Magyar Horgász, 1994 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1994. január / 1. szám

MÉLTÓSÁGTELJES VOLT, MINT EGY KIRÁLY... MEGDŐLT A PONTY ABSZOLÚT REKORDJA AZ ÚJ CSÚCS: 27,72 KG Sárközy Dezső miskolci lakos viszonylag fiatal ember, magas, karcsú felesége van, és az Észak-Magyarországi Horgász Egyesület tagja. Még a tavasszal kapott kölcsön egy halradart. Ezzel megvizsgálta többek között a Debreceni-tó - amely a félreértések elkerülése érdekében Miskolc közelében van - mélyét. A jelzések után búvárszemüveget öltött és beledugta a fejét a vízbe. Legnagyobb megdöbbenésére három darab, olyan óriási pontyot látott odalent úszkálni, amilyet addig elképzelni sem tudott. A látvány egy egész szezonra ra­bul ejtette. Amikor csak tudott, családostul a tó partján táborozott, etette és horgászta a szinte már „hazájának” tekintett padkát. Fo­gott is szépeket, de annak a méret­nek, amit odalent látott, a közelébe sem jutott. Szeptember végére kiürült a tó, hazamentek a kempingezők, elfogy­tak a strandolók. Sajnos jöttek he­lyettük gyanús alakok, akik első­sorban éjszaka mozogtak. De ő el­határozta, hogy egy élete, egy halá­la. Szeptember 19-én családjával is­mét kiköltözött a Debreceni-tóra, felverte a sátrat, megszórta a pad­kát. Éjszakára azonban egyedül maradt. Szerzett bizonyos önvédel­mi szerkezeteket és magával vitte szép nagy darab németjuhász ku­tyáját. Huszadikán virradatkor fog­ta a búvárszemüveget és csónakon az etetett hely fölé evezett. A be­szórt, forrázott kukoricának nyoma sem volt. Hintett a helyére újat és aznap többször megnézte a helyet. Délután 4 órakor állt a lélegzete, mivel szemüveges feje a vízben volt, de óriásit dobbant a szíve. Meglátta az egyik ismerőst. A keze ügyében volt egy bot, három szem kukoricá­val beélesítve, ólom nélkül. Beló­gatta a vízbe, eresztette lejjebb, emelte feljebb, de az ellenfél rá sem hederített. Úszkált egy kicsit, az­után visszament a mélybe. Éjszaká­ra a partról dobott be két szerelést végólommal, de mozdítás sem volt. Délelőtt azonban odalent már mind a három góliát ott grasszált. A kö­vetkező nap lényegében ugyanígy telt el, azzal a különbséggel, hogy egy kicsit fájt az arca. Lassan felkúszott Délután a kutya lelkesen üdvözölte Sárközy Dezső egyik barátját, akinek üzent, hogy jöjjön ki segíteni. Az illető ránézett, elhűlt és egy tükröt tartott az arca elé. Ekkor jött rá, hogy a búvár­­szemüveg gumija alatt körkörösen vérvörös volt az arca, erősen felda­gadt, a szemei már alig látszottak. Erről a segédeszközről tehát le kellett mondani. Most már csak a partról horgász­tak. Este 10-kor ő fogott egy 7 kg-ost, éjfél után a barátja 13 kilósat szákolt. Most már kicsit reménykedtek. Haj­nali öt óra előtt végre megmozdult a kitartó horgász kapásjelzője, de csak egy kicsit. Néhányszor emelkedett, visszasüllyedt, végül nagyon lassan felkúszott a botig. Fél méternyit meg­rántotta a spiccet és nagyon­ nagy súlyt érzett. A következő pillanatban már mindketten a csónakban voltak. A hal nem kapkodott. Méltóságtel­jesen mozgott, mint egy király. Vi­szont ellenállhatatlanul húzott, a ráes­ni folyamatosan kerepelt. A barát eszeveszetten evezett a húzás nyomá­ban. Sikerült elkerülni a partközeli hínárt, sőt a középső nagy benőtt részt is. Az ellenfél a mélyebb, nyílt víz felé húzott. Félóra múlva még mindig legalább 50 méternyire volt a csónak­tól. Ekkor kezdett érezhetően gyen­gülni, a távolságot már rövidíteni is lehetett. Sikerült a csónak közelébe vonszolni, zseblámpával rávilágítani. Először az óriási száját, fejét, hihetet­lenül széles hátát látták meg. Ekkor lassan megfordult, megmutatta világí­tó aranysárga pikkelyes oldalát, majd új erőre kapva - szinte függőlegesen lefelé - eltűnt a szemük előtt. Mindkettőjüket elfogta a harctéri idegesség. Ez nem lehet igaz! - mond­ták és bizonyosak voltak abban, hogy ez a szemüveggel látott óriások egyi­ke. A harc kétesélyes volt, az ellenfél nem csapkodott, nem kapálódzott, méltóságteljes volt. Erőltetni nem mer­ték. De amint az idő telt, úgy változott a helyzet. Az óriás egyre gyakrabban megállt pihenni, egyre többször lehe­tett néhány centiméter zsinórt vissza­lopni. Végre - amikor már lassan vir­radt - feljött, az oldalára fordult, fejét két-háromszor megemelte, majd meg­adta magát, nem mozdult. Hétpróbás hal Simán rá lehetett húzni a nagy szákot, a kolléga pedig a csónak­ban artistamutatványt produkálva billentette csónakba a­ hátulsó felét. Gyönyörű hal volt. És hétpróbás, mert a száján felismerhetőek voltak régebbi akasztások és elszabadulá­sok sebei. Kiponyvázták a nagyot és szíve­sen üldözték volna még a másik kettőt, de a Sárközy Dezső arca egyre jobban fájt, bőre már sebe­­sedni kezdett. Ezért hazaindultak. A feleség munkahelyére, a kórház­ba mentek. Bevitték a halat és meg­számlálhatatlan tanú jelenlétében a grammra pontos raktári mérlegen megállapították a súlyát. Pontosan 27,72 kg volt, 27 dekával több, mint a Jenei Róbert - a Gyékénye­­si-tavon 1989-ben fogott - eddigi abszolút rekordja. A legfontosabbat megtudva, most már módja nyílott Sárközy Dezső­­nének, hogy véleményt mondjon férje búvárszemüvegéről és annak használatáról. A szöveg elképzelhe­tő. Viszont az eredmény az lett, hogy maga a győztes, eltorzult ar­cával nem állhatott a fényképező­gép lecséje elé, erre a feleségét kérte meg, aki - az összehasonlítás ked­véért mondjuk - 176 cm magas. A Debreceni-tóban pedig ott úszkál ennek az óriásnak még legalább két egyivású társa. Jó volna kifogni, hátha valamelyik eléri a 30 kilós álomhatárt is.

Next