Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-09-05 / 19. szám

vert nyerhetett volna N. Vármegyénk , úgy 300 lovas- és 300 gyalog katonát állíthatott volna. De mivel azt meg nem nyerhette, azért nem telhetett többre Nemes Lova­saink’ száma 170 k go-nál. Tisztjeink, már most így vagynak: Oberster, M. Som­n­yay Ferenc­; Kapitány, T. Gúthy Ignác­; Kas­szatartó , Kapitányi ranggal, T. Mar­­kovics Ferenc­; Auditor, Kapitányi rang­gal, T. Somosy Ferenc­ • Fő-Hadnagy, T. J Bornemisza János- Alhadnagy, Bersényi Jósef; Adjutánt, Alhadnagyi ranggal,Lu­­prik Ignác­; Zászlótartó, Mező Péter; Strázsamesterek, Váradi Jósef; ’s Ilosvay Gábor; Szekérmester , Mezei Jósef; Fur­r Éva István; Felcser, Nágel Gáspár; Trom­bitás, Berki Pál ; a’ Káp­arokat, Kovátsokat puska míveseket, ’s a’ t­­el halgatom, a­ kik, még most is, gyakran változnak. —­ Meg­írtam ugyan már a’ Formaruhánkat; de el­felejtettem , hogy a’ Tűztek’ mentése* nem fekete, hanem szü­rk­e bárány bőrrel, és általjában, mind igen gazdag aranyozással készült. Fekete bársony süvegeik is, az aranytól alig láttzanak , ’s kótsag tollakkal ékeskednek. Ruháink’ kímellésére fekete Magyar ingeink, és lábra valóink vágynak ; kinek kreditorból , vagy tafotából , aran­nyal ki czifrázva ; kinek bakatsinból. Ezt, hol testi-ruhánkra; hol Formaruhánkon, feljűl szoktuk venni; a’ mint, a’ Mondé»

Next