Magyar Hírlap, 1995. június (28. évfolyam, 139-151. szám)

1995-06-29 / 150. szám

1995. JÚNIUS 29., CSÜTÖRTÖK Nem fogadom el a Bokros-cso­magot, mert nem vagyok meg­győződve róla, hogy elsősorban az egészségügyi, szociális és kulturális kiadásokból kell megtakarítani. De ha már így van, végig kellene gondolni, hogy a restrikciós politika med­dig tart, milyen források pótol­ják majd a jövőtől ideiglenesen elvont pénzt. Az­­ érdekeltek együttműködésének megnye­résére szinte semmi sem tör­tént. Márpedig az egészségügy reformját mindenképpen meg kell oldani. Bár a társadalombiztosítási járulék valószínűleg nálunk a legmagasabb a világon, abszo­lút mennyiségben nem nagy összeg. Magyarországon 240 dollár jut egy állampolgár egészségügyi ellátására, míg a fejlett országokban 1000-2000 dollár, vagy ennél is több. Nyil­vánvaló, hogy 240 dollárból nem lehet 1500 dolláros egész­ségügyet csinálni, még akkor sem, ha az egészségügyiek fize­tése nálunk a legalacsonyabb, abszolút és relatív mértékben egyaránt. Szanatóriumok Nem sok érvünk lehet az ellen, hogy az egészségügyi kormány­zat a fogászat, a szanatóriumi kezelés, illetve a kórházi ápolás területén óhajtja csökkenteni a kiadásokat. A fogászati ellátást, a szana­tóriumi kezelést a legtöbb alapbiztosítási rendszer, illetve állami egészségügy nem, vagy csak részben finanszírozza. A szanatóriumi kezelés un­okain jórészt átlépett a törté­nelem. A 3-4 hetes szanatóriu­mi kezelés csak rövid epizód, s kérdés, megéri-e, arányban áll-e a költség az elérhető ered­ménnyel. Persze a beteg kieme­lése az otthoni környezetből, komplex, szakszerű kezelése is komoly gyógytényező lehet. Kérdés azonban, hogy nem egyszerűbb-e a szív- vagy reu­más beteget a lakóhelyén vagy ahhoz közel rehabilitálni, és a Balatonfüreden, Sopronban, Hévízen vagy Balfon felhalmo­zott szakmai tudást és technikát régióik betegeinek rehabilitá­ciójára fordítani. Ösztönözni kell a szanatóriumokat saját maguk fenntartására, de nem szabad engednünk, hogy tönk­remenjenek. A Nemzeti Üdül­­etési Alapítvány a volt szak­­szervezeti üdülőkben több mint egymilliárddal támogatja egészséges emberek rekreáció­­ját. Nem lehetne ebből a pénz­­ből ideiglenesen kisegíteni a szanatóriumokat? A költségek csökkentésére irányuló harmadik intézkedés a kórházi ágyszükséglet felül­vizsgálata, a fölösleges kórházi kapacitások krónikus ápolási egységekké alakítása. Az egészségügyi ellátás azonban alapvetően nem járó- és fekvő­beteg-ellátásra, hanem alapel­látásra és szakellátásra osztha­tó fel. A szakellátáson belül a járó- és fekvőbeteg-ellátás szervesen összefügg, elválasz­tani őket csak erőszakosan le­het, aminek súlyos következ­ményei voltak az elmúlt 45 év­ben. Csak kórházi beteganya­gon ugyanis hogyan nevelked­hetne fel az a szakorvos, aki nem látja a krónikus betegség kezdetét, nem tudja követni el­bocsátott, de meg nem gyó­gyult betege sorsát. Az infark­tus, az agyérgörcs, agyvérzés sokszor fel nem ismert króni­kus betegség következménye. A csak járó betegekkel foglal­kozó szakorvos a krónikus be­tegségek fellángolása, hirtelen kialakuló szövődményei miatt szükségessé váló kórházi keze­lésben nem járatos. Éppen ezért a világon mindenütt az ál­talános kórházak és a legtöbb szakkórház járóbeteg-rendelé­seket működtet, ahol ugyan­azok az orvosok látják el pá­cienseiket járó és fekvő beteg­ként egyaránt. Önálló járóbe­­teg-szakrendelések általában csak ott működnek, ahol nincs kórház, vagy a kórházi ambu­lancia egymagában nem képes kielégíteni a szükségleteket, így volt ez nálunk is az egészségügy államosítása előtt. Orvosgyerek lévén kórházban nőttem fel, és pontosan emlék­szem a MABI, az