Magyar Hírlap, 2011. augusztus (44. évfolyam, 178-203. szám)

2011-08-26 / 199. szám

www.magyarhirlap.hu 2011. AUGUSZTUS 26., PÉNTEK TÖRTÉNELEM MAGYAR HÍRLAP 13 hhhhmhmhhhhhhhhhmihmmmhhmhhmi BARANYA ÉS BAJA 33 HÓNAPOS MEGSZÁLLÁSA­­ A LEGNAGYOBB VESZTESÉGET A DOHÁNYGYÁR SZENVEDTE EL, A FALAKON KÍVÜL MINDENT ELVITTEK Szerb dúlás Károlyiék segédletével SZAKÁCS ÁRPÁD Kilencven évvel ezelőtt ezekben a na­pokban hagyták el a szerb megszállók a trianoni diktátum által Magyaror­szágnak ítélt bajai-baranyai területe­ket, ezzel véget ért a térség 33 hóna­pos kirablása és kifosztása. A szerbek 1918 novemberében kezd­ték meg Dél-Magyarország meg­szállását: 9-én elfoglalták Újvidéket, 13- án Szabadkát, 18-án már Moh­ácson voltak. Jelentősen megkönnyí­tette a szerbek dolgát a Károlyi-kor­mányzat katonai leszerelési döntése, amelynek következtében a megszál­lók kis csoportja lényegében ellen­állás nélkül foglalta el Magyarország ezen részét. Súlyosbította a helyzetet, hogy Károlyi Mihály egy szedett-ve­­dett delegáció élén a belgrádi katonai konvenció aláírásával önként vállal­ta, hogy ideiglenes demarkációs vo­nal húzódjék a történelmi határokon belül. Megszállás alá került jóformán egész Baranya megye. A belgrádi aláírás másnapján, 14- én, csütörtökön érkeztek a szerb csapatok Pécsre. A város a szénbá­nyászat miatt stratégiailag is kiemelt jelentőségűnek számított az energia­hiánnyal küszködő megszállóknak. A szerbek nemcsak a szénre vetettek szemet, hanem azonnal hozzáláttak a térség alapos kifosztásához, ami fel­becsülhetetlen károkat okozott a ma­gyar gazdaságnak. (Erről bővebben lásd Király Dominika cikkeit a Tria­noni Szemle I. évf. 3-4. számában) A bányákat magyar kincstári tulaj­donnak minősítették, zár alá vették, és azonnal megkezdték a maximális termelést. Igyekeztek minél kevesebb szenet a térségben hagyni, a nagy ré­szét Szerbiába szállították. A helyi üzemek termelése rohamosan csök­kent, aminek egyik fő oka a szénhiány volt. A Pécsi Bőrgyártól a Zsolnay Vil­mos Keramikai Gyárig minden ipa­ri ágazatban akadozott vagy teljesen leállt a termelés. Az üzemek többsé­gét a szerbek teljesen kifosztották, a legnagyobb veszteséget a dohánygyár szenvedte el, a falakon kívül mindent elvittek a megszállók. Hústalan napok Nemcsak az ipart, hanem a mezőgaz­daságot is hatalmas kár érte a szén­elosztás miatt. A malmok működése szinte teljesen leállt, ez pedig a liszt ál­talános hiányához vezetett. Még 1918 őszén megkezdték azoknak az ura­dalmaknak a zár alá vételét, amelyek­nek a tulajdonosa nem tartózkodott a birtokán, vagy amelyek politikai, il­letve gazdasági szempontból fonto­sak lehettek. Hasonló intézkedések történtek a nagyobb malmokkal kap­csolatban is. A mezőgazdaságot folya­matosan sújtották a különféle rekvi­­rálások, az állatállomány is hasonló sorsra jutott, a katonaság járta a köz­ségeket, és önkényesen lefoglalta a fontosnak ítélt jószágokat. Termé­szetesen emiatt húshiány lépett fel, a problémát az úgynevezett „hús­talan napok” bevezetésével próbál­ták orvosolni a szerbek, heti két na­pon megtiltották a hús fogyasztását. A nagybirtokokat, kastélyokat teljesen kifosztották, nemcsak a termelőesz­közöket vitték el, hanem minden ér­téktárgyat is. Az erdőgazdálkodás te­rén is hatalmas kár keletkezett. A vörös emigráció De hasonló rablógazdálkodás ment végbe más területeken is: a közin­tézmények berendezéseit, értékeit, a mezőgazdasági javakat a megszál­lás