Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-31 / 44. szám
DZSINGISZ KÁN UNOKÁJA Az olvasóhoz: — Ismeri a Schütz Ház? Az egy színésznő. Szandi mandi, percek a tévében, Mikroszkóp Színpad, s most alig pár napja a Madách Színházban Julis a Hermelinben. Körülbelül ennyi hivatásos színészi múltja, ahhoz képest, hogy az idén végezte a főiskolát, nem is kevés. Tehetséges és akar, ez sikerének titka. Eddigi élete éppoly röviden megfogalmazható, mint színészi pályája: Óbudán született, gyermekkorát a Kiscelli út látta, majd jelesen leérettségizett a Martos Flóra Gimnáziumban. — Mikor szerepelt először színpadon? — Ó, már az általános iskolában. Gyakran. Például én játszottam az anyát a Kőszívű ember fiaiban. — Komoly kezdet. Lám, honnan indulhat egy Mikroszkóphoz vezető út. És utána? Nevetni kezd, előre, majd hátra dől a széken, jár keze, lába, mint egy perpetuum mobile, percig sem marad nyugton, s így folytatja: — Elsős gimnazista koromtól szerepeltem a KISZ Központi Művészegyüttesben, ugyanekkor szavaltam is, amit nagyon szerettem. Utána — talán elég, ha sorolom — az angyalföldi, az óbudai irodalmi színpad, az iskolai ünnepségek, valamint a Műszaki Egyetem irodalmi színpada következtek. — Ez túl sok szerelem. Melyik tartott legtovább? — A Műszaki Egyetem irodalmi színpadán hat évig szerepeltem. Lényegében itt kezdtem komolyan az egészet, azaz megszeretni a verseket, a szereplést, megtanulni dobogóra, színpadra állni, s egyáltalán megérteni, kicsit megérezni, mit jelent, s mit kíván az a két szó: színésznőnek lenni. Utána már akartam, hogy az legyek. — Ezért beiratkozott a főiskola-Interjú Schütz Havara, diplomát kapott, filmezni hívták, színházhoz szerződtették és most itt van. Vagy nem egészen? — De szép lett volna! Közben, sajnos, volt még egy és más. 1965- ben sikeres felvételi vizsgát tettem az Egyetemi Színpadon, ott szerepeltem egy évig. Többször látott játszani Kővári Katalin rendező, aki akkor még főiskolás volt, és meghívott egy szerepre a vizsgadarabjához. Ez után vettek fel a Színház és Filmművészeti Főiskolára. — így végül mégsem volt olyan nehéz. — Mondom, ezután vettek fel a főiskolára negyedszerre, mivel előtte három éven keresztül eltanácsoltak a felvételi vizsgákon. — Irigylésre méltó a kitartása Később jött a Szandi mandi, az már csak jó volt? — A filmezés? Nagyon jó. De előtte háromszor csináltak velem próbafelvételt és még a harmadiknál sem volt biztos, hogy engem választanak. Először hosszú, fekete hajjal jelentem meg, amilyen voltam. Többen elhúzták a szájukat, s valaki megkérdezte: „Ki ez, a Dzsingisz kán unokája? Mit akar itt?" Végül mégis sikerült. Boldog voltam, mindennap ott ültem a forgatáson, akkor is, amikor szerepem szerint nem kellett volna. Megszerettem a filmet, ha adnak lehetőséget, szívesen játszom máskor is. " — Milyen szerepeket? — Főleg fiatal, mai lányokat szeretnék alakítani, ameddig alkalmas vagyok erre. A főiskola után a Mikroszkóp Színpadtól kapott szerződést, most pedig Ádám Ottó hívta vendégszereplésre a Madách Színházba. Szomory Dezső Hermelinjében ő a Julis, a cserfes, vidám, vér- és szöbő cselédlány. — Bűbájos szerep — mondja. Mind a három felvonásban, szinte végig a színen van, őszinte örömmel játszik. Fiatal, kezdő színésznő, s nem is akar másnak, többnek látszani. Tanulni szeretne, sokat szerepelni, alázattal és élvezettel szolgálni Tháliát. — Mit szeret még? — Olvasni, festegetni, de ezt csupán a magam szórakoztatására. Mint mondtam, filmezni, s ha lehet, szeretnék sokat szerepelni a tévében. Itt elhallgat, de az utolsó szó hangsúlyából