Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-01-10
5© lőtt ki az Országból, és a szabadság ujj erőt adott ki föld mivelésnek. “ Nagyon sokfelé van még Pakisian az értelem , és a’ sziv. Nem költöztek ugyanis ki mind az Országból, a’ kik az új Polgári Alkotvány (Konstitutió) ellen dolgoznak; de magok a’ Konstitutió’ Baráti között is visszálkodás uralkodik. Egy rész a’ Király’ hatalmát igyekezik nevelni, más rész pedig a’ Népét. Az utóbb említett Felekezetnek van egy Prudhomme nevezetű írója. Ez, oly vakmerőségre vetemedett nemrégiben, hogy következendő című könyvről való jelentését tette közönségessé. A Frantia Királynéknak vétkeik, hozzájok értvén ezekhez a’ mostani Királynét is. Mivel ezen jelentésnek kihirdetéséért , nem csak meg nem ütötte Prudhomme a’ lábát, hanem még jobban felkapott, fogta biz ő magát, ’s nagy veres betűkkel nyomtattatott ki illy hallatlan szörnyűséget. Jelentem, hogy én minden érán ki fogom adni nyomtatásban , minden Hatalmasságoknak vétkeiket, a’ Pápákét, a Spanyol, Nápolyi, Portugalliai, Svéd, Dániai, Orosz , Szardiniai, Török 's a t. Uralkodóknak vétkeiket, számos rajzolatokkal egygyütt, mellyek az említett Uralkodóknak főbb vétkeiket fogják ábrázolni. Legelső szüksége az eggy olyan Népnek, mely szabaddá kezd lenni, hogy elmérje a maga Királyainak vétkeit. Akármint vigyáztassanak is a Despoták, mégsem akadályoztathatják meg, hogy én millió nyomtatvánnyal el ne szélesszemi munkámnak az ő Státusaikban ( ez alatt a symbolum alatt: Könyvnyomtatás szabad-