Magyar Ifjúság, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-02 / 26. szám

Holdfény prémium Szabolcs megyétől a Bala­ton partjáig 450 kilométer hosszú vonatot vezet Egy el­ső éjszakán át tartott, míg el­fogyott ez a távolság,­­de az a 315 nyírségi lány, aki erre az útra vállalkozott minden zok­szó nélkül kibírta. Zakatolt alattuk a kerék, de ők csak énekeltek, a fáradtságra oda se figyeltek. Legtöbben most először juthattak el a Bala­tonhoz, legtöbben először in­dultak KISZ-táborba, érthető volt az érdeklődés, az izga­lom. Partfoglalás Amikor a pasztell színeik­ben pompázó újhelyi motelek előtt végre lerakhatták bő­röndjeiket, sokan még tapsol­tak is örömükben. Sátrak he­lyett ilyen pompás épületek! A négyágyas szobák látványa ha lehet, még fokozta jóked­vüket. Frissen húzott ágyne­mű és frissen vágott rózsa il­lata mindenütt. A gazdaság főagronóri­usa talán nem is gondolt arra, hogy figyelmes­sége milyen nagy hatást vált ki. Alvásról a lányok közül senki nem akart hallani az el­ső tábori vasárnapon. A ru­hák villámgyorsain a szekré­nyekbe, a kabala mackók a párnákra kerül­tek és már fel is kerekedtek és lesétáltak a több száz méterre levő víz­partra a messziről jött, fáradt szárnyú fecskék. Ültek és it­ták magukba a nagy látványt. Néha csiviteltek, de csak hal­kan, hogy a Balatonnal való első találkozásuk emléke mi­nél szebb maradjon bennük. A partfoglaló­­ szabolcsi lá­nyokat egytől egyig megigéz­­te a Balaton. Hétfőn reggel vége szakadt az álmodozásnak, hajnali fél ötkor kíméletlenül megszólalt a hangszóró. De negyedóra sem telt bele, már teljes tá­bori felszerelésben reggelizett a társaság. A kertekbe, gyü­mölcsösökbe olyan sietősen vonultak ki, min­t akiket ker­getnek. őszibarack-táblák, málnabokrok buja zöldje, végtelenbe nyúló vetemény­­sorok között vezetett az út, s ők alig bírták ki az eligazí­tás rövid perceit, már siettek dolgozni. " — Te írod a teljesítményt, rajta legyen a szemed a ládá­kon ... Te híreket szerzel, hogy áll a többi brigád ... Rajta, elsők leszünk lányok! így kezdődött Balatonújhe­­lyen az első m­unkanap. Vigasztalhatatlan utolsók A nyíregyházi Kölcsey gim­názium III/A-s brigádja a hat óra leteltével szomorúan szá­molt. * — Nem szedtük meg a nor­mát... Ezt a szégyent! Kifo­gott rajtunk az őszibarack.. . És valóban, akárhogy szá­molták, 220 láda helyett csak 196 volt tele. Tóth János körletvezető alig győzte őket vigasztaló szóval! —­ Majd holnap jobban megy, kislányok! Itt háror­­ nappal ezelőtt szedtünk, nem találhattak több érettet. Demeter Jolán a brigádír­nok majd sírva fakadt, és jött a táborparancsinok is könnye­ket törölni. — Ne búsuljatok, tegnap ügyeletesek voltatok, kicsit fáradtabb a társaság, holnap majd behozzátok. ■— Behozhatjuk? Lehetünkl meg elsők! A Szabolcsból jött 80 lány­­brigád mind első akar lenni. Kinek jutott kapanyél? Az első reggelen a kisvár­­dai lányoknak jutott a kapa­­nyél. Nem sóhajtoztak a mál­nás után, beálltak a kapálni való babtáblába, pedig nem látszott a sor vége, olyan hosz­­szúra méretezték. Jött a fő­­agronómus, nézte, hogyan gyürkőznek a munkához a gimnazisták. Besétált egy da­rabon, szemlélődött, majd közölte:­­ — Lányok, a normát módo­sítom, a terület nehéz, egy sorért nem nyolc, hanem ti­­zenkét forintot számolunk el. — Hurrá! — hangzott az új­helyi határban a kisvárdai kiáltás, és gyors számolás köz­­­vette. Pokol Irénke, az egyik brigádtag betegszobás, fogat húzatott szegény még otthon, s itt dagadt meg tőle