Magyar Hírlap, 2002. március (35. évfolyam, 64-75. szám)
2002-03-19 / 65. szám
14 Magyar Hírlap VÁLASZTÁSOK 2002 2002. március 19., kedd Választások előtt áll az ország. A rendszerváltás után ez a negyedik választás. Több tízezer fiatal most először járul az urnákhoz. Akadnak, akik tudják, milyen szempontokat mérlegeljenek, amikor behúzzák az X-et, mások tanácstalanok. Igaz, ez nem csak az első választóknál fordul elő. Választási sorozatunkat azon olvasóink figyelmébe ajánljuk, akik szeretnének alaposabban felkészülni a választásokra. Sok kérdésre választ találnak sorozatunkban. Egyre azonban biztosan nem: hogy kire szavazzanak. Ezt a döntést mindenkinek önállóan kell meghoznia. KÉSZÜLJÜNK EGYÜTT A VÁLASZTÁSOKRA! Mekkora a média hatalma? BRÚNÓ: Két egymásnak ellentmondó véleményt hallottam. Az egyik szerint semmi haszna nincsen annak, ha a kormányon lévők irányítani tudják a sajtót, mert a propaganda visszafelé sül el, az embereket nem lehet tartósan megtéveszteni. A másik azt mondja, hogy a modern demokráciákban minden a médián múlik, akié a sajtó, azé a hatalom. PROF. VOKS: Az igazság valahol a két állítás között van. A politikai történésekről szinte kivétel nélkül a médiából szerzünk tudomást, ezért véleményünket alapvetően befolyásolhatja az elektronikus és az írott sajtó. Nagyon kevesen foglalkozunk a politikával folyamatosan és elmélyültem A közéleti eseményekkel kapcsolatban a legtöbben elégségesnek tartjuk a napi hírműsorok tudósításait. A média természete meghatározza, milyennek látjuk a valóságot. A legnézettebb kereskedelmi híradók hajlamosak leegyszerűsíteni a politikai folyamatokat, érthető módon inkább a látványosságot, a konfliktusokat, az érzelmileg is megmozgató híreket keresik. A nyomtatott sajtó részletesebben és gazdagabban tájékoztat, azonban sokkal kevesebb embert ér el. Ha egy hírrel hosszú időn keresztül foglalkoznak a sajtó munkatársai, akkor azt előbb-utóbb mi is fontos ügynek fogjuk tartani, sokszor függetlenül a hír tényleges jelentőségétől. Ha egy párt sokszor szerepel a hírekben, akkor szinte automatikusan növekedik a politikai súlya. Azt a politikai eseményt pedig, amelyről nem szólnak a hírek, kis túlzással meg nem történtnek is nevezhetjük. Ezért mindig lesznek politikusok, akik megpróbálják irányításuk alá vonni a sajtót. BRÚNÓ: Mekkora esélyük van erre? PROF. VOKS: Jó lenne azt hinni, hogy ezek a kísérletek szükségszerűen kudarcot vallanak. Ez azonban nincs így. Az erőszakos, túlzottan elfogult propaganda általában valóban visszafelé sül el. 1993- ban az MDF vezette kormány komoly politikai vihart kavart azzal, hogy lemondásra kényszerítette a közszolgálati televízió és rádió elnökeit. Az új vezetők több száz újságírót elbocsátottak. A műsorokat kormánypárti szerkesztők vették át. Mivel akkoriban még nem voltak kereskedelmi televíziók, ez a hírek feletti monopólium megszerzését is jelentette. A hírek egyoldalúsága miatt azonban az emberek többsége hiteltelennek érezte ezeket a műsorokat. Azóta sokan rájöttek, hogy kifinomultabb eszközökkel lényegesen hatásosabban lehet eredményt érni. Céljuk, hogy a különböző sajtótermékekben többet szerepeljenek, mint a riválisaik, de azért ne kerüljenek nyomasztó fölénybe. Azt szeretnék elérni, hogy a tudósítások a nekik kedvező témákról szóljanak, a számukra hátrányos hírek pedig lehetőleg ne jelenjenek meg. Akik ezt a módszert követik, tendenciózus sajtót akarnak, nem propagandisztikust. Felismerték, hogy jobban járnak egy hitelesnek tartott sajtótermékkel, amely nem dicshimnuszt harsog, hanem elfogult. Éppen elég hasznot hozhat egy pártnak már az is, ha képes eléri, hogy mindig kiemelt helyen szerepeljen a hírekben, nem kell közvetlenül megmondania, miről szóljon a tudósítás. BRÚNÓ: Magyarországon független a sajtó, akkor hogyan irányíthatnák mégis a politikusok? PROF. VOKS: A magyarországi sajtó nagy részét nem tudják a politikusok irányítani. A heti- és