Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)
1797-11-21 / 41. szám
Histórikbannuevan akkor arra akarta szorítani Nagy-Britanniát, hogy Ez, a’ ma és a hajdani határai között maradjon. Eképpen a’ veszedelem’ növekedéséhez képest való kevesebbedését sürgette az ellenállás’ eszközeinek, ’s azt akarta, hogy Ő Felsége minden kielégíttetés nélkül botsássa saját birtokainak szükséges oltalmait, és jövendőbeli bátorsága eszközét, a’ maga ellenségei kezébe. És még ezen kívánság is nem oly formán volt feltéve, mint Békesség’ kondítiója , hanem úgy, hogy annak teljesítése, utat tsinálhat az alkura. Egy szóval, tsupán ezen a fététe alatt lehetett volna meg-tudni Ő Felségének, hogy még más kívánságok is fognak hozzá intéződni, de a’ melyek most fel nem fedeződnek, és hogy ezen hallatlan és a’ bátorsággal ’s betsülettel meg-egyezhetet- len áltál-engedések, mitsodás áldozatokat vonhatnak még magok utána? “ ,, Az a’ meg illetődés , melyet okozott szükségesképpen az efféle bánás módja, reá nem vitte a’ Királyt mindazáltal, hogy le tegyen hevennyiben a’ békéllésnek további munkálódásától , megvetvén egyszerre egy oly kívánságot, melynek feltételére tsupán az indította az ellenséget, mert tudta, hogy lehetetlen arra reá állatni. Ő Felsége , teljes meghatározással lévém az iránt, hogy semmi történetet él nemmel-