Magyar Ifjúság, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1960-07-02 / 27. szám

NEVET A TÁBOR Pontosabban az a kétszáz Somogy megyei középiskolás leány nevetett, akik két hétre most a balatonújhelyi Geister Eta KISZ önkéntes ifjúsági leánytábor lakói. Kedden este autóbusz kanyarodott a hu­szonegy sátorból álló tábor elé, s hozta azokat a fiatal művészeket, s a Sztanyisz­­lavszkij-stúdió tagjait, akik járják a táborokat, irodalmi esztrád műsorokkal szórakoz­tatják a mezőgazdasági mun­kában csokoládébarnára sült leánysereget. Már a műsor előtt megkez­dődött az ismerkedés, s elő­kerültek a hangszerek. Szólt a harmonika. Az előadás alatt a lányok arcán egymást vál­togatta a szép versek iránti áhítat, s a mókák keltette jó­kedv. Sor került rá, hogy együtt énekeltek az előadóval. A lányok takarodója este kilenc, mert reggel ötkor már felhangzik az ébresztő. De látva a hangulatot, a könyör­gő tekintetet,­­ a húsz éves kis kultúros, Forrai Magda nem vette a szívére, hogy megrövidítse néhány dallal, verssel a tábor lakóit. A HALAS KÖZÖNSÉG. MENDELHSSON EDIT HARMONIKÁJÁNAK SZAVALA KÖNNYEBBEN MEGY AZ ISMERKEDÉS... (Fotó: Csuzi) ........... míííPpTTB i«»tN­MíímM JELENTÉSEK múlt esztendő hozta meg változást: az újabb fejlődés ► vonásai mutatkoztak az olasz haladó filmművészetben. A ► cenzúra mindenre elszánt mes­► terjedései ellenére is olyan filmek születtek, amelyek Jog­gal tartanak számot bizonyos TELEFONOK LEVELEK A drezdai Kis Színház (Kleines Haus) hűvös színész­bejárójánál találkoztam elő­ször Christian Pötzsch-csel. Hirtelen bukkant fel a folyo­só homályából, széles hátával eltakarta a villanylámpát, s amikor hatalmas mellkasá­ból feltört a kedves „Guten Tag!” féltem, hogy a dörgő hangtól megrepedeznek a fa­lak... Ilyen váratlanul robbant be a színpad világába is. A homályból a fényre. Apja a riesai acélmű munkása volt, s a ma harmincnégy éves Christian már dolgozott me­zőgazdasági munkásként, volt bányász és tisztviselő , s most a drezdai operaház ma­gánénekese. Az ilyen életút­­nál mindig érdekes kutatni: hogyan történt?... — Ha nem élem át, talán­­ sem hiszem, hogy ilyesmi megtörténhet. 1949-ben apám régi munka­helyén, a riesai -­­ acélműben dolgoztam. A gyár­£ három megbecsülendő 3 nap( akkor már országos hírű­­ SK VSSTES 3 volt:­l saját eszére ad, s úgy véli, 3 munkáskórus, balettcsoport,­­ másnak nyelve sincs és lelke 2 szimfonikus zenekar. Történt , sincs, üresfejűnek gyakran az­­ egyszer, hogy a szimfonikus ► mutatkozik” (Sophoklés: Anti- * I goné; időszámításunk előtti 2 zenekarnak karmester-hiánya _ . „ — —. i___ruf ^ vtaU ATam ta.dlAm 1« m ► V. század). — 2. ,,Ki barátjá­­t­­él kívánja, ne lássa a pap­­­­ját, annak a szeplőin neakad-­ Ját, annak a szép óin neam- 3 lettem a Kappelmeister! Nem ► jön fel” (Horatius: Omnibus _ ____ , ,­­ hoc vit­um: i. e. 35). - 3. „Re- 2 ismertem a komolyzene-iro­► rülhetetlen bajon jajgatni olyan 3 dalmat, de még a hangjegye­­: bolondság, mint nevetni” (Sha­­a­ket sem. Mégis kiálltam a s­tofi fordításában), s dobogóra! Mit meg nem tesz ___________________. 2 egy huszonhárom éves fiatal­ MÉG MINDIG VÁLSÁGBAN 2 ’ ___in.