Magyar Hírlap, 1996. december (29. évfolyam, 281-292. szám)

1996-12-05 / 284. szám

4 Magyar Hírlap Akadémiai beszámolót vitatott meg a T. Ház Az Országgyűlés tegnap megvitatta a magy­ar tudomány hely­zetéről szóló MTA-jelentést, amelyet az Akadémia elnöke ter­jesztett a képviselők elé. A Ház lezárta a beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló határozati javaslat ál­talános, valamint az alkotmánykoncepció részletes vitáját e mélte az országnak. Vannak azonban óriási deficitek is. Glatz erre példaként említet­te, hogy nem készült még el a magyarországi tudomány helyzetéről szóló átfogó elemzés. Az MTA elnöke szólt arról, hogy államnak, az Országgyűlésnek és a tudo­mányos életnek fontos kér­désekre kell választ találniuk. Ki kell dolgozni a tudomá­nyos kutatás finanszírozásá­nak modelljét, konszolidálni kell a tudományos életet. El kell dönteni, hogy a végre­hajtó hatalom részt akar-e vállalni a tudomány támoga­tásából és hajlandó-e a tudo­mányos értelmiséget kiemel­ten díjazni. Ez utóbbi elen­gedhetetlen, ha nem akarjuk a magyar szürkeállományt gazdasági kényszerekkel tönkretenni - mondta Glatz. Jánosi György (MSZP), az oktatási bizottság nevében a Ház előtt fekvő országgyűlési határozati javaslat előterjesz­­tőjeként elmondta: a bizott­ság miután megismerte a do­kumentumot, úgy döntött, hogy javaslatot terjeszt a Ház elé, amely megfogalmazza a kormány és az Országgyűlés feladatait. Az előterjesztés így módosítaná az állami sze­repvállalást a kultúra és a tu­domány területén, javaslatot tesz arra is, hogy a gazdasági élet szereplőit nagyobb rész­vételre kell ösztönözni a ku­tatás finanszírozása terén. A vitában Daróczy Zoltán (MSZP) elképzelhetőnek tartotta, hogy a Ház olyan irányelveket fogalmazzon meg, amelyek előnyben ré­szesítenek bizonyos kutatási területeket vagy célokat. Torgyán József (FKGP) sze­rint a jelentésből kiderült, hogy a kormányzatnak nincs tudománypolitikája, pedig a tudományt integrálni kellett volna a gazdaságba, hogy az elért eredmények a termé­kek minőségében és verseny­­képességében is megjelenje­nek. Bretter Zoltán (SZDSZ) arra helyezte a hangsúlyt, hogy szorosabbá kell tenni az együttműködést a felsőoktatási intézmények, az MTA és az akadémiai ku­tatóintézetek között. Emlé­keztetett arra is, hogy a tudo­mány állami támogatásának értéke az 1989-es szinthez ké­pest a negyedére csökkent, ma a GDP 6-8 tized százalé­kát teszi ki. Fekete György (KDNP) hiányolta, hogy a je­lentés nem ad választ arra, hogy a tudomány miként ké­pes megfelelni a társadalom és az üzleti élet kihívásainak. Óvott attól, hogy a hatalom túlságosan is befolyása alá vonja a magyar tudományt és kutatást. Kis Gyula József (MDF) felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatás egyre in­kább instrumentalizálódik, tehát igazi eredményeket csak korszerű berendezések­kel és eszközökkel lehet elér­ni. Kulin Ferenc (MDNP) a magyar tudomány egyik leg­nagyobb problémájának a tu­dományos műhelyek alultá­­mogatottságát nevezte. Meg­jegyezte, hogy az MDNP nem ért egyet egyebek­kel­ A tudomány helyzetéről szó­ló beszámolót a törvényho­zók hozzájárulásával előter­jesztő Glatz Ferenc akadé­miai elnök kijelentette: a tu­domány stratégiai tényező, amely a polgárság versenyké­pességét növeli Magyaror­szágon. Rámutatott arra, hogy az MTA jelentése