Magyar Hírlap, 2010. augusztus (43. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-02 / 178. szám

www.magyarhirlap.hu Szocialista partizánakció Hatvanban MH-ÖSSZEÁLLÍTÁS Még most is lopják az egészségügyet az MSZP és az SZDSZ vezette önkor­mányzatokban, jelenleg újra a hat­vani kórházat akarják megszerezni az intézmény korábbi tulajdonosához, a Hospinvesthez tartozó üzleti körök - mondta szombati sajtótájékoztató­ján Pesti Imre fideszes képviselő. Em­lékeztetett: a Hospinvest ágyakat vitt el, a cég ténykedése nyomán sok or­vos távozott, csökkentek a kapacitá­sok, és a kórház működése lényegesen alacsonyabb szintre került. Az előző kormányzat alatt mint­egy háromszázmiliárd forintot von­tak ki az egészségügyből, ezért is fel­háborító az a fajta partizánakció, amelynek előkészületeit látjuk Hat­vanban - hangsúlyozta a politikus. Az ügy részleteiről frakciótársa, Szabó Zsolt elmondta: a hatvani kórházban csaknem kétmilliárd forintos beru­házást terveznek kötvénykibocsátás­sal. A politikus úgy tudja, jelenleg is folyik egy húszmillió forintos infor­matikai szerződés előkészítése, ame­lyet a kórház vezetője, aki egyben a régió Hospinvest - vezetője is, egy volt hospinvestes vezetőtársával fog aláír­ni. Folyik a baleseti sebészet átpriva­tizálása is. Információi szerint Hat­vanban úgy szerelnek le és visznek el komoly értékű gépeket Gyöngyös­re, hogy a szocialista vezetésű önkor­mányzat a saját vagyonáról határo­zatot nem hozott, erről döntés nem született. Úgy néz ki, hogy kapkodó, átgondolatlan, nem a gyógyítást se­gítő gazdálkodás folyik Hatvanban - hangsúlyozta Szabó Zsolt. Pesti Imre bejelentette: a kormány napirendjén szerepel egy új országos pszichiátriai intézmény kialakítása a korábban megszüntetett Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) helyett.* Pesti (jobbra) szerint kapkodás folyik a hatvani kórházban FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULA Mesterházy neje is jócskán kapott támogatást folytatás az 1. oldalról Korábban lapunk már beszámolt a közalapítvány busás állami támoga­tásáról. Januárban megírtuk, hogy Gémesi Ferenc, a Miniszterelnö­ki Hivatal kisebbség- és nemzetpo­litikáért felelős szakállamtitkára az­zal bízta meg a közalapítványt, hogy koordinálja és végezze el „a magyar államhatáron túli magyar kisebb­ségeket megcélzó támogatási rend­szerének hatékonyabbá tételét elő­segítő kutatást”. A levélben Gémesi arra kérte az Európai Összehasonlí­tó Kisebbségkutatások Közalapítvány kuratóriumának elnökét, Törzsök Erikát, hogy a szerződés megköté­se ügyében vegye fel a kapcsolatot a nemzetpolitikai ügyek főosztályával. A kilencvenes években az SZDSZ- szel szoros kapcsolatokat ápo­ló, szociológus végzettségű Törzsök egyébként sem szenvedett hiányt a szocialista kabinet által kiosztott stal­­lumokból: 2004-2005-ben a külügy­miniszter kisebbségpolitikai főtanács­adója, 2006-ban kisebbségpolitikai főtanácsadó a Miniszterelnöki Hiva­talban, majd 2007 januárjától a Mi­niszterelnöki Hivatal nemzetpoliti­kai ügyek főosztályának főigazgatója. Az interneten elérhető alapító okirat szerint Fábián Péter, Kaltenbach Je­nő és Rostoványi Zsolt mellett a kura­tórium tagja Inotai András, aki 2008 márciusában nyitt levélben tett hű­ségnyilatkozatot Gyurcsány Ferenc reformjai mellett, de kurátor a szoci­alisták doyenje, Vitányi Iván is. A dokumentum tanúsága szerint a közalapítványt a Medgyessy-kormány alapította 2002-ben. Célja „a Ma­gyar Köztársaság kisebbségpolitikájá­nak tudományos megalapozása, a ki­sebbségi politika szakmai képviselete nemzetközi emberi jogi és kisebbség­­védelmi fórumokon, a kisebbségpoli­tika stratégiai céljainak megvalósítá­sa érdekében projektek kidolgozása és megfogalmazása”. A hangzatos