teljes időtartama alatt korlátlan mennyiségben vitték ki a szerbek. El­ső körben a pénzintézeteket vették ellenőrzés alá. Szerencsére a kész­pénztartalékok jelentős részét még idejében ki tudták menekíteni a város elöljárói. A pécsi ítélőtábla és a kirá­lyi törvényszék berendezéseit, az ele­mi iskolák felszerelését is a szerb ki­rályság területére szállították. A pécsi hadapródiskola nem működhetett tovább, a tanárok és a növendékek 36 órát kaptak arra, hogy elhagyják az iskolát. A pusztítást jól szemléleti az iskola egyik tanárának, Vass Mik­lósnak a visszaemlékezése: „Az árván maradt intézetbe bevonult aztán a balkáni kultúra, a szerb gazdálkodás. Bútorzatát, könyvtárát, gazdag fel­szerelését társzekerekre rakták vagy elkótyavetyélték. Szerb hadiszállás, katonai parancsnokságok helyezked­tek el benne. S mikor kivonultak in­nen 1921 augusztusában, nem maradt más utánuk az intézetből, mint a be­­rondított üres termek, levert csupasz falak, üresen álló ablakrámák.” A párizsi konferencia tárgyalásai során lassan egyértelművé vált, hogy a Délvidéket elcsatolják az országtól, a délszláv kormány azonban további területek megszerzésére törekedett. A sajtóban arról cikkeztek, Baranya nem lesz Magyarország része, bár né­hány nappal később már csak annyit írtak, hogy a vármegye felét kapják meg a jugoszlávok. 1919. július 25-én jelölte ki a békekonferencia legfelsőbb tanácsa a végleges határokat, Baranya vármegye területének csak egy ki­sebb részét kívánták elcsatolni Ma­gyarországtól. 1919. augusztus 19-én hivatalosan is értesítették a jugoszláv delegációt a magyar-jugoszláv határ baranyai szakaszának megvonásá­ról. A dokumentum a jelentős és gaz­dasági szempontból értékesebb bara­nyai területeket Pécs városával együtt Magyarországnak hagyta. Csakhogy a szerbek még ekkor sem tettek le a térség megszerzéséről. Terveikhez szövetségeseket is ta­láltak az időközben megbukott Ma­gyarországi Tanácsköztársaság hívei­ben. A pécsi központúvá vált „vörös emigráció” 1920 augusztusának vé­gén létrehozott egy úgynevezett Nemzeti Tanácsot, amely önhatalmú­lag saját magát nevezte ki a pécsi pol­gárság és munkásság, az egész helyi magyarság egyedüli képviselőjének. Törvényhatósági „választásokat” tar­tottak (ezen a polgárság és a munkás­ság tekintélyes része tiltakozásul nem vett részt), majd törvényhatósági bi­zottság alakult egy bizonyos Doktor Sándor vezetésével. A korábbi tiszt­ségviselők elbocsátása után az addigi pozíciók csaknem kétszeresét töltöt­ték fel emigránsokkal, köztük nagy számban exponált kommunisták­kal. A megnövekedett bürokrácia el­tartását a polgárságra kivetett óriási adókból kívánták fedezni. A bizottság Linder Bélát, Károlyi Mihály első - it­tasan elmondott beszédei és az ország ütőképes haderejének lefegyverzé­se révén hírhedetté vált - hadügymi­niszterét nevezte ki Pécs városának polgármesterévé, aki nem sokkal ez­után kijelentette: mindenféle pári­zsi döntés ellenére nem engedi bevo­nulni a magyar hadsereget Pécsre és Baranyába. Hatnapos államalakulat Későbbi tárgyalásokon Linder előter­jesztette önkormányzati tervezetét, amely szerint a Pécs-bajai Autonóm Terület elszakadna az anyaországtól, a magyar törvények nem terjedné­nek ki rá, de a jugoszláv jogszabályo­kat átvehetné. Jászi Oszkár javaslata volt, hogy a jugoszláv valutát is be­vezethetnék. Linder az utódállamok és az antant képviselőinél is kilincselt 1921 első felében memorandumával, a