Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)
1970-06-19 / 24. szám
Folytatjuk az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos, szerkesztőségünkhöz, illetve a Magyar Televízióhoz beérkezett észrevételek és javaslatok közlését. Még szigorúbban büntetném a nemi erőszakot. Ne bánjanak kesztyűs kézzel a „megtévedt”, ilyen cselekményeket elkövetőkkel. (Bottyán Ferenc, IX., Vágóhíd u. 23.) Ne csak a munkahellyel rendelkező anyák részesüljenek anyasági segélyben, hanem minden édesanya. (Szalai Józsefné, Devecser.) Ne kelljen ahhoz vállalati javaslat, hogy valaki tovább tanulhasson. Ha valaki elhatározza, hogy tovább tanul és szabad időt, fáradságot nem számítva nekivág négy, esetleg hat nehéz esztendőnek, ez az ő magánügye, de nemcsak magának tanul, hanem mindnyájunknak. Ez az ember a jövőben bizonyára nem a társadalom hátrányára, hanem előnyére lesz. (Kálmán Józsefné, Szigethalom.) Azok a kismamák, akik gyermekük gondozására igénybe veszik a 3 évet, a három év elteltével legalább 60 forinttal kapjanak több fizetést. Ez évi 10 filléres órabéremelésnek felelne meg. (Tompos Györgyné, Ózd II., Eötvös u. 7.) A fiatalság érdekében hozandó törvényhez lenne néhány javaslatom: 1. Azok a fiatal házaspárok, akik 4 500 forintos albérletben laknak, kapjanak a munkahelyüktől lakbérhozzájárulást. Ugyanúgy, mint a komfortos főbérlők fognak kapni. 2. Az 1 gyermekes pár is kapjon családi pótlékot, ha albérletben lakik. 3. Ha egy 30 éven aluli, tíz éve egy helyen dolgozik és szövetkezeti lakást szeretne, a munkahelye adja ajándékba az előleghez a fele összeget. 4. Emeljék fel az AB árát 500 forintra. (Verbényi Györgyné, Gödöllő, Nyisztor tér 2.) Változzék meg az egyetemi, főiskolai felvételi rendszer. A felvételi vizsgák idejét szélesítsék, az írásbelire legalább annyi időt adjanak, mint az érettségin, a szóbelin több időt adjanak egy-egy jelentkezőnek, mert 10—15, esetleg 20 perc alatt senki sem tud átfogó képet adni tudásáról. A szóbeli tárgyi vizsga előtt a felvételizők és a vizsgabizottság ismerkedjen meg kötetlen beszélgetés formájában, s ezután kerüljön sor a tárgyi vizsgákra. Helyezzék előtérbe a pályaalkalmassági vizsgálatokat. Ez a rendszer több időt vesz igénybe, de azt hiszem, megér ennyit a felvételi rendszer reálisabbá tétele! (Németh Szilvia, Nagykanizsa, Széchenyi tér 12.) A legkiválóbb ifjú szakembereink munkájuk, tehetségük elismeréséül kapjanak olyan állami díjat, amelynek az anyagi dotálás mellett az erkölcsi megbecsülés a lényege. (Zeley Istvánné, Szentes, Marx tér, L épület. 1. II. 8.) A jelenlegi iskolai követelmény (az általános iskola első osztályától) olyan magas szintű, hogy feltétlen megköveteli az előképzést, illetve az óvodai oktatást minden gyermek részére. Kötelezően elő kellene írni a már három évesek óvodai oktatását. A jelenlegi helyzet az, hogy a szerencsés véletlenre van bízva a gyerekek óvodai felvétele. (Virágh József, Debrecen, Tanító u. 13.) Hozzák törvénybe, hogy ne épülhessenek iskolák, új lakótelepek tornaterem, illetve sport- és játékpályák nélkül. A hiányos terveket az illetékesek ne fogadják el. (B. Zoltán, Budapest XIII., Váci út.) Gimnáziumba járok. Nekem is volna javaslatom. Van egy 22 éves nővérem, aki járni és beszélni nem tud. A hasonló problémával