Magyar Hírlap, 2001. június (34. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-19 / 141. szám
Szikora János a Pécsett nyert díjáról és az Amadeus szélsőséges fogadtatásáról „Mi színházművészek sikervadászok is vagyunk” Szikora Jánosnak két előadása - Peter Shaffer Amadeus és Arthur Miller Pillantás a hídról - is szerepelt a vasárnap befejeződött Pécsi Színházi Találkozón. Mindkettő díjat nyert. Az Amadeusért a legjobb rendezőnek járó elismerést vehette át. Csík Györgyöt, a darab jelmeztervezőjét a fesztivál legjobb jelmeztervének díjával jutalmazták. A Pillantás a hídról című drámájának egyik főszereplője a legjobb férfiszínésznek járó díjat kapta a közönség tagjaiból kisorsolt zsűritől. Szikora Jánost nemcsak az Amadeus közönségbeli és szakmai megítélésének különbségéről kérdeztük, hanem a díjak, a fogadtatás és a Nemzeti premier rendezése közötti esetleges összefüggésekről is. - Az ön által rendezett Amadeus vitathatatlanul a legnagyobb érdeklődést vívta ki a közönség részéről a pécsi Országos Színházi Találkozón. Talán ezért is volt meglepő, hogy a darabról szóló szakmai vitán viszont szinte csak bírálat hangzott el az előadásról. Ön nem távozott sértődötten, hanem egyetértett a kritikákkal. Így történt, de a szakmai vitán mégis az érdekelt volna jobban, ha valaki elemzi végre, mitől volt ennek az előadásnak ekkora sikere. Mi lehet az a titokzatos erő, ami képes emberek nagy tömegében ilyen lelkesedést kiváltani. Nem szabad elfelejteni, hogy mi színházművészek sikervadászok is vagyunk. Ezért aztán nagyon fontos nekünk, hogy a létrejött előadást utólag ilyen szempontból is elemezzük. A szakmai vitán ezzel szemben teljesen egyoldalú kép bontakozott ki a produkcióról. Ha valaki csak ott vett volna részt, azt képzelhetné, ez az előadás biztosan fél házzal, gyér lelkesedés mellett zajlott. Tulajdonképpen ijesztő az a szakadék, amely a csak negatívan elemző kritikusok és a közönség reakciója között tátong. Persze lehet azt mondani, hogy a nézők többségét a nagy nevek - Darvas Iván és Alföldi Róbert - csábították be a színházba. - Gondolom elismeri, hogy ebben lehet némi igazság? - Természetesen elismerem. De akkor könyörgöm, mi tartotta ott őket? Miért nem mentek el a szünetben? Mi késztetett több száz embert arra, hogy akár fullasztó melegben állva is végignézzék a produkciót és aztán olyan tapssal honorálják a színészek játékát, amit én még soha nem éltem át. Az előadásnak természetesen vannak hibái. De ezek felsorolása mellett érdekes lett volna, ha az elemzők azokra a mozzanatokra is felhívják a figyelmünket, amelyek hozzásegítették a produkciót ahhoz, hogy a közönség ennyire szeresse ezt az előadást. Itt sajnos azzal a jelenséggel van dolgunk, amely a magyar színikritikára jellemző. Alkotóként sokszor tapasztaljuk, hogy a kritikusok saját gondolataikból gyártott ideológiákkal vernek éket a látott élmény és önmaguk közé. És ezzel az ideológiai pajzzsal tulajdonképpen távol is tartják maguktól magát az élményt. A színház számomra organikus képződmény, olyan, mint egy élőlény, aki létezik, élni akar, fejlődik, és akit az ideológiákkal csak tönkretenni lehet. - A szakmai vitán viszont elmondta önmagáról, hogy korábban ön is ideológiákat gyártott a színházról és nem a sikervadászat érdekelte elsősorban. - Én is valószínűleg abba a hibába estem, mint sokan mások, akik mögött sok iskola- és olvasásélmény van, de kevés élettapasztalat. Ezért a gyakorlat hiányát ideológiákkal próbálja pótolni. Később ezeket az ideológiákat valamennyien meghaladjuk és feloldjuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a színház nem lehet meg elmélet nélkül. De azok az elméletek, amelyek igazán építőek, azok mind a gyakorlatból leszűrt bölcseletek. Akár Sztanyiszlavszkij vagy Peter Brook elméleteit nézem, ezek nem forradalmi ideológiák, hanem olyan elméleti igazságok, amelyek felismeréséhez és megfogalmazásához hosszú éveken át lehet eljutni. - Több bírálója felvetette, hogy Peter Schaffer darabja, az Amadeus nem egy jól sikerült mű, s ön nem akart vele semmit üzenni a jelenkornak, hanem elsősorban a parádés látvány megteremtésére törekedett. - Egy színdarab bizonyos esetekben arra szolgál, mint a zeneszerző számára a libretto, hogy elindítsa a komponista fantáziáját. Az Amadeusban játszó színészekkel együtt azért tartom hasznosnak Schaffer egyébként valóban nem túl erős drámai művét, hogy elindítsa a színpadi alkotó fantáziánkat. Ebben a vonatkozásban ez a darab, úgy érzem, kitűnőre vizsgázott. Megmondom őszintén, kicsit unom már, hogy a kritikusok mindig azon lovagolnak, hogy az Amadeus egy rossz darab, a szolnoki előadás erényeit pedig szívesen elhallgatják. - Arra nem gondolt, hogy ha nem vállalta volna el a Nemzeti Színház nyitó előadásának a megrendezését, nemcsak bántó szót kapott volna, hanem elismerést is? - Ha az Amadeusról rendezett szakmai vita hozzászólóit az én Nemzeti Színházban vállalt feladatom motiválta volna, hogy negatív képet fessenek az előadásról, az végtelen elszomorító és szánalmas lenne. - A szakmai beszélgetésen ön elmondta, hogy Darvas Iván nem volt elégedett a szerző által megírt Salieri figurájával, ezért beleírt a szerepbe bizonyos szövegrészeket. Darvas Iván alkotótársi közreműködése a produkció létrehozásában már a díszlet elképzelése során elkezdődött. Ezenkívül komoly irodalmi és dramaturgiai munkát végzett a darab szövegén is. - Ezt ő kérte? - Darvas kifejezetten kérte tőlem, hogy bizonyos monológokat úgy alakíthasson át, ahogy az elképzelésének megfelel. Tudjuk Ivánról, hogy azon színészek egyike, akiket kiváló íráskészséggel áldott meg a sors. Ezt a képességét most is kamatoztatta. - Azt is mondta egyszer, hogy Mozart refrénként visszatér a pályafutása során. Tervezi-e, hogy folytatja a Mozartról szóló művek színrevitelét? - Reménykedem abban, hogy sikerül majd színpadra vinnem Mozartnak azokat az operáit, amelyeket még nem rendeztem meg. Például a Figaró házasságát, amely nagy kihívás lenne számomra, és dédelgetett vágyam, hogy egyszer majd készíthetek egy filmet Mozart utolsó nyaráról. A zseniális zeneszerzőnek ez az időszaka tele van rejtéllyel. - A színházi találkozón szerepelt Arthur Miller Pillantás a hídról című drámája is, amit szintén ön rendezett. Az előadás egyik szereplője, Bubik István kapta meg a zsűritől a legjobb férfiszínésznek járó díjat. - Nagyon örültem, hogy Bubik István színészi munkája mellett a zsűri nem ment el közömbösen. Ritkán adatik meg egy színész életében, hogy akkor kapjon meg egy szerepet, amikor annak befogadására a legalkalmasabb. Amikor újra elolvastam Arthur Miller drámáját, azonnal Bubik István jutott eszembe Eddie Carbone szerepére. Ha nem tudtam volna vele együtt dolgozni, akkor meg sem rendezem a darabot. Aztán a próbák szerencsére nagyon hamar igazolták a választásomat. - A fesztiválon szereplő mindkét előadása díjat nyert. Mindig jól jönnek az elismerések, úgy gondolom az ön esetében ez most különösen a legjobb időpont, hiszen nemrég hevesen támadták a színházi szakmában az új Nemzetiben esedékes rendezéséért. - Vannak, akik gyűlölnek mert elvállaltam