alap­vetően pozitív képet fest a magyar tudomány helyzeté­ről. A honi tudományos élet egészét ugyanis kevésbé vi­selték meg az elmúlt hat esz­tendő változásai, mint a volt kommunista országok tudo­mányos szféráját. A magyar tudomány így továbbra is a leginkább exportképes ter­lett a kritikai kiadások és a nagylexikon leállításával, va­lamint az Akadémiai Kiadó privatizációjával sem. Pokor­­ni Zoltán (Fidesz) közölte: pártja az Akadémia elnöké­nek beszámolóját üdvözli, a Tisztelt Ház előtt lévő hatá­rozati javaslatot pedig támo­gatja. A tudomány finanszí­rozásáról úgy vélte: a jelenle­ginél jobban, költségvetési eszközökkel kellene ösztö­nözni a piaci élet szereplőit annak érdekében, hogy mi­nél nagyobb részt vállaljanak a tudományos kutatások tá­mogatásában. Rab Károly (független) reményének adott hangot, hogy két év múlva még mélyebben elem­ző beszámolót kap a Ház a tudomány helyzetéről. Zava­rónak nevezte azonban, hogy a tudományos terület egészét taglaló, tehát a felsőoktatási és másutt folyó tudományos munkáról is szóló jelentést csak az Akadémia közgyűlé­se fogadta el. Javasolta ezért a szélesebb körű jóváhagyást. Magyar Bálint kultuszmi­niszter felszólalásában azt húzta alá, hogy a jövő évi költségvetés előirányzatai le­hetővé teszik a magyar tudo­mány és a felsőoktatási kuta­tás helyzetének érdemi javu­lását. Elmondta: míg az idén 170 millió forint jutott a fel­sőoktatási kutatásokra, addig jövőre ennek csaknem tízsze­resét, 1,6 milliárd forintot szánnak e célra. Tervezik a doktoranduszok keretének duplájára emelését is. Jövőre indul a Széchenyi-ösztöndíj, amelyből a mindenkori mini­málbér nyolcszorosának megfelelő támogatást tudnak folyósítani mintegy kétezer kutatónak. Mindemellett 1997-ben 555 millió forintot irányoznak elő felsőoktatási könyvek beszerzésére és 680 milliót szakkönyvkiadásra. Glatz Ferenc válaszában a beszámoló jellegére tett meg­jegyzésekre úgy reflektált, hogy az MTA jelentése talán részletesebb a nyugati de­mokráciákban megszokot­taknál, de azoknál elemzőbb is. Kijelentette: eljött az ideje a magyar tudománypolitikai irányelvek megfogalmazásá­nak, amely kijelöli a magyar tudomány mozgásterét. He­lyes volna, ha ezekről az irányelvekről nem a kor­mány, hanem az Országgyű­lés döntene majd - mondta az MTA elnöke. Glatz Ferenc FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT Konszolidálatlan tudomány Két bizottság is megtár­gyalta és támogatta a tu­domány helyzetéről a parlamentnek szánt jelen­tést, amely gondos és hosszú előmunkálattal készült el az Akadémia szellemi műhelyében. Fel­tűnő egyetértéssel fogal­maztak a parlamenti bi­zottságok a határozati ja­vaslatokat is; nyoma sem volt a tudománytól való idegenkedésnek, amely a régi parlamentben az aka­démiai törvényt fogadta. A bizottságok által beter­jesztett határozat legfon­tosabb megállapítása a tu­dománynak az ország gazdasági-társadalmi éle­tében és európaizálódásá­­ban, a felzárkóztatásban játszott kivételes szerepé­re vonatkozik. Az Akadémia minden­esetre győzött a csaknem üres parlamentben a kép­viselők árnyai ellen. Senki sem vitatta Glatz Ferenc akadémiai elnök zseb­be­vágó kijelentését: legalább annyira nélkülözhetetlen a rendszerváltással járó anyagi veszteségeket meg­szenvedő tudomány kon­szolidációja, mint ameny­­nyire fontos volt a