napilapok egy-két kivételtől eltekintve semmilyen formában nem függnek az államtól. Ezek az újságok magántulajdonban vannak, és a tulajdonosoknak egyáltalán nem érdekük kiszolgálni valamelyik pártot, mert akkor az olvasók másik lapot választanak. A kereskedelmi tévék és rádiók szintén magántulajdonban vannak, a hatalmon lévő pártoknak azonban itt már több befolyásolási lehetőségük van. Az előző kormányzati ciklusban elfogadott médiatörvény létrehozta az Országos Rádió- és Televíziótestületet, amelyben a parlamenti pártok képviselői foglalnak helyet. A testület a frekvenciagazdálkodással, a beérkező panaszok elbírálásával és a törvényességi felügyelet gyakorlásával fenyegetheti a kereskedelmi médiákat. Nem kell itt sem durva beavatkozásra gondolni. Elegendő, ha az egyes adók tulajdonosai tudják, hogy a frekvenciájukért majd újra pályázni kell, hogy bármikor ki lehet szabni rájuk néhány perces adásszünetet valamelyik szabály be nem tartása miatt. Ezzel együtt a kereskedelmi média nagyobb része függetlennek és kiegyensúlyozottnak mondható. BRÚNÓ: A közszolgálati média körül viszont állandósultak a harcok. Ez nehezen érthető, hiszen a nézettségi adatok azt mutatják, hogy ezeket az adókat csupán néhány százaléknyi néző kíséri figyelemmel. Miért ér meg ennyi viszályt? PROF. VOKS: A rendszerváltás óta a jobboldali politikai erők mindig azt érezték, hogy a média baloldali és liberális befolyás alatt áll. Ezért igyekeztek pozíciókat szerezni a médiában. De a második parlamenti ciklusban hatalmon lévők is fontosnak tartották, hogy beleszóljanak a média belügyeibe. 1998 után a Fidesz vezette kor- okmány jelentős állami pénzt juttatott a jobboldali-kon- zervatív sajtó megerősítésére, „egyensúlyteremtésre”, ahogy ők mondják. A rendszerváltás óta zajlik a háború a közszolgálati média körül. A leghevesebb küzdelmek az első parlamenti ciklus alatt folytak, amelynek az a magyarázata, hogy akkor még nem léteztek kereskedelmi adók. A konszenzussal kinevezett két elnök, Hankiss Elemér és Gombár Csaba ellen indított támadások tekinthetők a médiaháború nyitányának. A Horn-kormány alatt a parlament elfogadta a médiatörvényt, amelynek a legnagyobb érdeme a kereskedelmi média beindulása. Sokan gondolták azt, hogy a sokszínű tájékoztatás miatt a kormánypártoknak többé nem lesznek fontosak a közszolgálati csatornák. Nem így történt. A közszolgálati médiát felügyelő bizottságokat a mostani ciklusban úgy nevezte ki az Országgyűlés, hogy azokba az ellenzéki pártok nem delegálhatták képviselőiket. A kormányzati befolyás a közszolgálati adókon nyilvánvaló. A Magyar Televízió egyre növekvő veszteséget termel, a nézettsége folyamatosan romlik. A Kossuth rádiótól neves műsorkészítők távoznak. Még sincs akkora botrány mindebből, mint 1993-94-ben, mert az elégedetlen nézőknek és hallgatóknak ma már van választási lehetőségük. BRÚNÓ: Milyen szempontok alapján határozható meg, hogy a média kiegyensúlyozottan és objektíven tájékoztat-e? PROF. VOKS: A legfontosabb követelmény, hogy ne torzítsanak, és ne állítsanak valótlant. Az elektronikus médiára a frekvenciák szűkössége miatt más szabályok vonatkoznak, mint a nyomtatott sajtóra. Újságok, magazinok akár korlátlanul is megjelenhetnek, az elektronikus média terjedésének a frekvencia szab határt. Ezért ez utóbbiak esetében elvárás, hogy minél gazdagabban próbálják megjeleníteni a társadalomban meglévő vélemény- és értékkülönbségeket. A politikai kiegyensúlyozottság követelménye azt jelenti, hogy az egyes műsorfolyamokon belül a súlyuknak megfelelő arányban jelenjenek meg az egyes pártok, és az egymással ellentétes véleményeket szembesítsék egymással. Az írott sajtóval kevésbé szigorúak az elvárások, mert elvileg mindenkinek módjában áll lapot indítani. Az újságoknak lehet véleményük, bár ha szeretnék megőrizni olvasóikat, a szerkesztőségi véleményeket élesen elválasztják a tárgyilagos tudósításoktól. BRÚNÓ: Azt