Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-09-12 / 22. szám
25 . Efféle öszve iktatott érdemes,’s tudós Szemellyek Tanátsnak neveztenek ; mert a’különös jóról valamit hirtelen intézni , és végezni, veszedelmes , hasznos pedig hosszabb tanátskozás után, a’ dolgot szaporán végre hajtani. Nem volna kívánatosabb, mintsem az illyen szükséges Tagokat örökké meg tarthatni; de mivel, vagy a’ szándékok* különbsége nem olly hasznossakat nevezett, mint a’ miilyeneket egy Város’ kormányozása kíván, vagy a* vigyázatlanság néha némellyeket, hosszabb hivatalra érdemetlenekké tett, vagy a’ hasznosakat a’ fáradhatatlan iparkodás életektől megfosztott, arra való nézve, ditséretes szokásba jött, illyetén kormányozó Tanátsot* haszon’ kedvéért gyakrabban újjítani. Erre a’végre küldettem én is kegyelmesen , mostani Fels. Első Ferentz Koronás Urunktól, mint Királyi Biztos , ebbe a’ régi bajnokos , és ditsösséges Szabad Villányi Esztergom Városába. Hogy tehát nyilvánságosabban a’ II. Városnak, ki - küldésemnek okai értésére legyenek , a’ dolognak igaz rendje úgy hozza magával, hogy leg-elöször is a’ Kir. Levél elolvastassék, és szokás szerént publikáltassék. Melly nagy örömnek tartanám ! ha e’és Városnak eggyezö választásával, eggy olly Tanátsot állíthatnék, mellyben személlyenként mindnyájan, és az egész Közönség öszveséggel meg nyugodna ,’s boldogulna. Ez, eggyetlen egy tzéllya Fels. Urunknak, és az én ólhajtásom; ez, tudom, az egész Nemes Városnak kívánsága. Nem is lehet kételkedni ezen szerencséről , ha a’ részrehajló személyválogatás, hólyagot nem von a’közjóra nézni