Magyar Hírlap, 1997. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-29 / 24. szám
4 Magyar Hírlap BELFÖLD 1997. JANUÁR 29., SZERDA Elfogultsági indítvány a Kordax-per bírója ellen Törvénysértésben a közmédia? Elfogultsági indítványt adott be a Kordax cégjogi képviselője az rt és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) közötti pert tárgyaló bírónő ellen. Csikós Csaba ügyvéd szerint dr. Lénártné dr. Márton Gizella tevékenységével folyamatosan nehezíti a felperes Kordax helyzetét Mint azt tegnapi számunkban megírtuk, a vám- és adócsalással gyanúsított Kordax peres úton igyekszik megkérdőjelezni az ellene felhozott vádakat, és kéri a vámőrség által kivetett, jelenleg összesen tízmilliárdos követelés eltörlését A cég ellen több mint másfél éve indított eljárást a vám- és pénzügyőrség. Az rt. külföldi finomítóknál dolgoztatott fel nyersolajat, a VPOP azonban vitatja, hogy a Kordax adózott volna a visszaszállított késztermék után. A jogszabályok szerint a visszaszállított olajszármazék megadóztatására két lehetőség van: vagy a vámőrség mint adóhatóság vethet ki adót, vagy a cég később, az eladások után önbevallásos alapon fizeti be a járulékot. A vám- és pénzügyőrség szerint a Kordax is ez utóbbit választotta, az eladások után azonban mégsem fizetett adót. Ezért húszmilliárd forint adó és bírság befizetésére kötelezte a céget 1995-ben. A VPOP megkérdőjelezte a Kordax olajfinomítókkal kötött szerződéseinek valódiságát is. A Kordax a határozat ellen fellebbezett, véleményük szerint a vámolásánál a termékimportra, igaz, nulla százalékban, de kiszabtak fogyasztási adót. Hogy a mértéket esetleg rosszul állapították meg, az nem az rt. hibája - mondta a jogi képviselő. A fellebbezés után a VPOP elismerte a szerződések hitelességét, valamint húszról tízmilliárdra csökkentette követelését. A testület a büntetés kiszabását azzal indokolta, hogy a külföldre kivitt nyersolajból nem lehetett annyi készterméket, kinyerni, amennyit a cég visszahozott az országba. A Kordax a tízmilliárdos követelést támadta meg a bíróságon, a jogi képviselő szerint ugyanis a külföldi vámhatóságok is engedélyezték a feldolgozást. Furcsának tartja Csikós azt is, hogy magyar szakértőkkel becsültették fel szlovák finomítók kapacitását, pedig ezt még a szlovák műszaki egyetem szakemberei sem vállalták. A Kordax által indított per első fordulója január 16-án volt. A cég jogi képviselőjének kérésére elhalasztották, mivel nem tudott felkészülni a tárgyalásra. Csikós elmondta: a Kordax-iratokat másfél éve lefoglalta a vámőrség. Az ömlesztett papírok többségét lemásolhatta ugyan az ügyvéd, de a több ezer oldal áttekinthetőséget segítő iratjegyzék csak júliusban készült el. Több dokumentumról csak ezután szerzett tudomást az ügyvéd, de Csikós szerint a bírónő ennek ellenére július végén 30 napos határidőt szabott ki az indítványok beterjesztésére. Az ügyvéd szerint törvénytelen az is, hogy a bírónő később engedélyhez kötötte az iratok tanulmányozását. Csikós hozzátette: először nem kapta meg az engedélyt, végül január 20-án a kezében volt a felhatalmazás. A tegnapi tárgyaláson a felkészülés rövidsége miatt újabb halasztást kért Csikós, egyúttal beadta a bírónő elleni elfogultsági indítványt. Az okok között szerepel az érthetetlenül felgyorsított tárgyalás. (Az új fordulót február hetedikére tűzte volna ki tegnap a bírónő, ezzel Csikós szerint újra csak minimális időt hagyott volna az iratok tanulmányozására. Végül április 23. lett az új időpont.) Elutasította a bírónő azt a kérést is, hogy a csatolt dokumentumok eredetiek legyenek, és ne fénymásolatok, az idegen nyelvű szövegekről készült fordítás ugyanis csak akkor hiteles, ha az eredeti iratról készítik. Csikós szerint az alkotmány és az emberi jogi egyezmény is előírja, hogy a bíróságnak pártatlannak kell lennie, ráadásul annak is kell látszania. Az ügyvéd szerint a bírónő nem tájékozatlanságból sértette meg a félegyenlőséget az egyik legjelentősebb gazdasági ügyben. Az indítványt a bírónő továbbította. Szentmiklósi Péter, a VPOP jogi képviselője nem kívánt az ügyben nyilatkozni. • Haszán Zoltán A közszolgálati médiumok a szponzorált műsorszámok bemutatásával január elsejétől folyamatosan megsértik a rádió-tv törvény előírásait. A parlament ugyanis az