küszködő fiatalokkal nem törődik senki, nincs rá rendelet. Édesanyám nem tud állást vállalni, mert a nővéremet nem lehet magára hagyni. A mamám azon problémázik, hogy neki nem lesz nyugdíja. Nekem az a javaslatom lenne, hogy a gondozó anyák is kapjanak valamilyen segélyt, vagy gondozási díjat és az számítson bele a nyugdíjba, még ha kis összegről van szó, akkor is! (Parázs Cecília, Vésztő.) Törvény kötelezze az üzemeket, vállalatokat, hogy a végzett mérnököket szakmájukban foglalkoztassák. (Mérei Zsuzsa, 365—363.) A főiskolai és egyetemi fiatalok ösztöndíja független legyen a szülők anyagi helyzetétől. (Szűcs Miklós, 328— 473.) Szülessen döntés ifjúsági alap létesítésére. A vállalatoktól központilag összegyűlő összegből építsenek ifjúsági házakat, amelyek megoldhatnák a fiatalok művelődési, szórakozási problémáit. (Balog József, 473—957.) Általános és középiskolákban vezessék be az erkölcs oktatását. (Dr. Elek, 472—142.) Törvénybe kellene foglalni a magasabb bérezést, mert szerintem — és biztos nem vagyok egyedül — ez a bérezés alacsony. Most egy fiatal szakmunkásnak 4—5 évet kell dolgoznia, hogy 8—9 forintos órabére legyen. És 1500—1600 forintból öltözködni, szórakozni és esetleg szülőket támogatni, nagyon szűkösen lehet. (Borbély László, Szentes, 62/H.) Az lenne a javaslatom, hogy a gyermekgondozási szabadságon levő kismamák is kapjanak kedvezményes villamos, illetve autóbusz-bérletet, ugyanúgy, mint a diákok, vagy nyugdíjasok. (Egri Károlyné, Budapest XIII., Sallai Imre u. 12.) Nyílt válasz Szívós Ferencné (Bp. XXI., Erdősor 95.) javaslatára: a honvédségi hozzájárulást 1970. január 1-én emelték fel 8 százalékról, ön néhány hónap múlva tovább szeretné emelni az egyedülálló férfiak hozzájárulását, nyilván mert családos, gyermeke van. Ha egyedülálló fia lenne, bizonyára az ellenkezőjét javasolná. De ne felejtse el: én mint egyedülálló is szeretnék családot alapítani. De a levonások után 917, illetve körülbelül 1000—1100 forintot kapok kézhez tanárként, a 3. korcsoportban, Ön szerint ez túl sok, tovább kellene csökkenteni? Én ugyan nem igénylek háromszobás öröklakást, melyet az újságban 365 ezer forintért hirdetek, de a családalapításhoz nem tartom túlzottan magasnak jelenlegi fizetésemet. Az ön törvényjavaslata nem elfogadható. Tisztelettel: Balambér István Budapest II., Fő u. 69. III. Kilencrészes pályázatunk utolsó előtti rejtvényének nyerteseit közöljük. Egy-egy könyvet nyertek a május 29-én megjelent számunkban közölt feladatok helyes megfejtéséért : Balatoni Endre, Pécs, 2. Posta; Bartók István, Eger, Egészségház utca 21.; Bereczky Mária, Budapest V., Délibáb utca 26.; Füss Endre, Verőce, Rákóczi út 8.; Hudra András, Kiskunfélegyháza, X. körzet 123.; Juszcsák Erzsébet, Budapest I., Donáti utca 53. III. 18.; Méri Imréné, Dorog, Petőfi telep, Balassa u. 14.; Szigeti Mihály, Budapest XIII., Szabolcs u. 29.; Túri József, Nagykáta, Jászberényi u. 55.; Vranyecz Imréné, Budapest XIV., Deés utca 81. A könyvutalványokat postán küldjük el. A jövő héten a fő feladatot közöljük. Ehhez mind a kilenc háromrészes rejtvény megfejtésére szükség lesz, ezért már most ajánlatos előkészíteni a február 20-án megjelent 7. számunktól lapunk páratlan számait, amelyekben a feladatok találhatók. Csak a helyes