Magyar Hírlap, 2001. június (34. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-19 / 141. szám

Szikora János a Pécsett nyert díjáról és az Amadeus szélsőséges fogadtatásáról „Mi színházművészek sikervadászok is vagyunk” Szikora Jánosnak két előadása - Peter Shaffer Amadeus és Arthur Miller Pillan­tás a hídról - is szerepelt a vasárnap befe­jeződött Pécsi Színházi Találkozón. Mindkettő díjat nyert. Az Amadeusért a legjobb rendezőnek járó elismerést ve­hette át. Csík Györgyöt, a darab jelmez­­tervezőjét a fesztivál legjobb jelmezter­vének díjával jutalmazták. A Pillantás a hídról című drámájának egyik főszerep­lője a legjobb férfiszínésznek járó díjat kapta a közönség tagjaiból kisorsolt zsű­ritől. Szikora Jánost nemcsak az Ama­deus közönségbeli és szakmai megítélésé­nek különbségéről kérdeztük, hanem a díjak, a fogadtatás és a Nemzeti pre­mier rendezése közötti esetleges össze­függésekről is. - Az ön által rendezett Amadeus vitat­hatatlanul a legnagyobb érdeklődést vívta ki a közönség részéről a pécsi Or­szágos Színházi Találkozón. Talán ezért is volt meglepő, hogy a darabról szóló szakmai vitán viszont szinte csak bírálat hangzott el az előadásról. Ön nem távo­zott sértődötten, hanem egyetértett a kri­tikákkal.­­ Így történt, de a szakmai vitán mégis az érdekelt volna jobban, ha valaki elem­zi végre, mitől volt ennek az előadásnak ekkora sikere. Mi lehet az a titokzatos erő, ami képes emberek nagy tömegében ilyen lelkesedést kiváltani. Nem szabad elfelejteni, hogy mi színházművészek si­kervadászok is vagyunk. Ezért aztán na­gyon fontos nekünk, hogy a létrejött előadást utólag ilyen szempontból is ele­mezzük. A szakmai vitán ezzel szemben teljesen egyoldalú kép bontakozott ki a produkcióról. Ha valaki csak ott vett vol­na részt, azt képzelhetné, ez az előadás biztosan fél házzal, gyér lelkesedés mel­lett zajlott. Tulajdonképpen ijesztő az a szakadék, amely a csak negatívan elemző kritikusok és a közönség reakciója között tátong. Persze lehet azt mondani, hogy a nézők többségét a nagy nevek - Darvas Iván és Alföldi Róbert - csábították be a színházba. - Gondolom elismeri, hogy ebben le­het némi igazság? - Természetesen elismerem. De ak­kor könyörgöm, mi tartotta ott őket? Miért nem mentek el a szünetben? Mi késztetett több száz embert arra, hogy akár fullasztó melegben állva is végignéz­zék a produkciót és aztán olyan tapssal honorálják a színészek játékát, amit én még soha nem éltem át. Az előadásnak természetesen vannak hibái. De ezek fel­sorolása mellett érdekes lett volna, ha az elemzők azokra a mozzanatokra is felhív­ják a figyelmünket, amelyek hozzásegí­tették a produkciót ahhoz, hogy a közön­ség ennyire szeresse ezt az előadást. Itt sajnos azzal a jelenséggel van dolgunk, amely a magyar színikritikára jellemző. Alkotóként sokszor tapasztaljuk, hogy a kritikusok saját gondolataikból gyártott ideológiákkal vernek éket a látott élmény és önmaguk közé. És ezzel az ideológiai pajzzsal tulajdonképpen távol is tartják maguktól magát az élményt. A színház számomra organikus képződmény, olyan, mint egy élőlény, aki létezik, élni akar, fejlődik, és akit az ideológiákkal csak tönkretenni lehet. - A szakmai vitán viszont elmondta önmagáról, hogy korábban ön is ideoló­giákat gyártott a színházról és nem a si­kervadászat érdekelte elsősorban. - Én is valószínűleg abba a hibába es­tem, mint sokan mások, akik mögött sok iskola- és olvasásélmény van, de kevés élettapasztalat. Ezért a gyakorlat hiányát ideológiákkal próbálja pótolni. Később ezeket az ideológiákat valamennyien meghaladjuk és feloldjuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a színház nem le­het meg elmélet nélkül. De azok az elmé­letek, amelyek igazán építőek, azok mind a gyakorlatból leszűrt bölcseletek. Akár Sztanyiszlavszkij vagy Peter Brook elmé­leteit nézem, ezek nem forradalmi ideoló­giák, hanem olyan elméleti igazságok, amelyek felismeréséhez és megfogalma­zásához hosszú éveken át lehet eljutni. - Több bírálója felvetette, hogy Peter Schaffer darabja, az Amadeus nem egy jól sikerült mű, s ön nem akart vele sem­mit üzenni a jelenkornak, hanem első­sorban a parádés látvány megteremtésé­re törekedett. - Egy színdarab bizonyos esetekben arra szolgál, mint a zeneszerző számára a libretto, hogy elindítsa a komponista fan­táziáját. Az Amadeusban játszó színé­szekkel együtt azért tartom hasznosnak Schaffer egyébként valóban nem túl erős drámai művét, hogy elindítsa a színpadi alkotó fantáziánkat. Ebben a vonatkozás­ban ez a darab, úgy érzem, kitűnőre vizs­gázott. Megmondom őszintén, kicsit unom már, hogy a kritikusok mindig azon lovagolnak, hogy az Amadeus egy rossz darab, a szolnoki előadás erényeit pedig szívesen elhallgatják. - Arra nem gondolt, hogy ha nem vál­lalta volna el a Nemzeti Színház nyitó előadásának a megrendezését, nemcsak bántó szót kapott volna, hanem elisme­rést is? - Ha az Amadeusról rendezett szakmai vita hozzászólóit az én Nemzeti Színházban vállalt feladatom motiválta volna, hogy ne­gatív képet fessenek az előadásról, az vég­telen elszomorító és szánalmas lenne. - A szakmai beszélgetésen ön el­mondta, hogy Darvas Iván nem volt elé­gedett a szerző által megírt Salieri figu­rájával, ezért beleírt a szerepbe bizonyos szövegrészeket.­­ Darvas Iván alkotótársi közreműkö­dése a produkció létrehozásában már a díszlet elképzelése során elkezdődött. Ezenkívül komoly irodalmi és dramatur­giai munkát végzett a darab szövegén is. - Ezt ő kérte? - Darvas kifejezetten kérte tőlem, hogy bizonyos monológokat úgy alakít­hasson át, ahogy az elképzelésének meg­felel. Tudjuk Ivánról, hogy azon színé­szek egyike, akiket kiváló íráskészséggel áldott meg a sors. Ezt a képességét most is kamatoztatta. - Azt is mondta egyszer, hogy Mozart refrénként visszatér a pályafutása során. Tervezi-e, hogy folytatja a Mozartról szóló művek színrevitelét? - Reménykedem abban, hogy sikerül majd színpadra vinnem Mozartnak azo­kat az operáit, amelyeket még nem ren­deztem meg. Például a Figaró házasságát, amely nagy kihívás lenne számomra, és dédelgetett vágyam, hogy egyszer majd készíthetek egy filmet Mozart utolsó nyaráról. A zseniális zeneszerzőnek ez az időszaka tele van rejtéllyel. - A színházi találkozón szerepelt Arthur Miller Pillantás a hídról című drámája is, amit szintén ön rendezett. Az előadás egyik szereplője, Bubik István kapta meg a zsűritől a legjobb férfiszí­nésznek járó díjat. - Nagyon örültem, hogy Bubik István színészi munkája mellett a zsűri nem ment el közömbösen. Ritkán adatik meg egy színész életében, hogy akkor kapjon meg egy szerepet, amikor annak befoga­dására a legalkalmasabb. Amikor újra elolvastam Arthur Miller drámáját, azon­nal Bubik István jutott eszembe Eddie Carbone szerepére. Ha nem tudtam vol­na vele együtt dolgozni, akkor meg sem rendezem a darabot. Aztán a próbák szerencsére nagyon hamar igazolták a vá­lasztásomat. - A fesztiválon szereplő mindkét előadása díjat nyert. Mindig jól jönnek az elismerések, úgy gondolom az ön ese­tében ez most különösen a legjobb idő­pont, hiszen nemrég hevesen támadták a színházi szakmában az új Nemzetiben esedékes rendezéséért. - Vannak, akik gyűlölnek mert elvál­laltam