Magyar Ifjúság, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1960-07-02 / 27. szám
NEVET A TÁBOR Pontosabban az a kétszáz Somogy megyei középiskolás leány nevetett, akik két hétre most a balatonújhelyi Geister Eta KISZ önkéntes ifjúsági leánytábor lakói. Kedden este autóbusz kanyarodott a huszonegy sátorból álló tábor elé, s hozta azokat a fiatal művészeket, s a Sztanyiszlavszkij-stúdió tagjait, akik járják a táborokat, irodalmi esztrád műsorokkal szórakoztatják a mezőgazdasági munkában csokoládébarnára sült leánysereget. Már a műsor előtt megkezdődött az ismerkedés, s előkerültek a hangszerek. Szólt a harmonika. Az előadás alatt a lányok arcán egymást váltogatta a szép versek iránti áhítat, s a mókák keltette jókedv. Sor került rá, hogy együtt énekeltek az előadóval. A lányok takarodója este kilenc, mert reggel ötkor már felhangzik az ébresztő. De látva a hangulatot, a könyörgő tekintetet, a húsz éves kis kultúros, Forrai Magda nem vette a szívére, hogy megrövidítse néhány dallal, verssel a tábor lakóit. A HALAS KÖZÖNSÉG. MENDELHSSON EDIT HARMONIKÁJÁNAK SZAVALA KÖNNYEBBEN MEGY AZ ISMERKEDÉS... (Fotó: Csuzi) ........... míííPpTTB i«»tNMíímM JELENTÉSEK múlt esztendő hozta meg változást: az újabb fejlődés ► vonásai mutatkoztak az olasz haladó filmművészetben. A ► cenzúra mindenre elszánt mes► terjedései ellenére is olyan filmek születtek, amelyek Joggal tartanak számot bizonyos TELEFONOK LEVELEK A drezdai Kis Színház (Kleines Haus) hűvös színészbejárójánál találkoztam először Christian Pötzsch-csel. Hirtelen bukkant fel a folyosó homályából, széles hátával eltakarta a villanylámpát, s amikor hatalmas mellkasából feltört a kedves „Guten Tag!” féltem, hogy a dörgő hangtól megrepedeznek a falak... Ilyen váratlanul robbant be a színpad világába is. A homályból a fényre. Apja a riesai acélmű munkása volt, s a ma harmincnégy éves Christian már dolgozott mezőgazdasági munkásként, volt bányász és tisztviselő , s most a drezdai operaház magánénekese. Az ilyen életútnál mindig érdekes kutatni: hogyan történt?... — Ha nem élem át, talán sem hiszem, hogy ilyesmi megtörténhet. 1949-ben apám régi munkahelyén, a riesai - acélműben dolgoztam. A gyár£ három megbecsülendő 3 nap( akkor már országos hírű SK VSSTES 3 volt:l saját eszére ad, s úgy véli, 3 munkáskórus, balettcsoport, másnak nyelve sincs és lelke 2 szimfonikus zenekar. Történt , sincs, üresfejűnek gyakran az egyszer, hogy a szimfonikus ► mutatkozik” (Sophoklés: Anti- * I goné; időszámításunk előtti 2 zenekarnak karmester-hiánya _ . „ — —. i___ruf ^ vtaU ATam ta.dlAm 1« m ► V. század). — 2. ,,Ki barátjátél kívánja, ne lássa a papját, annak a szeplőin neakad- Ját, annak a szép óin neam- 3 lettem a Kappelmeister! Nem ► jön fel” (Horatius: Omnibus _ ____ , , hoc vitum: i. e. 35). - 3. „Re- 2 ismertem a komolyzene-iro► rülhetetlen bajon jajgatni olyan 3 dalmat, de még a hangjegye: bolondság, mint nevetni” (Shaaket sem. Mégis kiálltam a stofi fordításában), s dobogóra! Mit meg nem tesz ___________________. 2 egy huszonhárom éves fiatal MÉG MINDIG VÁLSÁGBAN 2 ’ ___in.