Magyar Hírlap, 2004. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-01 / 77. szám

Mától fogadnak ügyfeleket a nép ügyvédjei Folytatás az 1. oldalról A ma életbe lépő törvény azonban egyelőre csak peren kívüli eljárások­ban segít a kispénzűeken. Első körben így egyelőre jogi tanácsadást, okirat- és beadványszerkesztést vállalnak „a nép ügyvédjei”, bíróság előtt csak 2006-tól képviselhetik a rászorultakat. A jogi segítők révén jelenleg elérhe­tő „szolgáltatásokkal” például önkor­mányzattal szembeni igényeik érvé­nyesítésében, közüzemi szolgáltatáso­kat érintő kérdésekben számíthatnak tanácsra a jelentkezők, de eligazítást kaphatnak családjogi, munkaügyi vagy közigazgatási ügyekben is. Ingyenes segítség csak a nyugdíjmi­nimum alatt élőknek (jelenleg 23 200 forint), a rendszeres szociális segélyben részesülőknek, a közgyógyellátásra jo­gosultaknak, menekülteknek és hajlék­talanoknak jár. Az ennél „módosabb”, de szintén a minimálbérnél kevesebből élőknek az állam megelőlegezi a jogi se­gítség díját, nekik egy éven belül kell megtéríteniük az ügyvédeknek járó - kirívóan alacsony - apanázst. Míg egy „valamirevaló” ügyvéd ma tudvalévően 15 ezer forintos óradíj alatt a szemöl­dökét sem vonja össze, „a nép ügyvéd­jeinek” mindössze kétezer forint plusz 300 forint költségátalány jut a költség­­vetésben elkülönített keretből. Ez le­het az oka annak, hogy a feladatokra máig épp csak a program elindulását lehetővé tevő, alig több mint száz ügy­véd jelentkezett. A szakma túlkínálati viszonyainak megfelelően a jogi segítők zöme a fő­városiak közül került ki. A jelentkezők között sok a pályakezdő, számukra nyilván nem a kétezer forintos órabér, hanem az ügyfélkör kialakításának le­hetősége jelentett vonzerőt. A jogi segítők egyébként az Orszá­gos Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Hi­vatalán, illetve megyei kirendeltségein keresztül érhetők el, az irodák által összeállított névjegyzékből az igénylő maga döntheti el, kit óhajt megkeresni panaszával. Az Igazságügyi Minisztérium vára­kozásai szerint a lakosság részéről nagy igény lesz a szolgáltatásra, a tárca ezért továbbra is várja a segítőnek álló ügyvédek, közjegyzők és jogvédő szer­vezetek jelentkezését. Bírósági tárgyalás. A nép ügyvédjei feltehetően nem az alacsony apanázs miatt jelentkeznek majd Zengő: független munkacsoport alakul A miniszterelnök kormánytól függet­len munkacsoportot kér fel arra, hogy a zengői lokátorállomás ügyében a környezetvédelmi és a biztonsági érde­keket egyaránt figyelembe vevő megol­dást találjanak. Szilágyi A. János „A kormány nem választani akar a két érdek között, hanem a lehetőségek sze­rint harmonizálni akarja azokat” - kö­zölte Gál J. Zoltán kormányszóvivő. Hozzátette: a környezetvédelmi érdek és a nemzetbiztonsági érdek egymás­sal is összevethető jelentőségű. A szó­vivő szerint a megoldásnak a költség­­tényezőket is figyelembe kell vennie. A környezetvédelmi és a biztonsági ér­dek kiegészülhet két teljesítendő kö­telezettséggel is, „az elődök által örö­kül hagyott megállapodások teljesíté­sének jogállami kötelezettségével, va­lamint a NATO-szövetségi szerepvál­lalásból adódó kötelezettséggel” - han­goztatta a szóvivő. A kormány kezde­ményezi, hogy a parlament