megfejtésekkel lehet ugyanis megoldani a feladatot. A június 12-én megjelent kilencedik rejtvény nyerteseinek nevét július 3-án megjelenő számunkban közöljük majd. 70/246MAGYAR IFJÚSÁG Az Illés-zenekar válasza Sokáig gondolkoztunk, hogy forduljunk-e a nyomdafesték nyilvánosságához, hiszen a zenében sokkal könnyebben és érthetőbben tudjuk kifejezni magunkat Most mégis ezt az utat választjuk, mert úgy érezzük, néhány dolgot még el kell mondanunk londoni utunkkal kapcsolatban. Mindenekelőtt azt, hogy együttesünk minden tagja mennyire sajnálja, azok is, akik a BBC-ben megszólaltak és azok is, akik nem, hogy tapasztalatlanságunkkal és tájékozatlanságunkkal sok félreértésre adtunk okot. A Magyar Ifjúság 1970. június 5-i számában megjelent cikkének bírálatát lényegében elfogadjuk, de szeretnénk megjegyezni, hogy nem érezzük magunkat ..sértett szenteknek”. Megsérteni sem akartunk senkit, legkevésbé akartunk szolgálatot tenni „hazafiatlan erőknek”. Kérjük a Magyar Ifjúság vendégszeretetét arra, hogy elmondhassuk, mi és hogyan történt Londonban. Angliai vendégszereplésünk során egyik vasárnap a londoni Lyceumban léptünk fel. Sokkal nagyobb sikerünk volt, mint reméltük. Műsorunk után a Lyceum menedzsere azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy az eredeti programtól eltérően a Small Faces együttes műsora után is játsszunk még. Miközben a többi zenekar játékát hallgattuk, a BBC egyik riportere fordult hozzánk és megkérdezte, lenne-e kedvünk egy kis beszélgetésre. A BBC-s fiatalember, aki magát Bobbynak nevezte, azt ajánlotta, hogy menjünk át a BBC stúdiójába, mert ott nyugodtabban beszélgethetünk. Örül, hogy találkozott velünk, mondta, mert már sokat hallott rólunk. Megkérdezte, zavar-e, ha bekapcsolja a magnót. Bennünket természetesen nem zavart, mert nem akartunk semmi olyat mondani, amely nem bírja el a nyilvánosságot. A riporter sok mindenről kérdezgetett és mi is egymás szavába vágva válaszolgattunk, nem is nagyon ügyelve arra, hogy a mondatok helyesek és félreérthetetlenek legyenek. A BBC riportere ebből a beszélgetésből két adásra valót akart összevágni. Hozzá is járultunk, azzal a feltétellel, hogy az adás előtt a kész, összevágott anyagot meghallgathatjuk és utána döntünk, elhangozhat-e a BBC-ben. A riportert azonban a BBC stúdiójában láttuk utoljára, az interjúkészítés közben, többet nem jelentkezett. Fel sem merült bennünk az a gondolat, hogy nyilatkozatunk más értelmet is nyerhet, mint amelyet mi szántunk neki. Hiszen csak olyan dolgokról beszélgettünk, amelyekről már sok szó esett és amelyekről többek között mi is nyilatkoztunk itthon. Elmondtuk, hogy a magyar komolyzene méltán elismert és világhírű, hogy Bartók és Kodály örökségét magunkénak valljuk mi is, és a magyar zenei oktatásnak nagyon sokat köszönhetünk — akár magunkról, akár a közönségről van szó. Elmondtuk azt is, hogy nagyon sajnáljuk, hogy ennek ellenére a magyar zenei, elsősorban könnyűzenei életet az egész világon a cigányzene és az operett jelenti. Pedig az utóbbi években nagyon sok értékes kezdeményezésnek lehettek tanúi azok, akik nem szorítják merev kategóriák közé a könnyűzenét, és nem tekintik a „szükséges rossznak” kulturális életünkben. Szerénytelenség nélkül szeretnénk megjegyezni, hogy mi Bartók és