Magyar Ifjúság, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-20 / 38. szám
reflex csupán. Mint azé a korcsé, amelyet a Mátrában már többször is eladott egy szegkovács, többször is eladhatott, mert az mindig visszament hozzá, mígnem egyszer a becsapott kanász bíróságra ment, de a két alperest senki meg nem találta többé. Így elmélkedtem a szerelvény motorkocsijában, amelynek zárt kijárata akadályozta meg egyébként, hogy a babás kislány szülei más kocsikban keressenek ülőhelyet, amikor az egyik gazdi megszólalt és felriasztott: — Szegény alatt átnedvesedett a terítő. Biztos éhes is. Mondom, ez a mondat felriasztott és gondolataim egyre súlyosabbak lettek. Rájöttem, hogy a szeretet, amely nem embernek szól, engem féltékennyé, irigygyé tesz. Nem szeretem magamon ezt az állapotot. Vigyázni kell, hogy ne tegyen elfogulttá a kutyáknak szóló cirógatás és az, hogy ugyanolyan kolbász illatozott egy vasutas kése alatt, mint amilyennel az ebeket etetni kezdték, hogy mindezért még csak haragudni se próbáljak rájuk. Csak nem fog ki rajtam egy öntudatlan állat, egy biológiai mechanizmus! Dehét valaki, vagy valami csak felelős azért, hogy egyre szomorúbb eszméket fűzök láncra. És ahogy tovább roboa a vonat és beúszik a sötétségbe, rájövök, nem is a kutyákkal, a gazdikkal van nekem perem. Akik kutyáink dicsőségéért két nap áztak, fáztak a távoli városban, otthon hagyva férjet, feleséget, meghitt otthont. De főképpen azért, mert a négylábúakat „kutyátlan” életmódba hajszolják, szobadísszé, versenysztárokká alacsonyítják, melyeknek büszke társai tolvajt fognak, vagy emberi életet mentenek. Mesét látok. Egy daxli fellázad sorsa ellen és levetve düstin öltönyét, otthagyva a szokott lámpapóznát az Alpokba szökik életmentő kutyának Am., rövid lábai nem bírják a süppedő hóban testét és ahelyett, hogy megmenthetné a bajbajutottat, ő pusziol el. Nem. Amíg ilyen tragédiáról nem adnak hírt az újságok, a városi kutyák gazdáik majmai lesznek, emberi viszonylatokban talán ki nem élt érzelmek fétisei. És kissé a befelé fordulás, az emberektől való elzárkózás szűk szerepei, amelyeken keresztül a jóság és ragaszkodás, groteszk karikatúra füstje szálldogál. Nos, a vonat, mégha gyorsvonatnak is hívják, egyszer csak megérkezik Budapestre. A városban, a hétfői újság keltette riadalom fogad. A cikk szerint nálunk nincs minden rendben a kutyák érdekvédelmével, még egyes szocialista országokban is több joggal rendelkeznek, nincs ennyi tilalom, szájkosárral bármely étterembe bemehetnek és meg vannak becsülve. Ezt írja egy ország újságja, mely ország vasútján előfodulhat, hogy a kutya ül, a négyesztendős kislány pedig áll". Bennem ez okoz riadalmat, de mekkorát! És nem az, hogy a kutyák helyzetének rendezését szolgáló javaslatok hónapok óta keringenek a különböző hivatalokban, mint írja az újság. Mert ha csak az a baj a kutyákkal hogy nem lehetnek mindenütt ott, ahol én eszem, vitatkozom, emberek között vagyok, akkor csak keringjen az a javaslat. Majd talán később... Amikor egyetlen gyerek sem lesz, ki nem ülhet ölben. És minden ember támaszra lel. Nem így, uram? Komornik Ferenc mási irány mind tereptanilag, mind stratégiailag előnytelen. Mert ha Mars lett volna a támadás központja, akkor a magyar jobbszárny végig vizenyős terepen kellett volna, hogy haladjon. Az eddigi ásatások eredményei a mi feltevésünket látszanak igazolni: a halottakat nem temetői rendben hantolták el, hnem összevissza. Istvánffy azt írja, hogy Kanizsai Dorottya nagy gödröket ásatott és oda temették az áldozatokat. De hol vannak ezek? Egyes török kútfők szerint a halottakat maguk a törökök temették el. De ők sem említik a helyet. Nekünk tehát végig kell kutatnunk az itteni lehető legnagyobb területet. El kell mondani, hogy munkánkhoz mindeddig a legnagyobb támogatást kaptuk. Az iskolaév megkezdése után segítséget ajánlottak fel a mohácsi középiskolák is. Ennél izgalmasabb történelemórát még elképzelni