el­képzelések megvalósulásáról, a szer­vezet eredményeiről nem ejt szót a Kiss Péter-féle iromány. ■ Rétvári: Felelősséget kell vállalni a határon túliakért A külpolitikának meghatározója a nemzetpolitika, a határon túli magyarokért felelősséget kell vállalniuk a fiataloknak és az idősebbeknek is - jelentette ki Rétvári Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) elnöke, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára Miskolcon, az IKSZ rendezvényén, amelyen több mint hétszázan vettek részt. Rétvári emlékeztetett: a Magyar Közlönyben eddig példa nélküli módon több nyelven - így románul, szlovákul, angolul, németül és franciául - jelent meg a trianoni emlék­törvény. Fontos, hogy látszódjék mindenki számára: a jövőt a szomszédokkal történő békés együttélésben képzeli el a kormány, határozott magyar érdekképviselet mellett - hangsúlyozta. (MTI) FOTÓ: BURGER ZSOLT BALOG: ITT ÉLNEK ŐK, AKIKHEK SZÜKSÉGÜK VAN RÁNK Imaóra a roma áldozatokért A cigány holokauszt, azaz a porrajmos hatvanhatodik évfordulója kapcsán ökumenikus imaórát tartott tegnap este a Saint’Egidio Közösség a fővá­rosi Assisi Szent Ferenc-főplébánia­templomban. A szertartást Székely János esztergom-budapesti segédpüs­pök vezette, Balog Zoltán lelkész, társadalmi felzárkóztatásért fele­lős államtitkár, valamint Szebik Im­re evangélikus püspök igét hirde­tett. A megemlékezés egyik fő eleme az áldozatokért való könyörgés volt, „és azért, hogy Európa, s benne Ma­gyarország, rátaláljon a kölcsönös megbecsülés és befogadás útjára”. Azt az embert tekinthetjük a testvé­rünknek, akinek a legnagyobb szük­sége van ránk - mondta Balog Zoltán államtitkár a szertartáson, amelyet a kislétai gyilkosság első és a roma holokauszt hatvanhatodik évfor­dulója alkalmából tartottak, az ál­lamtitkár a romákra utalva közölte: „Itt élnek ők, néha sötétben, akik­nek szükségük van ránk. Ha tudjuk, hogy kik vagyunk, nincs megsemmi­sítő félelem a másiktól, és akkor nincs szükségünk a gyűlöletre. Akkor nem kell félteni a saját jövőnket, identitá­sunkat a másiktól. ” MH Ha tudjuk, kik vagyunk, akkor nincs szükség gyűlöletre FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULA 2010. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ­TEL MAGYAR HÍRLAP Baltámasz ÁLLÁSPONT A rendszerváltás idején azzal ámítottak bennünket - főleg az újdonsült poli­­­tikusokat -, hogy nincs jobboldali média, mert az újságíró születésétől fogva liberális. S ez Nyugaton is igaz, mondták, miért lenne ez máshogyan az ép­pen rabláncait levető kelet -közép-európai országok esetében. E hamis állí­tás akkor kezdett gyanús lenni, amikor a baloldalról szervezett taxissztrájk­kal meg akarták dönteni az első szabadon választott kormányt. Az úgymond független, balliberális újságírók mindezt védték. Közben eszeveszetten tá­madták a parlament azon törvényeit, amelyek erősítették volna a nemzeti identitástudatot, a kisemberek hazai, gazdasági felemelkedését, s urambo­­csá, a múltban elkövetett bűnökért az igazságtétel megvalósítását. A kommunista emlőkön nevelkedett, a titkosszolgálatba beépült, besú­­gást is vállaló, a Kádár-rendszerből igen nagy hasznot húzó neves újságírók jelentős része összezárt és különböző orgánumokban (Népszabadság, Ku­rír, az akkori Magyar Hírlap, 168 óra, Hócipő, Népszava, a Magyar Televízió Egyenleg című műsora, a Magyar Rádió Krónikája és politikai műsorai) egy­másnak adva a labdát járatták le mindazt, ami magyar, ami nemzeti, ami a történelmi hagyomány része, ami demokratikus és parlamentáris, ami mo­rális érték, keresztényi és emberi. Az újságírók közül kevesen, akik szintén a Kádár-rendszerben szocializálódtunk, de tisztességesen éltünk, s másként gondolkodtunk a világról, mint balos kollégáink, nos, mi