Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-21
álló sereget, melly Belgyiumnak védelmére még boldogéii Attya által rendeltetett, ’s mellyből alig indult volt ki 4 ezer fegyver viselő ember, vissza nem hívta, és Attya halálával reá szállott Német- Allföldi birodalminak minden törvény által megengedtetett, sőt Fejedelmi kötelességből származott jussal illető védelmezésétől el nem állott. Fejedelmünknek a’ Frantziák’ Követtyek által hadat Szentek , és bé rontván némelly részébe Belgyiomnak , a’ tsatát el is kezdették. A’ Felségnek a’ mostani környűl állásokra nézve ezen eset ha váratlan nem is, de tsak sulyossan eshetett, midőn a’ nagy költségekkel folytatatott Török háborútól még meg sem pihenhetvén , újra táborba szállíttani kelletett a’ népet. Honnan várhatót Királyunk segétséget , hanem az allatta lévő Nemzetektől ? és azok között is attól, mellyben leg inkább hegyeztethette bizodalmát , már pedig kiben helyheztethette ezt inkább, mint Magyar Nemzetünkben ? melly Nemzet az ő igaz törvényeit , és szabadságát megtartó Fejedelmének segítségére sem vérét, sem javait, sem életét soha nem kéméltette. Tudta mind ezeket Ő Felsége Királyunk , hogy tudni illik Nemzetünknél kész a’ segítség az Ö jó Királyinak ; még is nem mint Király az ő alatta valóival vagy parantsol; vagy parantsolat képpen kér, hanem mint jó barát tselekedni szokott , az ő jó barátinál szükségét jelenti , úgy Felséges Urunk is testvérje, a’ Nádor Ispány Ür ő Királyi Fő Hertzegsége által szükségét úgy jelentette az Országnak, hogy a’ kivánt segedelemnek sem minőségét, sem pedig mennyiségét ki nem nyilatkoztatta , hanem tellyes bizodalmának jelentésével egészlen az Országra bízta, hogy ez, a’ mivel, és a’ mennyivel akarná Királyát segíteni? Ő azzal meg fogna elégedni. Hogy pedig érthetnék az Országnak öszve gyűlt. Tagjai valóságos , és nem színzett létet a’ szükségnek, meg engedte, sőt parantsolta Ő Felsége , hogy