bank­konszolidáció, csak keve­sebbe kerül. A parlamenti szószékről nem hangzott el, mennyi lenne a „keve­sebb”, de egyik vidéki be­szédében mintegy negy­­venmilliárdot emlegetett a konszolidáció áraként Glatz Ferenc. Ennyiből már itthon lehetne tartani elszívott agyakat, rendez­ni a tudományos dolgo­zók fizetéseit, s talán hely­rehozni a nagylexikonon elkövetett privatizációs erőszakot. Medgyessy Pé­ter lett volna illetékes, hogy bólintson vagy el­lenkezzen Glatzcal. De a pénzügyminiszteri szék­ben is csak egy árny fog­lalt helyet. Az elveket el­fogadták. A tudomány pénzéről talán nem is illő a parlamentben hangosan nyílt színen alkudozni, hanem zárt ajtók mögött. Barátian. N. S. L. Régit újra­­­váltson Ön is! .■**1 I • _ • JR MK,­­ több mint fORINT Csak az év végéig! Kamatmentes hitel már 20% előleg befizetésével. • BESZÁMÍTÁSI AKCIÓ • RÉSZLET, LÍZING, TARTÓSBÉRLET 1,5 tonnás GAZella 1.300.000 Ft (+Áfa)-tól . MEGVÁSÁROLHATÓ 54 MÁRKAKERESKEDŐNÉL Importőr: GAZImpex Kft. 2040 Budaörs, Sport u. 6., telefon: 06-23 417-777 HASZONGÉPJÁRMŰVEK BELFÖLD Kupát is meghallgatják A parlament alkotmányügyi bizottsága által létrehozott székházalbizottság tegnapi ülésén úgy döntött, hogy a jö­vő héten meg kívánja hallgat­ni Csépi Lajost, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) volt vezetőjét és Kupa Mi­hály egykori pénzügyminisz­tert - közölte újságírókkal Kristóf István, az albizottság szocialista elnöke. A pártok ingatlantulajdon-j­uttatásait vizsgáló albizottság meghall­gatta a Fimüv képviselőjét, aki tájékoztatást adott a pár­tok számára történt székház­­juttatásokról. Mint ismere­tes, a pártok 1989-ben kapták tulajdonba központi székhá­zaikat, majd egy hatpárti megállapodás alapján 1991- ben elfogadott törvény ki­mondta: az MDF és a Fidesz további ingatlantulajdonra jogosult. Kupa Mihály akkori pénz­ügyminiszter meghallgatásá­ra azért van szükség, mert ő tárgyalt a két párttal jogos igényük kielégítéséről. A mi­niszter 1992 januárjában le­vélben tájékoztatta a kor­mányt arról, hogy az MDF és a Fidesz ingatlan helyett 1,7 milliárd forintot kért volna, ám erre Kupa szerint a tör­vény alapján nem volt lehető­ség. Csépi Lajost azért hívta meg az albizottság, mert a két párt közös tulajdonába került ingatlanokat az ÁVÜ adta át a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnek (KVSZ). Az Országgyűlésből tudósítottak: N. Sándor László, Szerető Szabolcs, MTI A DUNAHOLDING Gyöngyös Kft. Miskolci Irodája (3526 Miskolc, Zsolcai kapu 9-11.) nyilvános pályázaton MEGHIRDETI a MEVIG-Inform Kft. Fa tulajdonát képező Tiszapalkonya, külterületén lévő INGATLANAI Az ingatlan (erdő, gazdasági épület és udvar) irányára 8.470.000 Ft+Áfa. A pályázat benyújtásának határideje: 1996.december 20. A pályázat elbírálása: 1997. január 20. A pályázat benyújtásának feltétele az ingatlan forgalmi értékbecslésének megvásárlása. Ára: 10.000 Ft+Áfa Az ingatlannal kapcsolatos információ, valamint az értékbecslés megvásárlása: Guba János 3580 Tiszaújváros, Tompa M. út 30. Telefon: 06/49/344-033 A vételi szándék benyújtásával egyidőben 847.000 Ft+Áfa foglalót kell befizetni a MEVIG-Inform Kft. Fa. pénztárába. A fennmaradó vételár kifizetése az adásvételi szerződés aláírásával egyidőben történik. A felszámoló fenntarja a jogát, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. Felhívjuk