Magyar Honvéd, 1994. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1994-07-22 / 29. szám

46 HUMOR A Honvédelmi Miniszté­riumban nyolc ember mered döbbenten a televízió képer­nyőjére. Egyikük, egy kö­zéptermetű, izmos férfi le­mondóan félrehúzza a falon lévő térképet eltakaró füg­gönyt és újabb elesett euró­pai főváros mellé tűzi ki a vörös zászlócskát. Eszébe jut az átadás-átvétel, de el­határozza, hogy következe­tes lesz. Innen alig száz kilomé­terre, Kisbéren az emberek izgatottan figyelik a televí­zió képernyőjét. Nem is tudják, hány száz szocialista képviselő lett honatya és honanya. Nem is lényeges. Az ő jelöltjük már az első fordulóban bejutott a Parla­mentbe. Látszik a tekintete­ken, hogy ezt az embert leg­szívesebben hintón vinnék föl Budapestre. De az egyetlen hintón az önkor­mányzati tűzoltóság kismo­torfecskendője van... Hajnalodik, amikor a képviselő az épületből ki­lépve megindul piros BMW-je felé. Beül a kocsi­ba és indít. A Kisbér tábla előtt a körzeti megbízottra figyel fel. A rendőr tiszte­legve lép az ablakhoz: - Csak óvatosan. Éppen az előbb láttam egy kivilá­­gítatlan teherautót. A BMW vezetője bic­cent, s arra a belső pártuta­sításra gondol, amely előír­ja, hogy a szocialistáknak is kötelező az út jobboldalán hajtaniuk. Bölcs döntés... A Honvédelmi Miniszté­riumban a takarítónő már másnap felfedezte az újabb piros zászlócskát, amikor bekukkantott a brokátfüg­göny mögé, hogy szokása szerint letörölje a port Euró­pa térképéről. A biztonsági­aknak is feltűnt, hogy valaki megnézte a zászlócskát. Szinte azonnal rájöttek, hogy ki volt a tettes. Be is hívták. - Miért takarít a függöny mögött? - hangzott a ke­resztkérdés. - Mert ott a legnagyobb a por. A biztonsági tiszt elbi­zonytalanodott. Ez már nem az ő területe volt. A takarí­tónőnél jobban senki nem értett a takarításhoz az egész épületben. Bosszúsan legyintett és intett az asszonynak, hogy elmehet. A Hadtörténeti Múzeum elé lassan begördült a piros Volvo. A volánnál ülő sza­kállas férfi leállította a mo­tort. „Bemenjek, ne menjek, bemenjek, ne menjek...?” mormolta magában, mint amikor gyerekkorában az akácleveleket tépkedte: „Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret...?” Arra gon­dolt, hogy „azok” rövidesen mindent újra építenek, amit neki sikerült lebontani. A kocsiban ülve elhatározta, csak egy esetben adja föl, ha „ő” lesz a miniszter. Megborzongott. Az az em­ber évek óta üldözi. Még a minisztériumból is kiköltö­zött, hogy többet árthasson neki. Kétszer is megválasz­tatta magát két év alatt kép­viselőnek, ez másoknak négy évenként sem sikerül. Más lenne a helyzet, ha az kerékanyacsavar-ügy bejön. Ha megtalálták volna rajta az ujjlenyomatait. De a csa­varokat keresztkulccsal la­zították meg. Rafinált em­ber... A Köztársaság téri párt­házban a legszűkebb veze­tés tanácskozik az egyik emeleti teremben. A koro­nát viselő öltönyös ember ingerült. Napok óta nem ta­láltak megfelelő embert a honvédelmi tárca élére. Senkinek nem kellett a hon­védelem. Ekkor mondta ki valaki a nevet. A koronát viselő ember rágyújtott egy cigarettára és amennyire a fején a szerke­zet engedte, felfelé fújta füstöt. A füst fölszállt. Az ajtó halkan csukódott be, amikor egyikük kiment a szobából, hogy Kisbérre telefonáljon. A képviselő a kertben dolgozott, amikor felesége szólította: - Téged keresnek telefo­non. A házból... Várta hívást. Tudta, hogy nem boldogulnak nélküle, de nem számított rá, hogy ennyire megvárakoztatják. Legalább tíz­ méternyi árkot ásott ki a gázvezetéknek. A beszélgetés rövid volt: egy órán belül várják a székház­ban. Megmosakodott, felöl­tözött és indult. Az órájára pillantott: hét perc telt el, hogy letette a telefont. Nor­maidőn belül volt. Az évti­zedek katonás reflexei jól működtek. Fejében ekkor fordul meg először az át­adás-átvétel. A Köztársaság téren már a parkolóban várták. Az öl­tönyös férfi felkísérte a lép­csőn, s röviden beszámolt a történtekről. „Alighanem te leszel a miniszter” fejezte be éppen az ajtó előtt. A koronás ember kezet nyújtott, azután kertelés nélkül a lényegre tért: - Úgy döntöttünk, hogy te leszel a honvédelmi mi­niszter. - Értettem. - Ne ilyen katonásan. Nem hiányzik, hogy állan­dóan a szemünkre hányják, hajdani katonavoltodat. La­zítsál. Te megteheted, nem úgy mint én ebben a fejdísz­ben. Az államtitkárokról te dönts, az egyik az András lesz. Kicsi, de erős hadsere­get akarok látni. És olcsót. Ámbár rád bízom. Ha Lász­lóból ki tudsz csikarni vala­mit a honvédelemre, akkor a Szent György Lovagrend tagjává üttetlek. Ezalatt a Honvédelmi Minisztériumban izgatott tanácskozás folyt.­­ És mi van, ha be akar jönni? Átadás-átvétel Számtalan téves információ jelent meg az elmúlt hetekben a Honvédelmi Minisztérium (HM) átadás-átvétele körüli huzavonáról. Oknyomozó riportban számolunk be a május 30—július 13 között valóban megtörtént eseményekről.

Next