a Tragédia rendezését, s azt gondolom, ha a fejem tetejére állnék, akkor se tudnám őket az elvakult gyűlöletben megingatni. Ezért én velük nem szeretnék foglalkozni. Vannak olyanok is, akiket várakozással tölt el, hogy a Tragédiát én rendezem. Ők arra kíváncsiak milyen lesz a Tragédia. Az engem szerető barátaim köre pedig valószínűleg velem együtt örül a díjamnak. - Ha a szakmai zsűri osztja a díjakat, akkor is hasonló eredmény született volna? - Nem az az érdekes, hogy kik és milyen díjakat adnak vagy nem adnak. A lényeg az, hogy mi az előadásainkat a közönségnek, és nem zsűriknek készítjük. Balogh Gyula Szikora János Fotó: Habik Csaba Szavazás előtt a kulturális örökségvédelmi törvény Jogszabályban a történeti táj- és a látványszennyezés A kulturális örökségvédelmi törvénytervezethez benyújtott módosító indítványok jelentős része megjelenik majd a végrehajtási rendeletekben - ismertette Cselovszki Zoltán, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) elnöke, a tervezettel kapcsolatban tartott tájékoztatóján. A mai napon parlamenti szavazásra kerülő tervezettel kapcsolatban Cselovszki utalt arra, hogy a benyújtott 167 módosító javaslat közül negyvenet, míg a 25 csatlakozó módosító javaslatból tizenhármat fogadtak el az előterjesztők. Cselovszki Zoltán reményei szerint a parlament nagy konszenzussal fogja elfogadni a törvénytervezetet, mivel az örökségvédelem nemzeti kérdés és azt mindenkinek támogatnia kell. Az OMVH elnöke közölte, hogy a törvényhez két kormányrendelet és hét miniszteri rendelet készül. A kormányrendeletek közül az egyik a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt hozza létre, a másik pedig az örökségvédelmi bírságok rendszerét rögzíti. A miniszteri rendeletek a szakmai nyilvántartásról, a műemlékvédelem gyakorlásáról, a támogatási rendszerről és a szakmai kérdések rendezéséről szólnak. A tárca júliustól kezdi meg a rendeletek egyeztetését a szakmai, társadalmi és érdekvédelmi szervezetekkel. Cselovszki Zoltán a törvényben bevezetendő új fogalmak kapcsán kiemelte a történeti táj, az úgynevezett listás elővédelem, a látványszenynyezés és az örökségvédelmi hatástanulmány meghatározását. Az OMVH elnöke kitért arra, hogy a látványszennyezés szabályozása területén eddig joghézag volt, s talán ennek a fogalomnak a bevezetése, pontos meghatározása élvezi a legnagyobb szakmai támogatottságot. A törvény hatálybalépésétől engedélyt kell kérni például a különféle diszkóhajókon, illetve a műemlékek közelében elhelyezett cikázó reflektorok üzemeltetésére, amelyek esetleg ronthatják a műemléki látványosságok értékét. Baán László, az NKÖM közigazgatási államtitkára jelezte, hogy az 1997-ben elfogadott két törvény - a műemlékvédelmi és a kulturális örökségvédelmi törvény - belső problémái kiderültek az elmúlt három évben; ezeket a hatékonyabb védelem érdekében mindenképpen szabályozni kellett, s a többi között ezért dolgozták ki a kulturális örökségvédelmi törvényt. Az elfogadás előtt álló új jogszabály nem foglalkozik pénzügyi kérdésekkel, és ez nem is célja. Baán megjegyezte: kevés, más központi kiadás növekedett oly mértékben, mint a műemlékvédelemre fordítható összeg, amely 300 százalékkal emelkedett az elmúlt három évben. Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter a sajtótájékoztatón arról szólt, hogy a tárca és az OMVH közös gondozásában elkészült az a reprezentatív kötet, amely a magyar műemlékvédelem elmúlt 120 éves történetét foglalja össze. A Műemlékvédelem törvényi keretek között című kiadvány az intézményes magyar örökségvédelem tapasztalatait mutatja fel, az 1881-es első örökségvédelmi tárgyú törvényjavaslat és a most elkészült tervezet közti időszak műemlékvédelmi ténykedéseit évenkénti bontásban elemzi. MTI Muzsika Az elmúlt évek zenekritikáiban többször is megfogalmaztam, hogy a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vásáry Tamás fő-zeneigazgató irányításával szinte megtáltosodik. A patinás, nemzetközi szinten is elismert, de a rendszerváltás óta kifejezetten nehéz anyagi körülmények között működő zenekar más karmesterekkel bizony hullámzó teljesítményt nyújt: néha meglepően harmonikusan, koncentráltan, összeszedetten játszanak, máskor viszont figyelmetlenek, nem elég érzékenyek, sőt olykor az is előfordul, hogy amatőr hibákat vétenek. Amikor azonban Vásáry lép a karmesteri dobogóra, hirtelen megváltozik minden, s ez nem elsősorban a „főnöki” tekintéllyel, vagy valamiféle kötelező tiszteletadással magyarázható, hanem Vásáry karizmatikus erejével, szuggesztivitásával, kisugárzásával. Tudja ezt mindenki, a zenekari tagok éppúgy, mint a bérletvásárló közönség, s ezért a Rádiózenekarnál egy ideje a szó pozitív értelmében vett „személyi kultusz” alakult ki. Ennek jele, hogy azt a négyrészes koncertsorozatot, amelynek utolsó estjét a napokban tartották,a Zeneakadémia nagytermében, egyszerűen csak Vásáry-bérletnek keresztelték el. Ennél nagyobb elismerést kevesen vívtak ki maguknak. Nos, Vásáry Tamás ezúttal is lenyűgöző, szinte erőn felüli teljesítményre ösztönözte zenekarát, amihez a repertoárválasztás is hozzájárult. A Fantasztikumok címet viselő esten A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Km.: Fenyő László (cselló), Máté Győző (brácsa) Karmester: Vásáry Tamás Stravinsky, R. Strauss és Berlioz művei Zeneakadémia, június 15. három - nemcsak címében, hanem tartalmát, minőségét, az európai zenetörténetben játszott szerepét tekintve is fantasztikus kompozíció csendült fel. A programot Stravinsky viszonylag ritkán hallható Fantasztikus scherzója nyitotta, majd Richard Strauss Don Quijote Fantasztikus változatok egy lovagi témára című kompozíciója következetes, s a különös idő- és térbeli utazás Hector Berlioz Fantasztikus szimfóniája következett. A hangverseny dramaturgiája úgy épült fel, mint egy vérbeli operafinálé: az egész este egyetlen hatalmas érzelmi-dinamikai fokozáson alapult, percről percre nőtt, tapintható volt a feszültség, amit azonban végül nagyszerűen feloldott a zenekar elementáris ereje. Feltétlenül érdemes kiemelni a Don Quijote két szólistája, Fenyő László cselló- és Máté Győző brácsaművész teljesítményét. Fenyő László fiatal kora ellenére is tökéletesen érett produkciókra képes művész, aki egy nem kifejezetten látványos, technikailag és zeneileg viszont annál bonyolultabb szólamot meggyőzően, magabiztosan, ugyanakkor költőien szép tónussal szólaltatott meg. Máté Győző nemes egyszerűséggel, természetes eleganciával interpretálta a hatodik variáció Dulcineáról ábrándozó brácsaszólóját, és mindvégig stílusosan, kiegyensúlyozottan játszott. A két szólistának ideális partnere volt a zenekar, amely sikeresen valósította meg a szerző koncepcióját: plasztikusan, szinte képszerűen jelenítette meg a bús képű lovag és hű csatlósa, Sancho Panza kalandjait. A koncertet indító Fantasztikus scherzo tolmácsolása az első percekben ugyan kissé szürkének, jellegtelennek (bár kétségkívül precíznek) tűnt, de Vásáry és együttese gyorsan magára talált, s összességében Stravinsky zenéjének markáns ritmusképletei, szellemes dallamfordulatai nagyszerűen