a Tragédia rendezését, s azt gon­dolom, ha a fejem tetejére állnék, akkor se tudnám őket az elvakult gyűlöletben megingatni. Ezért én velük nem szeret­nék foglalkozni. Vannak olyanok is, aki­ket várakozással tölt el, hogy a Tragédiát én rendezem. Ők arra kíváncsiak milyen lesz a Tragédia. Az engem szerető baráta­im köre pedig valószínűleg velem együtt örül a díjamnak. - Ha a szakmai zsűri osztja a díja­kat, akkor is hasonló eredmény született volna? - Nem az az érdekes, hogy kik és mi­lyen díjakat adnak vagy nem adnak. A lé­nyeg az, hogy mi az előadásainkat a kö­zönségnek, és nem zsűriknek készítjük. Balogh Gyula Szikora János Fotó: Habik Csaba Szavazás előtt a kulturális örökségvédelmi törvény Jogszabályban a történeti táj- és a látványszennyezés A kulturális örökségvédelmi tör­vénytervezethez benyújtott mó­dosító indítványok jelentős része megjelenik majd a végrehajtási rendeletekben - ismertette Cse­­lovszki Zoltán, az Országos Mű­emlékvédelmi Hivatal (OMVH) elnöke, a tervezettel kapcsolat­ban tartott tájékoztatóján. A mai napon parlamenti szavazásra ke­rülő tervezettel kapcsolatban Cselovszki utalt arra, hogy a be­nyújtott 167 módosító javaslat közül negyvenet, míg a 25 csatla­kozó módosító javaslatból tizen­hármat fogadtak el az előterjesz­tők. Cselovszki Zoltán reményei szerint a parlament nagy kon­szenzussal fogja elfogadni a tör­vénytervezetet, mivel az örök­ségvédelem nemzeti kérdés és azt mindenkinek támogatnia kell. Az OMVH elnöke közölte, hogy a törvényhez két kormány­­rendelet és hét miniszteri rende­let készül. A kormányrendele­tek közül az egyik a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt hozza létre, a másik pedig az örökség­védelmi bírságok rendszerét rögzíti. A miniszteri rendeletek a szakmai nyilvántartásról, a mű­emlékvédelem gyakorlásáról, a támogatási rendszerről és a szak­mai kérdések rendezéséről szól­nak. A tárca júliustól kezdi meg a rendeletek egyeztetését a szak­mai, társadalmi és érdekvédelmi szervezetekkel. Cselovszki Zol­tán a törvényben bevezetendő új fogalmak kapcsán kiemelte a történeti táj, az úgynevezett lis­tás elővédelem, a látványszeny­­nyezés és az örökségvédelmi ha­tástanulmány meghatározását. Az OMVH elnöke kitért arra, hogy a látványszennyezés szabá­lyozása területén eddig joghézag volt, s talán ennek a fogalomnak a bevezetése, pontos meghatáro­zása élvezi a legnagyobb szak­mai támogatottságot. A törvény hatálybalépésétől engedélyt kell kérni például a különféle diszkóhajókon, illetve a műemlékek közelében elhelye­zett cikázó reflektorok üzemel­tetésére, amelyek esetleg ront­hatják a műemléki látványossá­gok értékét. Baán László, az NKÖM köz­­igazgatási államtitkára jelezte, hogy az 1997-ben elfogadott két törvény - a műemlék­védelmi és a kulturális örökségvédelmi tör­vény - belső problémái kiderül­tek az elmúlt három évben; eze­ket a hatékonyabb védelem ér­dekében mindenképpen szabá­lyozni kellett, s a többi között ezért dolgozták ki a kulturális örökségvédelmi törvényt. Az el­fogadás előtt álló új jogszabály nem foglalkozik pénzügyi kérdé­sekkel, és ez nem is célja. Baán megjegyezte: kevés, más köz­ponti kiadás növekedett oly mértékben, mint a műemlék­­védelemre fordítható összeg, amely 300 százalékkal emelke­dett az elmúlt három évben. Rockenbauer Zoltán kulturá­lis miniszter a sajtótájékoztatón arról szólt, hogy a tárca és az OMVH közös gondozásában el­készült az a reprezentatív kötet, amely a magyar műemlékvéde­lem elmúlt 120 éves történetét foglalja össze. A Műemlékvéde­lem­­ törvényi keretek között cí­mű kiadvány az intézményes ma­gyar