a feje. Úgy döntöttek, elvégzik ők kilencen a tizedikre eső mun­kát is, az összesen húsz sort. — Lányok, húsz sort kell megkapálnunk! Értitek? Húsz sort! Napközben csak annyit kér­deztek egymástól: hány soruk van? És ez volt a válasz: há­rommal több, mint a szomszéd brigádnak. Az elszámolásnál az első munkanapon 36 sor mintaszerűen megkapált ba­bot jegyzett fel az agronómus a kisvárdaiak javára. A IV/A búcsúzni jött A nyíregyházi közgazdasági technikum már érettségizett negyedikeseiből jött egy bri­gád Balatonújhelyre, hogy tag­jai itt búcsúzzanak el végkép­pen egymástól s a boldog­ diákévektől is. Hazamenve már mindegyiküket várja az­ első munkahely, de ennyi ha­ladékot még adtak maguknak. Ők kaptak helyet a málnás­ban, ötven láda a norma, 56 ládát szedett meg a tíz lány, s amit megettek, váljék egész­ségükre ! Romantikus séta Balatonújhelyen egy turnus tíz vagon őszibarackot, öt va­gon kajszit, 300 mázsa zöld­babot, 150 mázsa málnát, 300 mázsa uborkát szed le. A te­herautók hajnalonként hét külország piacára indulnak a dús rakománnyal. S mi a lá­nyok jutalma? Az első hét brigád pénzjutalmat kap, a legjobb iskola pedig hazavi­heti a Nyírségbe a KISZ Köz­ponti Bizottság kitüntető zász­laját. De a táborparancsnok­ság megtoldotta mindezt a „holdfény-prémiummal”. Hogy mi ez? Este, mikor az öreg éj­szakai „házigazda” megjelenik a víz felett, a táborvezetőség­gel együtt végigsétálhatnak a holdfényruhába burkolódzó Balaton-parton. K. É. A héten 32 zászló szök­kent a magasba, 6200 diák kezdte meg önkéntes épí­tőtáborozását. Riportjaink a startról készültek... Edzőtábor mérnököknek Az első munkanap mérlege Pétfürdőn négy darab tö­rött csákány­nyél, két darab kettéhasadt ásónyél, több feltört tenyér, és többszáz köbméter köves-kavicsos, ma­kacsul ellenálló, azért mégis kitermelt föld. A Budapesti Műszaki Egyetem itt táborozó általános mérnök- és építészmérnök hallgatói kubikos­ munkát vé­geznek. A napi hat órai nehéz fizikai munka tanulmá­nyaikat egészíti ki. Csakhogy itt a tankörök tagjai új ol­dalukról mutatkozhatnak be. A lányoknak bizony nehéz a csákány, s ebben a „műfajban” eddig nem sok gyakor­latra tettek szert. De a hatórás munkaidő hamar elsza­lad, s a délután sokféle örömet tartogat. Hárman még Pesten megbeszélték, feladják a vonatra kerékpárjukat és szabadidejükben hosszú túrákat tesznek. Fiala István, Bártfai Miklós és Fejérdi Tamás az első az ebédlőben, s elsőnek hagyja el a tábort is, hogy felfedezze a vidéket. A többség strandra indul, de megtelik a futballpálya is, ahol szintén helyet kapnak a lányok, de, persze, csak a kapukban. Az első tábori napon jártunk Pétfürdőn. Kétszázan ér­keztek ide Budapestről. Mind a kétszázan hozzáfogtak a Péti Nitrogénművek fontos távvezeték, út és garázs építé­séhez. A leendő mérnökök, edzőtábora ez, ahol a tan­tárgy, a vizsgatétel így szól: Mit tud ön, mérnök úr, a fizikai munkáról? . (Fotó: Csuzi Zsuzsa) Izgalmas délelőtt a 224-esben Kint is izgalom, bent is iz­galom. Csak persze nem egy­forma hőfokú és előjelű. Sen­kinek sem mindegy, mi törté­nik majd ezen a délelőt­­tön?... Az ajtókon ártatlanul fityeg a „Felvételi vizsga” tábla, s komollyá, ünnepé­lyessé teszi a máskor jelen­téktelen szobát. Foglaljon helyet!” A bent ülők: a vizsgabi­zottság. A tanár­ arcokra kirajzoló­dik a várakozás izgalma. Mi­lyen lesz a mai anyag? Sike­rül-e a beszélgetés során — legalább részben — megbizo­nyosodni a szorongva vála­szolók felkészültségéről, rá­termettségéről, tehetségéről, emberi jelleméről, politikai érettségéről?