érződik, hogy nincs , vége. — Valamit mintha akart volna még mondani?! — Hát igen. Szeretnék — ha arra egy mód lesz — egész életemben őszintén cselekedni, beszélni, gondolkodni. Ez talán még nehezebb, mint színésznőnek lenni, de ugyanolyan komoly és szép feladatnak látom. Mátyás István MAGYAR IFJÚSÁG ZORÁNÉK KÜLFÖLDÖN Sztevanovity Zorán nyugat-berlini vendégszereplésükről nyilatkozik a RITMUS olvasóinak. — A Metró-együttes Zalatnay Saroltával az „SFB—” elnevezésű nyugatnémet rádiós és televíziós társaság hagyományos beátadásában szerepelt Szó van arról is, hogy vendégszereplésünknek folytatása lesz. Egy tv-film elkészítéséről tárgyaltunk. A megállapodás Budapesten realizálódik. A felvételek egy részét majd a klubunkban forgatják. SLÁGER-26. A mostani (Legutóbbi) helyezés Hetek száma 2 Sárika ILLÉS Jó szerencsét! KOVÁCS KATI Rock and roll Rézi ILLÉS Citromízű banán METRO Régi csibészek OMEGA Mária volt METRO Vén tükör ZALATNAY SAROLTALehetett volna ILLÉS Naplemente OMEGA Régi kép, szobrok METRÓ Kugli ILLÉS A közvélemény segítségét ARADSZKY LÁSZLÓ Volt egyszer egy lány KONCZ ZSUZSA Az elvarázsolt lélek titka HUNGÁRIA Fekete Pál METRÓ Csendes, szélmentes hét volt. Minimális gással. Vagy „hegyezitek a ceruzátokat” a hétre? Alighanem még neked is lesz egy-két szavad. Szavazatodat kedd (november 3.) délig várjuk a következő címre: Magyar Ifjúság szerkesztősége, R I T M U S-slágerlista, Bp., VIII., Somogyi Béla u. 6. Szavazatod csak a heti „SLÁGER—27” jelzésű slágerlista-szelvény egyidejű beküldésével érvényes. r nsmm 1 (1) 2 ( 3) 3 ( 2) 4 ( 6) 5 ( 5) 6 ( 4) 7 ( 7) 8 ( 8) 9 (10) 10 ( 9) 11 (12) 12 (—) 13 dl) 14 (-) 15 (13) 14 mozjövő Népi hagyományaink DIVATJA Olvasom a Magyar Nemzetben, Faragó Baba elegáns tudósításában, hogy mi történt a Gellért Szálló Gobelin-termében. A divatbemutatón megjelent a sióagárdi hímzett mellényke, a matyóhímzéses dirndli, a mátraderecskei hímzésű fehér ingblúz, a kunsági hímzésű sikabát, sőt még a kunsági szűr is. Íme a legújabb női divat, az 1970-re szóló. Már csak két hónap választ el tőle. Hallgatom a Show-hivatalban, a tv népszerű könnyűzenei adásában, hogy miről beszélgetnek a magyar népdalok tudós kutatói, esztétái, történészei. Arról, hogy az „alábbhagyott’ népdalkultusz közelgő reneszánsza elé néz. íme, az egyik elképzelés: elképzelhető, hogy nagyobb rendezvényeken, akár futballmeccseken is, a közönség a program kezdete előtt vagy annak szünetében, mint egy óriási kórus, kollektív énekes , magyar népdalokat énekel. Álom ez? Lázálom? Azt mondják, realitása van. Igaz ugyan, hogy megvalósulása két hónapon túl remélhető. A realitás alapja: az a mindenkit meglepő országos siker, amely a Magyar Televízió, a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ közös vállalkozását, a „Röpülj páva ?” felszabadulási népdalversenyt fogadta, és kíséri már a versenyek első meneteiben is. Erdei Ferenc a „Röpülj, páva!” első elődöntőjén elhangzott ünnepi megnyitójában szólt ennek a nagy-nagy sikernek egyik közvetlen előzményéről is. Arról, hogy a fiatalok körében rendkívül közkedvelt beat-muzsika mennyire, milyen hatásos módon tudott propagálója lenni a mármár elfelejtett magyar folklórnak, abban keresve és megtalálva hazai fejlődésének sajátos s kimeríthetetlen forrását. A folklórra alapozott magyar beatnek valóban nagyszerű eredményei vannak máris. Éppen az a magyar beat-együttes jár az élen a népszerűségben, amelyik legkövetkezetesebben vonta be zenei profiljának alakításába a magyar népdalkincset. (Vessünk egy pillantást heti slágerlistánkra!) Úgy gondolom, valóban