örökségvédelem tapasztala­tait mutatja fel, az 1881-es első örökségvédelmi tárgyú törvény­­javaslat és a most elkészült ter­vezet közti időszak műemlék­­védelmi ténykedéseit évenkénti bontásban elemzi. MTI Muzsika Az elmúlt évek zenekritikáiban többször is megfogalmaztam, hogy a Magyar Rádió Szimfo­nikus Zenekara Vásáry Ta­más fő-zeneigazgató irányí­tásával szinte megtáltosodik. A patinás, nemzetközi szinten is elismert, de a rendszerváltás óta kifejezetten nehéz anyagi körülmények között működő zenekar más karmesterekkel bizony hullámzó teljesítményt nyújt: néha meglepően harmo­nikusan, koncentráltan, össze­szedetten játszanak, máskor vi­szont figyelmetlenek, nem elég érzékenyek, sőt olykor az is előfordul, hogy amatőr hibákat vétenek. Amikor azonban Vásáry lép a karmesteri dobogóra, hirtelen megváltozik minden, s ez nem elsősorban a „főnöki” tekin­téllyel, vagy valamiféle kötele­ző tiszteletadással magyarázha­tó, hanem Vásáry karizmatikus erejével, szuggesztivitásával, kisugárzásával. Tudja ezt min­denki,­­ a zenekari tagok épp­úgy, mint a bérletvásárló kö­zönség, s ezért a Rádiózenekar­nál egy ideje a szó pozitív értel­mében vett „személyi kultusz” alakult ki. Ennek jele, hogy azt a négyrészes koncertsorozatot, amelynek utolsó estjét a na­pokban tartották,a Zeneakadé­mia nagytermében, egyszerűen csak Vásáry-bérletnek keresz­telték el. Ennél nagyobb elis­merést kevesen vívtak ki ma­guknak. Nos, Vásáry Tamás ezúttal is lenyűgöző, szinte erőn felüli teljesítményre ösztönözte ze­nekarát, amihez a repertoár­választás is hozzájárult. A Fan­tasztikumok címet viselő esten A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Km.: Fenyő László (cselló), Máté Győző (brácsa) Karmester: Vásáry Tamás Stravinsky, R. Strauss és Berlioz művei Zeneakadémia, június 15. három - nemcsak címében, ha­nem tartalmát, minőségét, az európai zenetörténetben ját­szott szerepét tekintve is­­ fan­tasztikus kompozíció csendült fel. A programot Stravinsky viszonylag ritkán hallható Fantasztikus scherzója nyitot­ta, majd Richard Strauss Don Quijote­­ Fantasztikus változa­tok egy lovagi témára című kompozíciója következetes, s a különös idő- és térbeli utazás Hector Berlioz Fantasztikus szimfóniája következett. A hangverseny dramaturgiája úgy épült fel, mint egy vérbeli ope­rafinálé: az egész este egyetlen hatalmas érzelmi-dinamikai fo­kozáson alapult, percről percre nőtt, tapintható volt a feszült­ség, amit azonban végül nagy­szerűen feloldott a zenekar ele­mentáris ereje. Feltétlenül érdemes kiemel­ni a Don Quijote két szólistája, Fenyő László cselló- és Máté Győző brácsaművész teljesít­ményét. Fenyő László fiatal ko­ra ellenére is tökéletesen érett produkciókra képes művész, aki egy nem kifejezetten látvá­nyos, technikailag és zenei­leg viszont annál bonyolultabb szólamot meggyőzően, maga­biztosan, ugyanakkor költőien szép tónussal szólaltatott meg. Máté Győző nemes egyszerű­séggel, természetes eleganciá­val interpretálta a hatodik va­riáció Dulcineáról ábrándozó brácsaszólóját, és mindvégig stílusosan, kiegyensúlyozottan játszott. A két szólistának ideális partnere volt a zenekar, amely sikeresen valósítot­ta meg a szerző koncepcióját: plasztikusan, szinte képszerű­en jelenítette meg a bús képű lovag és hű csatlósa, Sancho Panza kalandjait. A koncertet indító Fantasz­tikus scherzo tolmácsolása az első percekben ugyan kissé szürkének, jellegtelennek (bár kétségkívül precíznek) tűnt, de Vásáry és együttese gyorsan magára talált, s összességében Stravinsky zenéjének markáns ritmusképletei, szellemes dal­lamfordulatai