Magyar Hírlap, 2010. szeptember (43. évfolyam, 203-215. szám)
2010-09-08 / 209. szám
WWW.MAGYARHIRLAP.hu A változás száz napja folytatás az 1. oldalról Orbán Viktor azt mondta: a kormány és a tavaszi kétharmados forradalom mögött az új szövetség, a középosztály és a szegényebb rétegek összefogása, a nemzeti egység áll. „Ennek a szövetségnek a fenntartása a kormányzás legfontosabb célja” - jelentette ki. Arra is kitért, hogy a Fidesz választási programja megegyezik a kormányprogrammal. Mint mondta, folytatják a nemzeti konzultációt az egészségügy, a szociális biztonság, a jogállam témakörében. Orbán Viktor kormánya örökségével kapcsolatban arról beszélt: a 2002-től regnáló hatalom felrúgta azt a közmegállapodást, hogy külföldi hitelekből nem finanszíroznak jóléti kiadásokat. Az országnak ebből az adósságból 2011-ben 2858, 2013-ban már több mint háromezermilliárd forintot kell visszafizetnie. Ez jóval meghaladja például az egyévi személyi jövedelemadóból befolyt összeget. A miniszterelnök elmondta, a száz nap alatt bevezették minden idők legalacsonyabb társasági adóját, és minden korábbinál alacsonyabb személyi jövedelemadót léptetnek életbe. Eltöröltek tíz adófajtát, kibővítették a Széchenyi-kártyát, elindul az új Széchenyi-terv. A magyar vállalkozások könnyebben vehetnek részt a közbeszerzésekben, és törvényt hoztak a körbetartozások felszámolásáról. A föld védelme érdekében elővásárlási jogot adtak az államnak, így - akárhogy döntsön is az Európai Unió a földmoratóriumról - megakadályozták a külföldi spekulánsok földvásárlását. A kormányfő szerint 2011-ben elfogadhatják az új alkotmányt. Az elszámoltatást azért nevezte fontosnak, hogy a jövőben senkinek ne jusson eszébe a közpénzek kitalicskázása a közintézményekből. A demokratikus intézményrendszer megerősítése érdekében választottak elnököt a régóta elnök nélkül működő ÁSZ, valamint az új médiahatóság élére, és ezért szavaztak két új alkotmánybíró munkába állásáról. A pénzügyi helyzet stabilizációs lépései közé sorolta a bankadó bevezetését. Ez az IMF-fel történő tárgyalással együtt jó volt arra, hogy a kormány kinyilvánította: kitartanak a nemzeti önrendelkezés mellett. Arra is kitért, hogy bevezették az állami vezetők havi kétmilliós fizetési plafonját. Emellett 98 százalékos adókulccsal sújtották a végkielégítéseket. A kilakoltatási moratóriumot meghosszabbították, és továbbra sem engedik meg, hogy családok az utcára kerüljenek. De a jelzálogalapú devizahitelezést megtiltották. A gázár- és távhőtámogatás is folytatódik, és bevezették a hatósági árat. A kormányfő kitért arra is, hogy újra három év lesz a gyes ideje. Orbán Viktor azt is elmondta, megerősítették a közbiztonságot, megalakult a Terrorelhárító Központ. Orbán Viktor szavait erősítette a Nézőpont Intézet tegnap nyilvánosságra hozott kutatása. Eszerint a megkérdezettek 57 százaléka elégedett a kormány munkájával. PT A miniszterelnök a Szent Imre gimnáziumban a Professzorok Batthyány Körének meghívására értékelt FOTÓ: BURCER ZSOLT REAGÁLÁSOK MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP elnöke szerint Orbán Viktor a kormányzása első száz napját értékelő beszédében nem a valóságról, hanem a fejében lévő utópiákról beszélt. A miniszterelnök féligazságai közé sorolta - egyebek mellett - az állami szektorban bevezetett kétmillió forintos bérplafont. Sokatmondónak tartja, mely témákat került ki Orbán Viktor, ezek közül a legfontosabbnak a devizahitelesek problémáit ítélte. Hiányolta az adórendszerről, a munkahelyteremtésről, az ország nemzetközi megítélésének romlásáról és az elmaradt béremelésekről szóló részeket