a hitelezők figyelmét, hogy elővásárlási jogukkal élhetnek. Magyarországra látogató kül­földiek gyakran teszik szóvá településeink, különösen Bu­dapest elhanyagoltságát, pisz­kosságát. A szakemberek elsősorban a terület jogszabá­lyi rendezetlenségét, a pénz­hiányt és a lakosság sok helyen tapasztalható nemtörődömsé­gét okolják a kedvezőtlen álla­potokért. A köztisztaság hely­zetéről ma parlamenti vitana­pot tartanak. Gyakran talán észre sem vesszük, csak ha külföldiek szóvá teszik, akkor döbbe­nünk rá, milyen koszos Ma­gyarország. Különösen a népe­sebb városok utcái, parkjai piszkosak. Tanulságos körül­nézni egy-egy buszmegállónál, mennyi csikk található a sze­méttartályok mellett, hogy néz ki hétvégéket követően a Mar­gitsziget, milyen állapotban vannak a fővárosi aluljárók, mennyi kutyapiszok éktelen­kedik a járdákon. Hosszasan lehetne sorolni a hasonló pél­dákat. A köztisztaság romlásá­ra az utóbbi időben a turisták mellett már az ÁNTSZ is felfi­gyelt. A népegészségügyi szol­gálat Békés, Csongrád, Hajdú- Bihar, Tolna, Zala megyei, va­lamint a fővárosi intézetei idén hivatalosan is jelezték a közte­rületek siralmas állapotát. A jelentések elsősorban a la­kótelepeket övező zöldterüle­tek szemetességét, a kukázó hajléktalanok által okozott problémákat, a nagy átmenő forgalomból adódó, különösen a pályaudvarok vasútállomá­sok környékének elhanyagolt­ságát, a piacok rendetlenségét, és a járdákat elborító kutyapi­szok közegészségügyi veszé­lyeit emelték ki. Néhány tele­pülésen - Szegeden, Debre­cenben, Pécsett, Balatonfüre­­den, Sümegen és Csongrádon - tavaly a csótányok mellett már patkányok is felbukkan­tak. Sok helyen okoz komoly gondot a porszennyezés, ame­lyet orvosok felelősnek tarta­nak az asztmás megbetegedé­sek számának emelkedésében. A köztisztaság romlásához jogszabályi hiányosságok is hozzájárulnak. Az önkor­mányzatokról szóló törvény­ben ugyan a feladatok között szerepel a települések tisztán tartása, csakhogy a jogszabály ezt nem sorolja a kötelezően ellátandó feladatok közé. A helyhatóságok közismerten szűkös anyagi forrásai miatt a települések elsősorban előírt feladataikra fordítják pénzü­ket, a maradékból csepegtet­nek az önként vállalt terüle­tekre, például a köztisztaságra. Ez a finanszírozási rendszer vezetett oda, hogy napjaink­ban alig harmadannyi utcasep­rő dolgozik az utcákon, mint a ’80-as években, a közterület­fenntartók gépparkjai kihasz­nálatlanok, a pénzhiány miatt nincs módjuk új eszközök be­szerzésére. A köztisztaság romlásában közrejátszik a hulladékhasz­nosítás megoldatlansága is. Magyarországon még nem ér­dekeltek az emberek abban, hogy spóroljanak a szeméttel, fajtánként külön gyűjtsék, mentesítve ezzel a lassanként betelő lerakókat. Az árubőség ráadásul az elmúlt években a korábbiaknál jóval több sze­mét képződéséhez vezetett. A rongálások, a szemetes ut­cák és parkok, a házfalakat el­borító graffitik pedig azt bizo­nyítják, baj van a közgondol­kodással is. A szakemberek ezért a jogszabályi lyukak be­tömése mellett a tudatformá­lást tartják a következő évek legfontosabb feladatának. • Szilágyi A. János Parlamenti vitanap a tisztaságról Közegészségügyi veszélyt jelent a romló köztisztaság Kutyapiszok és graffiti Budapesten évente 4,5 millió köbméter hulladék keletkezik, amelynek 60 százalékát a rákospalotai