nagyszerűen ér­vényesültek. Berlioz Fantasztikus szimfó­niája - amelyet a modern zene­­tudomány az első igazi ro­mantikus kompozíciónak tart - pompás előadásban csendült fel. A zenekar egyetlen hatal­mas tömbként, egységes hang­színnel szólalt meg, miközben a különböző hangszercsoportok (különösen az ütők és a rézfú­vók) is parádéztak. Az öttéte­les programszimfónia nyitá­nyának szélsőséges hullámzá­sát remekül ellenpontozta a bált szimbolizáló kecses kerin­gő felszabadultsága, majd a me­zőn játszódó zsánerkép szelíd­sége. Az utolsó két tétel (Me­net a vesztőhelyre, Boszor­kányszombat) valóban az ope­rafinálék hangulatát idézte: igazán megállíthatatlanul höm­­pölygött Berlioz szenvedélyes zenéje. Retkes Attila Vásáry fantasztikus utazása KULTÚRA 2001. június 19., kedd • MAGYAR HÍRLAP 11 TOP 20 Lemeztoplista 23. hét R.E.M.: Reveal A Magyar Hanglemezkiadók Szö­vetségének hivatalos eladási listáját (Mahasz Top 40) a 23. héten ké­szült felmérések alapján a követke­ző előadók és albumok vezetik: 1. Sub Bass Monster Tovább is van, mondjam még 2. Depeche Mode Exciter 3. Rokker Zsolti Rokker Zsolti és a nagymutter 4. Destiny's Child Survivor 5. Bery Egyedi.1 6. Ganxsta Zolee és a Kartel Pokoli Lecke 7. BonJovI One Wild Night 8. Tankcsapda Agyarország 9. Brooklyn Bounce Restart Í0. Crystal Két utazó 11. Fekete Vonat Harlemi éjszakák 12. Bon Bon Irány a légió! (új) 13. Filmzene Sacra Corona 14. R. E. ...............................Reveal­ 15. Zámbó Jimmy Csak a jók mennek el 16. Fiesta Hozzám tartozol 17. Ump Blzkit Chocolate Starfish & The Hotdog Flavoured Water 18. Crazy Town The Gift Of Game 19. Glgl D’Agostino Chansons For The Heart 20. United A nap felé r r VILLANÓFÉNYBEN Dana Gillespie Budapesten koncertezik (MTI) Dana Gillespie angol blues-énekesnő a New Orleans Music Club vendége lesz június 22-én és 23-án. Dana Gillespie, aki öt évvel ezelőtt már kon­certezett Budapesten, ötven­két éves és a hatvanas évek vé­ge óta jelen van a minőségi brit zenében. Bemutatkozó albu­ma az 1969-es dátumot viseli. Azóta harminchét lemeze - hét hagyományos és 30 CD-lemez jelent meg az évtizedek során. Dolgozott Donovannal, David Bowie-val, majd a kilencvenes években az osztrák Mojo Blues Banddel. Idén jelent meg Have I Got Blues For You című al­buma, és ugyancsak ebben az évben adták ki újra a kilencve­nes években megjelent Blue One című lemezét. Angliában és Amerikában saját zenekará­val turnézik. Elhunyt Szervác József költő (MTI) Negyvenkilenc éves ko­rában, rövid szenvedés után szombaton elhunyt Szervác (Horváth) József kétszeres Jó­zsef Attila-díjas költő. Szervác József 1952. május 13-án szüle­tett Budapesten. Munkája elis­meréseként 1982-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, 1988- ban és 1995-ben József Attila­­díjat, az idén pedig Kölcsey-dí­­jat kapott. Versei 1980-ban a Szavak házáig, 1987-ban a Mi fájna?, 1993-ban az­ Előszó, 1999-ben az Aszály előtt című kötetében jelentek meg. OFF táncszínházi bemutató (MTI) Az OFF Táncszínházi Társulat Mozart Requiem cí­mű zeneművére készült pro­dukcióját ma és csütörtökön mutatja be a Kiscelli Múzeum templomi terében. A táncszín­ház ezzel a darabbal, valamint a Városi levegő című produkció­val képviselte Magyarországot, illetve Közép- és Kelet-Euró­­pát a hónap első napjaiban Lisszabonban, a Sugar a Danca elnevezésű fesztiválon. Itt a produkciókat köztereken, par­kokban, turisztikai centrumok­ban, az utcán mutatják be. A Hód Adrienn vezette OFF Táncszínházi Társulat hat tán­cosból áll. Következő premier­jüket a jövő év tavaszán tartják Arborétum címmel.

Next