___ ► van az olasz haladó 3 •Az acélmű együttese végiga filmművészet? — kérdezi a turnézta az egész Német De! M. J. debreceni olvasónk, aki 2mokratikus Köztársaságot, s nek tevdére filmsztétánk ad 3 néhány neves művész ferfi_ választ. _ Az olasz filmmű£ részeinek az a része, amely néhány 3 gyest a szimfonikus zenekar ' veszemnek az « icsíc, «uholj ^ ^ ► megpróbált a haladás útján ■* karmesterére, ők szorgalmazó járni, a második világháborús ták, hogy a fiatalember Lip► után számos kimagasló alko- 3__„ ► tást produkált (ilyen volt pél- 4 ősében Peter Russ professzor dául a „Róma, 11 óra”). Alko- 4 ► táik törekvése azonban, amit ’ „neorealizmus” elnevezéssel jelölünk, az évek folyamán elé kerüljön, s felvételizzen az ottani zeneakadémián. s Karmestert akartak faragni a megtorpanáshoz, sőt, legutóbb 2 belőle... , már válsághoz vezetett. Az el- 3 — Soha nem felejtem el azt a felvételi vizsgát. A profesz-4 szót (hogy muzikalitásomról 5 képet nyerhessen) elkezdett 3 énekeltetni. Amikor befejeztem, felállt, s kijelentette: 3 „Fiatalember, ezzel a hanggal társadalmi érdeklődésre. Ro- 4 ne legyen karmester!” Csalózésük sorolható a „Delia Ro- 3 ___ . ivere tábornok” (Roberto Ros- 4 hásom határtalan volt, S leg► sellinitől), „Biró” (Luigi zam- 3 szívesebben visszamentem ► pától), „Átkozott zűrzavar" 3 volna az acélmű zenekarához. ” (Pietro Germitől), ,,Egy évig 4 n- nnnfessuri «prenrsém► tartó út” (Giuseppe de San- 30e a Professzor, Szerencsem ristái), „Édes élet” (Federico - re, a sarkára állt, felvettek a Fellinitől) stb. Természetesen, s operatanszakra .«■ 1. a fejlődés, amiről«, beszélünk, 3 [ korántsem egyértelmű. Az új ► filmek ugyan az olasz való- 2ágból merítik témájukat, de 3 9 VvVVVVVV az általuk megfogalmazott kérdésekre nem mindig és nem mindenben adnak teljes választ, s főként az élet erkölcsi oldalának ábrázolására korlátozzák magukat. Oka ennek, persze, a cenzúra is, de tovább mehetünk: szerepet játszik benne egyik-másik filmművész nem pontosan tisztázott ideológiai nézőpont- 4 tatouellet, a legkiválóbbak , eszméket vall-nem Érdekes? szobrai közt találtuk a fiatal Mészáros Mihályt. Dolgozott, a nagy melegben. Hagyja a mintázóját, mondtuk. S mondja: mit csinál majd a nyáron? — „Azt hiszem, nyáron is csak dolgozom. Szobrász mindig szobrot mintáz. Mivel szobrász vagyok, ezen a nyáron is szobraim születnek. Persze, újdonságnak, azt hiszem, egy újságnak ez kevés. De ha pontosabb lennék, sem tudok érdekesebbet nyilatkozni. Lemegyek egy termelőszövetkezetbe. Ezt csinálja sok ifjú művész. Akkor mi benne már az érdekes, meglepő, szenzáció? Csak a dolog maga. Hogy lassan megtanuljuk követni az életet. Én is megpróbálok nyomában járni a nyáron. Dolgozom ..." volt. Nem tudom, hogyan esett rám a választás, de én Christian Pötzsch, állami ösztöndíjas zeneakadémista nem tudott elszakadni a gyártól. Minden hétvégén visszautazott Riesába, hogy gyakoroljon tovább — most már zenei megalapozottsággal — a szimfonikus zenekar vezetőjeként. 