Magyar Hírlap, 1997. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-18 / 15. szám
1997. JANUAR 18., SZOMBAT Szombati MH-extra Nagy Sándor szocialista országgyűlési képviselővel „ Sokan vagyunk felelősek” „Az MSZP-ben talán a szükségesnél magasabb az egy főre jutó miniszterelnökjelöltek ésönjelöltek száma, ami nem lenne baj, ha ehhez minden esetben kiemelkedő teljesítmény, látható felelősségérzet és a megoldandó gondok iránti alázat társulna” - így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Nagy Sándor. A szocialista platform tagjai eltökéltek abban, hogy bárkit konkrét tevékenysége, illetve a platform által alapvetőnek ítélt politikai kérdésekben tanúsított álláspontja alapján ítél meg. A „minden körülmények között szeretjük” és a „minden körülmények között utáljuk” politikai magatartását meghagyják másoknak. Véleménye szerint az ország makrogazdasági mutatói javultak, de ez még nem jelenti, hogy túljutottunk a nehezén. • Hogyan érzékeli, az egység vagy a széthúzás felé tart az MSZP? Azt remélem, van esélye, hogy egy kikínlódott egység, ebből következően egy demokratikus baloldali párt által tiszta szívvel vállalható alapvető politikai értékek tisztulása felé mozdul el a szocialista párt. Ez az egység természetesen nem azt jelenti, hogy néhány ember kitalál valamit, és ahhoz mindenki gondolkodás nélkül igazodik, csatlakozik. Azért fogalmazok így, mert azt is remélem, hogy legalább két fontos felismerés általánossá válik az MSZP-ben. Az egyik, hogy nem minden politikai tanulság nélkül való a választások óta eltelt több mint két és fél év, azaz van mit mérlegelni és adott esetben korrigálni a szocialista párt politikájában. A másik, hogy ma már nem lehet érdemi viták, tisztázó beszélgetések nélkül a párt alapvető helyzetét, politikáját érintő döntéseket hozni. • Mit jelent az, hogy „már nem lehet”? Például azt, hogy érzésem szerint ma már nem lehetne úgy elfogadni választási programot, koalíciós megállapodást, kormányprogramot, ahogy azt annak idején a kongresszus vagy a képviselőcsoport tette. • Hogyan tette? Megfelelő mélységű vita és körültekintő megfontolás nélkül. • Tehát az MSZP most korábbi bűneiért lakói? Nevezhetjük bűnnek, mulasztásnak vagy másnak, a lényeg az, hogy az a gyakorlat ma már valószínűleg nem lenne tartható. • Kit tart felelősnek azért, hogy akkor ez történt? Szeretném hinni, hogy az MSZP demokratikus párt. Kizárt tehát, hogy egy vagy két ember határozza meg irányvonalát, így aztán sokan felelősek, azaz sokan vagyunk felelősek azért, ami történt, ahogy történt vagy azért, ami nem történt. • Ezzel összefüggésben hogyan kell értelmezni azt a szocialisták által gyakran hangoztatott tételt, hogy az MSZP-nek meghatározó személyiségei vannak? E tekintetben nincsenek külön MSZP- törvényszerűségek. Mint minden pártban, nálunk is vannak, akik előéletük, tevékenységük, gondolkodásuk, személyes adottságaik folytán befolyásosnak számítanak. • Ön ebbe a körbe tartozik? Ha azt válaszolom, hogy nem, akkor szemforgatónak tarthatnak. Ha viszont azt, hogy igen, akkor esetleg beképzeltnek nevezhetnek. Pártban, frakcióban naponta szerzett tapasztalataim alapján mégiscsak azt mondom, hogy inkább igen, mint nem. • Milyennek minősíti az utat, amelyet 1994 óta megtett a pártjában? Nem éppen olyannak, mint amilyenre gondoltam a választások előtt. • Ennyi? Megértem, hogy kevesli, de nem könnyű konkretizálni a válaszomat. Hiszen nem arra gondolok, hogy bekerültem-e valamilyen jelentős tisztségbe. Bár többen is tettek azért, hogy az a kép alakuljon ki: ha megüresedik egy bársonyszék, akkor én ott vagyok a jelöltek között. Ennek általában semmi alapja nem volt. Néha azonban igen. • Szívesen lett volna például gazdasági miniszter? Gazdasági kérdésekkel bármilyen érdemi tisztségben szívesen foglalkoztam volna. • Miért nem kapott ilyen feladatot? Amikor ennek a lehetősége felmerült, a Szabad Demokraták Szövetsége látványosan megakadályozta, hogy az elgondolás valóra váljon. Általában úgy, hogy azok is visszatáncoltak, akik kezdeményezték. Ehhez persze segédkezet nyújtottak az MSZP soraiban azok, akik számára az SZDSZ álláspontja minden másnál fontosabb igazodási pont. De őszintén szólva erről már nincs mit mondanom. A dolog személyes részét bizonyos értelemben érdektelennek tartom. • Ha lehet, mégis maradjunk még ennél a kérdésnél Az a meggyőződése, hogy az ön nagyobb szerepvállalását a koalíció léte gátolta meg? Nem erről van szó. A koalíció léte realitás. Az MSZP még a látványos választási siker és a maga társadalmi támogatottság birtokában sem kormányozhatott volna tartósan és eredményesen koalíciós partner nélkül. Nem lehet azonban vakhittel kizárólag a koalíció vélt vagy a koalíciós partner tényleges érdekeit követni, így elértéktelenedik az MSZP, sérül szuverenitása. Szerepvállalásom akadályozója tehát nem a koalíció léte, hanem a koalíciós partner néhány vezető személyisége, aki valamilyen oknál fogva nem képes elviselni azt a gondolatot, hogy én komolyabb szerepet vállaljak.» Lehet, hogy e szabad demokraták számára az ön múltja túl vörös, netán a jelenlegi nézetrendszere túl baloldali? A jelenlegi politikai élet személyiségei között akadnak néhányan, akik a múlt rendszerben sokkal meghatározóbb szerepet játszottak, mint én, az SZDSZ mégis elfogadja őket: egyeseket látható egyetértéssel, másokat érzékelhető kényszeredettséggel. Ez tehát önmagában nem elégséges magyarázat, de ha az lenne, akkor sem lenne elfogadható, hiszen tudomásom szerint senki nem hatalmazott fel néhány embert arra, hogy mint a Ki mit tud? zsűrije döntsön arról, hogy ki a továbbjutó, és ki nem az. Nem érdemel ennyi figyelmet ez a kérdés, kiváltképp nem a személyemre vonatkozó része. Ha figyelmet érdemel, akkor az maga a jelenség, hiszen az MSZP-ben takaros kis klub jött létre azokból, akikre különösebb magyarázat nélkül nemet mondott az SZDSZ. E sajátos klub egymástól sok szempontból különböző politikusokból áll. Van azonban közös vonásuk: többé-kevésbé szuverén személyiségek, az MSZP-ben. • Mi lenne az SZDSZ szándéka ezzel a magatartással? Nyilvánvalóan az, amely szándékot egyébként nehéz elvitatni egy politikai párttól, hogy a tényleges választási eredménytől függetlenül képes legyen befolyásolni a politika irányvonalát. Ezért támogatja minden módon azokat, akik elfogadják az álláspontját, s ezért akadályozza tűzzel-vassal azokat, akik valódi vitát, netán a szabad demokratáéktól eltérő megoldásokat akarnak. • Az MSZP jellemezhető annak alapján, hogy vezető testületeinek tagjai támogatják vagy ellenzik az SZDSZ ön által feltételezett törekvéseit? Bizonyos mértékig feltétlenül. Vannak, akik a vitatott kérdésekben az első pillanattól az SZDSZ álláspontját képviselik. Mások alapvetően kitartanak saját elképzeléseik mellett, amelyek egyébként a legtöbbször az MSZP írott programjában is megtalálhatók. De tartok tőle, hogy nagyon elkanyarodtunk az eredeti kérdéstől, tudniillik hogy hogyan éltem meg az elmúlt két és fél évet, hiszen újra azt mondom: nem a személyes vonatkozások a leglényegesebbek. Sokkal inkább az, hogy fontos dolgokban