Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-25
a’ ki magára vállalta kegyek Fejedelmünk engedelmeből, hogy az ide való Nemesleg* és tehetössebb Lakosok’ alamisnájaikat’öszve szedi a’ szegény Bruckiak részére. Ezen Hónapnak 19 dikén kezdte az öszve szedést és már 21 dikén estve 1207 forántra , ’48 kr. gyültt fel az alamisna. Itt egynéhány Magyar Méltóságok, kik között eggy , az Ország’ első Személlyei közzül való , rakással küldöttek a’ napokban hosszú magyar mentéseiket a’Szabóhoz, hogy vágja azokat rövidebbre — olly formálag, hogy midőn nyeregben ülnek a’ Méltóságok, a’ mente’ prémje, a’ nyereg’ hátúlsó részét érje. J.Magyar Ország. Fozsegáról, Szent Mihály havának 10-dik napján. „Tegnap előtt adta Examenjét Gymnásiumunkban a’ Magyar Nyelvet tanuló Iffjúság, a’ Direktor, T. Profesízorok, és több Magyar Uraságoknak jelenlétekben. Gyönyörűség volt őket hallani, mert mondhatom , hogy mindnyájan olly remekjét adták szorgalmatosságoknak, mellyböl kitetszett, hogy ők, Anyai Nyelvünk’ tanulására, kedves Hazájokhoz viseltető szeretetjektöl indíttatnak. A’ próba - tétel előtt, Prevendál Tamás Rhétor mondott egy Magyar Beszédet, a’ mellyben Anyai Nyelvünknek ékességét, hasznát, ’s szükséges voltát rövideden megmutatta. Más négy Ifjak pedig egymással való beszélgetést tartottak, ékes Magyarsággal. Különösen ki tettek magok* *rt