1953—54-ben az üzemi kultúrcsoportok versenyében elsők lettek, sőt kétszer kitüntették, mint kiváló kultúrmunkást, 1954-ben a fiatal énekes a Drezdai Állami Operaházhoz került. — Első szerepem16 szóból állt. Én voltam az öreg cigány a Trubadúrban. Ugyanebben az évben még kilenc szerepet énekeltem, s ma harminc operaszerepből áll a repertoárom! A legkedvesebbek: Bartoló doktor a Sevillai borbélyból, Papageno a Varázsfuvolából, Hans Sachs a Nürnbergi mesterdalnokokból... A legújabb pedig egy drezdai ősbemutató. Néhány hete került színpadra először Fidelio Finke új operája, A varázsdal, amelyet egy Grimm-mese nyomán írt. Harmincnégy éves, s már van mire büszkének lennie. 1955-ben a fiatal énekesek versenyén első lett! A moszkvai VIT versenyéről értékes díjjal tért haza, turnézott már a hangok hazájában, Olaszországban, s tavaly bemutatkozott Párizs közönsége előtt. A fiatal művész mégsem ezekre a legbüszkébb... — Ha a foglalkozásomat kérdezik, így válaszolok: magánénekes, s a Drezdai Repülőgépgyár Georg Schumann brigádjának tagja! Nálunk ugyanis az a szokás, hogy a fiatal művészek védnökséget vállalnak egy-egy gyári brigád fölött. Az én brigádom negyvenhárom tagú. Magam résztveszek az üzem termelési értekezletein, szabadnapjaimon pedig elmegyek a gyárba, overállt öltök, s velük együtt munkásként ledolgozom a műszakot... Talán ez az én legszebb szerepem! Együtt élek a brigádtagokkal, elkísérem őket színházba, operába, tárlatokra, megbeszélem velük a bemutatásra kerülő új művek dramaturgiai felépítését, rendezői, művészi elgondolásokról vitatkozunk, ők az én legszigorúbb kritikusaim. A múltkor azzal támadtak rám, hogy láttak vasárnap, de nem tetszett a játékom, mert kevesebb volt benne a humor, az életkedv, mint amit megszoktak tőlem! Ezek a viták, forró hangulatú beszélgetések előre lendítik az én munkámat is... A gyár adta Christian Pötzsch-t az operaszínpadnak. Nem vakították el a reflektorok, nem hódították el a sikerek. Tudását teli marokkal adja vissza a gyárnak, munkástársainak, s hatalmas tenyerében ma is jól megfér a színpadi festék mellett a szerszám. Operaénekes és brigádtag ... Furcsa kettősség? Nem! Csak nálunk szokatlan.. Somos Ágnes BARTOLÓ DOKTOR SZEREPÉBEN Bemutató filmszínházakban ia fAllahat a legkiválóbbak -4 MEGMENTETT azmz«az» i\Sil . v“ 2 («•); Május L. 4, nz. »; Szikra, ják. nemzedék 4, n7, f9; Fény (Újpest), f4, h6, 8. 2 — FATIMA (sz.): Szabadság, 4, ■* ni, f9; Toldi, f4, h8. — KÜLÖNÖS 2 HAJÓTÖRÖTTEK (a.): Alfa, f4, 3 h6, 8; Szabadság, fl0, fl2, h2; 2 Vörös Csillag, 9, nl2, f2; Csaj-2kovszkij kertmozi, f9; Bartók 3 kertmozi, 9. — HELY A TETŐN 2 (szv—a.): Vörös Csillag, 4, f7, 9; — Tátra (Pesterzsébet), f4, h6, 8. — KÉT EMELET BOLDOGSÁG (m.): Duna, f4, h7, 9; (szv): Mikszáth (Sashalom), 4, n7, f9; Otthon (Soroksár), 6, n9, vas. h4-kor is. — ILYEN NAGY SZERELEM (CS.): Puskin, f4, h6, 8; Dózsa, f4, h8, 8; Attila (Budafok), 3-ig n6, f8, vas. 3 3-kor is; Fény (Újpest), 9, 11, 1; Palota (Rákospalota), n6, f8, vas. 3-kor is. — MESTERDETEKTIV (nyn.): Szikra, flO, f12, h2; Kossuth, 4, f7, h9; Uránia f4 h6. 8; Vörösmarty, flO, fl2, h2; Ugocsa, f4, h6. 