környezet­­védelmi bizottsága hallgassa meg azo­kat a döntéshozókat, akik az előző kor­mány idején döntéseket és határozato­kat hoztak a radar felállítása ügyében. Az Orbán-kormány felelősségét hang­súlyozta múlt pénteken a környezetvé­delmi miniszter is, amikor a zöldszer­vezetek találkozóján aktívabb fellépés­re kérték. Persányi Miklós azt mondta, hogy „az ügyben az előző kormány ho­zott határozatot”. Lapunk szerdai szá­mában ennek alapján arra a téves kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy az Or­bán-kormány idején született meg a környezetvédelmi engedély. Ezt azon­ban Turi-Kovács Béla, az előző kabinet környezetvédelmi minisztere cáfolta. Információnk szerint valóban nem ki­zárólag az Orbán-időszakban kapott zöld utat a beruházás. Mindkét előző kormány közreműködött annak jóvá­hagyásában. A rendkívül bonyolult engedélyezé­si eljárást átnézve kiderült, még a Horn-kormány időszakában, 1998 februárjában született meg a környe­zetvédelmi engedély. Négy évvel ké­sőbb, az Orbán-kabinet adta ki az épí­tési engedélyhez szükséges rendeletet. Ennek „a sajátos építményfajták köré­be tartozó honvédelmi és katonai célú építményekről” szóló, 2002 márciusá­ban megjelent, 40/2002 számú jog­szabálynak az alapján zajlott az építés­ügyi hatósági engedélyezés. A rende­letben egyébként nincs megnevezve egyetlen konkrét objektum sem, a bo­nyolult eljárási rendet a közreműködő szakhatóságokat pontosítják. Több mint hárommilliárd területfejlesztésre Mától növekszik a szociálpolitikai tá­mogatások összege, és elindul a régóta várt „nép ügyvédje” program is - jelen­tette be Gál J. Zoltán. A kormányszóvi­vő elmondta: a kabinet elfogadta a nemzeti biztonsági stratégiát, amely­ben elsődleges fontosságú a terroriz­mus megelőzése. Mától nő az szociálpolitikai támoga­tások összege: az egygyermekes fiatal családoknak 800 ezer, a kétgyermeke­seknek kétmillió, a háromgyermeke­seknek 3,2, míg a négygyermekeseknek négymillió forint pénzügyi segítség jár. A kormány elfogadta a nemzeti biz­tonsági stratégiát, amely előírja, milyen lépéseket hogyan kell megtenni az or­szág biztonságának növelése érdeké­ben. A dokumentum rögzíti, hogy minél hamarabb el kell készíteni a terroriz­mus elleni védekezés, illetve megelőzés kérdéseivel foglalkozó stratégiát is. A kabinet határozott arról is, hogy európai uniós csatlakozásunk után kül­földi állampolgár hogyan juthat magyar termőföldhöz. Ennek megfelelően bár­melyik uniós tagállambeli gazda birto­kolhat Magyarországon is termőföldet, ha már három éve itt lakik, és az agrári­­umból él, és a jövőben mezőgazdasági vállalkozóként kíván letelepedni az or­szágban. A kormány idén 3,2 milliárd forintot fordít az országos jelentőségű területfejlesztési programok finanszíro­zására. Az előirányzat tartalmazza a Ba­latonnal kapcsolatos területfejlesztési és -rendezési feladatokat is. A kormány­­szóvivő elmondta, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek támogatásáról szó­ló előterjesztés szerint összesen 89 el­maradott térség 10,5 milliárd forint többlettámogatásban részesül az idén. A minisztériumoknál tevékenykedő politikai tanácsadók névsorát még a héten, de legkésőbb a jövő hét elején nyilvánosságra hozzák - mondta a kor­mányszóvivő, aki