nagyon is aggályosnak tartottam egyes döntéseket, és ezek az aggályaim az idő múlásával nem csökkentek, inkább erősödtek. Jómagam például egyetlen percre sem fogadtam el, hogy a privatizációs bevételeket teljes egészében az adósságtörlesztésre kell fordítani. Magam is azt gondolom, hogy e bevételek döntő hányadát az adósságteher mérséklésére kellett szánni, de mivel e jövedelem az ország vállalkozói vagyonának elidegenítéséből származott, ésszerű mértékben illett volna visszaadni fejlesztésre, mindenekelőtt infrastrukturális fejlesztésekre. Az idő múlásával sem halványul el a kérdés: helyes volt-e az ilyen nagy léptékű és gyors lefolyású privatizáció, ha eleve nem volt tisztázott, hogy mire kell fordítani a bevételt. Márpedig ez nem volt tisztázott, s ez az embert a hazardírozásra emlékezteti. • Pontosan kit vádol hazardírozással? Nem egy vagy több személyt, sokkal inkább egy döntési mechanizmust, amely lehetővé tette, hogy csak az utolsó pillanatban, a parlamenti költségvetési vitában nézzünk szembe egy hozzávetőleg egyórás vitában egy ilyen súlyú kérdéssel. Ez egy példa csupán, de bennem nagyon mély nyomokat hagyott. Kifejezetten a privatizációs bevétel felhasználásáról hozott döntés miatt nem szavaztam meg az 1996-os költségvetést, holott - még szakszervezeti vezetőként - szubjektíve jóval keservesebb helyzetben igent mondtam a stabilizációs csomagra. Az egyetértés egyébként akkor sem a részleteknek, hanem annak a megkerülhetetlen feladatnak szólt, hogy mérsékelni kell az államháztartás és a folyó fizetési mérleg hiányát. Hasonlóképpen példaként említhetem azt az összeférhetetlenségi törvényt, amely az elvárható körültekintő, következetes és időálló szabályrendszer mellett vagy helyett olyan részleteket is tartalmaz, amelyek egymásnak is ellentmondva egészen nyilvánvalóan konkrét aktuálpolitikai megfontolásból fogantak. Úgy gondolom, Göncz Árpád hivatali méltóságával és felelősségével összevethető, elismerésre méltó lépést tett, amikor ezt a törvényt visszaküldte az Országgyűlésnek. • Ön kötött rossz kompromisszumot az eltelt két és fél esztendőben? Remélem, olyat nem, amely ellenkezne meghatározó elveimmel. Ha megtettem volna, talán nem kellett volna számolnom azzal a fajta elutasítással, amelyről egy korábbi kérdés kapcsán beszéltem. • Az utóbbi idők megbeszélései javítottak az MSZP és az SZDSZ viszonyán? Mostanában nem zeng a ház a koalíciós partnerek veszekedésétől, és ennek akár örülhetne is az ember, hiszen a marakodás a kormányzati munkától veszi el az energiát. De gyanítom, arról van szó, hogy a mostanában időszerű egyeztetések tárgya teszi lehetővé a csendet Nem hiszek ugyanis abban, hogy a politikai szereplők és a szándékok alapvetően változtak volna. Mindamellett a fegyvernyugvást az is magyarázhatja, hogy az elmúlt két és fél évben szinte minden jelentősebb konfliktust kiváltó ügy az SZDSZ álláspontjával megegyezően zárult le. • A Magyar Szocialista Pártban néhány hónapja megalakult szocialista platform tagjaként hogyan fogalmazza meg eszmei hovatartozását? Ön duplán szocialista? Vagy a többféle platform tagjai közt ön az igazi szocialista? Egyik sem. A névválasztással azt akartuk sugallni, hogy nem egy újabb irányzatról van szó, hanem arról, hogy szeretnénk ragaszkodni egy demokratikus baloldali párt, történetesen a Magyar Szocialista Párt dokumentumaiban is megfogalmazott és nemzetközi mércével is igazolható alapértékeihez. Igen fontosnak tartjuk a Szocialista Internacionálé legutóbbi kongresszusának záródokumentumát, amely egyebek mellett