Magyar Hírlap, 2011. augusztus (44. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-26 / 199. szám
www.magyarhirlap.hu 2011. AUGUSZTUS 26., PÉNTEK TÖRTÉNELEM MAGYAR HÍRLAP 13 hhhhmhmhhhhhhhhhmihmmmhhmhhmi BARANYA ÉS BAJA 33 HÓNAPOS MEGSZÁLLÁSA A LEGNAGYOBB VESZTESÉGET A DOHÁNYGYÁR SZENVEDTE EL, A FALAKON KÍVÜL MINDENT ELVITTEK Szerb dúlás Károlyiék segédletével SZAKÁCS ÁRPÁD Kilencven évvel ezelőtt ezekben a napokban hagyták el a szerb megszállók a trianoni diktátum által Magyarországnak ítélt bajai-baranyai területeket, ezzel véget ért a térség 33 hónapos kirablása és kifosztása. A szerbek 1918 novemberében kezdték meg Dél-Magyarország megszállását: 9-én elfoglalták Újvidéket, 13- án Szabadkát, 18-án már Mohácson voltak. Jelentősen megkönnyítette a szerbek dolgát a Károlyi-kormányzat katonai leszerelési döntése, amelynek következtében a megszállók kis csoportja lényegében ellenállás nélkül foglalta el Magyarország ezen részét. Súlyosbította a helyzetet, hogy Károlyi Mihály egy szedett-vedett delegáció élén a belgrádi katonai konvenció aláírásával önként vállalta, hogy ideiglenes demarkációs vonal húzódjék a történelmi határokon belül. Megszállás alá került jóformán egész Baranya megye. A belgrádi aláírás másnapján, 14- én, csütörtökön érkeztek a szerb csapatok Pécsre. A város a szénbányászat miatt stratégiailag is kiemelt jelentőségűnek számított az energiahiánnyal küszködő megszállóknak. A szerbek nemcsak a szénre vetettek szemet, hanem azonnal hozzáláttak a térség alapos kifosztásához, ami felbecsülhetetlen károkat okozott a magyar gazdaságnak. (Erről bővebben lásd Király Dominika cikkeit a Trianoni Szemle I. évf. 3-4. számában) A bányákat magyar kincstári tulajdonnak minősítették, zár alá vették, és azonnal megkezdték a maximális termelést. Igyekeztek minél kevesebb szenet a térségben hagyni, a nagy részét Szerbiába szállították. A helyi üzemek termelése rohamosan csökkent, aminek egyik fő oka a szénhiány volt. A Pécsi Bőrgyártól a Zsolnay Vilmos Keramikai Gyárig minden ipari ágazatban akadozott vagy teljesen leállt a termelés. Az üzemek többségét a szerbek teljesen kifosztották, a legnagyobb veszteséget a dohánygyár szenvedte el, a falakon kívül mindent elvittek a megszállók. Hústalan napok Nemcsak az ipart, hanem a mezőgazdaságot is hatalmas kár érte a szénelosztás miatt. A malmok működése szinte teljesen leállt, ez pedig a liszt általános hiányához vezetett. Még 1918 őszén megkezdték azoknak az uradalmaknak a zár alá vételét, amelyeknek a tulajdonosa nem tartózkodott a birtokán, vagy amelyek politikai, illetve gazdasági szempontból fontosak lehettek. Hasonló intézkedések történtek a nagyobb malmokkal kapcsolatban is. A mezőgazdaságot folyamatosan sújtották a különféle rekvirálások, az állatállomány is hasonló sorsra jutott, a katonaság járta a községeket, és önkényesen lefoglalta a fontosnak ítélt jószágokat. Természetesen emiatt húshiány lépett fel, a problémát az úgynevezett „hústalan napok” bevezetésével próbálták orvosolni a szerbek, heti két napon megtiltották a hús fogyasztását. A nagybirtokokat, kastélyokat teljesen kifosztották, nemcsak a termelőeszközöket vitték el, hanem minden értéktárgyat is. Az erdőgazdálkodás terén is hatalmas kár keletkezett. A vörös emigráció De hasonló rablógazdálkodás ment végbe más területeken is: a közintézmények berendezéseit, értékeit, a mezőgazdasági javakat