sem lehet. Azaz: nem is óráról van szó, hanem néhány napról, hiszen az iskolák háromnaponként váltják egymást a kutatóárkoknál. Valószínű, korábban is elég részletesen ismerték mindazt, amit a középiskolai tanterv fontosnak tart Mohács történelmi fényéről. A tananyagot azonban elfelejti az ember. De az, hogy mit hoz fel az ásó ,,abból" az időből, maradandó. Esik. Az erdő szélébe húzódunk. Kis pad van ott, mely talán pihenőhely és íróasztal egyben. Meglehet, inkább előretolt állása annak az embernek, aki 1959 óta, amikor először járta be ezt a vidéket, minden évben újra meg újra kezdi az ostromot az egyszer volt csatamezőn. Három izgalmas periódusa volt az eddigi kutatásoknak. Az elsőt az a tömegsír jelentette, amelyet végre megtaláltunk. Aztán, tudományos szempontból rendkívül naiv jelentőségű volt Merse falu bizonyító erejű kinyomozása — ha csakugyan Mersét találtuk meg. Ma pedig a török ágyúállások szélén járunk, itt ahol a diákok dolgoznak. A helyzet, még a kutató számára is izgató... Az erdő és az „ágyúállások” közti földúton teherautó vonszolja lomha testét. Csúszik a kerék, fel se kell állni, akkor is látom, hogy mésziszappal rakták meg. A marsi téesz elégedetlen a terméssel, javítani fogja a talajt. Király Ernő „Az iskolaév megkezdése után segítséget ajánlottak fel a mohácsi középiskolások is.” Ágoston István felvételei Elzett Fémlemezipari Művek Zár- és Lakatgyára XIII., Váci út 117. FIATALKORÚ 14-18 ÉVES NŐI MUNKAERŐKET KERES KÖNNYŰ FIZIKAI MUNKÁRA szerelési csomagolás területén, 6 ÓRÁS MUNKAIDŐVEL. Fizetés 500-800 Ftig, teljesítmény szerint JELENTKEZÉS: a Munkaerőgazdálkodási Osztályon. Megöltek egy fiút A bűntény Szeptember 10-én a kora délutáni órákban Csepelen a II. Rákóczi Ferenc utca 336. számú ház mögötti erdős részen egy holttestet találtak. A gyilkos — 45—50 év körüli, középmagas, kopasz, két oldalt őszülő, elhanyagolt külsejű férfi — éppen az áldozat ruháit igyekezett eltűntetni, amikor megzavarták Piros gyermekkerékpáron menekültek Az esetet azonnal jelentették a kerületi kapitányságon. Nyomozás a helyszínen Fél óra sem telt el, a bokrokkal, fákkal szegélyezett mellékútra egymás után kanyarodtak a rendőrségi autók, URH- kocsik. A Budapesti Rendőrfőkapitányság bűnügyi csoportja munkához látott. A nyomozók, technikusok átkutatták a környéket. Készenlétben állt a törvényszéki orvosszakértő, a fényképész, láncukat feszítették a nyomozókutyák. Az egyik bokor alatt megtaláltak egy pár barna szandált, egy kockás inget, és egy vászon rövidnadrágot , az áldozat ruháit. A nyomozókutyák szimatot vettek és elcsörtettek abba az irányba, amerre a tettes menekült. A technikusok eközben vegyszerrel rögzítették a helyszínen talált mezítlábas férfi lábnyomokat. A holttestet a homokos tisztáson valószínűleg kapkodva földelte el a tettes, mert alig fedte pár centis homokréteg. Amikor óvatosan kiemelték, az orvosszakértő megállapította, hogy a 13 év körüli, jólfejlett fiút néhány órával ezelőtt megfojtották. A jelek arra mutattak, hogy a gyilkosság perverz, aljas indítékból történt. Az áldozat azonosítása Ki lehet a fiú? Az áldozatban többen a hónapok óta eltűnt Blázsik Istvánt vélték felismerni. Ezt a feltevést alátámasztotta az a tény is, hogy a menekülő tettesről adott személyleírás ráillett a Népligeti céllövöldénél látott, körözött idegenre. Izgalmas percek következtek. Az eltűnt fiú fényképét vonásról, vonásra próbálták azonosítani. Hasonlónak látszott a sötét haj, a szemöldök íve, de az áll, a száj formája mintha eltért volna. Az egyik nyomozó a fűben kerékpárról letört névtáblát talált. Szinte ugyanabban a percben hozták vissza a piros biciklit is. Egyik nyomozókutya talált rá az országút mentén. A hátsó keréknél friss törésnyom mutatta a névtábla helyét. A jelzett címre azonnal indult egy URH-kocsi. A konyhában egy asszony éppen vacsorát főzött. — Jó estét kívánunk, van ennél a háznál gyerek? — Hogyne volna. A Jóska. Jönni is kell már