Kodály hagyományainak követőiképpen felhasználtuk a pentatonikus magyar népzene, valamint a környező országok népzenéjének elemeit, és ezzel a magyar könnyűzene gazdagodott, és felvehette a versenyt az addig egyeduralkodó külföldi könnyűzenével. Meggyőződésünk, hogy egy ország zenei kultúráját nemcsak a komolyzene színvonala jellemzi, hanem a népzenei hagyományokra támaszkodó könnyűzene is. Szükség lenne arra, hogy ennek felismerésével bírálják és támogassák azt a műfajt, amelyet többek között mi is művelünk, megalkuvás nélkül, és amely a fiatalok mindennapi életében is szerepet játszik. Mi nem azt állítjuk, hogy Magyarországon nincsenek ifjúsági klubok, hanem azt, hogy sem számuk, sem formájuk, sem tartalmuk nem megfelelő és elegendő. A fiatalságnak, de a könnyűzenének is szüksége lenne olyan ifjúsági klubokra, szórakozóhelyekre, amelyek mindennap nyitva tartanak és amelyeket a fiatalok zsebére méreteztek. A hetente egy alkalommal nyitva tartó és csak néhány fiatal számára elérhető klubok — és a csak nyáron nyitva tartó Ifjúsági Park kivételével másfélék nincsenek — nem felelnek meg és nem elégítik ki az igényeket. Nem „kiváltságosok klubját” szeretnénk, hanem olyan ifjúsági szórakozóhelyeket, ahol kulturáltan, színvonalasan és igényeinknek megfelelően szórakozhatunk. Szeretnénk végezetül leszögezni, hogy sem egyéni, sem együttes sérelmeink nincsenek, csak javaslataink és kérelmeink. Ezeket tettük szóvá Londonban is, és nem „sérelmeinket”. Most már belátjuk, hogy fölöslegesen. Éppen ezért nem értjük, hogy a Magyar Ifjúság cikkírója miért vetette fel írásában a pécsi „kukaügyet”, amely lezárt ügy és „sérelmünk” orvoslást nyert, habár az üggyel kapcsolatban megjelent cikkek az egész Illés-zenekart marasztalták el, együttesünk tagjai közül pedig csak Szörényi Szabolcs ellen emeltek vádat, de őt is felmentették. A Magyar Ifjúság cikkének befejező részével egyetértünk, mi a magunk számára levontuk ennek az ügynek minden tanulságát. A következményeket, amelyeket nem tekintünk „pofonnak”, elfogadjuk, és mint eddig is, a továbbiakban is elsősorban kötelességeinket tartjuk szem előtt. A felmerült félreértéseket elsősorban a magunk módján, zenénkkel szeretnénk tisztázni. Igyekszünk továbbra is képességünk szerint dolgozni és ezzel szolgálatot tenni kulturális életünknek. f ^isz Kléé Lajos SZERVUSZ. Az ünnepségen, amelyen vendégként részt vett Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, egymás után hangzottak fel a lány- és fiúnevek, s tulajdonosaik átvették a KISZ KB köszönőlevelét, az aranykoszorús KISZ-jelvényt, a pénzjutalmat ... Nem az elismerésért tették, amit tettek. Egyetemisták. A Budapesti Műszaki Egyetem és az ELTE Természettudományi Karának hallgatói, akik — éppen úgy, mint saját „pátriájukban” hasonló munkát végző veszprémi, soproni, szegedi, nyíregyházi, miskolci és debreceni hallgatótársaik — biztosan másra is fel tudták volna használni szűkre szabott szabad idejüket. De ők első szóra megértették, hogy nekik is tenniük kell valamit azért, hogy a fizikai dolgozók tehetséges középiskolás gyermekei előtt mind simábbá váljon az út az egyetemek kapujáig ... A két „mumus-tárgyból”, a felvételi vizsgákon sarkalatos pontot jelentő matematikából és fizikából tartottak egyetemi előkészítő