megállapítja, hogy a világban zajló globalizációnak két nagy útja van. Az egyik az ultraliberális, a másik a szocialista, szociáldemokrata. Az utóbbi útra lépők tekintettel vannak a régiók sajátosságaira, a szociális viszonyokra, a környezeti gondokra, vagy rövidebben fogalmazva az emberre. • Mekkora ereje van a pártban e platformnak? Az eltelt rövid idő s a téli szünet ellenére ötven képviselő csatlakozott, és a párton belül - a fővárosból és vidékről - is tapasztalható érdeklődés. Úgy gondolom, nem kelt nagy meglepetést, ha azt mondom: szeretnénk, ha érzékelhető befolyása lenne e platformnak a párton belül. Egyebek mellett azért is, mert - talán kitűnt az eddig elmondottakból is - nagy jelentőséget tulajdonítunk a szocialista párt szuverenitásának, ami egyik záloga annak, hogy az MSZP megőrizhesse, illetve saját elhatározásából formálhassa politikai arculatát, és széles körben támogatott politikai törekvéseinek kormányzati pozícióban érvényt is szerezzen. Azt gondoljuk - talán nem alaptalanul -, hogy sokan gondolkodnak így a szocialista párt tagjai közül. • Miért minősül központinak ez a kérdés? Netán köze van ennek a hangsúlyos megfogalmazásnak azokhoz a kérdésekhez, amelyek azt firtatják: mi lenne, ha 1998- ban esetleg közös jelölteket állítana az MSZP és az SZDSZ? Kár lenne tagadni, hogy erről is szó van. A magam részéről egyébként elképesztőnek tartom a kérdést is, még inkább azt, ha tétova, bizonytalan válaszokat hall az ember. Én ugyanis a közös lista gondolatát elképesztőnek tartom, mert elképzelhetetlen, hogy összemossuk a két pártot. Ilyen bonyolultnak látszó ügyekben érdemes a legegyszerűbb kérdéseket feltenni: kinek az érdekét szolgálná egy ilyen „fúzió”? • Ha a szocialista platform befolyása jelentősen megerősödne, az MSZP új szövetségesek után néz? Én úgy gondolom, hogy egy ilyen kérdést teljesen értelmetlen teoretikusan vizsgálni. Ha a szocialista párt sikeresen szerepel az 1998-as választásokon - amit én nagyon remélek akkor a választási eredmények birtokában lehet latolgatni a koalíció kezdeményezésének vagy a koalícióban történő részvételnek a gondolatát. Általában persze azt gondolom, hogy egy nagykoalíció, amelyben mérsékelt konzervatív erők is részt vesznek, előnyére válhatna az országnak. • Mely pártokban lát ilyen mérsékelt konzervatív erőt? Erre a kérdésre ma nem igazán lehet, de nem is szabad válaszolni. Ha megneveznék egy-egy pártot, annak vezetői feltehetően hevesen tiltakoznának, úgy éreznék, folt esett politikai becsületükön. Mindenesetre ismerek olyan ellenzéki politikusokat, akikkel nagy valószínűséggel felelősen együtt lehetne gondolkodni. • A következő koalícióban részt vehetnének a mai koalíció meghatározó személyiségei? Ez az egyik legbonyolultabb kérdés, hiszen összefügg azzal, hogy melyik párt milyen csapatot indít a választásokon. A saját pártomban el tudok képzelni változásokat. • Pártelnöki szinten is? Azt hiszem fölösleges a kiemelés, egy demokratikus pártban mindig, minden ponton lehet változás, ha az indokolt. E kérdésnek mindig két eleme van: mi a szándéka az érintett személyeknek, s mit akarnak a döntéshozók. Szerencsés esetekben a szándékok egybeesnek. A vállalások, a megbízatások nem az idők végeztéig szólnak. Mindazonáltal azt tapasztalom, hogy az MSZP-ben - s más pártokban is - már a puszta kérdés is hisztériát vált ki, pedig a megfelelő választási eredményhez higgadtságra és bizonyos tisztségekben változtatásokra van szükség. Sajnos Magyarországon elszoktunk attól, vagy talán hozzá sem szoktunk, hogy jó közérzettel