Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-04 / 18. szám

Előfizetési ár:­­ Egész évre . . . . 6 frt­­ F­élévre...........................3 frt N­egyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 krajczárjával számíttatnak petit-­­ A HIVATALNOKOK ÉS SZELLEMI MUNKÁSOK összes érdekeit képviselő HETI­ KÖZLÖNY. CMegjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrétíven. Kiadó tulajdonosok: Vanicek Vincze és Rózsaági Antal. Felelős szerkesztő: Rózsaági Antal. Szerkesztőség és kiadóhivatal:­­ PEST, Aldunasor 19. szám 2. emelet VI. szám. hová minden küldemény intézendő.­­ Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és­­ névtelen közlemények nem vétetnek e tekintetbe. II. évfolyam. Budapest, 1873. május 4. 18. szám. Május 1-je, 1873. A­z osztrák-magyar birodalom polgárai büszke öntudattal ünnepelhetik a m­ai eseményteljes napot, mert a miről az absolu­­tismus hősei, még csak álmodni sem mertek, bekövetkezett: az egész polgárisodott világ népei és nemzetei, mintegy hódolva munkásságunk és az ipar mezején történt haladásunknak, a biro­dalmi székvárosba összeseregelve, örömest járultak azon nagy mű­höz, mit világkiállításnak neveznek, hogy azt monumentális em­lékké tegyék az utókor számára. R­égi és igaz közmondás, hogy a munka nemesít, és ha egye­sek hangyaszorgalma nem is bír mindig feljutni azon magas piades­­tálra, honnan a hiúság vásárja csak ködképfoszlányként tűnik elő: az egyesült erő itt is csodákat mível és maguk a koronás fők is áh­itatteljesen hajolnak meg a munka nemzője előtt, mintegy bevallva a munkásság nagy elvének igazságát. B­écs, a vén matróna, a­mely eddigelé csak politikai, diplo­­matiai és kiválóan katonai események iránt tanúsított érdekeltsé­get, és az idő méhfátyolával bevont palotáinak belső fénye csak a fegyver győzelmeinek dicsőségére lövelte ki sugarait a nagy tö­megre ; most majdnem a kaczérkodásig vitte a külcsinyt, a pipe­rét, a fényűzést és még a kofák is díszszoknyában nyúzzák a sze­gény fogyasztó publikumot. É­s épen ezen prózai körülmény zavarja meg az észlelő fan­­tasiájának magas röptét, mert hiában a kenyér, no meg a rántott csibe és a saláta nem üres ábránd, és azért a poetikus emelkedettség eme kopár sziklán szenved hajótörést. S­zomorú de igaz, hogy az anyagi munkásság ünnepélyessé­gének fényét a szellemi munkások fizetik meg, ha nem is directe, de indirecte bizonyosan. L­ajtántúli kollegáink mégis csak tűrhetik a dolgot, mert hisz a kormány és a képviselő testület, illetőleg a reichsrath mindent elkövettek, hogy akkor midőn a birodalom ipara diadalünnepet ül, a szellemi munkások, a hivatalnokok ne legyenek kénytelenek áldozni. M­inden józan gondolkozású ember belátja, hogy akkor, mi­dőn az egész világból tömegesen tódulnak egy birodalmi fővárosba, midőn mindenki coturnusban jelenik meg és budgetje egészen más alapra van fektetve, mint rendes viszonyok között, akkor nemcsak ezen főváros, de az egész ország, sőt a szomszéd országok életmódja is egészen kivetkőzik hétköznapiságából és még azok is, kik az érdeklettek h­ullámzási körén kívül esnek, önkénytelenül elsodor­tatnak, és a­ki az árral nem úszhatik, bizonyosan elmerül. M­ár hetek előtt figyelmeztettük kormányunkat, hogy a világkiállítás piac­ai­kra nézve sem marad befolyás nélkül. A­z élelmi­szerek, melyek eddigelé is óriási áremelkedést mutattak, a roppant kereslet folytán még drágábbak lesznek : a s­zállásból­ ennek folytán szintén emelkedik ; ruhaneműek és egyéb szükségletek hasonlóképen nem lesznek olcsóbbak és ennélfogva, a valaha, úgy bizonyára most lett volna ideje annak, hogy a hi­vatalnok anyagi helyzetét az adott viszonyokhoz képest javítsák. F­ájdalom, kormányunk mindezt nem látta be és szavunk el­hangzott a pusztában. K­emn örömest teszszük, de lehetetlen, hogy ne zavarjuk Szlávy miniszerelnök mai gyönyörét és ne emlékeztessük, hogy az egészséges politika néma szemetkápráztató nagy tettekben áll, hanem az aránytalanságok kiegyenlítésében — és így ha netalán fehér nyakkendője túlságos halvány szint kölcsönöz vidor arczá­­nak, ne okozza mosónőjét, mert ez a halványság nem a fehér rongy viszfénye, hanem valamely alárendelt hivatalnok éhező gyermekének a rezsem­e, mely mementomok­ként kísértetiesen kö­veti a kormányfőnököt, mintegy emlékeztetvén őt, hogy ott a­hol mindenki örvend, mindenki élvez, ott a magyar államtisztviselőnek koplalnia kell! Szomorú kép, de a vonások hívek, és ha az észlelő nem is talál harmóniát ezen vonások és az i-ső május gyönyörei között, a hiba nem a mienk, mert mi csak fényképeztünk, a fény­képészet pedig nem tartozik az alkotó művészethez. M­ulassatok tehát nagy urak, és örvendezzetek mások mun­kásságában; mi majd csak tovább is munkálkodunk, a­míg bírunk, és ha nem bírunk, tiszta öntudattal szállunk az árnyékvi­lágba, hol talán nekünk is lesz i-ső májusunk, a­mely nem der­meszti meg reményünk gyenge csemetéit. R. A. A világkiállítás megnyitása. B­écs, május 1. A nemz. kiállítás megnyitása alkalmával annak védnöke , Károly Lajos főherczeg a következő beszédet mondotta : Fölsé­­ges ur! Legkegyelmesebb Uram! Ünnepélyes hangulatban üdvözlöm Fölségedet ebben a békés haladásnak szentelt csar­nokban. Fölségednek legmagasabb részvéte becset ad ama ténynek, mely a világ tekintetét Ausztria felé forditja és annak elismerését biztositja hazánknak. Az emberek javának oktatás és munka által czélzott előmozdításában tanúsított kiváló rész­vétéért hozzánk, kiket Felséged bizalma legmag­asabb határoza­tának kivitelére megbízott, nem illik saját tettünk fölött bírás­kodni, azonban legyen szabad azon elemekre utalnunk, melyek e művet alkották, Felségednek legmagasabb kezdeményezésére, s saját és idegen népek erejének tudatos és áldozatkész közremű­ködésére, és a munka és közművelődés erkölcsi és állami hatal­mára ; ezek azon elemek, melyek Fölséged alkotásának belső értéket kölcsönöznek és a késő nemzedékeknél tiszteletet és elismerést szerezni fognak; méltóztassék Fölséged a kiállítási catalogust és a kiállítás történeti fejlődésének leirását kegyesen fog­adni és az 1873-ki kiállítást megnyitottnak nyilatkoztatni.­­ Feltége erre következőleg válaszolt: Élénk megelége­déssel látom egy oly vállalat befejezését, melynek fontosságát és

Next