eredeti szándékoktól eltérően - egy gépelési hiba miatt - valójában nem adott még egy év haladékot a szponzorációs tilalom bevezetésére. Az országgyűlési határozatban szereplő és a minap a Magyar Közlönyben is megjelent szöveg alapján januártól már csak a vallási, művészeti, kisebbségi és a hátrányos helyzetűek számára készített műsorok támogathatók. A költségvetési törvény tavaly év végi vitája során a parlamenthez benyújtott és el is fogadott módosító javaslat eredetileg oly módon kívánta a médiatörvényt megváltoztatni, hogy a reklámidő korlátozására vonatkozó szabályok január helyett csak 1997 szeptemberétől, a műsorszámok támogatására (szponzorációra vonatkozó előírások pedig csak 1997. december 31. után lépjenek hatályba. Egy gépelési hiba miatt azonban a képviselők elé került határozati javaslatban már 1996. december 31-ei dátum szerepelt. A parlament ezt fogadta el, és a Művelődési Közlönyben is ez jelent meg. Varga Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal jogi főtanácsadója érdeklődésünkre elmondta, hogy a szándékoktól függetlenül a kinyomtatott szöveg a jogilag érvényes rendelkezés. A közszolgálati médiumok tehát január 1-je óta törvénysértést követnek el, ha szponzorált műsorokat mutatnak be. A főtanácsadó felhívta a figyelmet arra, hogy a törvénysértés esetén az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) figyelmeztetheti és meg is bírságolhatja a médiumokat. (A bírság öszszege a jogosulatlan bevétel kétszerese.) Amennyiben a szponzorációs tilalmat a parlament még mindig fel kívánja oldani, akkor ehhez újra módosító indítványt kell benyújtani, és azt kétharmados többséggel el kell fogadniuk a honatyáknak. Révész T. Mihály, az ORTT elnöke lapunknak elmondta, hogy a testület megkezdte a műsorok figyelését, és ha jogellenes gyakorlattal találkozik, azt általánosan szankcionálni fogja. De azt is megvizsgálják majd - tette hozzá -, hogy az adott törvényi előírás megegyezik-e a törvényhozó eredeti szándékával. - Bárcsak valóban sokszor sérthetné a törvényt a televízió - reagált kérdésünkre Peták István. Az MTV elnöke elmondta, hogy a tilalom tervezett bevezetése miatt tavaly már csökkentették a szponzorációs szerződéseket, és az eredetileg halasztó szándékú parlamenti döntés nyomán éppen mostanában szerettek volna újra támogatókat szerezni. • Szü. L. Szponzorok nélkül minden koncerten csak a "Csend hangjai" lenne műsoron Unplugged-est, vagy óriáskoncert a Népstadionban, egyre megy: reklámok nélkül nincsen meg egy koncert sem. És ezt értsék szó szerint: a szponzorok támogatása ma már létszükséglet. A tőlük származó bevételek fedezik a fellépő zenészek gázsijának, a bérleti díjaknak, a technikai berendezések költségeinek, az alkalmazottak bérének nagy részét. Ha nem lennének szponzorok, a jegyek így sem alacsony árát kellene a csillagos égig emelni. Vajon hányan tudnák ezt megfizetni? És ha nem kelnének el a jegyek, könnyen megeshetne, hogy a koncertről nem csak a közönség hiányozna... REKLÁM. A VÁLASZTÁS LEHETŐSÉGE. A foglalkoztatás hét szűk esztendeje Tavaly zárult le a hetedik olyan esztendő Magyarországon, amelynek során a munkanélküliséget a társadalmigazdasági helyzet állandó jellemzőjeként tartják számon. A hivatalos statisztika az 1990 decemberében mért 80 ezres szinttől a félelmetes 700 ezres csúcson keresztül jutott el a múlt év decemberi 480 ezerig. Ebben az időszakban azonban nemcsak a regisztrált munkanélküliek száma váltakozott; az álástalansághoz kapcsolódó jogi, valamint foglalkoztatáspolitikai normák is lényegesen különböznek a hét évvel ezelőttiektől. A regisztrált munkanélküliek száma a munkaügyi központok nyilvántartásából ismeretes. Olyan aktív korú személyek jelentkeznek, akik járadékra, szociális segélyre számítanak vagy elhelyezkedésükhöz - esetenként az állásszerzést megkönnyítő képzéshez remélnek támogatást. Értelemszerűen sok állástalan feleslegesnek ítéli a kapcsolattartást az állami szervezettel, mert abból semmiféle előnye nem származik. Magyarországon 1990 végén 80 ezer regisztrált munkanélkülit tartottak számon. A robbanásszerű növekedés ezután történt: 1991 decemberéig már 400 ezer állástalan szerepelt a munkaügyi központok nyilvántartásában, 1992 végén 663 ezer. A rendszerváltás utánilegnagyobb tömegről 1993 februárjában szólt a statisztika. Akkor 705 ezer embert jegyeztek munkanélküliként. Az állástalansági ráta - a regisztrált munkanélküliek és a gazdaságilag aktív lakosság aránya - három évvel ezelőtt 14 százalékos volt, azaz minden hetedik dolgozni vágyó ember hiába reménykedett, hogy munkalehetőséget talál. 