is. (MTI) VONA GÁBOR, a Jobbik elnöke közhelygyűjteménynek tartja a miniszterelnök beszédét. Kiemelte: továbbra sem tudni, milyen kormányzati intézkedéseket várhatnak a brutálisan eladósodott devizahitelesek, a munkából élők, a családosok, a lakással nem rendelkező fiatalok, a természeti csapások miatt is óriási gondban lévő gazdák, a lánctartozások miatt fizetésképtelenné vált kis- és középvállalkozások. Az ellenzéki pártvezér szerint a rend és közbiztonság nemhogy két hét, de száz nap alatt sem állt helyre, sőt a javulás jelei sem látszanak. (MTI) SCHIFFER ANDRÁS, az LMP frakcióvezetője szerint új elemet nem tartalmazott a miniszterelnök összefoglalója, ugyanakkor a helyzetértékeléssel több ponton egyetért. Hozzátette: az az út, amelyet a kormány választott, homlokegyenest ellenkezik azzal, ahogy az LMP megújítaná a demokráciát. A politikai osztály létszámának megfelezését tipikus populizmusnak nevezte, a politikaellenes hangulat vissza fog ütni a kormányzókra is. A gazdasági és társadalompolitikai lépéseket úgy értékelte, nem a munkahelyteremtés irányába mutatnak. (MTI) Hozzájárulás a felemelkedéshez Évértékelő mellett A Professzorok Batthyány Köre 1995-ben a Batthyány Lajos Alapítvány támogatásával létrejött civilszervezet, amely a polgári értékek iránt elkötelezett egyetemi tanárok együttműködésének kereteit kívánja megkönnyíteni, s ezzel - megoldásokat keresve Magyarország aktuális problémáira - hozzájárulni az ország felemelkedéséhez. A baráti együttműködésnek induló kör 2002-ben alakult át bejegyzett egyesületté. Küldetésének tekinti azon professzorok összefogását, akik „felajánlják tudásukat, szellemüket, hazai és nemzetközi tekintélyüket a kiútkeresés nehéz feladatához”. (MH) Orbán Viktor első miniszterelnöksége óta évente - így az idén februárban is - tartott országértékelő beszédet, a hagyományokhoz híven a Mádl Ferenc akadémikus, volt államfő elnökletével 1996-ban megalakult Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére. Az első alkalomra 1999-ben, az előző Orbán-kormány második évében került sor. A kabinet hivatalba lépése óta eltelt száz nap tapasztalatairól és eredményeiről azonban az idén első alkalommal számolt be miniszterelnök. A Professzorok Batthyány Köre nevében Náray-Szabó Gábor elnök augusztusban kérte fel a kormányfőt az értékelésre. (MH) 2010. SZEPTEMBER 8., SZERDA BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP A többség dönt ÁLLÁSPONT Nem tudom, ki vezette be a kormány első száz napjának már-már kötelező megítélését, de tartok tőle, hogy importált portéka ez, akárcsak a Challenge Day vagy az utcai gírosz. Akárhogyan is áll a helyzet, Orbán Viktorék nyilvánvalóan nem szabtak maguknak határt az első száz vagy száznegyvenhat napnál - ugyanolyan eltökéltek és lendületesek, mint kormányzásuk első napján. Az Orbán-kormány első száz napja, ha nem is rengette meg a világot, de újfajta politizálást és merőben új célrendszert hozott. Ha jobban tetszik, szakított az elmúlt két évtized eseménykövető politikájával, és elébe megy az eseményeknek. Ezért is támadják olyan hevesen. Az ellenzéki politikus, függetlenül attól, hogy néhány éve még sikeres budapesti ügyvéd, vidéki szkinhed vagy régi jó elvtárs volt, most kart karba öltve aggódik a magyar demokráciáért. A gond csak az, hogy - finoman szólva - az ő pártjaik sem minden titkok tudói, csodarecept híján pedig marad a mozgás, ami ellenzékben teljesen normális állapot, mi több, valósággal munkaköri kötelesség, így hát ne csodálkozzunk rajta. Tisztázzuk, hogy a Fidesz-KDNP lendületes első száz napja nem a másként gondolkodók megsemmisítéséről