Magyar Hírlap, 2002. március (35. évfolyam, 64-75. szám)
2002-03-18 / 64. szám
2002. március 18., hétfő A NAP TÉMÁJA - OLIMPIA BUDAPESTEN? A sportolók a valóságot részesítik előnyben SZÍVÓS ISTVÁN olimpiai bajnok vízilabdázó: én mint sportember, természetesen azt szeretném, ha lenne olimpia. Viszont azt is el kell mondanom, hogy ma nem tudom megmondani, mennyi ennek a realitása. A döntésnél a NOB illetékesei az üzleti szempontokat is figyelembe veszik. Az esélyek sok mindentől függenek. Szeretném, ha mi lennénk az olimpia házigazdája, ám ez egy óhaj: a realitás valószínűleg más. I I NYILASI TIBOR sokszoros válogatott labda- ftp/ 'j rúgó, természetesen naif »fff sg^, fl gyen szeretném, ha mi X' L . lennénk a 2012-es olim- Hugpia házigazdái, nyilván jó "Kk " dolog volna, de úgysem leszünk. Félreértés ne essék: nem a kishitűség szól belőlem, hanem a realitás. Ugyanis erről van szó. Hiszen ez a játszma nem a kicsikről, hanem a nagyokról szól. Persze nem bánnám, ha tévednék, de tartok tőle, hogy nem így lesz. BALOGH JUDIT sokszoros válogatott kosárlabdázó, szép álom, meg nagyon jó lenne, ám őszintén, nem látok realitást. Nincsenek meg az anyagi eszközeink egy olimpia megrendezéséhez. Ez annyi pénzbe kerülne, amit ez az ország anyagilag nem bír el. Vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, amelyek megoldásra várnak, először azokat kellene rendezni, és azután jelentkezni egy olimpiáért. NÖVÉNYI NORBERT olimpiai bajnok birkózó: átr j| ha azt a szempontot ve-H «Mc n szem figyelembe, hogy ■H Jkr A *la megkapnánk a rende- HL /Ű zési jogot, akkor fiataljaink motiváltabbak lennénének, és egy egészségesebb generáció nőhetne fel. Persze sok függ a pályázattól, és attól, hogy a mindenkori kormány mennyire akarja megrendezni. Én úgy érzem, az esély 50-50 százalék, és gazdaságilag mindenképpen óriási lökést adna az országnak. Határidők a jelentkezéstől a választásig 2003. május: a NOB körlevelet küld a nemzeti olimpiai bizottságoknak, hogy jelöljék meg a rendezésre pályázó várost. 2003. július 15.: a pályázó városok nevét megküldik a NOB-nak. 2004. január 15.: a jelentkező városok kitöltik a NOB kérdőívét. 2004. június: a NOB és szakértői vizsgálják a kérdőíveket, a NOB végrehajtó bizottsága elfogadja a jelentkező városokat. 2004. november 15.: a városok elkészítik a pályázati dossziét, és elküldik a NOB-nak. 2005. január: a NOB megvizsgálja a pályázati anyagokat. 2005. február-március: a NOB értékelő bizottsága meglátogatja a pályázó városokat. 2005. május: az értékelő bizottság elkészíti a jelentését, majd a NOB végrehajtó bizottsága bejelenti, mely városokat terjeszti a NOB-ülés elé. 2005. július: a NOB szavazással dönt, melyik város rendezi a XXX. nyári olimpiai játékokat. Az olimpia már megérkezett az iskolákba Leginkább az osztályfőnöki órákba lehetne beépíteni az olimpiai alapismeretek oktatását - vélik lapunknak nyilatkozó tanárok, akiket Deutsch Tamás bejelentéséről kérdeztünk. A sportminiszter arról beszélt: ősztől az általános és középiskolákban is megkezdődik a 2012-es olimpia megrendezésére való szellemi felkészülés. A tárca az újkori olimpiák történetéről szóló segédkönyvet juttat el a közoktatási intézményekbe. Az oktatási miniszter szerint osztályfőnöki, testnevelés- és történelemóra keretében használhatnák a tanárok a segédkönyvet. Szakál Ferenc, a tatai általános iskolai történelemtanára és osztályfőnök jónak véli az olimpiákról szóló segédtankönyv ötletét, mivel maga is fanatikus sportrajongó. A történelemtanításba viszont nehezen beilleszthetőnek tartja. A tanterv által megkövetelt anyag olyan sok, hogy nem lehetne elvenni az órakeretből tanítási órákat, hogy többet tudjanak foglalkozni az olimpiai játékok történetével és annak magyar vonatkozásaival. Ötödik osztályban lehet érintőlegesen foglalkozni a modern kori olimpiákkal, mikor az ókori görögökről tanulnak. Osztályfőnöki órák keretében viszont sokkal jobban alkalmazható lenne a segédtankönyv. Szakál Ferenc már eddig