égetőműben, a többit lerakókban ártalmatlanítják. A hulladéktelepek telítődésé­vel tavaly úgy látszott: a főváros belefulladhat saját szemeté­be. Azóta a Dunakeszi II. lerakó építésével rövid távon, a pusztazámori telep lakossági elfogadtatásával pedig közel 30 évre sikerült megoldást találni a szemét elhelyezésére, felté­ve, ha lesz pénz a legszükségesebb beruházásokra. Vajda Pál főpolgármester-helyettes szerint 2000-ig 51 milliárd forintot, Budapest működtetésének egyéves költségét igényli a hulla­dékkérdés megoldása. Bár nagy vihart kavart, de szakmailag bevált az idén ja­nuárban bevezetett, ’96-ban közel 2,8 milliárd Ft bevételt eredményező szemétdíj - hangoztatta Vajda Pál. Ez a pénz biztosít lehetőséget arra, hogy a főváros nagyobb összegeket átcsoportosítson az utóbbi időben sokat bírált köztisztaság­ra. A tavalyi mélypont után idén 2 milliárd forintot költöttek az utcák tisztán tartására, több száz utcaseprőt vettek fel. Az anyagi támogatások növelése azonban nem elég a problé­mák orvoslásához. Gyakran hatásköri tisztázatlanság miatt nem söprik el a szemetet. Az utak tisztántartása a főváros, a járdáké a ház-, illetve üzlettulajdonosok feladata, a közpar­koké, játszótereké pedig fővárosi, illetve kerületi feladat. Itt is érvényes a mondás: a sok bába között elvész a gyerek. Vaj­da Pál elismerte: bizonyos kérdésekben minden erőfeszíté­sük ellenére sem sikerült rendet teremteni: a főváros nem tud megoldást találni a kutyapiszok és a házfalakat, aluljáró­kat elborító graffitiáradat visszaszorítására. Magyar bírákat oktatnak a franciák Magyarországról eddig ötszáz panasz érkezett a strasbourgi emberjogi bírósághoz, ám ezek közül mindössze húsz esetben kértek a magyar kor­mánytól hivatalos tájékozta­tást - mondta egy tegnapi saj­tóbeszélgetésen Vastagh Pál. Az igazságügy-miniszter sze­rint a bejelentések között nincs olyan, amely a hazai jog­rendszer valamilyen általános problémájára utalna. Magyarország és az Euró­pa Tanács viszonya alapve­tően megváltozott: hazánk az ET segélyprogramjainak cél­országából kelet-közép-euró­­pai hídfőállássá vált - hangsú­lyozta Vastagh, aki a közel­múltban Strasbourgban a szervezet vezetőivel, illetve az emberjogi bíróság képviselői­vel is tárgyalt. Budapest e sze­repében néhány napja orosz szakértői küldöttséget foga­dott, januárban pedig a horvát igazságügyi minisztérium képviselőit várja. Vastagh el­mondta: a tárca elsősorban a római emberjogi egyezmény ratifikációjához szükséges előkészületekhez nyújt segít­séget a térség államainak. A francia igazságügy-mi­niszterrel Párizsban folytatott keddi megbeszélésen Vastagh kiemelte: a jogharmonizáció önmagában nem sokat jelent, ha a kelet-közép-európai or­szágok államszervezetének működési feltételeit nem sike­rül javítani. Ezért a miniszter javasolja, hogy a PHARE- program keretén belül az Európai Unió nyújtson támo­gatást például az igazságszol­gáltatás vagy a különféle nyil­vántartások informatikai rendszerének korszerűsítésé­hez. Ugyanakkor tárgyaltak arról is, hogy Franciaország­ban magyar bírák számára szerveznek kurzusokat. Párizs támogatja, hogy Ma­gyarország csatlakozzék az 1988-as luganoi egyezmény­hez, ami azt jelentené, hogy az EU tagállamaiban hozott jog­erős bírói ítéleteket a felek kölcsönösen elismernék. Ezzel megvalósulna a magyar igaz­ságszolgáltatás