Magyar Ifjúság, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-19 / 3. szám
A tsz-ek téli munkalehetőségei Beszélgetés Walter János elvtárssal, az FM főosztályvezetőjével Interjút szándékoztunk készíteni a Földművelésügyi Minisztériumban olyan kérdésekről, melyeket a falu adott fel és amelyek az újságíró jegyzetfüzetében annyira megsokasodtak, hogy a választ múlhatatlanul követelték. A hivatalos kérdés-felelet formát azonban egyszerű beszélgetéssé szelídítette a tény: minden egyes válasz egyben kérdés is annak érdekében, hogyan lehetne még inkább jobbá tenni a falusi életet, eredményesebbé a mezőgazdaságban folyó munkát. Munkatársunk Walter János elvtárssal, a Földművelésügyi Minisztérium Termelőszövetkezet Üzemgazdasági Főosztályának vezetőjével beszélgetett — Milyen szerepe van jelenleg a parasztfiataloknak a termelőszövetkezetekben? — Ha a statisztikát nézzük, az sajnos kedvezőtlen. Hivatkozhatnánk szép egyedi példákra hogy a figyelmet eltereljük. Ám ezzel nem változnak a tények. Nézzük tehát a számokat. A termelőszövetkezeti tagságból a férfiak 2,4 százaléka, a nők 3 százaléka született 1941 után. Ez összesen 5,4 százalék. Ugyanakkor 60 éven felüli a férfitagság 32,5, a nők 43,3 százaléka. — Az éves statisztikák szerint az eredmények nem javulóak. Hogyan következhet tehát fordulat? — A változtatás módját meg kell találnunk, mert néhány év múlva a kérdést úgy lehet feltenni: ki fogja a munkát elvégezni a tsz-ekben? ... Elsősorban sokat várunk a fejlődő mezőgazdasági technikától Talán ez az a pont, amely a fiatalok tömeges visszatérését megoldja. Szerintem, ha a gépeket a fiatalokra bízzuk és megfelelő rendszeres keresetet is biztosítunk számukra, minden további nélkül visszatérnek a termelőszövetkezetekbe. — De ha ma is megkérdezünk bárkit, hogy miért megy el a faluból — parasztfiatalokról lévén szó — mind a biztos pénz, a fix fizetés hiányáról beszél. — Igen, ez arra késztet bennünket, hogy elősegítsük: a termelőszövetkezetek jövedelemelosztási módja, a rendszeres előlegfizetés majd fokozatosan a pénzbeni munkadíjazás felé fejlődjön. Jelenleg mintegy 150 termelőszövetkezet alkalmazza a pénzbeni munkadíjazást és 1963-ra ez a szám tovább növekszik. Az utóbbi két év gyakorlata igazolta, hogy a csak munkaegység alapján történő jövedelemelosztási forma nem ösztönöz megfelelően — főleg a növénytermesztésben nem — a jó minőségű munkára. Ezért ma már az egész országban alkalmazzák, a munkaegységrendszert kiegészítve az anyagi ösztönzők különböző formájával. A fiatalok részére elsősorban az a jövedelemelosztási forma a legmegfelelőbb, amely a rendszeres és folyamatos havi fizetést biztosítja. Ezt látják a tsz vezetői is, azért ma már a legtöbb termelőszövetkezetben törekednek a rendszeres előlegfizetésre, amely első fokozata a pénzbeni munkadíjazásnak. Majd az előlegezés garantálására és a teljes pénzbeni munkadíjazásra kell törekedni. Természetesen a fiatalok részére emellett a folyamatos munkáról, valamint megfelelő szakképzettségről is kell gondoskodni. — Maradjunk talán a szaktudásnál. Az MSZMP márciusi határozata kimondja, hogy tömegmozgalommá kell tenni a termelőszövetkezetekben a szakmunkásképzést. Jelenleg pedig mindössze hétezer fiatal mezőgazdasági tanuló van. Vagyis zömmel felnőttek tanulnak, köztük öregek is, akik maholnap nyugdíjba mennek... — Azt hiszem megint az anyagiakhoz kell visszatérni. A termelőszövetkezetei, jövedelemelosztási formái anyagiakban kifejezhetően nem veszik figyelembe a szaktudást. Érthető, hogy így nem igen lelkesednek a fiatalok a tanulásért. Ezen kell változtatnunk és megtalálni a módját, hogy a nagyobb szaktudás nagyobb jövedelemmel