Magyar Horgász, 2019 (73. évfolyam, 1-12. szám)
2019. január / 1. szám
42 MAGYAR HORGÁSZ - ISMERETTERJESZTŐ Kártoktatórum( kár) December első napjaiban vagyunk, amikor a klaviatúra betűin ezeket a sorokat kopogtatom. A legtöbb békéshalas horgász már szögre akasztotta botjait, csak a megszállottabb pergető sporttársak vallatják meg a vizeket, bízva egy-egy jobb csuka, süllő vagy darabosabb sügér megfogásának reményében. Sajnos a hideg beköszöntével a csökkenő emberi jelenlét sem kedvez a halállománynak, mert ilyenkor már tömegével érkeznek meg az Északi-tenger irányából a kisebb-nagyobb csapatokban vonuló, kóborló kárókatonák a biztos fogás és a terített asztal reményében. Felmérések szerint közel 30-40 ezer vándorló, élelmet kereső madár érkezik hazánkba. Tudom, olyan témát feszegetek, amit már több mint 20 éve próbálunk így vagy úgy megoldani. Számos publikáció, tanulmány, elemzés jelent meg és olvasható ebben az ügyben. Több szakmai egyeztetés, az érintettek közötti kerekasztal-megbeszélés, ötletelés és megoldási javaslat született az elmúlt két évtizedben. Kétségtelen, történtek fontos változások, enyhültek egyes szabályok (korlátozott időben engedélyezett a riasztás, a nagy kárókatona védettsége megszűnt, a vízhasznosítók lőszertámogatásra pályázhatnak stb.), de a probléma sajnos egyre nagyobb mértékben továbbra is ott hever, helyesebben száll a vizeink felett. A kárókatona hatása a hazai vizek halállományára (legyen az természetesvízi vagy halastavi) egyre komolyabb és vészjóslóbb. Meglátásom, hogy ezt a témát folyamatosan a felszínen kell tartani mindaddig újra és újra napirendre kell venni, amíg érdemi megoldás nem születik az egyre növekvő kormoránállományok létszámának csökkentése érdekében. Szövetségünk (Fővárosi Horgászegyesületek Szövetsége) 2016. óta halgazdálkodási hasznosítója a Duna 1708-1630 fkm közötti, a Szentendrei-Duna-ág 0-31 fkm közötti és a Pilismaróti-öböl vízterületeknek. Ez a 109 kilométer közel 5300 hektár területet tesz ki a maga változatosságával, mozaikosságával. Madárügyileg az első év a tapasztalatszerzéssel telt. Második évben már láttuk, hogy kezdenünk kell valamit a területünkre érkező mintegy 1000-1500 madárral. A gyérítési engedély megérkezéséig az enyhe 2017. évi tél sietett segítségünkre, mert a madarak nagy része a haltermelők nem kis bánatára a nyitott halastavakat látogatta. 2018 januárjában kezdtünk neki a gyérítésnek. Ebben a rövid - február 28-ig tartó - időszakban csupán 44 egyedet tudtunk elejteni. Ősszel meglepetésünkre (a szinte nyárias meleg ellenére) már szeptember végén megjelentek a „fekete ruhás halászok", és hétről hétre egyre több, csapatban érkező madarat számoltunk. Felmérve a helyzetet, a növendékpontyok egy részét már nem is helyeztük ki, a telepítésüket átütemeztük tavaszra. Nem akartuk tálcán felkínálni a 22-26 cm-es pontyokat a portyázó kormoránoknak. Október közepétől ismét elkezdtük a riasztást és a gyérítést, és végezzük mindaddig, míg a jogszabály lehetőséget ad rá. Apropó, jogszabály! Nem terhelném indokolatlanul senkinek a szürkeállományát paragrafusokkal, de sajnos egy két bekezdés megemlítése elengedhetetlen annak érdekében, hogy a problémát kevésbé ismerő, vagy lekicsinylő polgártársaink is tájékoztatást kapjanak. A közösségi oldalakon gyakoriak a nézetkülönbségek, éles viták alakulnak ki horgászok és madárvédők között. Nem célom