8; Felszabadulás, 4, n7, 19 (utolsó előadás a Szél utcai kertmoziban). — RÖVIDNADRÁGOS .): Puskin, 9, 11, 12. ZUBOLY VAGYOK, A TAKÁCS. Egy szerep a „Szentivánéji álom”-ból. szirtes Ádám vagyok. Egy szereplő a Nemzeti Színház színpadán. Ez az alakítás nem új feladat számomra. Évekkel ezelőtt már játszottam Zubolyt. 3 EMBF.R (1 Miskolcon. Nagyon szeretem. ► Lehet még formálni rajta. ____ ► (Ennyit mondott nekünk Szír- 3nyadi (Kispest), 4. n7, f9: Mun-J tes Adám. s mi ennyit mond a kás. 14. h6. 8: Táncsics (Csepel), ► tunk neki: Kitűnő!) 2 14. h6. 8: Petőfi kertmozi, 9. —1 ...........i DTADAI.MAS OLIMPIA (m.), kis Zuglói, f5. hz. szombat-vas. 9-kor 2 is. Rózsavölgyi kertmozi, f9. HutSkkkkSkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkS jSérőműsora g LELEPLEZETT július 11-ig PROVOKÁTOROK (sx.)i Vörösmarty, 4, 6, 8. Alkotmány (Újpest), 4, 6, 8. — HÁBORÚ ÉS BÉKE I—II. RÉSZ (am.): Corvin 14, 18. — TAMANGO (szv—fr.): Ady (Kispest), 3-ig n6, 18, vas. 3-kor is. — HALATLaNSAG (sz): Madách (Pestlőrinc), 3-ig n6, 18, szombat—vas. 3-kor is. Tanács 4, n7, 19. — A NAGY CSALÁDOK (ír.): Madách (Pestlőrinc), 4-től n6, 18; Attila (Budafok), 4-től n6, 18. — RÁSZEDETT UDVARLÓK (n.): Ady (Kispest), 4-től n6, 18; Bem, 110, 112, h2; Előre, 3-ig 16, h8, vas. n4-kor is. GORKIJ, az idegennyelvű filmek mozija: A szultán fogságában (SZ.), 14, h6, 8. — HÍRADÓ: Magyar híradó, 5. sz. sporthíradó, A távoli sziget titka, Félelem: reggel 9 órától este 11 óráig folytatólag. — BARLANG (Állatkert területén): Plitvicai tavak, A kis cica háza, A kis vakond nadrágja. 12 órától este 6 óráig, vasárnap délelőtt 10 órától este 7 óráig folytatólag. — BÁSTYA, 2- án: Szállnak a darvak (sz.), 3- án: Múló évek (sz.), 4-én: Távoli partokon (sz.), 5-én: 45-ös körzet nem válaszol (sz), 6-án: Vízkereszt (sz.): 110, 112, 12, 4, 17, 19. FILMMÚZEUM: 2—3, 6 a nagyapám (német vígjáték), 10, 12, 2, 6, 8, 4—6: a Filmmúzeum Barátai előadássorozat: 10, 12, 2, 4. Ajánlataink az utánjátszó filmszínházak műsorából AZ ARANYVONAT (sz.): Hazám, 1-ig 14, h6, i: Tétény (Nagytétény), 3-ig n6, 18, vas. 3-kor is: Erkel kertmozi, 4-től 19. — ANYEGIN (sz.): Balaton, 3-ig 14, h6, 8. A BÉKE ELSŐ NAPJA sz.): Petőfi, 2—3, 16, h8, vas. 14- kor is. _ CSODÁLATOS MALOM (sz.): Újvilág (Rákoskeresztúr), 3- ig h6, 8, vas. 14-kor is: Szigethy (Albertfalva), 4-től 14, h6, 8; Budai kertmozi, 3-ig 19. — EGY KISLÁNY KERESI AZ ÉDESAPJÁT (sz.): Balassi (Pestimre), 3-ig 16, h8, vas. 14-kor is: Vasvári, 3-ig h4, h6, 8. — EMEBEREK ÉS FARKASOK (szv—sz—o.): Rákóczi (Csepel), 14, h6, 8. — ÉGRENYÍLÓ ABLAK (m.): Tanács, f1., 112, h2; Akadémia, 14, h6, 8; Szigethy (Albertfalva), 3-ig 14, h6, 8; Sziget (Csepel), 3-ig f6, h8, vas. n4-kor is; Kárpát (Csillaghegy), 16, h8, vas. f4-kor is. — HARMAN az Éjszakában (sz.): Sziget (Csepel), 4-től 16, h8. — HOSSZÚ AZ ÚT HÁZÁIG (m.): Tisza, 14, h6, 8; Fórum (Pestlőrinc), 3-ig 16, h8, vas. n 4-kor is; Kelen (Kelenvölgy), 3-ig 6, 8, vas. n 4- kor is. RÖVIDÍTÉSEK: a: angol; am: amerikai; cs: csehszlovák; fr: francia; fr—o: francia—olasz; m: magyar; n: NDK: nyn: nyugatnémet; o—m: olasz—spanyol; az: szovjet; szv: szélesvásznú. „Gonoszkátyú“ Különös figura ez a Koós Gergely, aki Galambos Lajos „Gottoszkátyú” című regénye hőseként lép elénk; ismerős és mégis ismeretlen. Keménysége, öntudatossága, dacos szenvedélyessége azokra az idősebb bátyjaira, rokonaira emlékeztet, akiket a magyar irodalom számos parasztfiguráiban megismertünk. De annyiban ismeretlen, hogy ez a keménység, rátartiság, szenvedélyesség nem azokban az emberi viszonylatokban hevíti gyanakvó, szófukar egyéniségét, amelyekben a falu előtte járó hőseit. Indulatai azok ellen feszülnek, akiket bevallatlanul is szeret, akik különös szeretetük nyűgével már gyermekkora óta béklyóba akarják verni. Ez a nyughatatlan, örvénylő lelkű fiú reflexeiben hordozza a görcsös kapaszkodást belső emberi függetlenségébe. Amikor szülőfaluja kérésére hazalkülditte a vállalattól hogy részt vegyen a falu szocializálásában, fanyalogva, tanácstalanul kóborol, míg a falu mindenre elszánt módos gazdái védőállásba nem kényszerítik. Ezt a fiút elsősorban a régi életforma fojtogató gyűlölete, amelyben kora gyermekkorától nem tudja otthonát megtalálni, teszi a szocializmus harcosává. Koós Gergely számára a falu szocializálása nemcsak hatalmi és gazdasági kérdés, hanem erkölcsi is. Ezt a mély és felelős erkölcsiséget bontakoztatja ki Galambos a kitűnően megkomponált drámai jelenetek sorozatán át. Jelentős, tanulságos könyv ez a hosszabb elemzést is megérdemlő, új életünket ábrázoli igyekvőkisregény: a „Gonoszkátyú”. R. B. «»»Ilii '■W % (Fotó: Dolezsár) A Színház- és Filmművészeti Főiskola Vas utcai diákszállójában találkoztunk Papp Évával, a harmadéves főiskolai hallgatóval, az „Akiket a pacsirta elkísér” és az „Égrenyíló ablak” női főszereplőjével. — Még hátra van az egyik elméleti vizsgám a zenetörténet — mondta. — Aztán... befejezem a harmadik évfolyamot és jöhet az utolsó év a főiskolán! A vizsgaelőadáson egy operettösszeállításban léptem többször is színpadra. Zeller „Madarász" című operettjében egy gésa voltam, a „Mágnás Miská”-ban pedig Marcsa... Engem a mozivászonról úgy ismert meg a közönség, mint szelíd, álmodozó kislányt. Pedig nagyon szeretem a vidámságot, a humort. Leg könyvek között nagyobb vágyam Lizzie a „Pygmalion”-ban és Polly a „Koldusoperá”-ban. — S ha filmről van szó? Milyen szerep lenne kedvére való? — Szeretném, ha egyszer valaki megfilmesítené Móra Ferenc „Aranykoporsó”-ját, s abban én játszhatnám a női főszerepet! — És szerencsésen túl lesz az utolsó vizsgán, hol tölti majd a nyarat? — Hazamegyek a szülővárosomba, Pápára. Ez az én (minden nyaralásnál szebb) pihenésem. Otthon, a szüleim körében... Itt elhallgatott, s a könyveire nézett. Megértettük a célzást. Elbúcsúztunk. Jó vizsgát, kellemes, pihenést, s még nagyon sok kedves szerepet kívánunk! »tana 1 'laaaaaaMaanaBaaaaaaaHaaaaaaaaaB •.V.V.V.V.V.’.V.V.W.V.W.V.V.W.-.V.V. - • • V.WAV.V.V.V.V.V.V.V.V.V/.V. -•••••••••••••••«••••A **• ••».VaV.’