is lehet távozni. Attól, hogy egy távozó vezető személyiség a továbbiakban is lehet kulcsfigura, bár már nem a frontvonalban harcol. • Az MSZP-ben kitörhet valamiféle „örökösödési háború”? Az ön kérdése ebben a formában nyilvánvalóan Horn Gyula személyére vonatkozik, s bár nem tartom szerencsésnek egy személynek vagy egy funkciónak a kiragadását, nem akarok a kérdés elől kitérni. Az MSZP-ben talán a szükségesnél magasabb az egy főre jutó miniszterelnök-jelöltek és -önjelöltek száma, ami nem lenne baj, ha ehhez minden esetben kiemelkedő teljesítmény, látható felelősségérzet és a megoldandó gondok iránti alázat társulna. De ha feltételezzük is, hogy nagy a választék minden szempontból alkalmas személyekben, akkor sem jutunk közelebb az ön kérdésének megválaszolásához. Értelmetlen dolog ugyanis bárkinek pusztán az eltávolításáról vagy a felváltásáról gondolkodni, amíg nincs válasz a legfontosabb kérdésre: mi és ki következik utána. Az ugyanis nem elfogadható, hogy értsünk egyet abban, hogy kinek kell mennie, keressük meg, hogy kinek kell jönnie, és majd meglátjuk, mi jön ki mindebből. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt az álláspontot egyesek előszeretettel állíthatják be úgy, hogy ez Horn Gyula védelmét szolgálja. Mint ahogy korábban a hajósi összejövetelt, most pedig a szocialista platformot is néhányan a pártelnök-miniszterelnök védelmére szerveződött csoportosulásként aposztrofálták. Ennek azonban semmi köze nincs a valósághoz. A platform tagjai nagyon is eltökéltek abban, hogy bárkit konkrét tevékenysége, illetve a platform által alapvetőnek ítélt politikai kérdésekben tanúsított álláspontja alapján ítél meg. A „minden körülmények között szeretjük” és a „minden körülmények között utáljuk” politikai magatartását meghagyjuk másoknak, olyanoknak, akik emberek ilyesfajta zsigeri megítélésében nagyobb tapasztalatokkal rendelkeznek. Mindebből következően tehát az alapkérdés: mit kell tenmünk a jövőben, mit kell másként csinálni, mint eddig. Erre a kérdésre kell a választ mindenekelőtt megadni. • Az MSZP-ben már megvan a válasz erre? Szerintem nincs. • Mikor lesz meg? A pártban, a platformokban, a frakcióban folynak erről viták, de nem tudok róla, hogy léteznének olyan kiérlelt válaszok, amelyek a többség támogatását is bírják. • Melyek azok a kérdések, amelyekre ma válaszolnia kell az MSZP-nek? Az ország makrogazdasági - s ezen belül elsősorban egyensúlyi folyamatokkal kapcsolatos - mutatói javultak, de ez még nem jelenti, hogy túljutottunk a nehezén. Ha nem indul el egy szerves és fenntartható növekedés, amely akkor érzékelhető, ha legalább 3-5 százalék közötti mértékű, s ha az infláció nem szorul lényegesen kisebb mértékűre, akkor a stabilizációs programmal együtt járó, ki nem kerülhető gyötrelmek hiábavalóaknak bizonyulhatnak. Ha nem sikerül megállítani a társadalom szociális kettészakadását s az ország földrajzi értelemben vett kettészakadását, akkor súlyos következményekkel kell számolnunk. Vagy hogy egy egészen más természetű példát hozzak, ha nem sikerült maradéktalanul érvényt szerezni a médiatörvényben foglaltaknak, a demokrácia alapvető értékei kerülhetnek veszélybe - és a sort hosszasan folytathatnám. • E kérdéseket ön pártjában mindenkivel megvitathatja. Van, akivel nincs beszélő viszonyban? Nincs igazán sok személy, akivel látványosan kerülnénk egymást. Vannak természetesen, akiknek a nézetei olyan távolságban vannak tőlem, hogy olykor eléggé reménytelennek tűnik a párbeszéd. Azt azonban ennek ellenére újra és újra kezdeményezni