___ ► van az olasz haladó 3 •Az acélmű együttese végig­­a filmművészet? — kérdezi a turnézta az egész Német De­­! M. J. debreceni olvasónk, aki­ 2­mokratikus Köztársaságot, s­­ nek tevdére filmsztétánk ad 3 néhány neves művész ferfi_ választ. _ Az olasz filmmű­£ részeinek az a része, amely­­ néhány 3 gyest a szimfonikus zenekar ' veszemnek az « icsíc, «uholj ^ ^ ► megpróbált a haladás útján ■* karmesterére, ők szorgalmaz­ó járni, a második világháború­s ták, hogy a fiatalember Lip­► után számos kimagasló alko- 3__„ ► tást produkált (ilyen volt pél- 4 ősében Peter Russ professzor dául a „Róma, 11 óra”). Alko- 4 ► táik törekvése azonban, amit ’ „neorealizmus” elnevezéssel je­lölünk, az évek folyamán elé kerüljön, s felvételizzen az ottani zeneakadémián. s Karmestert akartak faragni a megtorpanáshoz, sőt, legutóbb 2 belőle... , már válsághoz vezetett. Az el- 3 — Soha nem felejtem el azt­­ a felvételi vizsgát. A profesz-4 szót (hogy muzikalitásomról 5 képet nyerhessen) el­kezdett 3 énekeltetni. Amikor befejez­­­tem, felállt, s kijelentette: 3 „Fiatalember, ezzel a hanggal társadalmi érdeklődésre. Ro- 4 ne legyen karmester!” Csaló­zésük sorolható a „Delia Ro- 3 ___ . i­­vere tábornok” (Roberto Ros- 4 hásom határtalan volt, S leg­► sellinitől), „Biró” (Luigi zam- 3 szívesebben visszamentem ► pától), „Átkozott zűrzavar" 3 volna az acélmű zenekarához. ” (Pietro Germitől), ,,Egy évig 4 n- nnnfessuri «prenrsém­► tartó út” (Giuseppe de San- 30e a Professzor, Szerencsem r­­istái), „Édes élet” (Federico - re, a sarkára állt,­­ felvettek a Fellinitől) stb. Természetesen, s operatanszakra .«■ 1. a fejlődés, amiről«, beszélünk, 3 [ korántsem egyértelmű. Az új­­ ► filmek ugyan az olasz való- 2­­ágból merítik témájukat, de 3 9 VvVVVVVV az általuk megfogalmazott­­ kérdésekre nem mindig és­­ nem mindenben adnak teljes­­ választ, s főként az élet er­­­­kölcsi oldalának ábrázolására korlátozzák magukat. Oka en­nek, persze, a cenzúra is, de tovább mehetünk: szerepet játszik benne egyik-másik filmművész nem pontosan­­ tisztázott ideológiai nézőpont- 4 ta­touellet, a legkiválóbbak , eszméket vall-nem Érdekes? szobrai közt találtuk a fiatal Mészá­ros Mihályt. Dolgozott, a nagy melegben. Hagyja a mintázó­ját, mondtuk. S mondja: mit csinál majd a nyáron? — „Azt hiszem, nyáron is csak dolgozom. Szobrász mindig szobrot mintáz. Mivel szob­rász vagyok, ezen a nyáron is szobraim születnek. Persze, újdonságnak, azt hiszem, egy újságnak ez kevés. De ha pontosabb lennék, sem tudok érdekesebbet nyilatkozni. Le­megyek egy termelőszövetke­zetbe. Ezt csinálja sok ifjú művész. Akkor mi benne már az érdekes, meglepő, szenzá­ció? Csak a dolog maga. Hogy lassan megtanuljuk követni az életet. Én is megpróbálok nyomában járni a nyáron. Dolgozom ..." volt. Nem tudom, hogyan esett rám a választás, de én Christian Pötzsch, állami ösztöndíjas zeneakadémista nem tudott elszakadni a gyár­tól. Minden hétvégén vissza­utazott Riesába, hogy gyako­roljon tovább — most már zenei megalapozottsággal — a szimfonikus zenekar vezető­jeként. 