Magyar Hírlap, 2004. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-17 / 218. szám
14 • Magyar Hírlap • 2004. szeptember 31., péntek kultúra Látványásatás Aquincumban Szombaton és vasárnap pillanthatnak be a látogatók az egyik római kori lakóház körül augusztus végén kezdődött ásatás munkafolyamatába, a kulturális örökség napjai keretében az Aquincumi Múzeum romterületén. A feltárás több mint tízéves szünet után indulhatott újra pályázati pénzből. T. Láng Orsolya, az ásatás vezetője lapunknak elmondta, hogy a rendelkezésre álló öt hétben várhatóan csak a gazdasági helyiségeket tárják fel, de jut pénz a kiásott terület műemléki helyreállítására is. (mh) Könyvkiállítás a Medimpex Palotában A Prospero Könyvei Budapest Kft. a hét végén rendezi meg őszi könyvkiállítását a Medimpex Palotában (Bp. V., Vörösmarty tér 4.). Több mint hétszáz új, angol nyelvű kiadvány tekinthető meg az idén tízéves könyvkiállításon. (mh) A Fesztiválzenekar évadnyitó koncertjei Ma és holnap este háromnegyed nyolctól a Budapesti Fesztiválzenekar ad koncertet a Zeneakadémia nagytermében. Fischer Iván zeneigazgató vezényletével Sztravinszkij, valamint Bartók Béla művei csendülnek fel. A produkcióban közreműködik Philippe Herreweghe világhírű együttese, a genti Collegium Vocale. (mh) Zilahy Irén centenáriuma A száz éve született Zilahy Irén színésznő emlékére ünnepséget rendeznek szeptember 29-én Budapesten. Egykori villája helyén, a Himfy utcában álló új társasház falán helyezik el az operettdíva és filmszínésznő emléktábláját. (mti) •1 mondatban • A Dresch Quartet és a Téka együttes ad koncertet a Fonóban (Bp. XI., Sztregova u. 3.) ma este nyolckor, (mh) • Elhunyt ötvenöt éves korábban Johnny Ramone, a legendás punkformáció, a Ramones gitárosa, (mh) • Moldova György Az utolsó töltény című életrajzi regényét Bóta Gábor, lapunk munkatársa mutatja be szeptember 21-én, kedden 11 órakor a Pallas Páholyban (Bp. V., Alkotmány u. 15.). (mh) • Mészáros Márta filmrendezővel és a filmjében Nagy Imrét alakító Jan Nowickival beszélget Auth Magda vasárnap este 19 órakor a Spinoza házban (Bp. VII., Dely u. 15.). (mh) HIRDETÉS -------------------------- Felhívás! A Detre és Ferenczy Antikvitás karácsonyi jubileumi aukciójára (Gerbeaud Átrium terem, november 25.) keres neves magyar és külföldi festőktől képeket, ezüst tárgyakat, ezüst evőeszközkészleteket, Zsolnay, Gorka és szecessziós kerámiákat, bronzszobrokat, arany és köves ékszereket, márkás porcelánokat. Cím: 1056 Budapest, Váci u. 51. Tel.: 317-7743, (06-30) 942-3993 e-mail: fl7970@axelero.hu Rovatvezető Szarka Klára/e-mail szarka@mhirlap.hu/telefon 470-1283 Ma kezdődik a tizenhatodik magyar stúdiószínházi fesztivál a Bárka Színházban Kis terekben nagy értékek A Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XVI. Fesztiválja ma kezdődik a Bárkában. Többek szerint az igazán fontos dolgok jelenleg a színházi életben kis terekben, pincékben és padlásokon történnek, így ez a fesztivál manapság jóval fontosabb, mint amilyen egykor volt. Bóta Gábor Valaha Shakespeare, Schiller, Ibsen, Örkény vagy akár Szép Ernő elképzelhetetlen lett volna pöttömmi térben, parányi színpadokon. Nagyszínpadokra, sok száz néző elé valónak tartották őket. A fesztiválon a Bárka nyitó előadása az Operett, Gombrowicz műve jellegzetesen olyan darab, amely nagyszínpadért, nagyzenekarért kiált. Adták is valaha a Vígben. Hiszen a produkcióhoz meg kell teremteni az operett pompázatos látványvilágát, díszes ruhákkal, nagyszabású díszlettel, jelentős statisztériával, hogy aztán azt is be lehessen mutatni, miként zilálódik szét, bomlik fel tökéletesen ez a rózsaszín látszatvilág. De hát erre a kesernyésen abszurd, filozofikus darabra ma már valószínűleg nem telne meg a Víg, így aztán most szerényebb körülmények között, de a produkció szünetében