is tartott órákat osztályának az olimpiákról, legutóbb a Sydneyben rendezett játékok kapcsán. Elképzelhetőnek tartja, hogy a heti egy óra keretében tartott osztályfőnöki órákon, egy adott évben akár 4-5 órát is rááldozna az olimpiákkal kapcsolatos tudnivalók tanítására. Adamik Ivett budapesti általános iskolai testnevelő az általános műveltség fontos részének tartja az ötkarikás játékok történetét és annak magyar vonatkozású eseményeit. A testnevelési órák keretében maga is foglalkozik az olimpiák történetével, de ez általában a játékidőből vesz el néhány percet, hogy az alapvető fogalmakat megtanítsa. Azonban kivitelezhetetlennek tartja, hogy a gyerekek a segédtankönyvvel jelenjenek meg a testnevelésórán. A sporttörvény ellenére a mindennapos testnevelés nem valósult meg, mindössze heti két, ritkán egyes évfolyamokban három óra van a mozgásra. Ez igen kevés, ezért a testnevelők sajnálnák az időt olyan órára, ahol a gyerekek egy padban tespednek egy könyvvel, és nem sportolnak. Az osztályfőnöki órákba Adamik Ivett jobban beépíthetőnek tartja a segédtankönyv anyagát, ő maga is szívesen vállalkozna arra, hogy mint testnevelő az osztályfőnöki órát lukas óráiban megtartsa, mivel a felsőoktatásban erre megfelelő képzést is kaptak. Ahány város, annyi költségvetés Nehezen lehet kiszámítani, hogy mennyibe kerül egy olimpia rendezése, éppen ezért gyakran nem összevethető adatok jelennek meg a sajtóban. Kérdés, hogy mi az, ami közvetlenül a játékok rendezéséhez szükséges, és mi az az összeg, amit amúgy is el kellett volna költeni a város fejlesztése érdekében. Nálunk ez utóbbi érvet elég gyakran hallani, mivel hát Budapestre valóban pillanatok alatt el lehetne költeni sok milliárd dollárt. Peking rendbetétele is csillagászati összeget emészt majd fel, Párizs viszont, legalábbis hozzánk képest egész jól elvan most is, az ottani beruházásokat nagyobb részt valóban csak az olimpia motiválná. Párizs pályázott 2008-ra is, akkor 22 milliárd frankos (880 milliárd forintos) költségvetésről lehetett hallani, más hírek viszont egybillió forintnyi összegről szóltak. A francia főváros a sportlétesítményeken kívül - hiába van egy sor sportcsarnok és több stadion, mindegyiket alaposan fel kell újítani - több mint egymilliárd dollárt szánna az infrastruktúrára. Már, ha valóban úgy határoz, hogy még egyszer nekivág, miután a 2008-as pályázaton alulmaradt Pekinggel szemben. A sydneyi olimpia és paralimpia rendezése 1,97 milliárd dollárba került, de az ausztrál metropolisnak, Párizshoz hasonlóan, viszonylag keveset kellett költenie az infrastruktúrára. A sydneyi játékokon jól keresett a NOB is, 2,6 milliárd dolláros nyereséget könyvelt el, de számítások szerint több évre lebontva, az ausztrál államnak is legalább ötmilliárd dolláros bevétele származott az eseményből. Persze nem minden beruházás hoz hasznot, Sydney nem tud például mit kezdeni a 110 ezer férőhelyes stadionnal, az is lehet, hogy lebontják. Az eddigi legdrágább olimpia az atlantai volt 2,4 milliárd dolláros költségvetéssel, és még így sem sikerült igazán jó játékokat rendeznie a georgiai városnak, igaz, nem a pénzen múlt. Peking grandiózus tervekkel vágott neki a szervezésnek, de nem is kicsinyeskedhet, hiszen a városnak valóban nagy szüksége van egy alapos felújításra ahhoz, hogy sikeres házigazda legyen. A szervezők, vagyis az állam, 23 milliárd dollárt (!) szánnak az infrastruktúra fejlesztésére, a becslések szerint maga a rendezés 1,606 milliárd, a bevétel 1,625 milliárd dollár lesz, tehát szerény nyereségben bízik Peking. Görögország eléggé megkínlódik a 2004-es játékok rendezésével. Tavaly kisebbfajta nyilatkozatháború is kialakult a szervezők és a NOB között, a görögök rémhírterjesztéssel vádolták a bizottságot, miután az kockázatosnak ítélte a helyzetet a beruházások lelassulása miatt. Az athéni költségvetés a hírek szerint 1,7 milliárd, illetve az állami infrastrukturális fejlesztésekkel együtt 3,3 milliárd dollár. Egyelőre. Szóval ahány város - ország -, annyi költségvetés. így aztán talán nem is igaz minden esetben Michael Payne kijelentése, a NOB marketingigazgatója tavaly nyáron úgy nyilatkozott, hogy egymilliárd dolláros költségvetésből bárhol meg lehet rendezni egy olimpiát. Játék a tömegek vágyaival: illúzió vagy realitás a magyar rendezés? Az ember jövővel élő lény: az aktuális politika azt, hogy jövőkép nélkül semmi nem létezhet, jól ismerte fel - állítja Pataki Ferenc szociálpszichológus. Ez az ország mostani állapotában egy rosszkedvű ország, így a legcélszerűbb, ha megvillantanak előtte olyan dolgokat, amelyek távlatot adhatnak. A kérdés csak az - mondja a szakember -, hogy ezek valós vagy légvárszerű képek. A jelen esetben ez egy túl üres politikai húzás, kellő megalapozottság nélkül. Annak a manipulációnak, amely nem a realitásban gyökeredzik, nincsen nagy jövője. A Fidesz választási kampányának túlnyomó része közpénzekből folyik - emlékeztet Sükösd Miklós politológus. - Azt pedig, hogy ennek központjában az olimpia lesz, maga a pártelnök jelentette ki. Egy olyan dolgot tenni a kampány középpontjába, amely legjobb esetben is csak 10 év múlva, többszörös feltételeken túl teljesülhet, az egyszerűen felháborító - véli. Ez a kommunikációs lufi arra szolgál, hogy a valós kérdésekről tereljék el a közfigyelmet - teszi hozzá. Hammer Ferenc szociológus úgy véli, ez a jelenség a politikai kultúrával van összefüggésben: „ehhez egyfajta bizonyítási kényszer is hozzájárul, az, hogy meg kell mutatnunk a világnak, mennyire kitűnőek vagyunk” - mondja. Hammer szerint az olimpia rendezése önmagában tiszteletre méltó dolog, ám ha erre állandóan hivatkozunk, már korántsem annyira ártatlan. Az olimpiát lehet szeretni, vagy nem, de most úgy tűnik, beszélni nem lehet róla, hiszen az már rögtön hazaárulást jelent, ha valaki nem tetszését fejezi ki - állítja. A szociológus szerint az olimpiával való játszadozás felelőtlen dolog, mert az ilyen tömegmédia-szerű kampányok éppen azokra hatnak a leginkább, akiknek nincsen kialakult, szilárd véleményük - jelen esetben az olimpiáról, így ha ebből aztán csalódás lesz, akkor azoknak fog a legjobban fájni, akiket könnyű volt ebbe beleringatni. Az illúziónak, bár közvetlen kára nincsen - teszi hozzá -, az etikussága nagyon is meggondolandó, hiszen kérdéses, hogy mennyire helyes ebbe embertömegeket belerángatni. Legidősebb olimpiai bajnokunkkal, az egykor vízilabdázó Tarics Sándorral íratja alá a támogatóívet Deutsch Tamás sportminiszter Fotó: Sárközy György Felemás felmérés: elvben persze mindenki szeretné a játékokat Az Országimázs Központ a Gallup Intézetet bízta meg azzal, hogy megvizsgálja a 2012-es olimpiát népszerűsítő reklámkampány sikerességét. A február 15. és március 8. közötti időszakban sugárzott reklám összesen 2900 alkalommal kerül adásba az RTL Klub, a TV2, az M1 és M2, a Duna Televízió, az UPC sport- és a helyi regionális televíziók műsoraiban. A közvélemény-kutató intézet eredményei szerint a magyar lakosság 98 százaléka hallott arról, pályázik Magyarország a 2012-es Nyári Olimpiai Játékok megrendezésére. A megkérdezettek 66 százaléka feltétlenül, további 9 százaléka pedig érvelés után támogatja a jelentkezést. A nyilvánosságra hozott kérdések alapján a szakmabeliek azonban meglehetősen tendenciózusnak tartják a kutatást. Erre egyik példa az Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarország olimpiát rendezzen? kérdés, amely ilyen formában a legalapvetőbb szakmai szabályokat hagyja figyelmen kívül. A válaszadóknak ugyanis minimum két lehetőséget kellett volna kapniuk arra, hogy eldöntsék, egyetértenek vagy sem egy ilyen állítással. Csak pozitív, súlyosan sugalmazó érvek közül lehet választani a 14-ként feltett. Egyetért-e ön a következő állításokkal? kérdésnél is. A kérdező ugyanis az alábbi válaszadási lehetőségek között - Jó hírünket viszik a világba. Aki olimpiát rendez, az a világ érdeklődésének középpontjába kerül. Olyan mozgósító erő, ami mögött az ország