párosuljon. Több termelőszövetkezetben bevezették például, hogy a különböző szakképzettséggel rendelkező tagok részére (ezüstkalászos tanfolyam stb.) a havi munkaegységteljesítményük bizonyos százalékát jóváírják. Ez mindenhol hasznos befektetésnek bizonyult. De végső fokon arra kell törekednünk, hogy termelőszövetkezeteink az ágazati elszámolást minél szélesebb körben alkalmazzák. Az ágazati elszámolás minden tagot saját jól felfogott anyagi érdekében arra készteti, hogy az elvégzendő munkákat a legjobb minőségben és a legkisebb ráfordítással végezze el. Ez végső fokon a szaktudás növelésére ösztönöz, mert amely ágazat vagy üzemegység tagjai a legképzettebbek azok jobban és olcsóbban fognak termelni és így többet is fognak keresni. Jól gazdálkodó termelőszövetkezeteink közül több helyen alkalmazzák már az ágazati elszámolást. — Ön most arról beszélt, hogy az ágazati önelszámolást már néhány helyen alkalmazzák. De miért nem lehet ezt általánossá tenni? — Ezt központi rendelkezéssel megoldani nem lehet. Az ágazati elszámolás jól szervezett szakmai és számviteli vezetést és fejlett munkaszervezeti formákat kíván. Ezért ennek elterjesztését a termelőszövetkezetek szakmai vezetésének gazdálkodási színvonaluknak fokozatos emelkedésével lehet megoldani. — Ágazati elszámolásról beszélt korábban, mint a bérezés új módjáról Hallhatnánk ennek a lényegét? — Egy példát mondok: A kővágóőrsi juhász a juhok részére korábban mással hordozta a szénát, szalmát, mégpedig külön fogattal. A fogat mellé még kísérő is kellett. Az ágazati elszámolás bevezetése óta egyedül oldja meg a takarmány szállítását, mert most már abban is — közvetlenül — érdekelt, hogy a juhászat milyen ráfordításokkal termel, hiszen ettől függ jövedelmének egy része. Igyekszik munkáját szakszerűbben ellátni és itt találkozik a nagyobb kereset a tanulással. — Ide kívánkozik egy kérdés, de hiszen minden új bevezetése végsősorban az elnök, illetve a vezetőség talpraesettségétől függ. Néhány helyen a vezetőség mindent megtesz a fiatalokért, másutt csak panaszkodnak az elöregedésre — de nem tesznek semmit az ifjúság érdekében. — Ez így van! A párt-, állami és tömegszervezeteknek mindent el kell követni és rádöbbenteni ezeket az elnököket, hogy a fiatalokat meg kell tartani és ennek érdekében feladataik vannak. A statisztika számai azt mutatják, hogy ahogyan nő az egy holdra eső hozam, úgy jönnek vissza a fiatalok. Tehát végső soron a gazdálkodás színvonalát kell megjavítani. El kell érni, hogy a közgyűlések megszavazzák a fiatalok visszatérését szolgáló anyagi ösztönzők, kulturális-, sportlehetőségek anyagi fedezetét. Ezek hasznos befektetések a termelőszövetkezetek számára Sok helyen a termelőszövetkezetek anyagilag segítik a fiatalok családalapítását. Házasságuk előtt, megkapják egy háztáji területnek megfelelő termését, hízónak valót és pénz is adnak a termelőszövetkezet anyagi erejétől függően. Gondoskodnak a nyári sportolási lehetőségükről valamint a téli kulturális élet megteremtéséről: helyiséget biztosítanak, berendezést, fűtést, televíziót vesznek és így tovább. Rendkívül fontos, hogy a termelőszövetkezetek vezetői szeressék, megértsék és megbecsüljék a fiatalokat. Be kell vonni őket nemcsak a munkába, a vezetésbe is, felelős megbízatásokat kell számukra adni, éreztetni velük, hogy felelősek falujuk fejlődéséért. Vannak-e elképzelések a minisztériumban arra vonatkozóan, miképpen lehetne megoldani a tsz-fiatalok, de általában a tagság téli foglalkoztatását? — Ez a probléma, azt hiszem évről évre fokozódik. — Ön statisztikai adatok ismertetésével kezdte a beszélgetést rendelkeznek-e a téli foglalkoztatottságra vonatkozó