1953—54-ben az üzemi kultúrcsoportok versenyében elsők lettek, s­őt kétszer ki­tüntették, mint kiváló kultúr­­m­un­kást, 1954-ben a fiatal énekes a Drezdai Állami Ope­raházhoz került. — Első szerepem­­16 szóból állt. Én voltam az öreg ci­gány a Trubadúrban. Ugyan­ebben az évben még kilenc szerepet énekeltem, s ma harminc operaszerepből áll a repertoárom! A legkedveseb­bek: Bartoló doktor a Sevil­lai borbélyból, Papageno a Varázsfuvolából, Hans Sachs a Nürnbergi mesterdalnokok­ból... A legújabb pedig egy drezdai ősbemutató. Néhány hete került színpadra először Fidelio Finke új operája, A varázsdal, amelyet egy Grimm-mese nyomán írt. Harmincnégy éves, s már van mire büszkének lennie. 1955-ben a fiatal énekesek versenyén első lett! A moszk­vai VIT versenyéről értékes díjjal tért haza, turnézott már a hangok hazájában, Olaszországban, s tavaly be­mutatkozott Párizs közönsége előtt. A fiatal művész még­sem ezekre a legbüszkébb... — Ha a foglalkozásomat kérdezik, így válaszolok: ma­gánénekes, s a Drezdai Re­pülőgépgyár Georg Schumann brigádjának tagja! Nálunk ugyanis az a szokás, hogy a fiatal művészek védnökséget vállalnak egy-egy gyári bri­gád fölött. Az én brigádom negyvenhárom tagú. Magam résztveszek az üzem terme­lési értekezletein, szabadnap­jaimon pedig elmegyek a gyárba, overállt öltök, s ve­lük együtt munkásként le­dolgozom a műszakot... Ta­lán ez az én legszebb szere­pem! Együtt élek a brigád­­tagokkal, elkísérem őket színházba, operába, tárlatok­ra, megbeszélem velük a be­mutatásra kerülő új művek dramaturgiai felépítését, ren­dezői, művészi elgondolások­ról vitatkozunk, ők az én leg­szigorúbb kritikusaim. A múltkor azzal támadtak rám, hogy láttak vasárnap, de nem tetszett a játékom, mert ke­vesebb volt benne a humor, az életkedv, mint amit meg­szoktak tőlem! Ezek a viták, forró hangulatú beszélgetések előre lendítik az én munká­mat is... A gyár adta Christian Pötzsch-t az operaszínpadnak. Nem vakították el a reflekto­rok, nem hódították el a si­kerek. Tudását teli marokkal adja vissza a gyárnak, mun­kástársainak, s hatalmas te­nyerében ma is jól megfér a színpadi festék mellett a szer­szám. Operaénekes és brigád­tag ... Furcsa kettősség? Nem! Csak nálunk szokatlan.. Somos Ágnes BARTOLÓ DOKTOR SZEREPÉBEN Bemutató filmszínházakban ia fAllahat a legkiválóbbak -4 MEGMENTETT azmz«a­z» i\Sil . v“ 2 («•); Május L. 4, nz. »; Szikra, ják. nemzedék 4, n7, f9; Fény (Újpest), f4, h6, 8. 2 — FATIMA (sz.): Szabadság, 4, ■* ni, f9; Toldi, f4, h8. — KÜLÖNÖS 2 HAJÓTÖRÖTTEK (a.): Alfa, f4, 3 h6, 8; Szabadság, fl0, fl2, h2; 2 Vörös Csillag, 9, nl2, f2; Csaj-2­kovszkij kertmozi, f9; Bartók 3 kertmozi, 9. — HELY A TETŐN 2 (szv—a.): Vörös Csillag, 4, f7, 9; — Tátra (Pesterzsébet), f4, h6, 8. — KÉT EMELET BOLDOGSÁG (m.): Duna, f4, h7, 9; (szv): Mikszáth (Sashalom), 4, n7, f9; Otthon (So­roksár), 6, n9, vas. h4-kor is. — ILYEN NAGY SZERELEM (CS.): Puskin, f4, h6, 8; Dózsa, f4, h8, 8; Attila (Budafok), 3-ig n6, f8, vas. 3 3-kor is; Fény (Újpest), 9, 11, 1;­­ Palota (Rákospalota), n6, f8, vas. 3-kor is. — MESTERDETEKTIV (nyn.): Szikra, flO, f12, h2; Kos­suth, 4, f7, h9; Uránia f4 h6. 