Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-25

a’ ki magára vállalta kegyek Fejedelmünk engedelmeből, hogy az ide való Nemesleg* és tehetössebb Lakosok’ alamisnájaikat’ös­z­­ve szedi a’ szegény Bruckiak részére. Ezen Hónapnak 19­ dikén kezdte az öszve szedést és már 21 dikén estve 1207 forántra , ’­­48 kr. gyültt fel az alamisna. Itt egynéhány Magyar Méltóságok, kik között eggy , az Ország’ első Személlyei közzül való , rakással küldöttek a’ napokban hosszú magyar mentéseiket a’Szabóhoz, hogy vágja azokat rövidebbre — olly formálag, hogy midőn nyeregben ülnek a’ Méltóságok, a­’ mente’ prémje, a’ nyereg’ hátúlsó rés­zét érje. J.M­agyar Ország. Fozsegáról, Szent Mihály­­ havának 10-dik napján. „Tegnap előtt adta Examenjét Gymná­­siumunkban a’ Magyar Nyelvet tanuló Iff­­júság, a’ Direktor, T­. Profesízorok, és több Magyar Uraságoknak jelen­­­létekben. Gyönyörűség volt őket hallani, mert mond­hatom , hogy mindnyájan olly remekjét adták szorgalmatosságoknak, mellyböl ki­­tetszett, hogy ők, Anyai Nyelvünk’ tanulá­sára, kedves Hazájokhoz viseltető szeretet­­jektöl indíttatnak. A’ próba - tétel előtt, Prevendál Tamás Rhétor mondott egy Magyar Beszédet, a’ mellyben Anyai Nyelvünknek ékességét, hasznát, ’s szükséges voltát rövi­deden meg­mutatta. Más négy If­jak pedig egymással való beszélgetést tartottak, ékes Magyarsággal. Különösen ki­­ tettek magok­* *rt

Next