OTBA am­bulanciáira, de ilyen ambulan­ciája volt az Új Szent János Kórháznak, a klinikáknak, az Irgalmasok Kórházának vagy a Zsidókórháznak és számos vi­déki kórháznak is. Az ötvenes években a kvázi-betegbiztosi- VAN-E KIÚT A KÓRHÁZVÁLSÁGBÓL? A betegekre kell koncentrálni Naponta hallunk riasztó híreket a kórházak anyagi gondjairól, olvasunk drámai beszámolókat egy-egy egészségügyi intézményről. A maga eszközeivel lapunk is szeretne hozzájárulni a súlyos válság enyhítéséhez, ezért kezdeményeztünk vitát a legilletékesebb szakértők bevonásával. Reméljük, hogy a kiútkeresésben segítenek maguk a döntéshozók is a minisztériumok és az önkormányzatok csúcsain. Az idő sürget, a huszonnegyedik órában vagyunk. Bátorítjuk az egészségügyért aggódó szakembereket, hogy észrevételeiket ezután is osszák meg a nyilvánossággal a Magyar Hírlap hasábjain. tás általánossá válásával a kór­házi infrastruktúra nem tartott lépést. A kétágyas kórteremből 4 vagy 6 ágyas lett; feláldozták a kiszolgálóhelyiségeket, ambu­lanciákat. Az európai szintű kórházak balkanizálódtak. A kórházi ambulanciák nem bír­ták a megnövekedett forgal­mat, ezért a meglévő OTI-ren­­delők mellé járóbeteg-szakren­delőket építettek. A járóbeteg­szakrendelést és a kórházi fek­vőbeteg-ellátást élesen elvá­lasztották. Kórházi orvos nem fogadhatott ambuláns beteget. Ez tette kórházcentrikussá a magyar egészségügyet. A ma­gasabb szintű technika és a képzettebb, ambiciózusabb egészségügyi személyzet általá­ban a kórházban maradt. A szakorvosi képesítés megszer­vezése után néhány évvel ké­sőbb az SZTK-ba kikerülő fia­tal orvos büntetésnek érezte, hogy el kell hagynia a kórházi osztályt, s a megszerzett sebé­szi, ortopédiai, szemészeti, uro­lógiai, nőgyógyászati műtőgya­korlatát szakmai élete hátralé­vő 20-25 évében gyakorlatilag nem kamatoztathatja. A beteg kórházba töreke­dett, s az SZTK-szakorvos be­utalta. A kórházi orvos megis­mételte az egyszer már ilyen­olyan színvonalon elvégzett la­bor- és röntgenvizsgálatokat, kiegészítve néhány, csak kór­házban elvégezhető vizsgálat­tal. 10-14 nap kórházi ápolás után megszületett a diagnózis, amely megszülethetett volna bennfekvés nélkül is. Az önálló járóbeteg-szakrendelők rend­szere boldogtalanná tett or­­vosi-beteget, megkettőzte a betegellátó rendszert és a ki­adásokat. Ambulanciák Kórházi osztályainkon az el­múlt években s jelenleg sem csak odavaló betegek feksze­nek. Az elmúlt 10-15 évben új­ra működni kezdtek ugyan - fé­lig illegálisan - a kórházi ambu­lanciák, finanszírozásuk a leg­utóbbi időkig gyakorlatilag nem volt. Ugyanakkor azok az ambulanciák, amelyek nem jól szervezett rendelőintézetek ke­retében működnek, ma is rossz feltételek között végzik mun­kájukat. A mi körülményeink között nem érhető el a nyugat-európai vagy amerikai ágyszám, illetve ápolási idő - és nem kizárólag szociális, hanem egyszerűen or­vosi okok miatt. Mindezt 10—15—20 éve vilá­gosan látjuk. Erre az időre ve­zethetők vissza az egészségügy­ben a reformtörekvések. Sok minden mégsem történt. Négy évvel ezelőtt valóban megkez­dődött az egészségügy reformja a háziorvosi rendszer bevezeté­sével, amely már érleli első gyü­mölcseit. A teljesítményará­nyos finanszírozás bevezetése is nagy lépés előre. Jó lenne nem gyorsabb ütemben változ­tatni, de sajnos valószínű, hogy erre nincs idő­­ az elvesztege­tett 10-15 év most ég a kör­münkre. Betegotthonok Hazánkban sok az egyedül élő, önmagát ellátni képtelen idős ember. A családban élő idős, beteg emberek is gyakran szo­­rulnak műtét, akut betegség le­zajlása után hosszabb ápolásra. Az ilyen betegek aktív kórházi osztályon való ápolása drága és fölösleges. Részükre a világon mindenütt krónikus ápolási egységeket, betegotthonokat hoztak létre. Ezt kell tennünk nekünk is, a meglévő intéz­ményrendszeren belül, miután új intézmények létrehozására nincs pénz, és nem is szüksé­ges, hiszen kórházi kapacitá­saink így sincsenek kihasznál­va. A modern diagnosztikus és terápiás eljárások drágák, nem telepíthetők minden kórházba, ezért minél jobb kihasználá­sukról kell gondoskodni. 