reneszánszuk előtt állnak értékes, örökbecsű, s mindig az újabb és újabb arcukat megmutató népi hagyományaink. A jelek legalábbis erre mutatnak. Például az, hogy érzékletesen divat lett belőlük. S még inkább — ez is látható már most — divat lesz belőlük a közeljövőben. Ennek csak örülhetünk, mert népi hagyományaink gazdagodásunk forrásai. Különösen akkor örülhetünk, ha ez a divatbemutatótól a beatkoncertekig, s újabban a „Röpülj, páva!” versenyig ívelő divathullám egyben különbözik is majd mindenféle divattól. A divat: népszerűség, de olyan, ami múlandó. Ne ilyen divat legyen népi hagyományaink divatja. Inkább: ne is legyen divat! Tartós népszerűségükre van szükség, hogy ez a felmérhetetlen kincsünk valóban élő, ható, gazdagító közös tulajdonunk — közkincsünk — lehessen: végre- SIMON GY. FERENC ŐRI naptár NOVEMBER: 3: Fadd — Volt egyszer egy lány Sárisáp — Slágerszüret Tatabánya — Illés-együttes 4: Győr -Volt egyszer egy lány Jászladány — Slágerszüret Mezőkövesd — Minifesztivál Tata — Illés-együttes 5: Jászberény —• Slágerszüret Özd — Minifesztivál BACHJAZZ Érdekesnek ígérkező ismerkedés színhelye lesz november 10-én az Erkel Színház, az „Orchestra Jazz Sebastian Bach” nevű olasz együttes J. S. Bach és Vivaldi művek modern hangszereléses átiratait mutatja be a magyar közönségnek. Az együttes felállítása, amiből szintén „olvashattok”: fuvola, oboa, klarinét, két altszakszofon, két tenorszakszofon, fagott, basszusklarinét, gitár, bőgő, dob. A nézőtéren ott ült Vaszilij A magyar művészdelegáció négy tagból állt: Révész László, Liszt-díjas karnagy, Balázs Árpád zeneszerző és a Zeneművészeti Főiskola operatanszakának két végzős hallgatója, Nagy Márta és Ötvös Csaba. Őket delegálta a KISZ Szocsiba, hogy képviseljék hazánk fiatal művészeit azon a Nemzetközi Politikai Dalfesztiválon, amelynek rendezője a Komszomol volt. — Négy napig tartott a fesztivál, s tizenegy ország énekes küldöttei léptek színpadra. A nyitó és záró koncertet közvetítette az intervízió is... — kezdte a beszámolót a két fiatal énekes.Az első napon került megrendezésre a mai témájú, új politikai dalok versenye, amelyen Behár-Kövesdi: „Harminc kiló rizs” című, vietnami témájú dalát, illetve Hámori-Baranyi: „Lapátosok dala” című művét énekelték. A második napon oroszul énekeltek, orosz dalokat. Ötvös Csaba a „Bunkócska" régi és új változatának érdekes keverékével aratott sikert, Nagy Márta pedig Novikov „A Kreml falainál” című dalának előadásáért a szovjet művelődésügyi minisztérium különdíját nyerte el. A harmadik és negyedik napon zajlott le az előadók versenye — folytatta Ötvös Csaba. — A versenyzés izgalma mellett emlékezetes maradt egy érdekes találkozás is:Vaszilij Mihajlovics Golovcovval, egy ötvenéves, szikár férfivel, aki műszaki ellenőrként dolgozik valamelyik gyárban ... Ő az a Vaszilij, aki Kisfaludy-Stróbl Zsigmond katona modellje volt, s akinek szobra a Gellérthegyen a szabadságot hozó szovjet katona örök jelképe lett! Vendéglátóink tudták, hogy dalaink között szerepel Kerekes és Reményi- Gyenes „A Gellérthegyi Szabadság-szobor katonája” című dala is, s az előadásra meghívták a dal hús-vér hősét, Vaszilijt! Másnap riportot készítettek velünk a szocsi televízióban, ahol Vaszilij Golovcov beszélt magyarországi élményeiről, 1965-ös látogatásáról. Az előadók versenyében Ötvös Csaba második díjat nyert. Dalai között szerepelt: „A harcban nem szabad megállni” című is, amelynek szövegét Hidas Antal, zenéjét pedig Schönherz Zoltán írta. — Izgalmas volt, különleges volt! — mondta Nagy Márta. — A verseny után Minszk—Leningrad—Moszkva turnéra vittek bennünket, külön repülőgéppel, s óriási volt mindenhol a siker . .. Hazatérésünk után a KISZ KB dicsérő oklevéllel tüntetett ki bennünket, az MSZBT elnökségétől pedig emlékplakettet kaptunk, ezzel a felirattal: „A szovjet művek kiváló tolmácsolásáért”. (s.