Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)
1801-05-12 / 38. szám
meghólttnak a’ Jénai Mineralogica és Természeti Históriának Társaságai, valamint utoljára a’ Göttingai Tudós Társaság is, ötét a’ magok Tagjai közzé befogadták. — Éles és a dolgokba mélyen belátó elméjét az ember-szerető szív is és a’ jó erkölts ékesítette. — Eltemettetett ugyan tsak Hadházon, ezen Hónap g-dikán, egy a’ meghóltt nagy érdemeihez és jó karakteréhez illő Prédikátióval Temető-kövére metszettek ezen Versek, mellyeket a meghóltt még éltében készített magának. Ugyanint: Amott a’ kapus öt mentébe Láttomra volt egy körtvélyfa , A’ sírhalmok ’s erdők szélébe, Kivágták, ’s nints ez is már ma. Én e’ kies tért választottam Számomra sírhalom helyűl; E’ vad kortvélyfát óhajtottam Sírhalmomat czímre jelül. Még is ha történik halálom, Ne másuva temessetek , Itt nyugtasson meg egy jó álom, Tetszésem ez, kedvezzetek! Egy ákátzt körtvélyfám hellyébe Ültessék egy jóltévö kéz ! Mellyröl Zéfir naplementtébe Susogva majd síromra néz. Mind kettőt sok tüskék borítják, Mint az én kínos éltemet; ők ezt védelmekre fordítják * A’ sírbaengem e’ temet! Ti gyermekek ne szaggassátok Hüss bal’samú virágait.