adatokkal? — Igen. 1961 első negyedében a tíz tagság 47,8 százaléka növénytermesztő volt. 1962-ben ugyanebben az időben a tagság 34,1 százalékát alkalmazták növénytermesztésben. De 1961 első negyedében nem dolgozott a munkaképes növénytermesztők 15,3 százaléka, 62-ben pedig már a 22,5 százaléka. Azért említem a növénytermesztést, mert az állattenyésztésben egész évben van munka. — A keresetalakulás alapján tehát bármelyik fiatal felvetheti, hogy „miből éljen télen“? — Meg kell oldanunk, a lehető legrövidebb időn belül a folyamatos foglalkoztatást a termelőszövetkezetekben Az átszervezés előtt különféle munkák (trágyahordás, terítés gazdaság körüli javítások, házi munkák) lekötötték télen is a gazdákat. De most, hogy gépesítettünk, amit akkor negyvenezer pár ló és negyvenezer ember végzett, most ötezer ember végzi el. Nagy menynyiségű emberi munkaerő van télen a falun, amelyet haszosítani kell részben a mezőgazdasági termelés belterjesítése útján, másrészt lehetővé kell tenni és növelni kell a termelőszövetkezetekben a mezőgazdasági termékek feldolgozásának lehetőségét és a segéd- és melléküzemági tevékenység kiszélesítését. Milyen konkrét lehetőségekre gondol? — Növelni kellene a termelőhelyhez közeli feldolgozást, s még ezt is decentralizálni, hogy az üzem az árut már végterményként adja át. Lehetőség van szerintem az erdőgazdaságnál is, ott a tél és a tavasz a munkacsúcs. Velük tudnának a termelőszövetkezetek kooperálni. Aztán a nádgazdaságok. A fűzfatelepítések, a kosárfonás és bútorkészítés révén jelenthetnének munkát. De a nagyobb vállalkozásokat a könnyű- és élelmiszeriparral együtt kell megkeresnünk azon az úton, mely az idényjellegű iparokat közel viszi a faluhoz. Azt mondjuk, hogy az ipar manapság az óriási dolgok felé halad. Ez igaz, de van egy sor áru amit falun olcsón el lehetne készíteni és meg lehetne takarítani a kommunális épületeket is, amelyek az ipartelepítésnél szükségesek. — Tudna erre példát említeni? — Véleményem szerint a csomagolást megoldandó kisebb dobozgyárakat le lehetne adni vidékre. Elsősorban olyanokat, amelyek télen dolgozhatnának és amelyekhez az áru is vidéken készül. Egyes kisebb alkatrészfelújítás is jó helyet kapna falun. A nagyüzemek ezt nem szorgalmazzák, ott pedig a legjobb segítség lenne télen. E téren sok az akadály, egyes tárcák, szervek féltik a falutól és termelőszövetkezetektől ezeket a lehetőségeket, főleg anyagi érdekek (prémium, nyereség stb.) miatt. Itt van például a málna. A termelőszövetkezetek egyre többet telepítenek és termelnek, ennek mindenki örül, de már feldolgozni a termelőszövetkezetnek nem engedik. Pedig ha ők fel is dolgozhatnák, többet is kapnának érte 4—5 forinttal és a foglalkoztatás megoldásában is segítene. A termelőszövetkezetek munkaerejének felhasználása érdekében érintkezést kerestünk a Könnyűipari Minisztériummal, Élelmezésügyi Minisztériummal, a Kohó- és Gépipari Minisztériummal és a SZÖVOSZ- szal. Sajnos egyes tárcák még csak nem is reagáltak ilyen irányú megkeresésünkre. A SZÖVOSZ-nál viszont kedvezően fogadták erre vonatkozó kezdeményezésünket és valószínű ebben az évben ilyen vonatkozásban fejlődést érünk el. K. E. GARANCIÁLIS ÉS GARANCIA IDŐN TÚLI JAVÍTÁSOK AZ ORSZÁG TERÜLETÉN MEGJELENT A VILÁG IFJÚSÁGA legújabb, januári száma, amely érdekes cikket közöl az adeni nép és ifjúság függetlenségi harcáról, valamint Ugandáról — a harmincadik független afrikai országról. Fehér Klára és Nemes György Görögországba vezeti a folyóirat olvasóit, akik olvashatnak lapjukban a Tretyakov-képtárról, a pantomimről, s a kalózok letűnt világáról. A Világ Ifjúsága ezúttal Dalia Lavi filmszínésznőt mutatja be. HELGA Újsághír: „A 