kell. • Ki irányítja az MSZP-t? Könnyű lenne úgy válaszolni, hogy természetesen az elnökség és a választmány. Én azonban azt gondolom, hogy a meghatározó irányítás a kormányból jön. Ez pedig olykor azt eredményezi, hogy a kormány vagy a kormány egyes tagjai úgy hoznak döntést politikai természetű kérdésekben is, hogy azzal előzőleg egyetlen alkalommal sem foglalkozott a párt illetékes vezető testülete. Időnként a frakció is önálló életet él. Hosszabb távon semmiképp sem tesz jót a pártnak, ha kialakulnak az egymással versengő centrumok. • Az MSZP-t tehát ma a pártelnök-miniszterelnök irányítja? Tartok tőle, hogy ez a legnehezebb és legbonyolultabb kérdések egyike, amit ma fel lehet tenni. Mert egyfelől a válasz kézenfekvően igen, aminek objektív oka is van, hiszen napi értelemben a kormánynál és nem kis mértékben a miniszterelnök kezében összpontosulnak a döntések. Másfelől néha azt látja az ember, hogy a miniszterelnök nemcsak a nagy, hanem kisebb jelentőségű kérdésekben sem mindig képes érvényt szerezni elhatározásának, ezért olykor találgatások tárgya, hogy egy-egy konkrét ügyben valójában hol született a döntés. Én mindenesetre a fontosabb kérdésekben meghozandó döntések előkészítésének ésszerűen széles alapokra történő helyezését tartom követendő útnak, még akkor is, ha ez fáradságosabb módszer. Ennek a véleményemnek egyszer-egyszer hangot is adok, de elég gyakran tapasztalom, hogy az éppen érintett személy érti félre. Furcsa dolog, de nem megmagyarázhatatlan, hiszen olykor kényelmesebb valamit félreérteni, mint megérteni. Olykor egyszerűbb valakit ellenségnek vagy ellenfélnek tekinteni, mint állandó vitában megbízható szövetségesnek tudni. Ez pedig visszavisz az ön által már feltett kérdéshez: az egység vagy a széthúzás felé tart-e az MSZP. Vitában kikínlódott egyetértésre jutnak-e szuverén emberek, akik ilyen módon válnak szövetségessé, vagy az eltérő álláspontot képviselő személyében legyőzendő ellenfelet látnak. Szeretném hinni, hogy az első változat lesz a jellemző. „Értelmetlen dolog bárkinek pusztán az eltávolításáról vagy a felváltásáról gondolkodni, amíg nincs válasz a legfontosabb kérdésre: mi és ki következik utána?” FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT ÉLŐ BESZÉLŐ днЭшМнШн. Beszélgetés a tévéről Kérdez: Farkas Zoltán Vendégei: Peták István, az MTV Rt. elnöke, Kocsis L. Mihály és Wessely Anna, a tévékuratórium tagjai Bánó András, Betlen János, Szekfű András médiaszakértő Helyszín: Merlin Színház (V., Gerlóczy utca 4.) Időpont: 1997. január 19., vasárnap délután 4 óra Szeretettel várja a Beszélő szerkesztősége Meghívó A RENESZÁNSZ KŐFARAGÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (2543 Süttó, Rákóci utca 64.) igazgatósága értesíti tisztelt részvényeseit, hogy 1997. február 18-án (kedden) 14 órára RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉST hív össze A rendkívüli közgyűlés helye: 2543 Sattó, Rákóczi utca 64. I. emeleti tanácsterem. A rendkívüli közgyűlés napirendi pontjai: 1. Döntés a 9/1996. számú közgyűlési határozat visszavonásáról. 2. Alapszabály-módosítás. Döntés a társaság alaptőkéjének felemeléséről. Az alaptőkeemelés összege 415 000 000 Ft. Az alaptőke felemelésének indoka a társaság fejlesztési és forgóeszközigényeinek finanszírozása. Az alaptőke-emelés a Gt. 303.. § (4) bek. alapján történik. Az alaptőke-emelés során kibocsátandó névre szóló részvények száma 415 000 darab, kibocsátási értéke 1000 Ft/db. Az alaptőke-emelés nem pénzbeli hozzájárulásból valósul meg. 3. Döntés további tőkebevonásról. 