szólt, amint az itt-ott felbukkan a sajtóban. Nem az ellenzék itt a lényeg, még ha ők elsődlegesen fontosnak is láttatják önmagukat. Orbán Viktorék szemmel láthatóan komolyan vették a kétharmados többséget, és az alapokhoz nyúltak. A húszéves magyar demokrácia sorskérdéseit lajstromozzák, és pipálják ki sorban. A lényeges ügyek megoldása azonban érdekeket sért, mi több, különféle bonyodalmakhoz vezet. Egyfelől az első száz nap - a lelkekben feltétlenül, de részben ténylegesen is szétzúzta a régi hatalmi állásokat, másfelől a továbbiakban sem kecsegteti semmi jóval a posztkommunista hitbizományt. Ez háborús helyzet. A régi politikai felállásban bármelyik kormány mozgástere világosan látszott, mert kijelölték számára. Az Antall-korszak demokráciaalapító szándéka tiszteletre méltó, de utólag súlyos adósságokat - például az igazságtétel elmaradása, spontán privatizáció - is észlelünk. Az első Orbán-kormány jól tette a dolgát, de kétharmados felhatalmazás híján nem nyúlhatott a valóban fontos ügyekhez. A megfelelésben, szolgalelkűségben világbajnok baloldali kormányokról e helyütt ne is szóljunk. Most itt a kétharmad, és itt van nekünk Orbán Viktor második kormánya. Valóban szimbolikus gesztusokkal kezdte, ahogyan azt ellenfelei a szemére vetik. Csakhogy a szimbolikus ügyek a legfontosabbak a nemzet életében, és ezt a bírálók is tudják. És miután az új kormány történelmi súlyoktól szabadította meg a magyarságot, miután zárójelbe tette a szégyenletes decemberi népszavazást, miután minden kitagadott, le- vagy kinézett magyart, ismétlem, minden egyes magyart, bárhol éljen is a világon, visszatessékelt a nemzetbe, nos, ezzel sértett csak igazán érdekeket Orbán Viktor. Azt hiszem, a kormányzás sehol a világon nem egyszerűen hatalomtechnikai kérdés. Azok a szorgos technokraták, akik mikro- és makromutatókban, valamint kétes kimenetelű gazdasági folyamatokban mérik a nemzet életét, és az érzelmeket kikapcsolnák tizenötmillió magyar életéből, fikarcnyit sem értenek a politikához. Magyarország beteg, mert megbetegítették. Most lassan, de mégis gyógyulunk. És a betegnek az orvos orvosságot ad, biztatja, hogy felépül, nem pedig a kórházi férőhelyekről tart neki előadást, mert kit érdekelnek a szikár tények, ha éppen az életbe kapaszkodunk foggal-körömmel. Arról nem is beszélve, hogy a szimbolikus ügyek mögött már feltűnnek a valóságos ügyek - és ha az új kormány ebben is rendet vág, akkor lesz csak nagy jajveszékelés, fogaknak csattogtatása. Orbán Viktorék szimbolikus és valóságos kormányzása mindazonáltal bátor és tisztességes vállalkozás. Ebben az országban milliók bólintottak elismerően, amikor elolvasták A nemzeti együttműködés nyilatkozatát, és amikor meghallották, hogy a rendszerváltozás óta első ízben a magyar kormány egyenrangú félként tárgyalt az IMF-fel. Jó úton haladunk, és könnyebben lélegzünk, amióta a másodfokú lelki égést szenvedett Gyurcsány Ferenc elillant körünkből. A tavasszal összeállt az új többség. A több millió magyar elismerő moraja a zenéje ennek a többségnek. És a többség alighanem száz nap múltán is létezik, hiszen az elmúlt hónapokban a legtöbben viszontláttuk a kormányzásban vágyainkat, jövőképünket, nemzeti felfogásunkat. Tudom, hogy nem ildomos, de mégis idebiggyesztem a végére: a többi nem számít. Akinek fáj, hogy a nemzet újra nemzet, és hogy a magyarság közérzete javul, az elfér ugyan köztünk, de nem számít. És miután nem számít, ne is legyen tényező többé sajtóban, gazdaságban, sehol a hazában. Ismerjük a mondást: a többség dönt. Ennyire egyszerű. ■ SZENTESI ZÖLDI LÁSZLÓ szentesi.zoldi. laszlosmagyarhirlap.hu