Magyar Idők, 2016. november (2. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-26 / 278. szám
www.magyaridok.hu INDIA - „A sötét bőr utálata kasztrendszerbeli előítéletekből is származik” - Mindennapos a nők és gyerekek elleni erőszak Fehér és bájos Hosszú szoknya, hófehér bőr és a házi tűzhely őrzése - nagyjából ezek ma az indiai nőket sújtó elvárások. A keleti kultúrában lányok milliói próbálják kivilágosítani sárgás vagy sötétebb tónusú bőrüket a filmiparból és médiából rájuk zúduló rasszista nyomás hatására. Zetelaki Réka A sötétebb bőrtónusú indiai nők évtizedek óta küzdenek a világosabb bőrért különböző módszerekkel. Az 1970-es évek elején jelent meg a máig legnépszerűbb termékcsalád, a Fair & Lovely (Fehér és Bájos), amely a gyártó szerint „önbizalmat kölcsönöz a használójának, hogy elérje álmait”. És valóban, Indiában a siker egyik kulcsa a nők számára - legyen szó házasságról vagy karrierről - a minél világosabb bőr. Egyes szakmák, mint a légiutas-kísérő, a filmszínész vagy bizonyos értelmiségi foglalkozások, szinte kizárják a sötétebb bőrtónust. A lakosságra pedig legjobban a filmipar van hatással: a hollywoodi mozifilmekben a színészek ugyanis szinte kivétel nélkül világos bőrrel jelennek meg. „A sötétebb bőrű színészeket már a hatvanas években is egyszerűen fehérre mázolták. A kilencvenes évekre ahhoz, hogy sztár legyél, a világos bőrszín alapkövetelmény lett” - mesélte Divya Chablani hollywoodi sminkes. A szakember beszámolt arról is, hogy a sztároknak a mai napig sokszor egész testét világosítóval fedik be a forgatások előtt, ami egyébként nem kis munka. De az indiai hírességek kozmetikai beavatkozásokat is vállalnak a vágyott bőrszín elérése érdekében. „Nem tagadom, hogy a színészek gyakran világosító kezeléseken vesznek részt, olyanokon, mint a pigmentinjekció” - mondta Mehak Oberoi sminkes, aki az egyik legismertebb indiai színésznőnek, Kajolnak dolgozott az utóbbi években. Sokaknál valóban látható a változás, az említett színésznő vagy Shilpa Shetty bőre például feltűnően világosabbá vált, ha megnézzük az „előtte-utána” képeket. A lakosság hozzáállásán nem segít, hogy a hírességek nemcsak a filmeken és a médián keresztül sugározzák ezt a hozzáállást, hanem rendszeresen megjelennek fehérséget reklámozó kozmetikai termékek hirdetésein is. „A világos bőr a siker titka” - magyarázza az egyik legkedveltebb indiai filmszínész, Sahruh Khan a fiatal fiúknak, odanyújtva a Fair and Handsome (Fehér és Jóképű) férfiak számára készült terméket. A White Beauty (Fehér Szépség) nevű testápoló reklámfilmje szappanopera-szerűen meséli el egy gyönyörű, sötétebb bőrű nő történetét, akit szerelme elhagy egy világosabb nőért. Miután a lány elkezdi használni a terméket, kivilágosodik a bőre, és újra találkozik szerelmével, aki visszatér hozzá. „Te döntesz!” - mondja a női hang a reklám végén. A rasszista videó csak egy a sok közül, amelyeket az indiai média sugároz. Az indiai világosítókrém-ipar - melyben már több nyugati márka, például a Lancome vagy a L’Oréal is jelen van - több mint 400 millió dollárt termel, és évente húsz százalékkal növekszik. Ezek az elvárások pedig az indiai lakosságot, amelynek 95 százaléka sötétebb bőrtónusú, arra kényszerítik, hogy behódoljon ennek az elképzelésnek, és elhiggye: a fehér szín a gyönyörű. De miért alakultak ki ezek az előítéletek? „Ne felejtsük el, hogy hosszú ideig fehér bőrűek vezették Indiát” - utalt India koloniális