13 éves hagyományokat őrző Természettudományi Közlöny szerkesztő bizottsága odaítélte a lap 1862. évre kiírt pályázatának díjait, Jóris Gabriella budapesti orvostanhallgató a daganatokat okozó vírusokról szóló pályaművével első d iat r,erű” A „Helgát" már nem sikerült legépelni, mert közben megérkezett a kicsi Helga, és miatta majdnem „elúsztak” a határidővel is. A nagymama végül is legépelte. Akkor még nem volt otthon ragasztó, amivel az ábrákat beragasszák, így apuka a szomszédból kért kölcsön, és vasárnap este rohant a főpostára, hogy a ,belga”, ha utolsó percben is, de határidőre odaérjen. Mindez „magyarul” egészen másképpen hangzik. Fóris Gabriella a Budapesti Orvostudományi Egyetem hallgatója ugyanis már esztendők óta foglalkozik a környező rákokozó tényezők kutatásával. Kezdte a tudományos diákkörben másodéves korában. Nem sokkal később megnyerte a szövettani intézet egy pályázatát. Így már egyetemista korában bekerülhetett az Országos Közegészségügyi Intézetbe, ahol nemcsak tudományos problémákkal ismerkedettmeg mélyebben, de megismert egy fiatal orvost is, aki negyedéves korára azt mondta neki: légy a feleségem. Már várták a kisbabát, amikor Gabi megírta munkáját a Természettudományi Közlöny pályázati felhívására, de a legépelés valóban a nagymamára maradt, mert közben megszületett a kis Helga, a győztes pályamű „névadója”. Keresem a győztest a Csaba utcai szép, modern házban. Milyen lehet egy kandidátus (a férj a közelmúltban tette le a kandidátusi vizsgát), és egy ifjú tudományos kutatójelölt otthona? — Pszt! Halkan! Végre elaludt a lányom. A belső szobában modern bútorok. Iratszekrény, íróasztalnak lefordítható ajtólappal. A rekeszekben cumi, hintőpor, puha, finom kefe. Az íróasztallapon minden, ami egy jól felszerelt pályázóhoz szükséges Mert a nemrég megszerzett kandidátusi cím nagyon nagy dolog, a pályázati győzelem sem kevés, Gabi anyuka közeledő államvizsgájára is sokat kell készülni, de a legfontosabb mégis most a négy hónapos pici Helga. A pici Helga alszik, és anyuka mesél: — Dramaturg akartam lenni. Nem vettek fel, nagyon sok volt a jelentkező. Később jelentkeztem Szegedre magyar-történelem szakra. A felvételin ott is megfeleltem, de helyszűke miatt újból kimaradtam. Egy nyarat az orvosi fizikai intézetben dolgoztam, ott kezdtem érezni, mi a hivatásom. Az orvosegyetemre is egy esztendőt vártam, amíg felvettek. Azt hiszem a szülőknek nagy teher, ha a gyerekük később végzi el az egyetemet, de állítom, aki egy-két évet vár, hogy beléphessen a kapun, az odabent is jobban megbecsüli magát... Hogy mi az egyetemi hat esztendőm mérlege? Eddig letettem vagy huszonöt szigorlatot. Kettő volt négyes, a többi ötösre sikerült... Mi érdekel a legjobban? A kórélettan, rákkutatási problémák, fehérvérűség... A szomszéd szobában felsír a pici lány. A tudósjelölt anyuka bocsánatot kér és az órára néz: — Pontos a lányom. Itt az uzsonna ideje. Sárai Mária Tulajdonképpen nem újkeletű már az ózdi gyárban a durva- és finomhengerművek fiataljainak versenye, még akkor sem, ha a versenyszerződésen tavalyi dátum szerepel. Ezt a vetélkedést ugyanis még a jelenlegi fiatalok szülei kezdték a negyvenes évek végén. Csupán azért tűnik újnak, mert különösen azóta élénkült meg ismét, amióta a két gyárrészleg KISZ-vezetőségei az Ifjúság a szocializmusért mozgalom alapján mérik össze erejüket. Amikor a versenyszerződést kötötték, rájöttek, hogy „hosszú az esztendő”, éppen ezért nem december 31-ig teljesítik az ISZM kO EDDIG DÖNTETLEN vetelményeit, hanem november közepéig, így is történt. S bár a végleges értékelés még nem történt meg, de az eredmények összevetéséből úgy tűnik, hogy inkább