közölte: a parlagfű­mentesítéshez szükséges hétszázmillió forint rendelkezésre áll a földművelés­­ügyi tárcánál. Mint mondta, a személyi jövedelemadóból befolyt ötszázmillió forint ennek részét képezi. Mint lapunk megírta, a mentesítési programra szánt pénz egy részét a takarékossági csomag miatt vonták el a tárcától, az adó­felajánlásokról nem adtak hivatalos in­formációt. szb CdSS N­E JE 18 ’53b © Nagyon fontos jogintézmény bontogatja szárnyait ná­lunk is, szereplői a hangzatos „nép ügyvédje” nevet kap­ták. Nem az egész nép ügyvédei lesznek persze, csak a legelesettebbeké, azoké, akiknek az öregségi nyugdíj mi­nimumánál (23 200 Ft) is kevesebb jövedelmük van. Ők ingyen vehetik igénybe a nép ügyvédeinek a segítségét. Akik a horribilis minimálbért (53 000 Ft) döngetik alul­ról, azok is fordulhatnak hozzájuk, de egy éven belül vissza kell fizetniük az államnak a kölcsön kapott segít­séget. Igaz, ez az államilag garantált díj az ügyvédek vi­lágában igen alacsonynak számít: 2000 Ft/óra. Nincs is nagy tülekedés az ügyvédek körében, eddig úgy százan jelentkeztek, jórészt pályakezdők. Ráadásul egyelőre szó sincs teljes körű jogi segítségnyújtásról, majd talán 2006-ban számíthatnak a rászorulók arra, hogy a jó tanácsokon és a beadványszerkesztésen túl pe­res ügyeikben is segít nekik a gondoskodó állam által fi­zetett nép ügyvédje. Ahogy ez az unió tagországaiban régóta működik, ahol a szociális juttatások körébe a jo­gi segítség is beletartozik. Nálunk tipikus félmegoldás született. Az állam ad is, meg nem is, a rászorultak kapnak is, meg nem is, az ügy­védek vállalják is, nem is, van is az egészre pénz, meg nincs is. Inkább nincs. Az Európai Unió elvárja tőlünk, hogy szociális piac­­gazdaságot építsünk, s ebbe beletartozik a szegények jogsegélyszolgálata is. De nemcsak az EU várja el, a kampányígéretek között is szerepelt. Két éve voltak a vá­lasztások, most elsejétől egy morzsányi teljesül ebből az ígéretből. Muszáj volt: egy hónap múlva EU-tagok va­gyunk, legalább a jó szándékot demonstrálni kell. Pedig a szegények nem fogják bonyolult örökösödési vagy sok­milliós ingatlanügyekkel bombázni a nép ügyvédjeit. Kicsi bajaik, bánataik, pereik lesznek, az unióba győzni indulók számára talán sokszor nevetségesek, de nekik életbe vágók. A Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Hivatala megalakult, s ha minden ügyvéd tíz ügyet vállal, akkor hamarosan már ezer rászorult kaphat - a sok százezer közül - jó ta­nácsot ügyvédjétől. 2004. április 1., csütörtök • Magyar Hírlap • 3 belföld álláspont Nagykorúak Tik. Ni­­ncs abban semmi túlzás, hogy a Fidesz szövetségi gyűlése a magyar demokrácia nagykorúvá válásának ünnepe. A világ régebbi demokráciáiban élő választóknak legalábbis hosszú évtizedekre volt szükségük, hogy eljuthassanak a kiábrán­dultságnak erre a fokára, amit a szervezeti átalakítás sugall. A demokrácia hajnalán egy párt általában azzal próbált nyerni, hogy igyekezett elhitetni a választókkal, jobb és más lesz, ha ő kerül kormány­ra. A következő szakasz, amikor azzal kampányol, hogy ha nem is lesz jobb, de legalább valamivel kevésbé lesz rossz. Magyarország, villám­gyorsan fejlődve, 2002-re végképp eljutott idáig. A szövetségi gyűlés azt mutatja: lehet, hogy 