mondják, hogy a jó sajtó mindig ellenzéki, az újságírók többsége meg liberális. Ez igaz? PROF. VOKS: Ez egyáltalán nem igaz. A médiának valóban nagy hatalma van, ezért egyes politikusok előszeretettel szőnek összeesküvés-elméleteket köré. Természetesen a sajtó nem homogén, nem irányítják egy központból. Valóban sokszor mondják, hogy az újságírók többnyire liberálisok, ez azonban nem igaz. Az újságíróknak elemi érdekük a sajtó szabadsága, ezért úgy tűnhet, mintha az újságírók és a liberális politikusok között világnézeti hasonlóság lenne. Ez a hasonlóság sokszor kimerül a sajtó szabadságának védelmében. Az viszont igaz, hogy a jó sajtó mindig kritikus. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok befolyása alatt áll. A jó sajtó a mindenkori hatalommal kerülhet szembe, hiszen legfontosabb feladata a hatalom ellenőrzése. BRÚNÓ: A média feladata nem a tájékoztatás és a szórakoztatás? A hatalom ellenőrzése az ellenzéki pártok dolga. PROF. VOKS: Szabadság és demokrácia nem létezhet nyilvánosság nélkül. Egyedül a nyilvánosság kontrollja akadályozhatja meg a hatalmi visszaéléseket. Hiába tárna fel egy ellenzéki képviselő korrupciós ügyet, abba szinte soha nem bukna bele politikus, ha a pártjában nem félnének a közvélemény ítéletétől. A társadalmi nyilvánosságot elsősorban a média biztosítja. Ha felelősségteljesen végzik munkájukat, ellen kell állniuk a mindenkori hatalom befolyásszerző kísérleteinek, és sokszor saját politikai szimpátiájukkal szemben is az igazságot kell feltárniuk. Minden sajtóorgánumnak lehet ideológiai elkötelezettsége, de akkor teszi helyesen, ha a hozzá világnézetileg közel álló kormányt is kritikusan szemléli. NÉHÁNY NAGYOBB BOTRÁNY AZ ELMÚLT TIZENKÉT ÉVBŐL, AMELYET A SAJTÓ ROBBANTOTT KI 1991. február: Kalasnyikov-ügy Következmény: a kormány beismeri, hogy 1990 októberében Magyarország fegyvert szállított Horvátországnak 1993. május: a Fidesz-MDF-székházeladás Következmény: a Fidesz választási kudarca 1994-ben 1996. szeptember: a Tocsik-ügy Következmény: az SZDSZ választási kudarca 1998-ban 1998. január: Xénia-láz Következmény: semmi 1998. augusztus: Adesz közeli cégek eladása Kaya Ibrahimnak és Josip Totnak Következmény: eredmény nélkül zárul le a nyomozás 1999. május: Lockheed-botrány Következmény: egy államtitkárt menesztenek, sok fideszes politikus válik nevetségessé BRÚNÓ: De csak az lehet független, aki anyagilag is független. Márpedig a hirdetési piac nem túl nagy, ráadásul néha a magánvállalatok is megkísérelhetik befolyásolni a sajtót. PROF. VOKS: Magyarországon a média jelentős része nagy, nemzetközi médiavállalatok tulajdonában van. A tulajdonlást szigorú törvények szabályozzák. A média java része hirdetésekből és előfizetőkből él. Négy országos, politikai napilap küzd a piacon, az internetes hírszolgáltatókról nem is beszélve. Itt az államnak, vagyis a kormánynak van befolyásolási lehetősége. Az állami hirdetések „irányításával” életben tarthat, erősíthet vagy gyengíthet lapokat. Ezt a kormányok az elmúlt tizenkét évben ki is használták. Arra azonban még nem volt példa - legalábbis olyan, amely nyilvánosságra került volna hogy egy magáncég politikai feltételekhez kötötte volna a hirdetéseit. Minden nehézség ellenére elmondható, a magyar média általánosságban szabad és független. Professzor Voks Brúnónak: a jó sajtó a mindenkori hatalommal kerülhet szembe, hiszen legfontosabb feladata a hatalom ellenőrzése A MÉDIAHÁBORÚ KRONOLÓGIÁJA 1990. július 31. A Magyar Televízió élére Hankiss Elemért, a Magyar Rádió élére Gombár Csabát nevezi ki a kormányfő javaslatára Göncz Árpád. Október 12. Két nappal az önkormányzati választások előtt, a televízió semlegességére hivatkozva, Hankiss Elemér nem engedi sugározni Antall József tévényilatkozatát. 