50-80 kilométeres körzetben több kórház üzemeltetése megkér­dőjelezhető. A városi vagy já­rási jellegű kórház státusszim­bóluma egy kisvárosnak, a pol­gárok érzelmi kötődése érthe­tő, meggyőzésük nélkül a kór­házakat átalakítani aligha le­het. De manapság igazán jó diagnosztika, jól felszerelt és kellőképpen kihasznált műtő­traktus, jó intenzív osztály, megfelelő konziliáriusok nél­kül egyetlen kórház sem tud hatékonyan működni. Ha mindez megvan egy kisvárosi kórházban, azt finanszíroznia kell a társadalombiztosításnak. Ha nincs meg, aligha fogja fi­nanszírozni. A meggyógyítható betegek­re kell elsősorban koncentrál­nunk. Nincs pénz luxusvizsgá­latokra és luxuskezelésekre, de még nem hatékony tevékeny­ségre sem. A megtakarítható pénzt azonban benn kell tartani az egészségügyben, és hosszabb távon sem szabad elvenni. Csak így biztosítható az egészségügy korszerű átalakítása. Az egészségügyi költségek jó részét az alkohol, dohányzás, drogfogyasztás, nem egészsé­ges táplálkozás, környezet­szennyeződés károsultjainak kezelése emészti fel! Nem le­hetne, hogy már most kijelent­sük: az 5 év múlva először mun­kába lépő fiatalokkal majd aszerint kössön szerződést a társadalombiztosítás, hogy isz­nak, dohányoznak, drogot fo­­gyasztanak-e? Nem lehetne megoldani, hogy a környezet­szennyező vállalatok már most magasabb társadalombiztosítá­si járulékot fizessenek dolgo­zóik után? • Dr. Bálint Géza az ORFI főigazgató főorvosa Az ORFK Repülőtéri Biztonsági Főigazgatóság a biztonság fokozása érdekében ide­­genforgalmi és idegenrendészeti ellenőrző akciót hajtott végre az elmúlt napokban Ferihegyen az I-es és II-es terminál közelében. Minden gépkocsit ellenőriztek a re­pülőtéren belül és kívül, és átvizsgálták a magánrepülőgépeket is fotó: mti-h. szabó sándor HÁTTÉR - BELFÖLD Magyar Hírlap . ARANYHAL BEFEKTETÉSI JEGY Hozamgarancia Élhet, mint hal a vízben Folyamatos hozzáférhetőség Horogra akad, amikor csak akarja Adókedvezmény Ezzel nem úszik el a nyereség Ha azt hiszi, hogy három kívánságot csak egy mesebeli aranyhal képes teljesíteni, akkor téved. A Magyar Hitel Bank ARANYHAL Befektetési Jegye ugyanis három olyan előnyt kínál Önnek, amelyek együtt eddig csak a mesében léteztek: Évi 3Ó°/6-os induló hozam, amit a Magyar Hitel Bank garan­tál. Ám ha a Befektetési Alap teljesítménye meghaladja ezt a szintet, úgy a nyereség még ennél is nagyobb lehet. Az ARANYHAL Befektetési Jegyet bármikor visszaválthatja, így könnyen hozzájuthat pénzéhez. Emellett adóked­vezmény igénybevételére is jogosít, anélkül, hogy pénzét hosszú távra le kellene kötnie. Az adókedvezmény tovább növeli a Befektetési jegy hozamát, így az Ön nyeresége akár az évi 38%-ot is elérheti. Részletesebb információért hívja a 266-5045 telefonszámot, vagy érdeklődjön a forgalmazási helyeken, a Magyar Hitel Bank fiókjaiban. *1 ] , BEFEKTETÉSI J­EGY ! Amennyiben részletes tájékoztatást kíván, kérjük szíveskedjen az alábbi­­­V címre a kupont visszaküldeni: J ) EUROPOOL Kft., 1370 Budapest 5, Pf. 331. ( / Név: .................................................................................................. j­­ Cím: ................................................. ..................................­­ MAGYAR HITEL BANK RT I1 2 3

Next