.y ___- .....................................i«»«aa4«4***aa*9««»**t*»*a.. AV« > • • • 4 m A hét elején társaságban voltam. Milyen beszédtéma járta? Egy film. A „Rövidnadrágos ember”. Hogyan tetszett a a film? Mindenki elmondta véleményét, csak én hallgattam. Egyszer, gondoltam, szerepet cserélhetünk. Tájékoztassa a közönség a kritikust, aki akkor még nem látta a „Rövidnadrágos ember”-t. Milyen ez a film? Szó szerint ide írom mind a hét tájékoztatást. „Kitűnő!" — „Fércmunka, giccs!” — „Őszinte!” — „Hazugság!” — „Érdekes!" — „Unalmas!” — „Láttam már jobbat is, de azért ez sem rossz!” Persze, nem rossz, gondoltam, ezek után mennyivel lettem okosabb? Tájékozottabb? A hét végén aztán beültem a Május 1. moziba. Megnéztem a „Rövidnadrágos ember”-t. Milyennek találtam? Most írom róla a kritikát, tájékoztatásul az olvasóknak, az én véleményemet. Hogyan tetszett? Dicsérnem kell Pellegrini rendezőt az alapért, ötletért, szándékaiért. A kis Pagnottella, a film címszereplője keresi az édesanyját; városról városra kóborol Itáliában. Kitűnő lehetőség a társadalom, a szegények, az ellentmondások művészi ábrázolására! A filmben van gondolat, szépség, őszinteség. (Kérem, sírjanak csak nyugodtan a megható jeleneteken...) De a jóság, amivel kóborlásai közben a kis Pagnottella és a moziban a néző találkozik, annyira társadalmon és mindenen felüli, kiengesztelő, megbocsátó, oly abszolút, hogy az már csaknem hazugság, giccs, unalmas. Tehát? Milyen a „Rövidnadrágos ember”, nos? Kitűnő? Giccs? őszinte? Hazugság? Érdekes? Unalmas? Még azt is el kell mondanom: láttam már jobbat is, de azért ez sem rossz. Fordítsam komolyra a szót? * Elkészült a Budapest Filmstúdióban a „Diadalmas olimpia". Látták? Nos, megkérdeztem az egyik főszereplőt, Papp Lászlót, háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunkat Neki például hogyan tetszett ez a film? *— Réges régen szeretem azokat a könyveket és filmeket — válaszolta — amelyek az emberben a régi élményeket elevenítik fel. Különös öröm a sporteseményekre emlékezni, hiszen azok állnak legközelebb hozzám. Örömmel néztem végig, szigorú edzésrendem rövid szünetében, ezt a kitűnő filmet. Bennem teljesen újjáéledt London, Helsinki, Melbourne, ahol életem legszebb sportsikereit arattam. Az előbbi olimpiák, Berlin, Los Angeles, Amszterdam képei pedig visszavittek azokba az időkbe, amikor még csak álmodtam, hogy egyszer majd én is részt veszek a legnagyobb sportvetélkedéseken. Alighanem mások is úgy vannak ezzel a filmmel, mint én: a nagyközönség ismét szívesen éli át a magyar sport ragyogó diadalait megörökítő jeleneteket. Jó szórakozást kívánok a „Diadalmas olimpiá”-hoz a közönségnek. Komolyan mondom: többet, vagy mást én sem tudok írni, bár olimpiai bajnok nem vagyok, csak egy kritikus. * Miért ilyen most a kritika? Ezt kérdezik? Már megbocsássanak, nyár van... Simon Gy. Ferenc „Ne fáradj el a harcban!” — mondja Mario (Francisco Rábai) a kis Pagnottellának (Edoardo Nevola) a „Rövidnadrágos ember” egyik jelenetében. De mi mást mond ez az olasz—spanyol film? Olimpiai élményeit meséli Papp László, a világhírű ökölvívó, a „Diadalmas olimpiá”-ban. S milyen élményeket feleszt olvasóinknak a dokumentumfilmről?