Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)
1797-09-05 / 19. szám
vert nyerhetett volna N. Vármegyénk , úgy 300 lovas- és 300 gyalog katonát állíthatott volna. De mivel azt meg nem nyerhette, azért nem telhetett többre Nemes Lovasaink’ száma 170 k go-nál. Tisztjeink, már most így vagynak: Oberster, M. Somnyay Ferenc; Kapitány, T. Gúthy Ignác; Kasszatartó , Kapitányi ranggal, T. Markovics Ferenc; Auditor, Kapitányi ranggal, T. Somosy Ferenc • Fő-Hadnagy, T. J Bornemisza János- Alhadnagy, Bersényi Jósef; Adjutánt, Alhadnagyi ranggal,Luprik Ignác; Zászlótartó, Mező Péter; Strázsamesterek, Váradi Jósef; ’s Ilosvay Gábor; Szekérmester , Mezei Jósef; Furr Éva István; Felcser, Nágel Gáspár; Trombitás, Berki Pál ; a’ Káparokat, Kovátsokat puska míveseket, ’s a’ tel halgatom, a kik, még most is, gyakran változnak. — Megírtam ugyan már a’ Formaruhánkat; de elfelejtettem , hogy a’ Tűztek’ mentése* nem fekete, hanem szürke bárány bőrrel, és általjában, mind igen gazdag aranyozással készült. Fekete bársony süvegeik is, az aranytól alig láttzanak , ’s kótsag tollakkal ékeskednek. Ruháink’ kímellésére fekete Magyar ingeink, és lábra valóink vágynak ; kinek kreditorból , vagy tafotából , arannyal ki czifrázva ; kinek bakatsinból. Ezt, hol testi-ruhánkra; hol Formaruhánkon, feljűl szoktuk venni; a’ mint, a’ Mondé»