neki minden percben, ma délutános az iskolában. — Hány éves a Jóska? — Tizenhárom. — Mikor látna utoljára? — Reggel ment el biciklivel. Elküldtem visszaváltani az üvegeket, meg hogy tornacipőt nézzen magának. Csak nem történt valami baj... Előkerült egy fénykép. Aztán az aszszony is beszállt a kocsiba. A hullaházban zokogva ismerte fel, hogy ő az, akit vacsorával várt, a Jóska ... Az azonosítás megtörtént. Az áldozat Nagy József, tizenhárom éves, általános iskolai tanuló, csepeli lakos. A nyomozó véleménye A Btk. 253. paragrafusa szerint: ..Aki mást megöl, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” ... A nyomozásban résztvevő rendőr alezredes véleménye: — Ez az eset eleve súlyosabbnak minősül, mert aljas indokból oltottak ki egy fiatal emberéletet. Kegyetlenségével mélyen érinti az embereket, különösen azokat, akik maguk is családosak. Az ilyen bűntény nemcsak feháborodást kelt, hanem alkalmas arra is, hogy zavarja a köznyugalmat, zavart, bizonytalanságot keltsen. Pedig nálunk Magyarországon az effajta cselekmény rendkívül ritka, előfordulása elenyésző. Több, mint tíz évvel ezelőtt fordult elő hasonló Szőnyben. — Lányokkal is ugyanez a helyzet? — Sajnos a gyereklányokkal kapcsolatos fajtalankodás, megrontás, vagy legalább is az erre irányuló kísérlet lényegesen gyakoribb. Ezek ellen a ferdehajlamú, sokszor elmebeteg emberek ellen azért is nehéz felvenni a harcot, mert rendszerint megnyerő modorúak, értenek ahhoz, hogyan kedveskedjenek a gyereknek, nagy rábeszélőkészséggel rendelkeznek Van úgy, hogy áldozatukat már napokkal előbb kiszemelik. Megfigyelik a gyerek kedvteléseit — például bélyeget, gyufacímkét gyűjt, szeret horgászni, stb. — azután a legkülönbözőbb mesékkel indítják a beszélgetést, a legalkalomszerűbb ajándékkal igyekeznek megnyerni a gyermeket. Az sem véletlen, hogy a kiválasztottak rendszerint tíz-tizenhárom évesek, hiszen a pubertáskor kezdetén amúgy is fokozott a gyermek érzelmi bizonytalansága, kialakulatlansága. Könynyebb célt érni. Bár a rendőrség résen áll, az ilyen tragikus esetek megelőzésében igen fontos feladat hárul a szülőkre, a felnőttekre, s magukra a fiatalokra is. Gritli Moser esete Dürrenmatt „ígéret” című bűnügyi regényében a szőkeeppfos, piros szoknyás kislány, Gritli Moser jut hasonló sorsra. Mindnyájan emlékszünk még a néhány év előtti filmre: „Ne fogadj el édességet idegentől”. A megrázó gyerektragédiáknak valóságos irodalma van. Ezek a művek persze nem a gyermekeknek szólnak, hanem a felnőttekben, a szülőkben ébresztik fel a felelősségtudatot, hogy otthon újra és újra elmondják: — Kislányom, ismeretlen emberekkel ne állj szóba, ne menj el velük semmilyen körülmények között sehová. Akkor sem ha hívnak, ha csokoládét kínálnak! De miért csak a lányokat védjük a „cukros bácsiktól”? A csepeli Nagy Jóska tragédiája arra figyelmeztet, hogy nemcsak a lányokat fenyegetheti veszély! A gyermekek alaptermészete a jóhiszeműség. Bíznak a felnőttekben. Nem is arról van szó, hogy a rémtörténetekkel rettegést, szorongást keltsünk bennük. Amire szükség van, az őszinte, tárgyilagos felvilágosítás. Alszemérem nélkül és mindig az életkornak megfelelően kell elmondani — lánynak, fiúnak — a valóságot. Mert bár az ilyenfajta perverzitások nem végződnek minden esetben gyilkossággal, a brutális ,,élmény” egy életre éreztetheti hatását. Van olyan gyerek, áld soha többé nem képes kiheverni. Elmondani minden gyereknek! Nagy Jóska halála borzalmasabb minden kiagyalt kriminél, mert igaz. Egy ország figyeli a gyilkos sorsát. Amikor visszajöttem a szerkesztőségbe a csepeli helyszíni vizsgálat után, egyik kollégámnak elmondtam, ami történt. Végighallgatott és azt mondta: — Hazamegyek, odahívom a fiamat, lányomat, elmondom nekik ugyanígy. Hadd tudják ők is ... A lap nyilvánosságával mi sem akartunk többet. Csak elmondani, minél több gyereknek! ★ A csepeli gyermekgyilkosság ügyében a széles körű nyomozás tovább tart. Bedesi Éva