még a nézőteret is lebontó, a publikumot a kényelmes helyétől megfosztó előadásban láthatjuk. Valaha kiugró siker volt Miskolcon a nagyszínpadon a Lila ákác, most a kaposváriak mutatják be a fesztiválon. Székely Gábor egyik legfontosabb rendezése volt Szolnokon, aztán a Katona nagyszínpadán is a Boldogtalanok. Most Bodó Viktor rendezte a marosvásárhelyi stúdióban. Többször adta a tévé is Latinovits korszakos Őrnagy alakításával a Tótékat, ezúttal az egyik legtehetségesebb ifjú színész, Trill Zsolt megformálásában láthatjuk a háborúban megtépázott idegzetű tiszt alakját a beregszászi társulat előadásában, Vidnyánszky Attila rendezésében. Arról aztán ne is beszéljünk, hogy A Karamazov testvérek mennyire monumentális színpadot és milyen sok színészt kívánna. De Szikora János sajátos verziót rendezett belőle a szolnoki stúdióban, csak négy színész alakítja valamennyi szerepet. Régebben a hivatásos színházaknak, ha kamaraszínpadaik voltak is, stúdiókkal rendszerint nem rendelkeztek. És a kamara produkció sem volt nagyon más, mint a kisszínpadi égi mása. A Kazimir Károly által életre hívott Thália Stúdió az első fecskék közé tartozott, ott részint olyan darabokat lehetett bemutatni, amilyeneket máshol nem engedélyeztek volna. Megszűnt a kukucska színpad, nem volt már kötött a nézők helye sem, szabadon variálhatóvá vált a tér. És ez sok tekintetben forradalmasította a színjátszást, lehetőséget biztosított a kísérletezésre. Ettől kezdve a nézők körbeülhették a produkciót, de akár a hátuk mögött is lehetett játszani, sőt közöttük is, meg is lehetett szólítani őket, de még macerálni is. Létrejött egy nem túl hosszú életű hivatásos színház - a 25. Színház -, ez csak stúdióból állt, és amúgy is szaporodni kezdtek a kis játszóhelyek. Tekintélyes falakon belül, ahol a nagyszínpadon esetleg Kossuth-díjas színészek búgó hangon „öblögettek”, stúdiók alakultak. Alig-alig akad ma már olyan nagyobb teátrum, akár vidéki, akár fővárosi, ahol ne lenne stúdió is. Szükség van rá a színészek mentálhigiénéje miatt, mert természetesebben játszanak közönségkörelben, arról nem is beszélve, hogy szélesebb körű szereplehetőséget is biztosíthatnak. Ma már ugyanis nem az esetleges betiltás miatt szorul valami stúdióba, hanem azért, mert új formanyelvet, netán rendhagyó szereposztást akarnak kipróbálni, vagy amiatt, mert olyan darabot mutatnak be, amely nem feltétlen tart igényt a szélesebb közönség érdeklődésére. És bizony az elüzletiesedett színházi világban már akár Shakespeare, Schiller, nem is beszélve a kortárs magyar szerzők jó részéről, kisebb érdeklődést kelt. Jellemző, hogy a pécsi országos színházi találkozóra egyre nehezebb nívós nagyszínpadi előadást találni, míg a stúdióprodukciók rendszeres dilemmát jelentenek a válogatónak, melyiket is részesítse előnyben. A Bárkában a fesztivál a jövő vasárnapig tart, 26-án körülbelül este tizenegykor adják majd át a díjakat. fotó: Pélyi Nóra Öllő Erik és Lucskay Róbert a Bárka Operett című produkciójában Bokor Péter, a Századunk című sorozat elindítója nyolcvanéves A történelem krónikása és fényírója Stark R. László Bokor Péter, Balázs Béla-díjas filmrendező vasárnap lesz nyolcvanesztendős. De talán a krónikás alázatával inkább ő ünnepli azokat, akik végigkövették a Századunk adásait 1963-1988 között, s a rendszerváltás után megújult sorozatot is. A történész, televíziós, dramaturg kamaszként maga is megjárta a XX. század poklát, hamis papírokkal bujkált, elkapták, megszökött, egy hadikórházban tért magához. Anyja Auschwitzban, bátyja a Donkanyarban halt meg. Apja gyógyszerész volt, de ő nem folytatta e szakmát, inkább a történelmi sebekre kereste a gyógyírt, a szemtanúk vallomásaiból, dokumentumokból rekonstruálható tényeket. 