­­Nagy a felelősség: sorsok felett kell dönteni. Rajtuk áll: kik lesznek a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatói, mennyi lesz majd a gond és az öröm; hány utóvizsga veti előre ár­nyékát, s hány vörös diplo­ma sejlik fel... A kint ülők, a felvételizők. A bizottság előveszi az első borítékot, s az ajtó előtt fel­harsan az első név. — Tessék, foglaljon helyet! A 224-es terem bizottsága a nemzetközi ismeretek szakra felvételiztet. Valami külföldi munka... A nemzetközi ismeretek: új­donság. Még csak három éves képzési múltra tekint visszaj Itt politikai gazdaságtanból, a­ választott idegen nyelvből — s aki belevágott ebbe is —, matematikából kell vizsgázni. Ezen felül fokozottan fontos a politikai tisztánlátás, a nem­zetközi események „napra­kész” ismerete, a logikus kö­vetkeztetés képessége. A tét nagy, a lehetőség ki­csi. Ezen a szakon tizenegy­szeres a túljelentkezés! Vajon tudják-e az ide pályázók, hogy milyen hivatás vár rájuk? A válaszok?... A legtöbb jelentkezőnek fogalma sincs erről a szakról, s nem is ide való! Valamit hallottak „ha­rangozni” diplomáciai kikül­detésről, idegen nyelvről, kül­földről, tudósítói munkáról... De a nemzetközi kapcsolatok ezernyi más, fontos feladatát hírből sem ismerik! Egy debreceni kislány ma­gabiztos: kilenc pontot hozott a technikumból. Az iskola róla írt véleményében ez áll: több éve készül a külkeres­kedelmi pályára... Talán ajtót tévesztett? Kül­kereskedelmi szakra másutt felvételiztetnek. De ő moso­lyog és legyint. — Az igazgató úr azt mond­ta, hogy még sohasem hallott erről a szakról, s azért írt be mást. De én olvastam róla, s tudom, hogy ide nehéz bejut­ni, mert ez valami külföldi munka... Kedves kislány, jól sportol, konyít a KGST ügyeihez, kedvenc tantárgya volt a sta­tisztika. Amíg édesapja — a MÁV géplakatosa — dolgo­zik, ő beteges édesanyjának segít... Igen ám, de — jeles érettségije ellenére — a fel­vételin csak közepes tudást mutat, s nem tehet róla, hogy nyelvérzéke gyenge. Nem erre a szakra való! Valakinek meg kellett vol­na magyaráznia ezt, hiszen másutt talán volnának esé­lyei! Esetleg az igazgató, vagy az osztályfőnök... Nem kelle­ne gondosabban megelőzni a csalódást? Hallott már Dolores Ibarrumiról? Nyurga, szőke, tótkomlósi fiú lép be. Makón szerezte je­les technikumi érettségijét, s kollégista volt. Egész maga­tartásán, szerénységén, szim­patikus modorán átérződik a közösségben töltött idő jóté­kony hatása. Termelőszövet­kezeti tag a papája, otthon dolgozik a mamája, ők csak hat elemiig jutottak el, s lám, a fiúk most milyen értelme­sen beszél a gyengén fejlett országok előrehaladásának út­járól, a munkaerő áráról, az extra-profitról, a francia el­nök moszkvai látogatásáról... Az egyik bizottsági tag ar­ról kérdezi: hallott-e már Dolores Ibarruriról?... Per­sze, hogy hallott, s már mond­ja is La Passionaria küzdel­mes életét. Aztán hozzáteszi: a kollégiumban — KISZ megbízatásként — rendszere­sen előadást tartottak a ki­sebbeknek. Ő miről­ beszélt nekik? Például az ár- és bér­kérdésekről, Vietnamról... Orosz írásbelije gyengébb­re sikerült, de szóban szépen beszél. A matematika megy a leggyengébben. — Tetszik tudni, a techni­kumban elég keveset foglal­koztunk az alapoknál valami­vel magasabb matematikával. Tetszik tudni... A bizottság tud és lát min­dent. Egyöntetűen megállapít­ja: a tótkomlósi fiú gondol­kodó titkos, értelmes, érdeklő­dő és tájékozott. Bár