1993-ban viszont elkezdődött a nyilvántartott munkanélküliek számának lassú csökkenése - decemberre a februári csúcshoz képest 70 ezerrel kevesebben maradtak. 1994 és 1995 végén egyaránt valamivel a félmilliós szint fölött alakult a regisztrált állástalanság, míg tavaly decemberre „csak” 480 ezer embert tekintettek munkanélkülinek az állami szervezetnél. Reménytelenek A Központi Statisztikai Hivatal más módon méri a munkanélküliséget. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) előírásai szerint végzett felmérés szerint az számít munkanélkülinek, aki a vizsgálat előtti héten egyetlen órányi pénzkereső tevékenységet sem folytatott, de aktívan kutat állás után, s ha talál, el is tudja foglalni azt. A KSH-statisztikában mindig kevesebb munkanélküli szerepelt, mint a munkaügyi szervezet nyilvántartásában. A növekedés és csökkenés görbéjét azonban hasonlóan tükrözi a kétféle felmérés. A munkanélküliség számbeli alakulásán túl, a szakértők általában két aggasztó kísérőjelenségre hívják fel a figyelmet. Az egyik, hogy a nyilvántartott munkanélküliek körén belül bővül a reménytelenek, vagyis azok köre, akik már több mint egy éve nem tudtak elhelyezkedni - munkanélküliségük tehát tartósnak bizonyul -, és az idő múlásával egyre csökken az esélyük, hogy visszakerüljenek a munka világába. Három esztendeje számuk a 200 ezres érték környékén hullámzik, vagyis a regisztrált munkanélküliek számának csökkenése következtében a „reménytelenek” aránya egyre magasabb. A másik jelenség a gazdaságilag aktív lakosság vészes megcsappanása. Ez a réteg 1990- től mostanáig majdnem másfél milliós csökkenést mutat. A kérdéskör szakértői egyetértenek abban, hogy az aktív korú lakosság köréből, , az állástalanság rémétől menekülve sok százezer munkaképes ember egyszerűen visszavonult a munkaerőpiacról. Sokan lettek eltartottak (esetenként hivatalosan háztartásbeliek), mások a feketegazdaság útvesztőiben tűntek el. A hét esztendő alatt sokat változott a munkanélküliség jogi-foglalkoztatáspolitikai kezelése is. A témakör legfontosabb jogszabálya, a foglalkoztatásról és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991- es törvény már másfél tucatnyi módosításon ment keresztül. A munkanélküli-járadék időtartama a kezdeti két évről máig hat hónapra zsugorodott. Az iskolák végzőseinek, ha nem kaptak állást, hat hónapos pályakezdői segély járt. Tavaly júniusban ez az ellátás megszűnt - helyébe a fiatalok elhelyezkedését támogató programok léptek. Az aktivizálás esélye A munkaügyi kormányzat a nem pályakezdő munkanélküliek esetében is egyre inkább az aktív programokra helyezné a hangsúlyt a pénzbeli ellátás helyett. A legjelentősebb eszközök között szerepelnek a képzés, a munkanélküliek foglalkoztatását elősegítő támogatás, a közhasznú munka. Ez az utóbbi program jelentős mértékben kiegészült az Országos Közmunkatanács tavalyi megteremtése nyomán. A testület főként olyan, alacsony iskolázottságú munkanélküliek számára próbál álláslehetőséget teremteni, akik nemcsak járadékjogosultságukat merítették ki, de aztán két évig kapták a szociális jellegű jövedelempótló támogatást is, és amennyiben nem helyezkednének el, mindenféle ellátásból kiesnének. A tervek szerint a közmunkatanács akciói és a helyi jellegű közhasznú munkaprogramok együttesen csaknem az összes reménytelen munkanélküli helyzetén javíthatnának. Egyelőre azonban a paszszív ellátásra sokszorosan többet fordítanak, mint az aktív programokra. Az idén az előzetes számítások szerint a munkanélküliek járadékára és a jövedelempótló támogatásra összesen több mint 82 milliárd forint megy el a munkaerő-piaci alap pénzéből, míg az aktív eszközöket 23 milliárdból finanszírozzák. A szakértők abban is egyetértenek, hogy alapvetően pozitív változások a munkanélküliség csökkenését illetően csak akkor történhetnek, ha erőteljesen beindul az ország gazdasági fellendülése. Ki tudja hány szűk esztendő jön még a foglalkoztatásban az első hét után? • • Neumann Ottó