a megszállás teljes időtartama alatt korlátlan mennyiségben vitték ki a szerbek. Első körben a pénzintézeteket vették ellenőrzés alá. Szerencsére a készpénztartalékok jelentős részét még idejében ki tudták menekíteni a város elöljárói. A pécsi ítélőtábla és a királyi törvényszék berendezéseit, az elemi iskolák felszerelését is a szerb királyság területére szállították. A pécsi hadapródiskola nem működhetett tovább, a tanárok és a növendékek 36 órát kaptak arra, hogy elhagyják az iskolát. A pusztítást jól szemléleti az iskola egyik tanárának, Vass Miklósnak a visszaemlékezése: „Az árván maradt intézetbe bevonult aztán a balkáni kultúra, a szerb gazdálkodás. Bútorzatát, könyvtárát, gazdag felszerelését társzekerekre rakták vagy elkótyavetyélték. Szerb hadiszállás, katonai parancsnokságok helyezkedtek el benne. S mikor kivonultak innen 1921 augusztusában, nem maradt más utánuk az intézetből, mint a berondított üres termek, levert csupasz falak, üresen álló ablakrámák.” A párizsi konferencia tárgyalásai során lassan egyértelművé vált, hogy a Délvidéket elcsatolják az országtól, a délszláv kormány azonban további területek megszerzésére törekedett. A sajtóban arról cikkeztek, Baranya nem lesz Magyarország része, bár néhány nappal később már csak annyit írtak, hogy a vármegye felét kapják meg a jugoszlávok. 1919. július 25-én jelölte ki a békekonferencia legfelsőbb tanácsa a végleges határokat, Baranya vármegye területének csak egy kisebb részét kívánták elcsatolni Magyarországtól. 1919. augusztus 19-én hivatalosan is értesítették a jugoszláv delegációt a magyar-jugoszláv határ baranyai szakaszának megvonásáról. A dokumentum a jelentős és gazdasági szempontból értékesebb baranyai területeket Pécs városával együtt Magyarországnak hagyta. Csakhogy a szerbek még ekkor sem tettek le a térség megszerzéséről. Terveikhez szövetségeseket is találtak az időközben megbukott Magyarországi Tanácsköztársaság híveiben. A pécsi központúvá vált „vörös emigráció” 1920 augusztusának végén létrehozott egy úgynevezett Nemzeti Tanácsot, amely önhatalmúlag saját magát nevezte ki a pécsi polgárság és munkásság, az egész helyi magyarság egyedüli képviselőjének. Törvényhatósági „választásokat” tartottak (ezen a polgárság és a munkásság tekintélyes része tiltakozásul nem vett részt), majd törvényhatósági bizottság alakult egy bizonyos Doktor Sándor vezetésével. A korábbi tisztségviselők elbocsátása után az addigi pozíciók csaknem kétszeresét töltötték fel emigránsokkal, köztük nagy számban exponált kommunistákkal. A megnövekedett bürokrácia eltartását a polgárságra kivetett óriási adókból kívánták fedezni. A bizottság Linder Bélát, Károlyi Mihály első - ittasan elmondott beszédei és az ország ütőképes haderejének lefegyverzése révén hírhedetté vált - hadügyminiszterét nevezte ki Pécs városának polgármesterévé, aki nem sokkal ezután kijelentette: mindenféle párizsi döntés ellenére nem engedi bevonulni a magyar hadsereget Pécsre és Baranyába. Hatnapos államalakulat Későbbi tárgyalásokon Linder előterjesztette önkormányzati tervezetét, amely szerint a Pécs-bajai Autonóm Terület elszakadna az anyaországtól, a magyar törvények nem terjednének ki rá, de a jugoszláv jogszabályokat átvehetné. Jászi Oszkár javaslata volt, hogy a jugoszláv valutát is bevezethetnék. Linder az utódállamok és az antant képviselőinél is kilincselt 1921 első felében