múltjára Hansal Mehta mumbai rendező-forgatókönyvíró. De a beidegződések eredete nem csak itt keresendő. „A felsőbb kaszt egyenlő a fehér bőrrel, és egyenlő az érinthetőséggel” - fogalmazott Tannishtha Chatterjee filmszínésznő. „Az alacsonyabb kaszt pedig a sötétebb bőrrel és az érinthetetlenséggel. Igen, kimondom. Valószínűleg a legtöbbünk ezt nem fogja beismerni, hogy a sötét bőr utálata kasztrendszerbeli előítéletekből is származik.” Az indiai érinthetetlen, avagy legalacsonyabb kasztot mára betiltotta a vezetés, de az előítéletek máig élnek. A korábban megközelíthetetlen indiaiak a mai napig folyamatos atrocitásoknak vannak kitéve, és az ellenük elkövetett bűncselekmények mindennaposak, legtöbbször nem is kerülnek napvilágra. „Szinte sokkot kaptam tegnap” - írta szeptemberben Tannishtha Chatterjee a médiában gyorsan elterjedt üzenetét. „Meghívtak a közkedvelt talkshow-ba, a Comedy Night Radhaóba, hogy népszerűsítsem a legújabb filmünket. Tájékoztattak, hogy mivel a show szórakoztató jellegű, készüljek fel a tréfákra, odapörkölésekre és sértegetésekre is. Még érdekelt is, hogyan gúnyolnak majd ki.” A kedvelt színésznő arról számolt be, hogy hamarosan észre kellett vennie, hogy az egyetlen dolog, amivel gúnyolják, a bőrszíne. „Nem hittem el, hogy itt ülök 2016-ban, és ez az országszerte közvetített show ilyen ordenáré módon rasszista.” A színésznő elhagyta a színpadot, és a Dark is Beautiful (A sötét gyönyörű) nevű kampány élére állt. Az előítéletek ellen küzdő kampány tagjai évek óta azon dolgoznak, hogy elfogadtassák az indiai nőkkel és férfiakkal, hogy nem csak a világos bőr a szép. Az iskolákban is megjelennek, ahol azt próbálják megtanítani a fiataloknak, hogy hogyan értelmezzék a média és a szórakoztatóipar üzeneteit. „Elmagyarázzuk nekik, hogy ne higgyenek el mindent, amit a képernyőn látnak. Nem azt mondjuk, hogy a világos bőrszín nem gyönyörű, hanem azt, hogy a sötét is az” - mondta a kampány szóvivője, Agnes Joseph. A kampány másik élharcosa a szintén közkedvelt színésznő, Nandita Das, aki nyíltan kiáll a sötét bőrszíne mellett, és nem hajlandó alávetni magát a tőle elvárt kezeléseknek. Kiemelte, hogy ilyen mélyen beidegződött előítélet nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni, de már az is előrelépés, ha erről nyilvános vita indul el a társadalomban. „Az előítélet nem egy szokás, annál sokkal mélyebben van beépülve. De reménykednünk kell, és optimistának kell lennünk, hogy ez egy generáción belül megváltozhat” - mondta. De az indiai nőknek nem csak a rasszista elvárásokkal kell szembenézniük, hiszen a nők elnyomását elfogadó társadalomban a nemi erőszak is mindennapos. „Megerőszakolás-védelmet nyújtó fehérnemű” - hirdeti reklámjában egy cég. A filmben egy fiatal lány mesél félelmeiről, melyek a termék viselése óta megszűntek. Az alsónadrág ugyanis férfi nemi szervnek tűnő domborulatot tartalmaz, amely miatt az erőszakosságra hajló férfiak azt gondolhatják viselőjéről, hogy nőnek öltözött férfiről van szól. A viccesnek tűnő reklám valójában rávilágít az indiai nők szomorú sorsára. Indiában naponta legalább 92 nőt erőszakolnak meg, tavaly több mint 34 ezer ilyen esetet jelentettek. Az áldozatok között hatévestől hatvanévesig minden korosztály megtalálható. Az áldozatok 95 százaléka ráadásul tisztában van az elkövető személyével. Az emberi jogi szervezetek szerint ugyanakkor a statisztika rendkívül alá van becsülve, hiszen a legtöbb