Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)

1801-05-12 / 38. szám

meg­hólttnak a’ Jénai Mineralogica és Termé­­szeti Históriának Társaságai, valamint­ utoljára a’ Göttingai Tudós Társaság is, ötét a’ magok Tagjai közzé be­fogadták. — Éles és a­ dolgok­ba mé­lyen be­látó elméjét az ember-szerető szív is és a’ jó erkölts ékesítette. —­ El­temettetett ugyan tsak Hadházon, ezen Hónap g-dikán, egy a’ meg­hóltt nagy érdemeihez és jó karakt­­eréhez illő Prédikát­ióval Temető-kövére met­­szettek ezen Versek, mellyeket a­ meg­hóltt még éltében készített magának. Ugyanint: Amott a’ kapus öt mentébe Láttomra volt egy körtvélyfa , A’ sírhalmok ’s erdők szélébe, Ki­vágták, ’s nints ez is már ma. Én e’ kies tért választottam Számomra sírhalom helyűl; E’ vad kortvélyfát óhajtottam Sírhalmomat czímre jelül. Még is ha történik halálom, Ne másuva temessetek , Itt nyugtasson meg egy jó álom, Tetszésem ez, kedvezzetek! Eg­y ákátzt körtvélyfám hellyébe Ültess­ék egy jóltévö kéz ! Mellyröl Zéfir nap­lementtébe Susogva majd síromra néz. Mind kettőt sok tüskék borítják, Mint az én kínos éltemet; ők ezt védelmekre fordítják * A’ sírba­­engem e’ temet! Ti gyermekek ne szaggassátok Hüss bal’samú virágait.

Next