felsorakozik. Akik azt mondják, kevesek vagyunk hozzá, azok nem ismerik Magyarországot - egyetlen ellenérvet sem szerepeltet. Mmt Hírlap 3 Szlovákia kétszer próbált már nagyot akarni Szlovákia kétszer pályázott a téli olimpiai játékok megrendezésére. Először a 2002-est, majd a 2006-ost akarta megrendezni, de mindkétszer elvérzett. Szlovákiában 1992-ben vetődött fel először komolyabban, hogy nem csak üdülésre kellene használni a Tátrát. A szlovák oktatási minisztérium (nem szövetségi, tehát csehszlovák szinten) kidolgoztatta a projektet. Szlovákia önállósodása után, 1994 januárjában a Vladimír Meciar vezette kormány benyújtotta pályázatát az olimpiára, de ’94 augusztusában, Meciar bukása után már Jozef Moravcik kormánya fogadta el az olimpia anyagi biztosításáról szóló protokollt. Aztán megint jött Meciar, és 1995-ben először bukott meg a szlovák olimpiai pályázat: akkor nem került a legesélyesebb négy rendezésre pályázó ország közé, végül Salt Lake City vitte el a pálmát. Pozsony szempontjából igazából egy komoly oka volt a pályázatnak: senki nem tudta, hol van Szlovákia. Az önállósodás után vagy csak Csehszlovákiaként emlegették - ami nagyon fájt a nemzeti érzelmekben túltengő szlovákoknak -, vagy keverték Szlovéniával, Pozsonyt Ljubljanával. A fiatal ország meg akarta magát mutatni a világnak. Az első bukás után Poprád város önkormányzata döntött, megkísérli a 2006-os téli játékok megrendezését, s pályázatát Poprád-Tátra néven nyújtja be, ehhez csatlakoztak a környékbeli városok önkormányzatai is. A harmadik Meciar-kormány is teljes támogatásáról biztosította a kezdeményezést, 1996 ban a pályázati bizottság élére azt a Ján Smereket nevezték ki, aki a Kassai Vasmű, vagyis Meciarék zászlóshajójának elnöke volt, 1998-ban pedig megpróbálkozott a kormányalakítási tárgyalásokkal Meciar nevében. 1997 decemberében hagyta jóvá Poprád-Tátra pályázatát a kormány, de a ’98-as választások bizonytalanná tették sorsát. Ám Dzurindáék is teljes mellszélességgel kiálltak a téli olimpia megrendezése mellett. A világ 1999 után sem ismerte meg Szlovákiát. Poprád-Tátra úgy bukott el, hogy megint nem sikerült bekerülnie a szűkített keretbe sem. Poprádon és környékén népszavazást tartottak, a résztvevők 97 százaléka támogatta az olimpia megrendezését, a zöldeken kívül minden politikai párt felsorakozott a pályázat mögött, bár a Magyar Koalíció Pártja inkább hallgatott, mint elkötelezte magát. A zöldek viszont határozottan ellenezték az olimpiát a nemzeti parkban, tüntetéseket szerveztek már 1993-tól. Szakemberek szerint Poprád-Tátra bukását előre lehetett látni, mert bár a környezet (80 kilométerre volt egymástól a két legtávolabbi helyszín) megfelelt, az ország gazdasági eredményei gyengécskék, az infrastruktúra kívánnivalót hagy maga után, s a pályázat előkészítése sem sikerült a legjobban: a környezeti hatásvizsgálat nem készült el, a dokumentumok késtek, az anyagi garanciák papíron léteztek. Egyes, nem hivatalos információk szerint négymilliárd forintot fordítottak Szlovákiában a két olimpia népszerűsítésére és prezentálására. Az olimpia megrendezése ’98-as árakon 380 milliárd forintba került volna, ennek egyharmadát állta volna a kormány. De kiderült, az összeg csalóka, mert a dollár fél év alatt majd ötven forintnyival erősödött a szlovák koronával szemben, tehát jóval többe került volna a rendezés, amit viszont már valószínűleg lehetetlen lett volna kifizetni. A kormány egyébként azzal érvelt, hogy a régió fejlesztésébe az olimpián kívül is legalább 120 milliárd forintnyi összeget kellett volna invesztálni. Poprád városa pedig úgy gondolta, ha a kormány ilyen összeggel segít, még hitelt sem kell felvennie. Persze az olimpiai pályázat elcsúszott, így nem jöttek a befektetések sem a kormány részéről, sem máshonnan. Az oldalakat szerkesztette: Szarka Klára és Szombathy Pál Közreműködött: Éber Sándor, Dóra Melinda Tünde, Molnár Norbert, Locsmándi Andrea, Kósa Tamás, Burkovits Ferenc e-mail: naptemaja@mhirlap.hu