érvényesültek. Berlioz Fantasztikus szimfóniája - amelyet a modern zenetudomány az első igazi romantikus kompozíciónak tart - pompás előadásban csendült fel. A zenekar egyetlen hatalmas tömbként, egységes hangszínnel szólalt meg, miközben a különböző hangszercsoportok (különösen az ütők és a rézfúvók) is parádéztak. Az öttételes programszimfónia nyitányának szélsőséges hullámzását remekül ellenpontozta a bált szimbolizáló kecses keringő felszabadultsága, majd a mezőn játszódó zsánerkép szelídsége. Az utolsó két tétel (Menet a vesztőhelyre, Boszorkányszombat) valóban az operafinálék hangulatát idézte: igazán megállíthatatlanul hömpölygött Berlioz szenvedélyes zenéje. Retkes Attila Vásáry fantasztikus utazása KULTÚRA 2001. június 19., kedd • MAGYAR HÍRLAP 11 TOP 20 Lemeztoplista 23. hét R.E.M.: Reveal A Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének hivatalos eladási listáját (Mahasz Top 40) a 23. héten készült felmérések alapján a következő előadók és albumok vezetik: 1. Sub Bass Monster Tovább is van, mondjam még 2. Depeche Mode Exciter 3. Rokker Zsolti Rokker Zsolti és a nagymutter 4. Destiny's Child Survivor 5. Bery Egyedi.1 6. Ganxsta Zolee és a Kartel Pokoli Lecke 7. BonJovI One Wild Night 8. Tankcsapda Agyarország 9. Brooklyn Bounce Restart Í0. Crystal Két utazó 11. Fekete Vonat Harlemi éjszakák 12. Bon Bon Irány a légió! (új) 13. Filmzene Sacra Corona 14. R. E. ...............................Reveal 15. Zámbó Jimmy Csak a jók mennek el 16. Fiesta Hozzám tartozol 17. Ump Blzkit Chocolate Starfish & The Hotdog Flavoured Water 18. Crazy Town The Gift Of Game 19. Glgl D’Agostino Chansons For The Heart 20. United A nap felé r r VILLANÓFÉNYBEN Dana Gillespie Budapesten koncertezik (MTI) Dana Gillespie angol blues-énekesnő a New Orleans Music Club vendége lesz június 22-én és 23-án. Dana Gillespie, aki öt évvel ezelőtt már koncertezett Budapesten, ötvenkét éves és a hatvanas évek vége óta jelen van a minőségi brit zenében. Bemutatkozó albuma az 1969-es dátumot viseli. Azóta harminchét lemeze - hét hagyományos és 30 CD-lemez jelent meg az évtizedek során. Dolgozott Donovannal, David Bowie-val, majd a kilencvenes években az osztrák Mojo Blues Banddel. Idén jelent meg Have I Got Blues For You című albuma, és ugyancsak ebben az évben adták ki újra a kilencvenes években megjelent Blue One című lemezét. Angliában és Amerikában saját zenekarával turnézik. Elhunyt Szervác József költő (MTI) Negyvenkilenc éves korában, rövid szenvedés után szombaton elhunyt Szervác (Horváth) József kétszeres József Attila-díjas költő. Szervác József 1952. május 13-án született Budapesten. Munkája elismeréseként 1982-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, 1988- ban és 1995-ben József Attiladíjat, az idén pedig Kölcsey-díjat kapott. Versei 1980-ban a Szavak házáig, 1987-ban a Mi fájna?, 1993-ban az Előszó, 1999-ben az Aszály előtt című kötetében jelentek meg. OFF táncszínházi bemutató (MTI) Az OFF Táncszínházi Társulat Mozart Requiem című zeneművére készült produkcióját ma és csütörtökön mutatja be a Kiscelli Múzeum templomi terében. A táncszínház ezzel a darabbal, valamint a Városi levegő című produkcióval képviselte Magyarországot, illetve Közép- és Kelet-Európát a hónap első napjaiban Lisszabonban, a Sugar a Danca elnevezésű fesztiválon. Itt a produkciókat köztereken, parkokban, turisztikai centrumokban, az utcán mutatják be. A Hód Adrienn vezette OFF Táncszínházi Társulat hat táncosból áll. Következő premierjüket a jövő év tavaszán tartják Arborétum címmel.