Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)
1797-08-08 / 11. szám
iy hogy az Ő roppant Birodalmának Örököse. Örököse lehessen az ő virtusainak is, és ekképpen egész jussal üljön bé majdani a’ Tsászári székbe O utania; midőn szemléljük , hogy a’ tsendesen virágzó Dániának örökös Királyi Hertzege már is mutatja példás gyűmöltseit annak az áldott tudománynak, melyet a’ jó igazgatás iránt plántált Néhai el felejthetetlen érdemű Griehernstorf az ő szívébe: el nézzük másfelől a’ demokratizáló, az az, fő nélkül hánykodó Frantzia Nemzetnek rontásait és romlásait: — lehetetlen, hogy édes megrívagovással ne erősödjünk abban a’ megtartó politikai hitben (melynek igazságát magunkon is szerentsésen tapasztalauít), hogy sokkal bátorságosabb oly Társaságban élni, &’ mely, egy jól formáltt örökös Fejedelem által igazgattatik , mint olylyanban, a* hol, a’ magával nem bíró ’s szüntelenül változó és önnön veszedelmére is változtatható Nép, maga kebeléből akar előállítani magának ideig való kormányozókat. Ugyanis ha csak egy kézimesterségnek illendőképpen való gyakorlására is tanulás által juthat rendszerint valaki, avagy nem kívántatnék el meg az előre való szorgalmatos készűlés, az Igazgatásnak nagy mesterségéhez, mely, sok más hasznos esmeretek mellett, azt a’ nehéz de el múlhatatlanul szükséges esméretet is az Ember’ esmeretét kiváltképpen maga.