pont­száma nem éri el a „tetőt”, a döntés: javasoljuk! Az idén bevezetett, módosított felvéte­li rendszer lehetővé teszi, hogy — ha eléri a „pont­kü­szöböt” — rátermettsége foly­tán egyetemista legyen! Akit nem lehet vizsgáztatni! Ismét debreceni kislány ül le illedelmesen. Esete elgon­dolkoztató! Érettségi bizonyít­ványában így sorakoznak a tervek: Politikai gazdaságtan: 4-es... Matematika: 4-es... Német nyelv: 4-es ... — Sajnos, magát nem fel­­vételiztethetjük, mivel poli­tikai gazdaságtanból, mate­matikából és német nyelvből mindhárom írásbeli dolgoza­tára nulla pontot kapott — közli vele az elnök. A kislány arcán keserű mosoly. Nem mentegetőzik. Tény az tény! Csak halkan, szinte önmagához szólva, hoz­záteszi : — Minden időmet, minden energiámat elvette az érett­ségi! Egy hét alatt nem tud­tam felkészülni erre is ... Ez nem indok, hiszen­ ugyanabból írásbelizett siker­telenül, amiből az érettségin jó jegyet kapott! De vajon az érettségi eredmény a valósá­got tükrözte? ... Kár ezt már firtatni, az azonban szintén tény: a diák tudásából és biz­tonságából sokat levon ez a két — egymásra torlódott — vizsga-izgalom. — Majd jövőre... — vi­gasztalják, bíztatják. Bólint. Hangosan szólni már nem tud. Kicsordul a könnye. Tudása tételes Mátraalmásról jött a követ­kező fiú, ahol édesapja az erdőgazdaság szakmunkása. Nyári szünetekben, amikor vakációzni hazautazott Salgó­tarjánból, ő is munkába állt az erdőben. A vizsgán, a politikai gaz­daságtan fő erőssége volt, el­lentétben a matematikával és a nyelvvel, s ezért a bizott­ság úgy döntött: politikai gaz­daságtan tanár­ szakra java­solja . 1. A másik fiú pesti gyerek, papája pedagógus. Kicsit nyegle, s az iskola vélemé­nye szerint is néha túlzottan „elégedett” önmagával... Ér­dekli a zene, a rendezés, az angol, a lengyel, az eszperan­tó. Csellózik és amatőr tánc­zenész ... Vajon miért jött ide? Szavaiból felületesség érző­dik, tudása tételes, nem gon­dolkodó. A bizottság úgy dönt: nincs helye ezen az egyetemen! Önmaga előtt zárta be az ajtókat! Egyszerűségében elegáns te­­rülén-kosztüm. Becsületes arc, nyílt tekintet, szépen formált beszéd. Ez a Győrött érettsé­gizett kislány Dunakilitibe való, papája feje és állatgon­dozó. Három testvére közül az egyik ennek az egyetem­nek másodéves levelezője. A kislány — úgy tapasz­talható — politikai gazdaság­tanból tehetséges. A német nyelvből is szépen felel. Az iskola és a KISZ véleménye is csupa jó: diáktanács-titkár volt a kollégiumban.. Már-már „igen!”-re bólint a bizottság, amikor az elnök né­hány nagyon egyszerű kérdést tesz fel: a napi politikáról, az államfőkről, az egyes pár­tok nevéről... A lány tájékozatlansága ke­serűen meglepő! A bizottság nem tud segíteni rajta, mivel matematikából nem írásbeli­zett. Pedig akkor át lehetett volna irányítani az egyetem más szakára. — Miért nem indult mate­matika-írásbelin is? Tudta, hogy más szakokon szükséges ez a vizsga is? Miért zárt be önmaga előtt ennyi ajtót? — kérdezi óvatosan, ki nem mu­tatott kesergéssel a bizottság egyik tagja. — Féltem a matematikától! A technikum olyan keveset adott ebből a tárgyból. Pedig talán sikerült volna... Később — amikor a lány már kiment —, a bizottság egyik tagja felkiált: — Valahogyan tudtára kel­lett volna adni, hogy Győrött van kihelyezett előkészítő tan­folyam. Jelentkezzék ott, jöj­jön jövőre, s vizsgázzék ma­tematikából is! Kár volna el­kallódnia ... Ha az a kislány olvassa ezt a cikket, tudja: ez neki szól! De