a tejblokád. Augusztusban átmenetileg mégis el akarják távolítani, hogy a pápa látogatása idején ne csúfoskodjon ott. Elgondolkodtató, hogy akiket eddig nem gyötört emiatt a szégyenérzet, miért röstelkednek most Szentatya színe előtt? • Stark R. László Magán-hangzó Mi mozog a parlamenti rekettyésben? KULTÚRA Boszorkányok pedig... Júniusban mutatják be a magyar mozik a Boszorkányok című amerikai filmet, melynek „hősnői” egérré változtatják az angol kisgyerekeket. Mígnem... N TT— NEW TECHNOLOGY AND TRADE—2000 TRADE and SERVICE ltd. TRADE AND SERVICE LTD. Cégünk örömmel értesíti Önöket, hogy Magyarországon a RANK XEROX első hivatalos dealereként megkezdte tevékenységét. RANK XEROX fénymásolók, faxok, lézerprinterek, írógépek forgalmazása RANK XEROX berendezések színvonalas szervizellátása RANK XEROX kellékanyagok biztosítása Az Önök igényének legjobban megfelelő ajánlattal, felvilágosítással és információval központi irodánk munkatársai levélben és telefonon egyaránt szívesen állnak rendelkezésükre. Cím: 1085 Budapest, Mária u. 20. vagy 1431 Budapest, Pf. 205. Tel.: 134-0900/194, 196, 134-0393 Fax: 134-0568 A XEROX és RANK XEROX bejegyzett védjegyek , A _ TM , Z_m —Sofa és Hungrelux ablakok, zíWfEm —FAVORIT HAJDÚ és ÉPFA ajtók, —Osztrák lambéria, Á •• —THERWOOLIN hőszigetelő, és sok más építőanyag kapható. 50 km-es körzetben ingyenes házhoz szállítás! I Budaörs, Kamaraerdei út 11. Telefon: 181-3535 I /, .-sv szemzt ..I......................................zr Vukán György: Most kell megírni, vagy soha Ökumenikus mise a pápalátogatásra Vukán György zeneszerzővel egy szolid kis budai lakásban beszélgetünk. A falon Gyémánt László festőművész két alkotása. Az egyiken szólóban, a másikon a Super trió tagjaival látható az ismert zongoraművész-zeneszerző. — 1989. június 16-án volt Nagy Imre és társainak újratemetése. A munkahelyemen hallgattam a rádiót. Egy órán keresztül sorolták a kivégzettek nevét. A Mikszáth Kálmán tér környékén viszonylag sok templom van. Délben olyan őrületes harangzúgás és dudálás kezdődött, amilyet én még életemben nem hallottam. Ez olyan megrendítő hatást tett rám, hogy egész testemben remegtem. Úgy éreztem, hogy tíz éve tervezett misémet most kell megírni, vagy soha sem lesz belőle semmi. Az első változat „Mise az elnyomottakért” címmel készült Ez még nem tartalmazta teljességében a mise kötelező liturgikus szövegét. A világ zenetörténetében csodálatos veisék születtek. Ezek zeneisége fantasztikus, sokszor zseniális. De túl ünnepélyesek, szinte folyton az angyalok trombitálnak. A Kyrie Eleison lehetne akár a Glória is. Úgy éreztem, hogy a zene nem adekvát, nem megegyező a szöveggel. A könyörgés nem igazán könyörgés. Először azt kellett átgondolnom, hogy az én misém mondandója és zenéje miben térne el az eddigiektől. Abban biztos voltam, hogy nem mindenáron kortárs zenét írok. A miliő, a zenekari megszólalás, a hangszerelés legyen mai. Az énekelt részeknél arra törekedtem, hogy igazi dallamok és ne megjegyezhetetlen, kevésbé kifejező áldallamok szülessenek. Már javában dolgoztam az anyagon, amikor az egyik zenész kollégám szólt, hogy Magyarországra látogat a pápa, és erre az alkalomra kellene ajánlanom a misét. Nagyon rövid idő alatt beláttam, hogy ebben van valami fatális. Az, hogy a pápa hazánkba látogat, az abszolút összefügg azzal, amiből én eredetileg kiindultam. Amikor elkészült az Agnus Dei kórusrésze, akkor ötlött fel bennem, de szép volna, ha a kórus által énekelt dallamot egy fekete énekes kezdené el énekelni. Úgy éreztem, hogy a feketék és a fehérek végül nagyon szépen énekelhetnék együtt a Misererét, és ennek a mai történelmi szituáció különleges jelentőséget adhatna. Több elképzelés után Annette Lowman énekesnő mellett döntöttem, akivel már korábban többször dolgoztam együtt. Ő vetette fel, hogy további dallamokra lenne még szükség a darabban, így született meg négy spirituálé hangvételű imádságom, amelyek szövegét Lowman írta. Ezek kerültek az egyes tételek közé. Az általam kiválasztott zsoltárszövegeket pedig Lukács Sándor színművész mondta el. Ezekkel a változtatásokkal a mise ökumenikus formát öltött, amely egybeesik a pápa egyetemességre törekvő vallásfelfogásával. Úgy érzem, hogy a fekete énekesnő és a fehér prózamondó kiválasztása sikeres volt, és a dolog dramaturgiailag stimmel. — A magyar egyházak mit szóltak misetervéhez? — Nem támogatták! Még arra sem voltak hajlandók, hogy az elkészült felvételt a pápához továbbítsuk, így a darab végül egy évvel az elkészülte után, magánúton került a pápához, aki nagyon rövid idő alatt jóváhagyólag reagált. — Kikben lelt végül támogatókra? — Az első perctől kezdve támogattak zenész kollégáim és sok olyan ember, akik ebben igaz ügyet láttak. Első helyen kell megemlítenem a Soros Alapítványt. Ők adták meg az induláshoz szükséges lökést, a kottamásolásokat és más hasonló alapvető dolgokat ők finanszíroztak. Később több jelentkező közül azt választottuk, aki a legtöbbet tudta felajánlani, mert tudtuk, hogy itt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Kórusa, a Creative Art Ensemble és a többiek munkáját, a felvételeket, a tervezett koncerteket, a készülő CD- és duplalemez-kiadást csak jelentős pénzösszeggel lehet megvalósítani. Az OTP nagyon gáláns felajánlása fedezi a költségeket, beleértve az augusztus 15-i és 17-i szabadtéri koncerteket a Margitszigeten. Az öt éve működő Creative Art Ensemble tagjaiból kialakított kft. júniusban bocsátja forgalomba első kiadványát, a „Missa ad dominum Jesum Christum ”-ot. • Simon Géza Gábor —11 MAGYAR HÍRLAP XX