8; Vörösmarty, flO, fl2, h2; Ugocsa, f4, h6. 8; Felszabadulás, 4, n7, 19 (utolsó előadás a Szél utcai kert­moziban). — RÖVIDNADRÁGOS .): Puskin, 9, 11, 12. ZUBOLY VAGYOK, A TA­KÁCS. Egy szerep a „Szent­­ivánéji álom”-ból. szirtes Ádám vagyok. Egy szereplő a Nemzeti Színház színpadán. Ez az alakítás nem új fel­adat számomra. Évekkel ez­előtt már játszottam Zubolyt. 3 EMBF.R (1 Miskolcon. Nagyon szeretem. ► Lehet még formálni rajta. ____ ► (Ennyit mondott nekünk Szír- 3­nyadi (Kispest), 4. n7, f9: Mun-J tes Adám. s mi ennyit mond­ a kás. 14. h6. 8: Táncsics (Csepel), ► tunk neki: Kitűnő!) 2 14. h6. 8: Petőfi kertmozi, 9. —­1 ...........i DTADAI.MAS OLIMPIA (m.), ki­s Zuglói, f5. hz. szombat-vas. 9-kor 2 is. Rózsavölgyi kertmozi, f9. Hu­tSkkkkSkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkS jSérőműsora g LELEPLEZETT július 11-ig PROVOKÁTOROK (sx.)i Vörös­marty, 4, 6, 8. Alkotmány (Új­pest), 4, 6, 8. — HÁBORÚ ÉS BÉKE I—II. RÉSZ (am.): Corvin 14, 18. — TAMANGO (szv—fr.): Ady (Kispest), 3-ig n6, 18, vas. 3-kor is. — HALATLaNSAG (sz): Madách (Pestlőrinc), 3-ig n6, 18, szombat—vas. 3-kor is. Tanács 4, n7, 19. — A NAGY CSALÁDOK (ír.): Madách (Pestlőrinc), 4-től n6, 18; Attila (Budafok), 4-től n6, 18. — RÁSZEDETT UDVARLÓK (n.): Ady (Kispest), 4-től n6, 18; Bem, 110, 112, h2; Előre, 3-ig 16, h8, vas. n4-kor is. GORKIJ, az idegennyelvű fil­mek mozija: A szultán fogságá­ban (SZ.), 14, h6, 8. — HÍRADÓ: Magyar híradó, 5. sz. sporthíradó, A távoli sziget titka, Félelem: reggel 9 órától este 11 óráig foly­tatólag. — BARLANG (Állatkert területén): Plitvicai tavak, A kis cica háza, A kis vakond nadrág­ja. 12 órától este 6 óráig, vasár­nap délelőtt 10 órától este 7 óráig folytatólag. — BÁSTYA, 2- án: Szállnak a darvak (sz.), 3- án: Múló évek (sz.), 4-én: Távoli partokon (sz.), 5-én: 45-ös körzet nem válaszol (sz), 6-án: Vízke­reszt (sz.): 110, 112, 12, 4, 17, 19. FILMMÚZEUM: 2—3, 6 a nagy­apám (német vígjáték), 10, 12, 2, 6, 8, 4—6: a Filmmúzeum Barátai előadássorozat: 10, 12, 2, 4. Ajánlataink az utánjátszó filmszínházak műsorából AZ ARANYVONAT (sz.): Ha­zám, 1-ig 14, h6, i: Tétény (Nagy­tétény), 3-ig n6, 18, vas. 3-kor is: Erkel kertmozi, 4-től 19. — ANYEGIN (sz.): Balaton, 3-ig 14, h6, 8. A BÉKE ELSŐ NAPJA sz.): Petőfi, 2—3, 16, h8, vas. 14- kor is. _ CSODÁLATOS MALOM (sz.): Újvilág (Rákoskeresztúr), 3- ig h6, 8, vas. 14-kor is: Szigethy (Albertfalva), 4-től 14, h6, 8; Bu­dai kertmozi, 3-ig 19. — EGY KISLÁNY KERESI AZ ÉDESAPJÁT (sz.): Balassi (Pestimre), 3-ig 16, h8, vas. 14-kor is: Vasvári, 3-ig h4, h6, 8. — EMEBEREK ÉS FARKASOK (szv—sz—o.): Rá­kóczi (Csepel), 14, h6, 8. — ÉG­­RENYÍLÓ ABLAK (m.): Tanács, f1., 112, h2; Akadémia, 14, h6, 8; Szigethy (Albertfalva), 3-ig 14, h6, 8; Sziget (Csepel), 3-ig f6, h8, vas. n4-kor is; Kárpát (Csillaghegy), 16, h8, vas. f4-kor is. — HAR­MAN az Éjszakában (sz.): Sziget (Csepel), 4-től 16, h8. — HOSSZÚ AZ ÚT HÁZÁIG (m.): Tisza, 14, h6, 8; Fórum (Pestlő­rinc), 3-ig 16, h8, vas. n 4-kor is;­­ Kelen (Kelenvölgy), 3-ig 6, 8, vas. n 4- kor is. RÖVIDÍTÉSEK: a: angol; am: amerikai; cs: csehszlovák; fr: francia; fr—o: francia—olasz; m: magyar; n: NDK: nyn: nyugat­német; o—m: olasz—spanyol; az: szovjet; szv: szélesvásznú. „Gonoszkátyú“ Különös figura ez a Koós Ger­gely, aki Galambos Lajos „Go­tt­oszkátyú” című regénye hőse­ként lép elénk; ismerős és mégis ismeretlen. Keménysége, öntuda­tossága, dacos szenvedélyessége azokra az idősebb bátyjaira, ro­konaira emlékeztet, akiket a magyar irodalom számos paraszt­figuráiban megismertünk. De annyiban ismeretlen, hogy ez a keménység, rátartiság, szenve­délyesség nem azokban az embe­ri viszonylatokban hevíti gya­nakvó, szófukar egyéniségét, amelyekben a falu előtte járó hő­seit. Indulatai azok ellen feszül­nek, akiket bevallatlanul is sze­ret, akik különös szeretetük nyű­gével már gyermekkora óta bék­lyóba akarják verni. Ez a nyug­hatatlan, örvénylő lelkű fiú ref­lexeiben hordozza a görcsös ka­paszkodást belső emberi függet­lenségébe. Amikor szülőfaluja kérésére hazalkülditte a vállalattól hogy részt vegyen a falu szocia­lizálásában, fanyalogva, tanácsta­lanul kóborol, míg a falu min­denre elszánt módos gazdái védő­állásba nem kényszerítik. Ezt a fiút elsősorban a régi élet­forma fojtogató gyűlölete, amely­ben kora gyermekkorától nem tudja otthonát megtalálni, teszi a szocializmus harcosává. Koós Ger­gely számára a falu szocializálása nemcsak hatalmi és gazdasági kérdés, hanem erkölcsi is. Ezt a mély és felelős erkölcsiséget bontakoztatja ki Galambos a ki­tűnően megkomponált drámai je­lenetek sorozatán át. Jelentős, tanulságos könyv ez a hosszabb elemzést is megérdem­lő, új életünket ábrázoli igyekvő­­kisregény: a „Gonoszkátyú”. R. B. «»»Ilii '■W % (Fotó: Dolezsár) A Színház- és Filmművészeti Főiskola Vas utcai diákszállójában találkoztunk Papp Évá­val, a harmadéves főiskolai hallgatóval, az „Akiket a pacsirta elkísér” és az „Égrenyíló ablak” női főszereplőjével. — Még hátra van az egyik elméleti vizsgám a zenetörténet — mondta. — Aztán... befeje­zem a harmadik évfolyamot és jöhet az utolsó év a főiskolán! A vizsgaelőadáson egy operett­összeállításban léptem többször is színpadra. Zeller „Madarász" című operettjében egy gésa voltam, a „Mágnás Miská”-ban pedig Marcsa... Engem a mozivászonról úgy ismert meg a kö­zönség, mint szelíd, álmodozó kislányt. Pedig nagyon szeretem a vidámságot, a humort. Leg­­ könyvek között nagyobb vágyam Lizzie a „Pygmalion”-ban és Polly a „Koldusoperá­”-ban. — S ha filmről van szó? Milyen szerep len­ne kedvére való? — Szeretném, ha egyszer valaki megfilme­sítené Móra Ferenc „Aranykoporsó”-ját, s ab­ban én játszhatnám a női főszerepet! — És szerencsésen túl lesz az utolsó vizs­gán, hol tölti majd a nyarat? — Hazamegyek a szülővárosomba, Pápára. Ez az én (minden nyaralásnál szebb) pihené­sem. Otthon, a szüleim körében... Itt elhallgatott, s a könyveire nézett. Meg­értettük a célzást. Elbúcsúztunk. Jó vizsgát, kellemes, pihenést, s még nagyon sok kedves szerepet kívánunk! »tana 1 'laaaaaaMaanaBaaaaaaaHaaaaaaaaaB •.V.V.V.V.V.’.V.V.W.V.W.V.V.W.-.V.V. - • • V.WAV.V.V.V.V.V.V.V.V.V/.V. -•••••••••••••••«••••A **• ••».VaV.’