okulhat belőle sok hoz­zá hasonló is ... S a diákokon kívül számos tanár is elgondolkozhat a fen­tiek felett: ne engedje meg­gondolatlanul határozó „gye­rekeit” fejjel menni a fair­nak! Az új felvételi rendszer nem a ténybeli tudás halmo­zásának akadályfutását tűzi a diákok elé, hanem elsősorban a tehetség, a rátermettség­ és a határozott politikai gondol­kodás jegyeit kutatja. Nem koravén tudósokat, mechanikusan tétel­hadaró­­kat várnak az egyetemek, ha­nem olyan nyersanyagot a le­endő szakember­gárdához, amelyet érdemes csiszolni, formálni, amelynek tehetsége találkozik a kor igényeivel! Ez volt ennek a délelőttnek legfőbb tapasztalata. Somos Ágnes A költöztetők Pécsett június 26-án megnyitották az első egye­temi építőtábort, melyet bízvást nevezhetnénk „köl­töztető” vagy akár „BEL­­SPED” tábornak, ahová kizárólag markos legények kerestetnek. A négyszer kéthetes időtartammal szervezett tábor legfőbb feladata ugyanis az lesz, hogy a­z egyetem intézmé­nyeinek, klinikáinak jelen­tős részét átköltöztessék régi helyükről az új pécsi egyetemi városba, ahol már átadás alatt áll ha­zánk legkorszerűbb és egyik legszebb egészség­­ügyi intézménye, az új 400 ágyas klinika. Egy-egy alkalommal 55 orvostan­hallgató vesz majd részt a tábor munkájában. E tá­bor résztvevői segédkeznek majd az új egyetemi város elméleti tömbjének építke­zésében is. A medikus lányok jú­lius 3-tól kezdve a Pécs­­váradi Állami Gazdaság gyümölcsösében dolgoznak. Táborozásuk időtartama kétszer két hét lesz, ösz­­szesen 220 orvostanhallga­tónő részvételével. A pécsi medikus lányok közül az idei nyáron is sokan utaz­nak Balatonaligára, ahol a „Martos Flóra” központi építőtáborban a helyi álla­mi gazdaság földjein végez­nek termelőmunkát és al­kalmuk lesz arra is, hogy üdüljenek, fürödjenek­­a „magyar tenger” hűs hab­jai­ban. Számos pécsi orvostan­hallgató lesz a Tatán meg­nyíló nemzetközi ifjúsági építőtábor résztvevői kö­zött is. Tíz pécsi egyete­mista utazik Csehszlová­kiába, kettő Lengyelor­szágba, egy Angliába, ahol a tataihoz hasonló nem­zetközi ifjúsági táborban tölt néhány hetet. Szaktudásuk fejlesztésé­re is módjuk lesz a nyár folyamán a pécsi mediku­soknak. Két csoportban összesen negyvenen utaz­hatnak Erfurtba, német testvéregyetemük klini­káján végzendő egyhóna­pos gyakorlati munkára. Cserébe viszont Pécsre várják a nyáron az er­furti orvostanhallgatók gyakorló csoportjait. Ha­sonló hallgatócserét bonyo­lítanak le a lipcsei és a brnói egyetemmel is. Végül, akiknek kedvük tartja, Keszthelyre is el­mehetnek az idei nyáron. A Pécsi Orvostudományi Egyetem ugyanis üdülő sá­tortábort létesít Keszthe­lyen, a „Halászcsárda” szomszédságában levő li­getes parti területen. SUGÁR- teg ■ VISZEL­Y? „A kazánkovács- és lakatosipari tanulók munkakörülményei és anyagellátása rossz...” »Ugyanott dolgoznak a radiológusok, ahol az ipari tanulók, őket védik a különféle intézkedé­sek, az ipari tanulókat nem .. E két, felelőst kereső ki­jelentés a Budapesti KISZ- bizottság iparitanuló-ér­­dekvédelmi konferenciáján hangzott el, április végén. Történt-e valami intézke­dés a helyzet megváltozta­tására? Miről tud a KISZ? — Olvastuk a cikket, amelyben megemlítették a Láng-gyári ipari tanulók kedvezőtlen helyzetét. Vál­tozásról nem tudunk, csak­­arról, hogy a radiológus csoport munkahelyét jel­zőrendszer választja el a munkahelyektől. Ha rönt­genvizsgálat folyik, piros lámpák jelzik a sugárve­szélyt — mondja Erdei Ferenc, a KISZ-bizottság titkára. — Ami