kisantant államok követei termé­szetesen minden Magyarország ellen irányuló akcióban partnerek voltak, az angol, francia és olasz követ azon­ban nem is fogadta Lindert. A nagyhatalmak határozottan Ju­goszlávia értésére adták, nem tér­het ki a kiürítési parancs elől, így 1921. augusztus 18-án megkezdték a csa­patkivonást. Ám még ezt megelőzően, a bécsi emigráció folyamatos propa­gandájának hatására augusztus 14-én Pécs főterén a „tömegek” nagygyű­lésen a fegyveres ellenállás és a Bara­­nya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság kikiáltása mellett határoztak. A sa­játságos, önmagát Jugoszlávia pro­tektorátusa és az antant védelme alá helyező, hat napon át fennálló „állam­­alakulat” intézőbizottságának elnö­ke Dobrovics Péter (Petar Dobrovic), egy pécsi festő-dekoratőr lett - aki háromtagú küldöttséggel máris Belg­­rádba indult. Linder 19-én - életében utoljára - megjelent még Pécsett, cso­magolni. Egy beszédet még elmondott a városháza erkélyéről, azt hangoztat­va, nem lesz kiürítés. Majd távozott, hogy élete hátralévő részét Jugoszlá­viában töltse. Halála után, 1962-ben díszsírhelyet kapott a jugoszláv kom­munista vezetéstől. 1921. augusztus 21-én, vasárnap már Gosztonyi Gyula magyar kirá­lyi kormánybiztos volt Baranya és Pécs közigazgatásának legfőbb ura. Este előbb tíz, majd még 108 magyar csendőr érkezett Pécsre, csákójukon a Szent Koronával ékesített magyar címer. Másnap, augusztus 22-én ko­ra hajnaltól pedig a magyar nemzeti hadsereg kijelölt egységei lépték át az addigi demarkációs vonalat, és ujjon­­­gó, önfeledt tömegünneplés közepet­te megkezdték a magyar területek új­­­bóli birtokba vételét. ■ Horthy Miklós nemzeti hadseregének átvonulása a pécsi Árpád-tetőn emelt diadalkapu alatt FORRÁS: HAGY MAGYARORSZÁG A kellemetlen feladat Linder Béla és Jászi Oszkár - utóbbi ekkoriban a Bécsi Magyar Újságban Lenint dicsőí­tette - memorandumot adott át Belgrádban, amelyben kifejtették, Magyarországot csakis katonai megszállással lehet semlegesíteni, ami Jugoszláviának is érdeke, ők viszont magukra vállalnák a „kellemetlen feladatot", ha a szerbek által megszállva tartott területek közigazgatását kézbe kapnák. Tehát ne adják át a pécsi területet Ma­gyarországnak, hanem hozzanak létre önálló közigazgatási kerületet. 1920. novem­ber 18. és 23. között tárgyalásokat folytattak Belgrádban Nikola Pasic miniszterelnök részvételével. A jugoszláv vezetők Jásziékénál mérsékeltebb álláspontra helyezked­tek, a többi között hadseregszervezésébe sem mentek bele - leginkább azért, mert egy vörös sereget magukra is veszélyesnek tartottak. Átvették viszont azt a kitételt, hogy Jugoszlávia „zálogként” kezeli a területet, és csak akkor hajlandó átadni Ma­gyarországnak, ha az betartja a párizsi béke rendelkezéseit - mivel ez egybevágott annexiós törekvéseikkel. ■ Korábbi sibnavihal­om az Anima boltjaiban: mm M M.1 «vll^VV' l\uU\Tu mmm 11 I « \ » I f _ 1 I ME l n 111 i NS l I III l J 1*1 I 7 * 1 l 9H l. kar., Mamut, Lövőház utca 2-6. tsz. 13-15,1. ker., pavilon a Moszkva téri metrókijáratnál, MJ®1 1 ’M J., I­ II. ker, Moszkva tér, 18 as villamos megálló, V. ker., Arany János utcai metróállomás, VHI. ****”” kér., Népszínház utca 17, IX. kér, Ecseri úti metróállomás, XL kér. Hunyadi János utca 19, a­­­ASIKKÍT Xll. kér, MOM Park. Alkotás utca 53. alsó szint 1.8. XIV. kér, Mexikói úti metróvégállomás. ISBA üllői UirteneteintiOil3l.hu ^ R E L A Y tízületekben

Next