döntetlen lesz, mint bármelyik győzelme. Az mindenestre tény, hogy a finomhengerműből 249, a durvahengerműből pedig 242 fiatal teljesítette a jelvény megszerzéséhez szükséges követelményeket. (A két szervezet létszáma majdnem azonos.) Mindkét szervezetnél főleg a társadalmi munkák végzése jelentette a legerősebb oldalt. A finomiak védnökséget vállaltak az üzemük területén levő összes nagyobb javítások fölött; a durvahengerműviek legnagyobb sikernek azt a hat autóbuszvárócsarnokot könyvelhetik el, amelyeket társadalmi munkában készítettek. Az új évben is tovább folyik a verseny. A finomhengerműben eddig 275 fiatal jelentkezett, a durvahengerműből pedig 270 az Ifjúság a szocializmusért mozgalomba. Kíváncsian várjuk a folytatást. F. J. Az elsők 2095 KISZ-fiatal nevezett be a különböző munkaversenyekre tavaly Tolna megyében, s közülük 1816 helyt is állt a nagy vetélkedésben. A KISZ megyei bizottsága értékelte a mezőgazdasági munkaversenyben részt vett fiatalok teljesítményét és jutalomban részesítette a legjobbakat. A kukoricatermelési versenyben a dunakömlődi Szabadság Tsz 18 tagú munkacsapata érte el a legjobb teljesítményt Csehi Illés vezetésével; 70 holdon 39 mázsás májusi morzsolnak megfelelő átlagtermést értek el. A silózó brigádok versenye'*«^, a pálfai Egyetértésben dolgozó Nagy Dózsa 12 tagú brigádja van az élen, tervüket 220 százalékra teljesítették, egy főre 448 köbméter siló elkészítése esik. A baromfitenyésztők versenyét a tamási Cj Élet Tsz Csiszár Józsefné által vezetett 7 tagú munkacsapata nyerte meg. Évi átlagban ez a munkacsapat 2000 tyúkot gondozott, s a tyúkok egy évben 236 250 tojást adtak. A tehenészek vetélkedésében az első, második és harmadik helyezett a tamási Vörös Szikra Tsz-ben dolgozó Kántor Ignác, Iván Sándor és Molnár Gyula. Kántor Ignác 20 tehenet gondoz és ezek évi átlagos tejhozama 3643 liter. A sertésgondozók versenyében a Kossuth Tszben dolgozó ifjú Szabó János jár az élen. 120 sertést hizlalt, kilenchónapos korukban 115 kilós átlagsúllyal adta át a rá bízott állatokat. Tolna megyében a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok részére ebben az esztendőben is folyik a verseny. A KISZ megyei bizottsága egész évben figyeli és segíti a versenyben részt vevőket és az év végén a legjobbaknak szép jutalmakat biztosítanak. mm Újra a követelmények teljesítéséért PLUSZ VAGY MÍNUSZ? — Ezekhez egy szeget sem kaptunk, mégis összehoztuk! Konoráth elvtárs, az István Gimnázium igazgatója végigmutat a műszertáblák során. Szép látvány még a laikus számára is. Sokszínű vezetékek sűrű hálózata, bonyolult kapcsolások, számskálák és mutatók logikus rendszere. A „gyerekek’’ keze munkája. — Azt szeretném, ha tanulóink jól felkészülve hagynák el az iskolát. Ez nem könnyű feladat. Még egy ilyen jól felszerelt tanműhely sem elég hozzá. Itt kitűnően lehet tanulmányozni egy szakma mesterfogásait, de az életről nem tanulhatnak meg semmit. Pótolhatatlan az üzem segítsége! Csakhogy mi elégedetlenek vagyunk „patrónusunkkal”, a Telefongyárral ... A hiányosságok listája elég hoszszú, még ha csak címszavakra szorítkozunk is. A tanulók rászoknak a lógásra, a fegyelmezetlenségre, mert senki sem törődik velük. Úgy érzik, útban vannak. Néha az elméleti foglalkozás is elmarad, s ilyenkor egyszerűen hazaküldik őket. Gyakorlati foglalkoztatásuk teljesen ötletszerű, nincs átgondolt tematikája. Tavaly a szülők panasszal fordultak a KGM-hez, és a gyerekek is elvesztették a kedvüket. A negyedikeseket az idén az iskolában oktatják, különben nem állhatnák meg helyüket a minősítő vizsgán. — A Teleki Blanka Gimnázium is odajár, ők sem mondhatnak sok jót. Látogassa meg őket! — búcsúzik