az ipari tanulók körülményeit illeti, való­ban rosszak, mert a tan­műhely gázos, korszerűt­len. De beszéljen erről egy illetékes. A szakoktató véleménye: — Kezdhetném azzal, hogy gondjaink orvoslását már legalább a tizedik fó­rumon sürgetjük — fakad ki Horváth Kálmán. — A lehetőségekhez mérten a gyár eddig mindent meg­tett. Az esztergályos tan­műhelyben folyamatosan kicserélik a régi, korsze­rűtlen gépeket. A lakatos­tanulók rajzszekrényeket készítettek, de szerszám­készítés ugyanúgy szerepel a munkatervben. A kazán­kovács szakoktatás címén például a harmadévesek a vegyigép-szerelésben dol­goznak. Nem a munka­ellátottsággal, hanem in­kább a környezettel van a baj. Az a csarnok, amely­ben a tanműhely egy ré­sze kapott helyet, csaknem százéves. Megérett a le­bontásra. Arról nem is szólva, hogy az üzem egész­ségvédelmi szempontból is alkalmatlan a tanulókép­zésre. Egy új tanműhely megoldaná azt is, hogy az egyébként előírásosan el­különített radiológus mun­kahely közeléből is elke­rüljünk ... Az igazgató gondjai: 1­265 ipari tanulónk van, 99 most teszi le a szakmunkásvizsgát Úgy érzem, mindent megte­szünk azért, hogy a Láng­gyár hagyományosan jó szakmunkásképzésének hí­rét, rangját megőrizzük. Már csak azért is, mert gyárunk — amely most 98 éves, megújul, s az ország legnagyobb vegyigép gyár­tó üzemévé fejlődik — tá­jékoztat Bárányos János igazgató.* De nézzünk szét a tan­műhelyekben, mennyire fedik a valóságot a beje­lentések? Terepszemlén Utunk a radiológus mun­kahelyen keresztül vezet. Jelzőlámpák, sárga, szem­betűnő figyelmeztető fel­iratok intenek óvatosságra. Innen rácsos kapu vezet a csarnok egyik részében működő tanműhelybe. A földes, fagerendás műhely­ben fiúk dolgoznak. Rajz­szekrényeket készítenek az elsőéves lakatosok, fűrész­idomot a másodévesek. A kazánkovácsok hatalmas ,gépalkatrész körül tevé­kenykednek. Munka tehát van. Kinyitjuk a szerszám­fiókokat, bennük az elő­írásos szerszámkészlet. Az esztergályos tanműhelyben tizennyolc közül csak a legöregebb gép áll. Gyors számítás. A géppark kora húsz, huszonöt év. A kész munkadarabok a szereldé­ben összeállított vegyi gé­pek alkatrészeiként vár­nak sorsukra. A fiúk szer­számszekrényeiben kato­nás rendben állnak a kö­szörült vidlák. Az anyag- és munkael­látás jó. Ebben nem volt igazuk a panaszkodóknak. Kint az udvaron öt éve (!) kijelölték a sokat kért és sürgetett tanmű­hely helyét. A munkavé­delmi kabinet mögé (ilyen is csak kettő van az or­szágban), vagy a lebontott csarnok helyére tervezik. A földszinten a lakatos és kazánkovács tanulók, az emeleten az esztergályo­sok kapnak helyet A har­madik emeleten oktatóter­met és zuhanyozót, öltözőt szeretnének... ötéves kívánság, s ma már törvényszerű szükség­let ez. A fejlődő gyárnak szüksége van képzett szak­emberekre, és a képzés korszerű körülményeire. Érthetetlen, hogy az évek óta ismételt, s a miniszté­riumhoz továbbított kéré­süket eddig nem teljesítet­ték. Az az ipari tanuló, aki szükségmegoldású tanmű­helyben tanulja szakmá­ját, csak azt mondhatja el, hogy rosszak a körülmé­nyei. Csak azt látja, hogy a radiológus munkahely szomszédságában kell dol­goznia. A helyszínen bizo­nyosodott be, hogy szeren­csére minden előírt intéz­kedést betartanak. Nem hanyagság szülte ezt a szomszédságot, hanem a kényszer. A Láng-gépgyár két év múlva ünnepli alapításá­nak századik évfordulóját. Az lenne egyik legfénye­sebb pillanata ennek a jubileumnak, ha új tan­műhelyt is avatnának. K. M.

Next