Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-01-14 / 4. szám
n ésk szóval. Több helyeknek is vólt már különben ez a’ szomorú sorsok a’ Génuai földön, valamint a’ Pedemonciumin is. Az illy helyek. Lakosairól méltán fel lehet izonban tenni, hogy ha találtak volna is ők elsőben valamit építeni a Fráknak atyafiságos hangú ígéreteiken, most saját károkkal ismervén meg minden afféle bíztatásoknak csalfaságát, bizonyosan nem vesztegetnék már arra mászszor bizodalmokat.“ Ankónából Déc. 25-dikén: — „ A’ Frantziák’ megátalkodtsága, a’ kik Öt hónapi ostrom után adták fel ezen Várost, minémű szükségre juttatta légyen utóljára a’ szerentsétlen Lakosokat , onnét meg lehet ítélni , hogy egy tojásnak , 24 krajtzár vólt az árra; egy tsirkéé 3 nagy tallér; ’s egy matskáé is ugyan annyi. A’ ritkább és kapósabb eledelek közzűl való vólt az ló hús. ‘5 Génuának némely Zavaró azt vélték, hogy kedves dolgot tselekesznek Bonaparténak, s ha ők is a francia Respublika’ hasonlatosságára. Consulárissá változtatják a’ magokét, az minthogy egyszerre le is rontották a’ directoriális igazgatás’ alkotmánnyát, ’s az újnak felépítésére össze-ültek kilentzen , többnyire Prókátorok , és mindjárt egy Kurírt is indítottak Párizsba, a’ történt dolgokról való híradással. De snelly igen meg tsalattattak légyen képzelődés- Sekben : megtetszik Bonaparténak a’ Hírvivőhöz adott feleletéből, hogy t. i. nem szeretik, az alféle majmozásokat