4. A társaság 1997. évi költségvetésének, valamint ötéves üzleti tervének jóváhagyása. 5. Hitelfelvétel jóváhagyása. 6. Egyebek. A részvénytulajdoni igazolást, valamint a részvényest képviselő meghatalmazást a közgyűlés előtt egy órával megelőzően kérjük leadni a társaság székhelyén. Amennyiben a meghirdetett időpontban a közgyűlés nem lenne határozatképes, a megismételt közgyűlésre azonos napirendi pontokkal és azonos helyszínen 1997. február 19-én 14 órakor kerülne sor. F. C. Harvey,s az igazgatóság elnöke SZERENCSEKEREK TELEFONÚJSÁG 1ЖШШ«ШinteriúГШШХПШСТ játék 06-90-33-22-22 Éjjel-nappal hívható! czcDCvirccTÁ dia A Szerencsekerék Telefonújsággal hétről hétbetKtNCSfc SABLA re tonnányi hírt, érdekességet tudhat meg két A Á D E É kedvenc TV vetélkedőjéről, a Szerencsekerék 11 12 13 14 15 16 17 &a Mindent vagy Semmit játékokról! Plusz: nap mint nap telefonon játszhat a Szerencse- F G H 1 I II kerékkel, éjjel-nappal, amikor csak akar! 21 22 23 25 26 27 A játékszabályok azonosak a televízióban , , látottakkal, azzal a kivétellel, hogy a csőd L M N О О О О csupán eredményének lenullázását jelenti. 31 32 33 34 35 36 37 de a játékot folytathatja. Betűket az itt lát-P О R S T U Ú ^ Szemcsetábla segítségével kérhet: 41 42 43 44 45 46 47 elég bemondania `18, beütnie a kért betű sorszámának két számjegyét. Ü UVWXYZ A hét minden napján kisorsolunk egy-egy 51 52 53 54 55 56 57 szerencsés játékost, aki a játékban elért ____________________ pénzösszegét nyeri. A mai feladvány I I $r §H Ц '»-и. I.. | I I tii I !-.n 1 I A .* | ■ .. -i ■■■■■■I 1 ‘ ........................... 'S ________________zenemű________________| INTERJÚ Magyar Hírlap . ---------------- Egy nap a Britannicában ------------Pietro Bembo Bembo, Pietro (szül. 1470. máj. 20., Velence - megh. 1547. jan. 18., Róma), reneszánsz kori bíboros, az egyik legelső olasz nyelvtan szerzője, fontos szerepet játszott az olasz irodalmi nyelv kialakításában. A nemesi családból származó Bembo nevelését édesapja, a Velencei Köztársaság tekintélyes polgára irányította. 1513-ban X. Leó pápa titkára lett. Leó halála után (1521) visszavonult Padovába. 1529-ben kinevezték a Velencei Köztársaság hivatalos történetírójává, majd nem sokra rá a Szent Márk székesegyház könyvtárosává. Miután 1539-ben bíborossá avatták, Bembo visszatért Rómába, hogy a teológia és a klasszikus görög-római történelem tanulmányozásának szentelje minden idejét. Költőként kezdetben csiszolt formájú latin verseket írt, később immár anyanyelvén, Petrarca stílusában alkotott. Petrarca stílusának ez a nyílt és bevallott utánzása „bembismo" néven vált ismertté és sok követőre talált. Olasz nyelvű verseinek gyűjteménye 1530-ban jelent meg „Rime" („Versek") címmel. „Gli Asolani" („Asolanói beszélgetések"; 1505) címmel jelent meg a plátói szerelemről olasz nyelven írott dialógusainak gyűjteménye. A mű rendszerező mélysége hatott Ludovico Ariostóra, Baldassare Castiglionéra és Torquato Tassára is. Az 1508-ban elkezdett és 1524-ben befejezett „Prose della volgar lingua" („Olasz nyelvű prózai művek", 1525) c. művében kodifikálta az olasz helyesírást és nyelvtant. Ez elengedhetetlen előfeltétele volt az olasz irodalmi nyelv megteremtésének, melyhez Bembo a XIV. századi toszkán nyelvet ajánlotta mintául. (Rövidítve.) Nyerjen Britannica Hungaricát! Vágjon ki és küldjön be a darab dátumos Britannica-emblémát a Magyar Hírlaphoz (1087 Bp., Kerepesi út 29/B); minden héten kisorsoljuk a nagyszerű enciklopédiasorozat első kötetét. Vi&Sur / V ■ЙйЙг / (Január 18.) 00314 MH