Magyar Honvéd, 1996. január-június (7. évfolyam, 1-23. szám)
1996-02-02 / 5. szám
nultam, és az elsők között gratulálhattam a kitűnő magyar súlyemelőknek, sikereikhez. Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja hadkiegészítő tagozatának elnökeként ismét kamatoztathatta kitűnő szervezőkészségét. - Az első évben csupán a havi összejövetelek megrendezésére törekedtem; ma már gyakoriak a kirándulások, és más ünnepi rendezvények is - mesélte. Példaként említette a legutóbbi, a gödi csapatpihenőben rendezett, „nyugdíjas bulit”, ahol a klub szponzorai - Dréher Sörgyár és a Promontorvin Borgazdaság Rt. - biztosították az innivalót és egy kitűnő zenekar húzta a talpalávalót. - Azt tartom a legnagyobb sikernek, hogy a nyugdíjasklubban jó a közösségi szellem, és segélyt harcolunk ki a leginkább rászorulóknak - hangsúlyozta Lovas Andor. Nem titkolta, hogy miután már 77 éves, szeretné átadni a klubelnöki stafétabotot, de eddig még nem akadt erre vállalkozó. Ami pedig az új házasságát illeti, az bizony külön regény. Lovas Andor 32 évi házasság után megözvegyült, és 1986-ban egy 17 napos japán turistaúton ismerkedett meg egy orvos-biológusnővel, aki a következő évben a felesége lett. Lovas Andor ma a boldog, kiegyensúlyozott emberek nem túl népes táborát gyarapítja, aki hiszi és vallja: az ember idős korban is képes az újrakezdésre, élete megújítására. Csak akarni, hinni és ami a legfontosabb, menni kell! Kacsó Lajós Archív fotók Majdnem minden embernek van akár valóságos, akár képzeletbeli titkos fiókja, melybe életének legszemélyesebb emlékeit, dokumentumait gyűjti. A kilencvenhat éves Naményi Miksa nyugállományú ezredes titkos fiókjának leggondosabban őrzött kincsei közé huszonöt éven át tartó tiszti pályafutásának emlékképei tartoznak. Szinte hihetetlen, hogy az immár ötven éve szolgálaton kívüli tüzérezredes szellemileg és fizikailag mennyire friss, ,jelleme és külleme” - éppen úgy, mint fiatal tiszt korában - mennyire kifogástalan. Ő is - akárcsak felejthetetlen emlékű néhai tiszttársa, Kéri Kálmán gyermekkorától készült a hivatásos katonai pályára. A katonai középiskola, illetve a Ludovika Akadémia elvégzése után 1920-ban avatták hadnaggyá. A fiatal tüzértiszt csapatszolgálata során mindig kitűnt lelkiismeretességével, szakmai rátermettségével és emberségével. Nem véletlen, hogy amikor kitört a második világháború, sokan szerettek volna az ő alakulatánál szolgálni. Megjárta a keleti front poklát, majd nyugat felé visszavonuló alakulatának katonáival - 1945 tavaszán - amerikai fogságba esett. Amikor hazatért, hiába igazolták sokan, hogy nem követett el háborús bűntetteket, B-listázták, és honvéddé fokozták le. 1951- ben pedig családjával együtt kitelepítették Budapestről. A Nagy Imre-kormány amnesztiarendelete után (1953-ban) sem térhetett vissza. Életrevalóságát, lelkierejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Balatonalmádira költözve polgári szakmát tanult és 53 éves fejjel is képes volt új életet kezdeni. Amikor a múlt év őszén Bánfi Imre ezredestől, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola felderítő tanszékének vezetőjétől átvette a tisztté avatatása 75. évfordulója alkalmával adományozott emlékdiplomát, mindenkit azzal lepett meg, hogy sok évtized távlatából is milyen jól emlékszik egykori parancsnokaira, és azokra az orosz, szlovák, lengyel és német városokra, falvakra, ahová a háború szele sodorta. Amikor az emlékdiplomát és a Deák János vezérezredes által küldött díszoklevelet átadó látogatói a hosszú élet titkairól faggatták Naményi Miksa szolgálaton kívüli ezredest, ő nem titkolta el a „receptet”. Reggel korán kelni, tornázni, hideg vízben mosakodni, könnyű, vitamindús ételeket enni, sokat mozogni, valamint minden nap hasznos munkát végezni. Emellett az agysejtek karbantartásával is törődni kell. A cigarettát és a tömény szeszt kerüljük, de egy-két pohár igazi jó bor az egészségünkre válik”. Mit is lehetne jobbat kívánni a 96 éves tüzérveteránnak: további jó erőt, egészséget! „Szid" 37