Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-10-13 / 30. szám

nak, mert tudják, hogy romlás azoknak vége. — Bonn­ban, a’ hol ül a’ Franc­ia Kommis­szió, nagy c­eremóniát tartottak Sept. 22-dikén a’ Revoluc­ionisták, de a­ Bonn-i C­éhek egy erőss protestác­iót tet­tek közönségessé, melyben így milatkoz­­tatták ki magukat: ,, Nagy álmélkodással értjük azon rendeléseket, melyek tevődtek a’ mi Városunkra nézve. Ujj Szabadság­­fáját akarnak itt fel-állíta­ni, ’s a’ mi Tár­saságunkból, egy Mástól nem függő Res­publikát formálni. Valyon a’Fr. Respub­lika’ akaratjából, vagy a’ mi Lakosaink’ kívánságából történik e’ ez ? Az elsőt nem gondoljuk: mivel mi, mint békességet szerető Nép, mindenkor a’ Fr. Respubli­ka’ Törvénnyeihez alkalmaztattuk magun­kat, és a’ leg­ nehezebb hadi terheket, nagy engedelmességgel viseltük , melyek felöl meg - esmérjük békességes­­ tűréssel, hogy nekünk romlásunkat okozták, de ezzel nem adunk okot arra a’ Fr. Respubliká­nak, hogy új igazgatás’ formáját hozzon bé kezinkbe. Még akkor állíttatott vala m­ár fel itten egy Szabadság faját, midőn bé­jöttek hozzánk a’ Katonai, és az még mind ekkoráig is meg­ maradt alkalmasint épségbenn. Minek tehát a’ második Sza­badság’ fája? De ha a’ Lakosok’ kívánsá­ga vétetik indító-okául ezen változtatások­nak , úgy mi jelentjük egyező akarattal, hogy mi soha sem kívántuk Társaságunk­

Next