nő nem jelenti a bűncselekményt. A nők és gyerekek ellen elkövetett erőszak mindennapos Indiában, de korábban tabunak számított erről beszélni. A kérdés akkor került igazán napvilágra, amikor 2012 decemberében egy fiatal nőt csoportosan erőszakoltak meg a férfiak Újdelhiben. Azóta folyamatosak a tiltakozások a férfiak elnyomása ellen, és egyre többen emelik fel a hangjukat. Júniusban a parlament elfogadta azt az intézkedést, hogy a tömegközlekedési eszközökön pánikgombot vezetnek be, amelyet megnyomva a nők értesíthetik a rendőrséget a nemi erőszak veszélye esetén. A tervek szerint 2017-től ilyen gombokat mobiltelefonokra is telepítenek, 2018-tól pedig a telefonoknak kötelező lesz GPS-navigációs rendszert tartalmazniuk. De miért jellemzi Indiát a nők ilyen szintű elnyomása? Sokféle magyarázata létezik a nemi erőszak magas arányának a lakosságszámtól kezdve a megfelelő rendőri erők és a büntetőjogi felelősségre vonás hiányán át a nők éjszakai műszakban való munkavállalásáig. Európában viccek tárgyává vált, hogy egyes indiai politikusok a nők kihívó ruhaviseletét teszik felelőssé az erőszakosságért. „A saját épségük érdekében a külföldi nők ne viseljenek rövid szoknyát. Az indiai kultúra különbözik a nyugatitól” - hívta fel a figyelmet augusztusban Mahesh Sharma kulturális és turisztikai miniszter is. A női érdekvédő szervezetek természetesen azonnal felszólaltak a kérdésben, azt követelve, hogy ne a nőknek szabják meg, hogy mit viseljenek, hanem a férfiaknak, hogy hogyan viselkedjenek. A rendszeres tüntetések ellenére sokak szerint addig nem várható változás, amíg az indiaiak férfiközpontú gondolkodásmódja nem változik, és amíg a nőket nem ismerik el egyenrangúnak. „A kérdés az indiai társadalmi struktúrában keresendő, amely továbbra is korlátozza a nők függetlenségét, kulturális indokokra hivatkozva” - mondta az egyik női érdekvédő szervezet vezetője, és nem tévedett nagyot. „Talán az, hogy a lányok este elmászkálhatnak, elfogadott más országokban. De az ilyen viselkedés a mi kultúránknak nem része Indiában” - jelentette ki a közelmúltban a kulturális miniszter. A beidegződés megváltozása még hosszú időt vehet igénybe. Mint ahogy Arvind Kejriwal, Delhi főminisztere fogalmazott, „a nőknek szélesebb körű szabadságuk volt a Védák idején 3000 évvel ezelőtt -, mint most, Narendra Modi miniszterelnöklése alatt”. Bollywoodi mozifilm transzparensének kihelyezése Mumbaiban. Sminkelt valóság Fotó: Reuters I * ORRNYEREG ÉS SZEMREDŐK A kínai szépségipar a nyugati minták függésében él. A nők mindent megtesznek, hogy arcuk az európai ideálhoz hasonlítson. Ennek érdekében mára bevett beavatkozás az orrműtét, melynek célja a kiemelkedő orrnyereg kialakítása, de a sima (azaz nem kettős redőzésű) szemhéjukkal is rendkívül elégedetlenek. A legtöbben ezért a szemük fölé vékony ragasztószálat illesztenek, amely létrehozza a kívánt redőt. De sokan kés alá is fekszenek a kettős vagy dupla szemhéj elérése érdekében annak ellenére, hogy ez veszélyes és drága műtét. A legtöbben Dél-Koreába utaznak, ahol egész iparág épült ki erre a beavatkozásra. A nyugatias arc elérése nemcsak hóbort Kínában, hanem a szülők ezt egyfajta befektetésnek tekintik, így ugyanis a lányuknak könynyebb lesz munkát, sőt férjet is találnia. Utóbbi azért fontos, mert az 1,3 milliós lakosságszámú országban a szülőknek általában csak egy gyerekük van, így ő az egyetlen, aki később gondoskodni tud róluk. LUGAS 3