1991. április Antall József levélben tudatta a rádió és a tévé elnökével, hogy egy 1974-es kormányhatározat értelmében az általuk vezetett intézmények a kormány felügyelete alatt állnak. Augusztus 24. Nyilvánosságra kerül Kónya Imre „dolgozata”, melyben az MDF frakcióvezetője megállapítja, hogy a rádió és a tévé politikai beállítottságának és szellemiségének megváltoztatása végrehajtható. Szeptember 27. A Kónya-dolgozat elleni tiltakozásul is megjelenik a Demokratikus Charta felhívása, melyhez több ezren csatlakoznak. 1992. március 1. A miniszterelnöki előterjesztésre a köztársasági elnök kinevezi Csúcs Lászlót és Nahlik Gábort rádió-, illetve tévéalelnöknek. Március 14. Magyar Újságírók Közössége néven új sajtószervezet alakul. Elnöke Kósa Csaba, a Magyar Fórum főszerkesztője. Április 27. Antall József Gombár Csaba rádióelnök felmentését kezdeményezi az államfőnél. Június 8. A kormány által alkalmazott 1974-es kormányhatározat alkotmányellenes - mondja ki az Alkotmánybíróság, de november 30-áig hatályban tartja ezt a jogszabályt. Június 17. A miniszterelnök javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a két médiaelnök felmentésére - Gombár Csaba esetében másodszor. Július 1. Göncz Árpád a médiaelnökök felmentését elutasítja. November 30. A kormány fegyelmit indít Hankiss Elemér ellen gazdálkodási problémák miatt. December 9. Antall József felfüggeszti Hankiss Elemért, másnap Balsai István igazságügy-miniszter büntetőfeljelentést tesz Hankiss két közvetlen munkatársa ellen. 1993. január 6. Felmentését kéri Gombár Csaba rádió- és Hankiss Elemér tévéelnök; az államfő a kérést nem teljesíti. A miniszterelnök később kijelenti, hogy a kérelem lemondásnak minősül, megbízatásuk két hónap múlva megszűnik. Az intézményeket az alelnökök vezetik tovább. 1994. március 4. A rádiótól 129 munkatársat bocsátanak el. Július 20. A kormányváltás után Horváth Ádám lesz a televízió, Szirányi János pedig a rádió elnöke. A döntést politikai vihar előzte meg: Horn Gyula a hatpárti tárgyalások befejeződése előtt aláírta a kinevezéséről szóló előterjesztést. 1995. december 21. A parlament csaknem 90 százalékos többséggel elfogadta a médiatörvényt. 1996. február 27. Az Országgyűlés megválasztja a rádió, a televízió, a Duna Televízió kuratóriumának elnökeit és az ORTT elnökét. Június 3. Hajdú Istvánt választja a Magyar Rádió elnökévé a rádiós kuratórium. Augusztus 6. Peták Istvánt választja a Magyar Televízió elnökévé az MTV kuratóriuma. 1997. július Az ORTT eredményt hirdetett a két országos kereskedelmi tévécsatornára kiírt pályázaton, melynek következtében októbertől elkezdhette sugározni műsorait a TV2 és az RTL Klub. A döntést bíróságon támadta meg a konkurenseinél többet kínáló írisz televízió. 1998. január 6. Felmenti tisztségéből Peták Istvánt, a televízió elnökét a tévékuratórium. December 29. A Rdesz vezette kormánytöbbség és a MIÉP egyedül választotta meg a rádió, a Duna Televízió és a Magyar Távirati Iroda tulajdonosi testületeibe delegált új tagokat. A három médiakuratórium 18 kormánypárti és három MIÉP-es taggal bővült. 1999. február 9. A parlament csak kormánypárti jelölteket választott meg a közszolgálati televízió kuratóriumi elnökségébe. Ez a helyzet azért állt elő, mert a MIÉP ragaszkodott ahhoz, hogy a négy ellenzéki helyre kettőt ő jelölhessen, így jött létre az ellenzéki pártok nélküli „csonkakuratórium”. 2000. Szabó László Zsolt elnöksége alatt a közszolgálati televízió csaknem húszmilliárd forintos veszteséget halmoz fel. 2001. június 6. A rádió kuratóriuma elfogadta a kizárólag kormánypárti tagokból álló elnökség jelölését, és a közrádió vezetőjévé választotta Kondor Katalint. Július 13. Mendreczky Károlyt választotta a televízió elnökévé a köztévé kuratóriuma. Az elnök felfüggesztette Fidesz-tagságát. 2002. január A rádiótól távozott Bolgár György, akitől elvették műsorát. A megszüntetett műsorok iránti szimpátiatüntetés a Magyar Televízió előtt 1999. é. szeptember 23-ánFotó: Habik Csaba A sorozatban közreműködik: POLITICAL CAPITAL POUCY RISSAACE A CONSULTING INSTITUTS