teljes integrá­ciója - emelte ki Vastagh Pál. • LK. 1996. DECEMBER 5., CSÜTÖRTÖK Giczy nem hívhatja össze a választmányt? A KDNP ügyésze szerint Giczy György pártelnöknek nincs joga összehívni az or­szágos választmányt, az alap­szabály értelmében erre csak a testület elnöke, Latorcai János jogosult. Reviczky Károly párt­ügyész a kereszténydemok­raták tegnapi tájékoztatóján úgy vélekedett: nem lehet ér­vényesnek tekinteni a Giczy György pártelnök által de­cember 14-15-ére összehí­vott tisztújító választmányi ülést, s annak határozatait sem. Az alapszabály szerint ugyanis a választmányt csak a testület elnöke Latorcai Já­nos hívhatja össze a pártel­nök, az országos elnökség vagy a választmányi tagok 20 százalékának írásbeli kérésé­re. Amennyiben a választmá­nyi tagok egyötöde a napi­rend megjelölésével írásban kéri az összehívást, Latorcai az aláírások kézhezvételétől számított 8 napon túl és 30 napon belüli időpontra köte­les összehívni a testüldet. A KDNP ügyésze kérdések­re válaszolva azt is elmondta, hogy a megyei tisztújítások során tapasztalt szabályta­lanságok miatt többen is bí­rósághoz fordultak, így az sincs kizárva, hogy néhány választmányi küldött delegá­lása esetleg nem lesz majd érvényes. Reviczky Károly közölte: nem áll szándéká­ban, hogy előzetesen a bíró­sághoz forduljon a december közepére összehívott tisztújí­tás miatt, ezt egyébként is megteheti a választmány bármelyik elégedetlen tagja. Latorcai János a sajtótájé­koztatón kijelentette, hogy nem kíván bírósághoz for­dulni, saját pártjával szem­ben egyébként sem kezde­ményezne soha bírósági eljá­rást. Latorcai újfent megerő­sítette: január 18-ára kívánja összehívni a tisztújító vá­lasztmányt, ugyanakkor kompromisszumos megol­dásként továbbra is elfogad­hatónak tartja a december 29-30-ai időpontot. • Cs. I. Botladozik a közbeszerzés az egészségügyben A közbeszerzés komoly prob­lémákat okozhat a kórházak gyógyszerellátásában, de a ve­szélyt az intézmények a beszer­zési eljárás megszervezésével kivédhetik - mondta szerdán egy egészségügyi konferencián Gálszécsy András, a Közbe­szerzési Tanács alelnöke. Elemzők szerint a hazai egész­­ségügy komoly költségrobba­nás elé néz. A kétnapos ren­dezvényen elhangzott, hogy bár az ágyszámok csökkenése főleg a nagy kórházakat sújtot­ta, azoknak struktúrája szinte semmit nem változott. Bár a közbeszerzési törvény végrehajtási utasítását sokan várják, ilyen nem lesz, hiszen a jogszabály erre nem ad lehető­séget - tájékoztatta lapunkat Gálszécsy András. Nagyobb mozgásterük van azonban az önkormányzatoknak, ők önál­ló rendelettel szabályozhatják intézményeik beszerzését. Az alelnök szerint az egészségügyi intézményeket nem illeti meg speciális előny, hiszen ők is közpénzt költenek, a szakmai szervezetek pedig három si­kertelen próbálkozás után sem tudták megfogalmazni állás­pontjukat. A jogszabály nem ismer kivételt, a döntés felelős­sége mindig a intézmény fő­igazgatójáé, s aki a közbeszer­zési bizottság munkáját akadá­lyozza, az akár félmilliós forin­tos bírsággal is büntethető. A pazarló gazdálkodást meg kell akadályozni, hiszen jelentős költségrobbanás vár­ható az egészségügyben - je­lentette be Nagy Csaba, az Or­szágos Röntgen- és Kórház­­technikai Vállalat (ORKI) igazgatója. A hazai műszer­park átlagos életkora tíz év fö­lött van, s