más fórumokon (a Magyar Televízió Híradója, A Hét, Panoráma, a Magyar Rádió Napközben cí­mű műsora, Pesti Hírlap és Új Magyarország) álltunk ellen a balliberális ha­zugságáradatnak. Tettük mindezt érvekkel, elemzésekkel, hiteles doku­mentumok megjelenítésével. Az ő céljuk nem volt más, mint a gulyáskommunizmus nosztalgiájának visszaidézése, a 3,60-as kenyér, az olcsó sör, az ingyenvirsli felemlegeté­se, valamint Rákosi, Gerő, Kádár, egyáltalán, az ÁVH és az egész gyilkos, elnyomó kommunista gépezet embertelenségének elleplezése, fehér­re mosása. (A 90-es éveknek ezt a korszakát médiaháborúnak is nevez­ték. ) A balosok tehát újságírói munkálkodásukkal szolgálták a kommunis­­­ta múltat, a kapitalista, nagytőkés és bankár köntösbe bújt volt gazdikat, és igazolták írásaikkal a másoktól - magánszemélyektől és az államtól - el­lopott javak elidegeníthetetlenségének örök igazságát. Most nem a tanko­kat védték, hanem a bankokat, a kozmopolita pénzvilágot - hirdetésekkel, reklámokkal. Jól pénzelt médiaarzenáljukat népük, hazájuk ellen fordítot­ták, s fordítják továbbra is ellenünk. Húsz éve folyik a harc külföldön és itt­­­hon is, igen, itt is, ahol élnek, ahol a magyar kenyeret, a mi kenyerünket kapják és pusztítják. Ma már viszont nem lehet hazudozni, hogy nincs jobboldali, nemze­tének elkötelezett újságírás. Nem lehet azt hazudni, hogy csak balolda­lon vannak szakújságírók, a jobboldalon ilyet nem lehet találni. Hogyan is lehet ilyet állítani, amikor számos rangos, polgári beállítottságú médium van a piacon, ezek igencsak népszerűek, hatásuk határon túl is érvényesül. A Fidesz-KDNP-pártszövetség kétharmados győzelmében nem kis szere­pe volt a jobboldali sajtónak, abban legalábbis, hogy az emberek szemét fel­nyissák, s rámutassanak az MSZP-SZDSZ nyolc évig tartó hazugságpoliti­kájára, amely hazánkat morálisan és gazdaságilag csődbe vezette. Mondjuk ki, a balliberális újságíróknak egyre kevésbé hisznek. Az idén már nem sike­rült félrevezetniük a népet, a választókat, így tavasszal jöhetett a jobboldali fordulat. Nem sikerült Gyurcsány őszödi hazugságbeszédét igazságbeszéd­re fordítani. Nem sikerült elhitetni, hogy a 2006. október 23-i Gergényi-féle brutalitás rendőri fellépés rendzavarok és huligánok ellen irányult, mert tudjuk: valójában a békésen emlékező, Gyurcsányék ellen tüntető fiatalo­kat, időseket és családokat magába foglaló tömeget verték szét. Nem sikerült azt sem elhitetni a napokban, hogy az IMF Magyarország javát akarja, ami­kor további megszorításokat követel. Az az érvelésük is megbukott, hogy a bankok ne vegyenek részt a közös teherviselésben, és hogy jogos az MNB el­nökének nyolcmillió forintos fizetése. Ezeket a meséket már nem hiszik el a magyarok. Egyértelmű, hogy nem megy most a régi elvtársurakat kiszolgáló újságírás, amelynek valójában semmi köze a valamikori szociálisan érzékeny baloldalhoz. Az emberek inkább vevők az igaz szóra. A balliberálisok újabban más módszerhez folyamodnak, éket verni a jobb­oldalba, bizonytalanságot gerjeszteni a polgári médiapiacon. Valótlanságok­kal, hamis információkkal megpróbálják az Indexen, a Népszabadságban, a Népszavában, a 168 Órában lejáratni médiacsoportunkat, a Magyar Hírlapot és az Echo Televíziót, a mi független, nemzetileg elkötelezett, szókimondó orgánumainkat. Közeledik az önkormányzati választás, a volt kommunista médiaemberek emlékeznek a tavaszi választási kampányra, félnek a meg­méretés eredményétől. Régi bolsevista taktikájukat vették elő, a szalámizást, a lejáratást és a rémhírterjesztést. Régen ez bejött. De ma az emberek a kiszá­míthatóságot, a biztonságot, az emberibb jövőt választják. Mi a jövő mellett állunk. Mert jobb, igazabb életet akarunk.­­ STEFKA ISTVÁN

Next