az igazgató. Csellengést tanulnak Bordás Sándorral, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatóhelyettesével elindulunk a Telefongyár felé. — Majd meglátja, rengeteg a csellengő diák. Az első mondat, amivel Cseh Pál oktatási felelős fogad bennünket, nem épp biztató. — A délelőtti csoport két órával előbb hazament. Elmaradt az elméleti óra. A mérnök elvtárs most vizsgára készül. Különben sem vállalja tovább. Bordás elvtárs megkockáztatja a kérdést: — S helyettes? — Hát... Lesz. Egészen biztosan lesz. A délutánosok a műhelyek közti folyosón csellengenek. Igaz, ebédidő volt. Legfeljebb egy kicsit hosszúra nyúlt. — Ez a tanműhely. Költséges mulatság volt — vezet az oktatási felelős egy szűk műhelybe. A lányok lassan hozzákezdenek a munkához. Körzőt reszelnek. November óta. — Azelőtt a műhelyekben voltak, de ott nem tudtunk mit kezdeni velük. Nálunk szalagszerű a termelés, senki sem ér rá. Körülvesznek minket a harmadikosok. — Kár, hogy nem lehetünk a műhelyben — mondják többen. — Itt unalmas. Ott mindig láttunk valami érdekeset. Megtanultam néhány műszeres vizsgálatot — mondja egy kislány. — Műszer! Kérem, nálunk óriási értettek vannak. Valamelyik műszer elromlik, ki vállalja a felelősséget? — feleli kicsit ingerülten Cseh elvtárs. — Itt nyugodtan dolgozhatnak, tanulhatják az alapműveleteket. Körülnézek. A műhely felszerelése messze elmarad az István Gimnáziumban látottaktól. — Az István Gimnázium diákjai is itt szoktak dolgozni? — kérdezem. — Nem. Lenn vannak az üzemben. Így kívánta az igazgatójuk. Hogy ne csak a szakmával, hanem a gyári légkörrel is ismerkedjenek . ■ ■ így hát ők továbbra is csellengenek. Az iskola vezetői máris kénytelenek voltak visszakozni, és a negyedikeseket az iskolában felkészíteni a vizsgára. Sajnos, mi nem alkalmazkodhatunk az ő ideális elképzeléseihez ... Gondolkozni kellene Ilyen egyszerűen elintézhető az István Gimnázium-beliek alapvetően helyes törekvése? Hiszen a Teleki Blanka Gimnázium vezetői sem elégedettek, legfeljebb beletörődtek a kialakult helyzetbe. Az iskoláik természetesen nem nézhetik szó nélkül, hogy a tanulók semmittevéssel töltsék az időt az üzemben, de az sem jelent megoldást, ha egy elrekesztett kis műhelyben, az igazi üzemi munkától távol, kedvüket vesztve „dolgozgatnak”. Az üzem ezért a vitatható megoldásért sok pénzt áldozott, a jóindulat kétségbevonhatatlan. De vajon tényleg lehetetlen az üzemen belüli tervszerű foglalkoztatás megoldása, a nagyobb fegyelem, a jobb munkakedv megteremtése? Az oktatási felelős bizonytalan. — Talán lehetne valamit... ha a művezetőkkel, a KISZ-es fiatal szakmunkásokkal meg tudnánk értetni a kérdés fontosságát. Forgószínpad-szerűen változtathatnánk a munkájukat. Gondolkozni kellene ... Bizony kellene! Mert esetleg a valósággal nem számoló, „ideális” elképzelések és a jelen helyzetbe való beletörődés között lehetne találni megoldást! Mert ha nem, akkor a plusz egy nap inkább mínusz lesz... Szántó Erika : A Ferihegyi Repülőtér szerelőcsarnokában LI. 2-ek sorakoznak, míg szünetel a belföldi forgalom, a gépek javításán, felfrissítésén imlmmnk .• O09 mnl.- fmmmm Ár Az Országos Műszaki Könyvtárban bárkit kérdeznénk, miért tölti idejét könyvek mellett, csodálkozó válaszokat kapnánk: maga még nem tudja? Minden könyv, folyóirat, műszaki leírás elolvasása után több, értékesebb lesz az ember. Jég és hegedű? Ma viták zajlanak a szabad idő helyes kihasználásáról. Itt nincs vita, ezek a leendő jogászok a zenét részesítik előnyben. Üdítő tanulás után a Nemzeti Sportuszoda medencéjében úszni. Teleki Kati, a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója még télen sem mond le kedvenc időtöltéséről.