ez csak nőni fog. Ma­gyarországon ma egyetlen jól működő kórházi informatikai rendszer sincs; szakemberek szerint az egyidejű alul- és fe­­lülfinanszírozottság oka főleg az állandó információhiány. Komoly gond, hogy az egészségügy nem hajlandó a gazdaságban és az iparban már bevált szervezési módszereket adaptálni - vélik az elemzők. Ajtay András, az OEP főosz­tályvezetője szerint főleg az a korszerű ismeretekkel rendel­kező egészségügyi mene­dzsment hiányzik, amelynek végre kellene hajtania a szer­vezeti reformokat és emelnie kellene az ellátás színvonalát. Bár a legtöbb ágyat a mamut­intézmények veszítették el, a struktúraváltás jobbára csak az igen kicsi kórházaknál tör­tént meg, a nagyok szinte sem­mit nem változtak. Ezt bizo­nyítja az is, hogy az adósság legnagyobb részét a nagy kór­házak halmozták föl. • Klecska Ernő Sértő, de szükséges kiegészítés A jövedelempozíciók javítását béremeléssel, és nem egyszeri támogatással lehet elérni - kö­zölte Szakács Péter, a Pedagó­gusok Demokratikus Szak­­szervezetének szóvivője. A kormány múlt heti döntése alapján még karácsony előtt egyszeri bérpótlékot kapnak a közoktatásban részt vevő köz­­alkalmazottak. A szóvivő hangsúlyozta: tévesen terjedt el, hogy tízezer forint jut min­den közoktatási dolgozóra, pe­dagógusra. Átlagosan nettó négy-öt ezer forintról van szó, ami ugyan megalázó, de a pe­dagógusok anyagi helyzetük miatt nem utasíthatják vissza. A támogatást az indokolta, hogy a közoktatásban jelentő­sen elmaradtak az év elején ki­alkudott 19,5 százalékos közal­kalmazotti béremeléstől. A kényszerű kiegészítés is mu­tatja, hogy a kormány részéről elhibázott a közalkalmazotti szféra egységes kezelése. Nem megoldás a közalkalmazottak új besorolási rendszere sem, a végzettséghez kötött juttatási szisztéma továbbra sem rende­zi a több végzettséggel rendel­kezők fizetését. Ez leginkább a pedagógusokat érinti, ezért a PDSZ szerint külön bértáblát kell kialakítani részükre. • Haszán Zoltán Két év múlva hetediktől történelem A nemzeti alaptanterv 1998-as életbe léptetésekor a kronolo­gikus történelemoktatás az ál­talános iskola hetedik osztá­lyától kezdődik - ebben álla­podtak meg a történelemtaná­rokat tömörítő civilszerveze­tek, a művelődési miniszté­rium vezetése, valamint az Or­szágos Közoktatási Intézet szakemberei. A nemzeti alaptanterv köz­ismertté válása óta többféle ér­telmezés élt a történelemokta­tással kapcsolatban a pedagó­gusok között. Vitatott volt ugyanis, hogy az időrend sze­rint oktatott történelem tanítá­sát mikor kell kezdeni? A nat­­ból az derült ki, hogy hetedik osztályban, a mai gyakorlat szerint azonban már az ötödi­keseknek is tanítják a tárgyat. A Történelemtanárok Egylete ezért kezdeményezett konzul­tációt a szaktárcával. Tegnap megegyeztek, hogy 1998-tól, a nat életbe léptetésé­től felmenő rendszerben, a he­tedikben kezdődik a kronologi­kus történelemoktatás, ám ahol a pedagógusok akarják, már ötödikben-hatodikban foglalkozhatnak mondákkal, mítoszokkal. A civilszerveze­tek megfontolásra javasolták a szaktárcának, hogy ne az ere­deti tervek szerint, első- és he­tedik osztályban kezdjék a nat bevezetését, hanem hetedik helyett az ötödik évfolyamra szállítsák le a felső tagozaton az alkalmazás megkezdését, így elkerülhetők lennének a taní­tásban a nagyobb átfedések. •B. K.

Next