1961- ben forgatta a „Halálkanyart”, az Első Magyar Hadsereg doni pusztulásáról, ezt több mint egymillió ember látta. Nemsokára a Magyar Televízióhoz került, ahol a Panoptikum című sorozatban megelevenítette a két világháború közti időszak emblematikus figuráit. Ezek a kópiák megsemmisültek. De nemzedékek számára ma is meghatározó élmény a Századunk, amely Ránki György történész támogatásával indult el, aki fontosnak tartotta, hogy a múlt sorsfordító eseményei megjelenjenek a képernyőn, s némiképp pótolják a korabeli oktatás hiányosságait. Bokor Péter évtizedekkel ezelőtt felfedezte a modern ismeretterjesztést, azt, hogy a néző figyelmét nem kötik le pusztán a dokumentumok, ezért színészek közreműködésével idézett fel fontos történelmi pillanatokat. Ilyen élményszerű műsort ma is szívesen nézne a közönség, ha volna hozzá elegendő pénz és szándék. A rendező a nyolcvanas évek óta az Országos Széchényi Könyvtár Történelmi Interjúk Tárának fáradhatatlan munkatársa. Sok-sok órányi filmet forgatott Habsburg Ottóról, az Isten akaratából (1989). Századunk tanúja (1990) után a nemrég elkészült Egy polgárkirály vallomásai című portrét október 3-án sugározza újra a Duna Televízió, IV. Károly boldoggá avatása alkalmából. Az alkotó az elmúlt években - Hanák Gábor történésszel közösen - újraélesztette a Századunk című sorozatot. Bokor Péternek, a történelem fényírójának életműve nemcsak a képernyőn követhető. Máig izgalmas olvasmány, nélkülözhetetlen történeti forrás számos dokumentum- és interjúkötete is. 1963-tól adja a televízió a védjegyévé vált sorozatot Az álruhás kertészlány premierje Mozart ritkán hallható vígoperáját, Az álruhás kertészlányt mutatják be vasárnap este az Erkelben, Kerényi Mihály rendezésében. A produkció érdekessége, hogy nemcsak az énekesek, hanem a zenekar, sőt a közönség is a színpadon foglal helyet. Az előadást így mindössze száztíz néző láthatja: intim hangulatú kamaraoperát játszanak az egyébként hatalmas Köztársaság téri teátrumban. Mozart 1775-ben - tizenkilenc éves korában -, a müncheni karneválra írta Az álruhás kertészlány (La finta giardiniera) című szellemes vígoperát. A habkönnyű történetben annyira összekuszálódnak a szerelmi szálak, hogy egy adott pillanatban minden szereplő azt hiszi magáról, hogy megháborodott, a végére azonban természetesen minden tisztázódik. A darabot az ősbemutató után mindössze háromszor játszották, majd hosszú időre feledésbe merült. Az eredeti, teljes, olasz nyelvű verzió csak az 1970-es években került elő egy könyvtár mélyéről; azóta több lemezfelvétel készült belőle, fesztiválokon is előadták, de ma sem tartozik a Mozartéletmű közismert alkotásai közé. Az álruhás kertészlány budapesti előadását eredetileg 2003 tavaszára tervezték a Magyar Állami Operaház stúdiójának növendékei és tanárai, de aztán az intézményben zajló személyi és szervezeti átalakítások miatt mostanra halasztották. A főszerepeket Beöthy-Kiss László, Péter Cecília, Ocsovay János, Lukács Éva, Pesti Emese, Mitilineau Cleo és Hábetler András alakítja; a díszletet Borsa Miklós, a jelmezeket Beda Judit tervezte, koreográfus Aranyos Ágota, karmester Oberfrank Géza. Kerényi Mihály a rendező, aki a nyolcvanas évek elején, Szinetár Miklós osztályában diplomázott a főiskolán, majd az Egyesült Államokba emigrált. A tengerentúlon számos prózai darabot és operát állított színpadra, s 1994-ben megalapította a Cleveland Classical Opera Players nevű kamaraoperát. A kilencvenes évek végén hazatért, s azóta a többi között Händel, Haydn, Donizetti, Rossini és Faragó Béla operáit állította színpadra, legközelebbi munkája Poulenc Az emberi hang című egyfelvonásosának szolnoki premierje lesz. Az álruhás kertészlányról azt mondja, nehézségek közepette, de lelkes szereplőgárdával hozták létre ezt a produkciót, egyelőre három előadást (szeptember 19., 21., 23.) tartanak, s a fogadtatástól függ, hogy lesz-e folytatás re.