2006-ban széles tömegek már ezek alapján sem tudnak dönteni (ide nem értve természetesen a Fidesz-, illetve a kormánypártok rajongóit, akik szerint választottjuk minden idők legjobbja). Ráadásul úgy, hogy 1998-ban gyakorlatilag mindenféle szervezet nélkül tudott nyerni a Fidesz, s mostani állapotá­ban is fölényesen vezet a közvélemény-kutatásokban. Mindezek nem­csak a magyar demokrácia, hanem a Fidesz nagykorúvá válását is jelzik: a felnőttkorra jellemző bölcsességet, amely képes felismerni saját korlá­tait, vagyis hogy vonzó politikai alternatívát felmutatni a lehetetlennel határos. (Pedig a kormányon lévőkön ezúttal sem múlik semmi: megint csak minél alacsonyabbra próbálják tenni a lécet.) Mit tehet ilyenkor egy párt? Fizethet tanácsadókat, és megpróbálhat a kommunikáció mindenhatóságában bízni (ezt csinálja a kormány, il­letve az MSZP, éppen a Fidesztől tanulva), vagy átalakítja a szervezetét, hátha az is elég lesz (ez a Fidesz jelenlegi útja), esetleg aláírást gyűjt (ezt Thürmertől Orbánon át Medgyessyig mindenki imádja). Ha további eltéréseket keresünk a két párt egymást keresztező törté­netének elmúlt éveiben, láthatjuk még, hogy az MSZP (vagy ahogy Szű­rös Mátyás nevezi: az utódpárt) előbb lett tömegpárt és utána média­párt, miközben a Fidesznél ez, a jelek szerint, éppen fordítva van. Ebből a szempontból egyébként az MSZP járja be a hagyományos európai út­vonalat, hiszen a jól beágyazódott nyugat-európai pártok taglétszáma folyamatosan csökken. Akárhogy is, ezekből a különbségekből legfeljebb az Európai Néppárt elnöke képes a szabadságért folytatott küzdelemre asszociálni, és azt kí­vánni, hogy a Fidesz szellemisége (mármint a szabadság) „Európára is átterjedjen, és úgy vigye tovább ezt a kontinenst, mint egy hátszéllel uta­zó vitorláshajót”, továbbá hogy „Európában majd ez a friss keleti szellő” fiíjdogáljon. Wilfried Martens ugyanezt a vonalat folytatva arról is be­szélt, hogy „nem tisztességes, hogy a régi nómenklatúra szürkéi még mindig a hatalom folyosóin csellengjenek”. (Remélhetőleg a szervezők­nek gyorsan sikerült berángatniuk a folyosóról Szűröst és Schmitt Pált, utóbbinak amúgy sem volt jó napja, mert a közelgő óraátállítás hatvan értékes perc elvesztését jelentette. Márpedig ahogy az alelnök mondta: ,A tíz hónap alatt egyszer sem fordult elő, hogy a hat órára beállított vek­kerem ébresszen engem. Feleségemmel, Katicával már hat óra előtt fenn vagyunk, ébren várjuk, hogy induljon a nap, tehessünk valamit újonnan vállalt társadalmi szép kötelezettségünkért”) Az egypártrendszer alak­jainak háttérbe vonulását szorgalmazó Martensnek egyébként igaza van, bár furcsa, hogy ezt olyan valaki igényli, aki 1987-ben Kádár Jánost dicsőítette. S ha azt mondja, hogy álláspontját annak idején a körülmé­nyek és a reálpolitika igénye diktálta, akkor lehet, hogy ez igaz, de ugyan­ezzel védekezik például Medgyessy Péter vagy Kovács László is. A szabadság friss szellőjéről tehát szó sincs, legfeljebb kiábrándult­ságról, korrupcióról, demokratikus hiányosságokról, ezt visszük az Európai Unióba. S ha ez így van, akkor lehet, hogy inkább az áporodott Nyugat-Európa dohszagát kellene Magyarországra beengedni. SztankóCZy András munkatárs (sztankóczy@mhirlap.hu)

Next