á.) Törvényszerű vagy sem, nem tudom, egy azonban bizonyos: minden mulatságnak megjön a böjtje. Azaz: két jól sikerült műsorház után a közepesnél is gyengébb következett. Méghozzá olyan műsorhét, amelyben a televízió szinte egyetlen jelentős, önálló produkcióval sem képviseltette magát. Ahogy a közmondás tartja: egyszer hopp, máskor hopp. Kedden este Garcia Lorca háromfelvonásos drámáját, a Bernarda Alba házát láthattuk a miskolci Nemzeti Színház előadásában. Lorca drámája lényegesen több egy család tragédiájánál. A börtön légkörét árasztó ház az író börtönhöz hasonlatos hazáját is jelképezi. Jól érzékelteti ezt a tágabb horizontú tragédiát Nyilassy Judit rendezése, az előadás egésze mégsem éri el a pesti Lorca-előadás színvonalát, elsősorban azért, mert a szereplők közül egyedül Hamvay Lucy játéka emelkedett a pesti előadás szintjére. A hét műsorindítása tehát még bíztató volt, a folytatás azonban már nem anynyira . . . Szerdán este a népszerű Mazowsze együttes magyarországi fellépésének néhány produkcióját láthattuk képfelvételről. Ezt követően pedig egy érdekesnek ígérkező dokumentumfilm-sorozat, a Történelmi lecke első részét. A film célja: elsősorban a fiatalok számára bemutatni — jórészt neves emberek személyes élményei alapján — a huszonöt esztendő előtti, ma már történelemnek számító eseményeket. Ha a sorozat indításának pergő ritmusát sikerül tartani, a fiatal nemzedékhez szóló történelmi tanulság kerekedhet ebből a mindenképpen hasznos dokumentumfilmből. Csütörtök estére már csak Kloss kapitány újabb kalandja jutott, péntek estére pedig az egyébként színvonalas Fekete, fehér, igen, nem vetélkedősorozat újabb adása. S mit láthattunk szombaton? Sinkovits Imrét délután — a Szakadék című filmben — és Sinkovits Imrét este, egy sikeres portréfilm keretében. Mindkettő, a maga műfajában a jó produkciók közé tartozott, műsorszerkesztésileg mégsem volt szerencsés dolog. Különösen nem akkor, ha a Sinkovits portréfilm előtt, még egy művészportrét láthatott a nagyérdemű publikum: Jámbor László operaénekesről. A három produkció így, egymásutánban meglehetősen egysíkúvá tette a szombati nap műsorát. Kár érte, mert elsősorban a Sinkovits portréfilm önmagában kiemelkedő alkotásként hathatott volna: egy nagy színész eddigi munkásságát összegező jutalomjátéknak. Így azonban egy műsor volt csupán a sok hasonló produkció közül. S mindezek után kaptunk még egy negyven perces összeállítást az idei táncdalfesztivál dalaiból. Sok jó ötlettel és egy apró bosszúsággal: vajon miért kellett a műsorban többször is megismételni a táncdalfesztivál botrányhősének produkcióját? Talán a műsor szerkesztője, Bánki László azt a számot tartotta a legkitűnőbbnek? Vagy Kovács József előadóművészetét? Avagy talán más célzat húzódott a többszöri ismételtetés mögött? Vasárnap este Az alibi összeomlik című nyugatnémet krimi került bemutatásra. Izgalmasabb volt, feszültebb légkört teremtett az utóbbi időkben bemutatott hasonló műfajú produkcióknál. A Beatmise című produkció látszólag nem többet, csupán egy megtörtént eseményt, a Mátyás templomban megrendezett beatmise néhány részletét mutatta be minden kommentár nélkül. A liturgikus egyházi szertartás és a beatzene kontrasztja önmagáért beszél: ez a csalogató módszer csak taszít, de nem vonz. Prukner Pál