Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-06-10 / 46. szám
758 manónál állott. Gróf Pálfiberális nagy vitézséggel viselte magát, a’ kormányozása alatt vólt szegementek’ sorai előtt, a’ hol is egy puska-golyóbis találta a’ jobb részét, ’s a’ melly golyóbis bal felől ki ment a’ szíve’ környékén. Két órával az után ki múlt a’ Világból.“ „Tudom hogy az édes Attjáinak, Magyar Országi Kancellárius Excellentiájának, igen fájdalmasan esik, egy illy máris nagyra ment, ’* még nagyobbra menendő kedves Fiától lett megfosztattatása, egy olly vitéz Fiától, a’ ki Sok halálok közt is eddig mindig megmenekedik. De jaj ennyi veszélyen át hijába verekedik. „Így tűnhetik talán ezen keserítő történet, első megértésre, az atyai szomorú képzelődés eleibe, de hogy nem hijába forgott ezen Ifjú Bajnok annyi veszedelmek között, ezen Olaszországi terhes háborúban is: tudja azt az egész Sereg, tudja ennek érdemes Ősz Vezére is, ki a’ mint hallom, maga is írt különösen a’ meg selejbedt szívü édes Atyyához a’ meghóltnak.“ (Itt most nem folytathatjuk tovább ezen Levelet, mivel éppen kezünkbe érkezett Melas Vezérünk’ említett Levelének, a’ mellyet Cancellárius Gróf Pálfi Károly ő Excellentziájához útasított, a’ valóságos párja. Ennek értelmét kívántuk itt mindjárt közleni, melly is így következik: * „Kegyelmes Gróf ! Ha valaha nehezen esett kötelességemet teljesítenem , most vagyok bizonyára abban az esetben* a’ m időnként elépíttetem Excellentziádat!