.y ___- .....................................i«»«aa4«4***aa*9««»**t*»*a.. AV« > • • • 4 m A hét elején társaságban voltam. Milyen beszédtéma jár­ta? Egy film. A „Rövidnadrágos ember”. Hogyan tetszett a a film? Mindenki elmondta véleményét, csak én hallgattam. Egyszer, gondoltam, szerepet cserélhetünk. Tájékoztassa a kö­zönség a kritikust, aki akkor még nem látta a „Rövidnadrágos ember”-t. Milyen ez a film? Szó szerint ide írom mind a hét tájékoztatást. „Kitűnő!" — „Fércmunka, giccs!” — „Őszinte!” — „Hazugság!” — „Érdekes!" — „Unalmas!” — „Láttam már jobbat is, de azért ez sem rossz!” Persze, nem rossz, gondoltam, ezek után mennyivel lettem okosabb? Tájékozottabb? A hét végén aztán beültem a Május 1. moziba. Megnéztem a „Rövidnadrágos ember”-t. Milyennek találtam? Most írom róla a kritikát, tájékoztatásul az olvasóknak, az én vélemé­nyemet. Hogyan tetszett? Dicsérnem kell Pellegrini rendezőt az alapért, ötletért, szándékaiért. A kis Pagnottella, a film címszereplője keresi az édesanyját; városról városra kóborol Itáliában. Kitűnő lehetőség a társadalom, a szegények, az el­lentmondások művészi ábrázolására! A filmben van gondo­lat, szépség, őszinteség. (Kérem, sírjanak csak nyugodtan a megható jeleneteken...) De a jóság, amivel kóborlásai köz­ben a kis Pagnottella és a moziban a néző találkozik, annyira társadalmon és mindenen felüli, kiengesztelő, megbocsátó, oly abszolút, hogy az már csaknem hazugság, giccs, unalmas. Te­hát? Milyen a „Rövidnadrágos ember”, nos?­ Kitűnő? Giccs? őszinte? Hazugság? Érdekes? Unalmas? Még azt is el kell mondanom: láttam már jobbat is, de azért ez sem rossz. Fordítsam komolyra a szót? * Elkészült a Budapest Filmstúdióban a „Diadalmas olim­pia". Látták? Nos, megkérdeztem az egyik főszereplőt, Papp Lászlót, háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunkat Neki például hogyan tetszett ez a film? *— Réges régen szeretem azokat a könyveket és filmeket — válaszolta — amelyek az emberben a régi élményeket ele­venítik fel. Különös öröm a sporteseményekre emlékezni, hi­szen azok állnak legközelebb hozzám. Örömmel néztem végig, szigorú edzésrendem rövid szünetében, ezt a kitűnő filmet. Bennem teljesen újjáéledt London, Helsinki, Melbourne, ahol életem legszebb sportsikereit arattam. Az előbbi olimpiák, Berlin, Los Angeles, Amszterdam képei pedig visszavittek azokba az időkbe, amikor még csak álmodtam, hogy egyszer majd én is részt veszek a legnagyobb sportvetélkedéseken. Alighanem mások is úgy vannak ezzel a filmmel, mint én: a nagyközönség ismét szívesen éli át a magyar sport ragyogó diadalait megörökítő jeleneteket. Jó szórakozást kívánok a „Diadalmas olimpiá”-hoz a közönségnek. Komolyan mondom: többet, vagy mást én sem tudok írni, bár olimpiai bajnok nem vagyok, csak egy kritikus. * Miért ilyen most a kritika? Ezt kérdezik? Már megbo­csássanak, nyár van... Simon Gy. Ferenc „Ne fáradj el a harcban!” — mondja Mario (Francisco Rá­bai) a kis Pagnottellának (Edoardo Nevola) a „Rövidnad­­rágos ember” egyik jelenetében. De mi mást mond ez az olasz—spanyol film? Olimpiai élményeit meséli Papp László, a világhírű ököl­vívó, a „Diadalmas olimpiá”-ban. S milyen élményeket fele­szt olvasóinknak a dokumentumfilmről?

Next