memorandumával, a kisantant államok követei természetesen minden Magyarország ellen irányuló akcióban partnerek voltak, az angol, francia és olasz követ azonban nem is fogadta Lindert. A nagyhatalmak határozottan Jugoszlávia értésére adták, nem térhet ki a kiürítési parancs elől, így 1921. augusztus 18-án megkezdték a csapatkivonást. Ám még ezt megelőzően, a bécsi emigráció folyamatos propagandájának hatására augusztus 14-én Pécs főterén a „tömegek” nagygyűlésen a fegyveres ellenállás és a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság kikiáltása mellett határoztak. A sajátságos, önmagát Jugoszlávia protektorátusa és az antant védelme alá helyező, hat napon át fennálló „államalakulat” intézőbizottságának elnöke Dobrovics Péter (Petar Dobrovic), egy pécsi festő-dekoratőr lett - aki háromtagú küldöttséggel máris Belgrádba indult. Linder 19-én - életében utoljára - megjelent még Pécsett, csomagolni. Egy beszédet még elmondott a városháza erkélyéről, azt hangoztatva, nem lesz kiürítés. Majd távozott, hogy élete hátralévő részét Jugoszláviában töltse. Halála után, 1962-ben díszsírhelyet kapott a jugoszláv kommunista vezetéstől. 1921. augusztus 21-én, vasárnap már Gosztonyi Gyula magyar királyi kormánybiztos volt Baranya és Pécs közigazgatásának legfőbb ura. Este előbb tíz, majd még 108 magyar csendőr érkezett Pécsre, csákójukon a Szent Koronával ékesített magyar címer. Másnap, augusztus 22-én kora hajnaltól pedig a magyar nemzeti hadsereg kijelölt egységei lépték át az addigi demarkációs vonalat, és ujjongó, önfeledt tömegünneplés közepette megkezdték a magyar területek újbóli birtokba vételét. ■ Horthy Miklós nemzeti hadseregének átvonulása a pécsi Árpád-tetőn emelt diadalkapu alatt FORRÁS: HAGY MAGYARORSZÁG A kellemetlen feladat Linder Béla és Jászi Oszkár - utóbbi ekkoriban a Bécsi Magyar Újságban Lenint dicsőítette - memorandumot adott át Belgrádban, amelyben kifejtették, Magyarországot csakis katonai megszállással lehet semlegesíteni, ami Jugoszláviának is érdeke, ők viszont magukra vállalnák a „kellemetlen feladatot", ha a szerbek által megszállva tartott területek közigazgatását kézbe kapnák. Tehát ne adják át a pécsi területet Magyarországnak, hanem hozzanak létre önálló közigazgatási kerületet. 1920. november 18. és 23. között tárgyalásokat folytattak Belgrádban Nikola Pasic miniszterelnök részvételével. A jugoszláv vezetők Jásziékénál mérsékeltebb álláspontra helyezkedtek, a többi között hadseregszervezésébe sem mentek bele - leginkább azért, mert egy vörös sereget magukra is veszélyesnek tartottak. Átvették viszont azt a kitételt, hogy Jugoszlávia „zálogként” kezeli a területet, és csak akkor hajlandó átadni Magyarországnak, ha az betartja a párizsi béke rendelkezéseit - mivel ez egybevágott annexiós törekvéseikkel. ■ Korábbi sibnavihalom az Anima boltjaiban: mm M M.1 «vll^VV' l\uU\Tu mmm 11 I « \ » I f _ 1 I ME l n 111 i NS l I III l J 1*1 I 7 * 1 l 9H l. kar., Mamut, Lövőház utca 2-6. tsz. 13-15,1. ker., pavilon a Moszkva téri metrókijáratnál, MJ®1 1 ’M J., I II. ker, Moszkva tér, 18 as villamos megálló, V. ker., Arany János utcai metróállomás, VHI. ****”” kér., Népszínház utca 17, IX. kér, Ecseri úti metróállomás, XL kér. Hunyadi János utca 19, aASIKKÍT Xll. kér, MOM Park. Alkotás utca 53. alsó szint 1.8. XIV. kér, Mexikói úti metróvégállomás. ISBA üllői UirteneteintiOil3l.hu ^ R E L A Y tízületekben