tanfolyamokat vidéki és fővárosi harmadikosoknak és negyedikeseknek. Másfél éven át — heti három órában — tanárok voltak. A katedrán álltak, házi feladatot adtak, kikérdeztek, magyaráztak, válaszoltak, dicsértek és megszidtak ... — Jó napot kívánok! — léptek be első óráikra a magabiztosabb diákok. — Csókolom... — rebegte feléjük a félénkebbje. De ők nem tartottak igényt az ilyen külsőséges „tekintélyre”, s nem akartak „plusz egy tanár” lenni. Inkább tegeződő, barátkozó — de ha kell, szigorú! — segítőtársai, idősebb testvérei, egyetemi „hírnökei” lettek csoportjuknak. Négyen — a sok közül — ülték körül az egyik asztalt. A „rangidős” Bóta László most végezte a villamosmérnöki kart, erősáramú szakon. Két és fél év alatt annyira megszokta, hogy szinte már hazajárt az érdi Vörösmarty Gimnáziumba. Békés megyébe megy dolgozni, s elhatározta — mint végzős kollégái közül még sokan —, hogy új otthonában tovább folytatja a fizikai dolgozók gyermekeinek segítését, összeverbuválja, fellelkesíti a megye fiatal mérnökeit, hogy vállalják a „tanárkodást” ... A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE Az Illés-zenekar válaszát lényegében elfogadhatónak tartjuk, bár a magyar zenei élet helyzetéről és az ifjúsági klubokról most leírt megállapításaik a Bobby által összevágott BBC-interjúkban nem egészen így hangzottak el. Erről már megírtuk véleményünket, amely azóta sem változott, megismétlése tehát felesleges. Mivel azonban az Illészenekar általában helyes következtetéseket vont le a történtekből és lapunk bírálatából, az ügyet a magunk részéről befejezettnek tekintjük. EGYÜTTÉRZÉS KÖZÖS A megáradt folyók gátjain még folyik a küzdelem. Hetek óta tíz- és tízezrek harcolnak éjt nappallá téve, megfeszített erővel a régi és a sebtében emelt új gátakat, nyúlgátakat, lokalizációs töltéseket meg-megújuló erővel ostromló, szinte szűnni nem akaró áradás ellen. A veszélyeztetett városok és községek férfi lakossága — az úgynevezett közerő — mellett ott sorakoznak a magyar néphadsereg és a BM Karhatalom katonái, a munkásőrök, az árvízvédelmi osztagok, a vízügyi szakemberek és a munkagépkezelők, gépkocsivezetők, közöttük, soraikban sok ezer fiatal az ország minden tájáról. Nemcsak ilyen módon özönlik a segítség a bajba jutott tízezreknek. Az ország egész lakossága mélységes együttérzéssel és példa nélkül álló segítőkészséggel áll mellettük, sokféle formában segíti helyzetük enyhítését. Az egyes emberek s az intézmények, területi szervek egyenkénti kezdeményezéseit kívánja egységbe foglalni, s egyesítetten még értékesebbé tenni a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, az Országos Szövetkezeti Tanácsnak és a Magyar Vöröskeresztnek a napokban megjelent ajánlása. A feljogosítást ehhez a közös ajánláshoz a dolgozók tömeges kezdeményezései adták. Ezeknek alapján fordul a négy társadalmi érdekképviseleti szerv az egész magyar társadalomhoz, széles körű összefogással járuljon hozzá az árvíz által okozott sebek begyógyításához. Az árvízveszély még nem ért véget, de azt már tudjuk, hogy épületek, termelőberendezések pusztulásával, az elöntött mezőgazdasági termőterületek terméskiesésével, a közutak, a vasutak, a villamosenergiahálózat megrongálódásával súlyos veszteség érte nemcsak a lakosságot, hanem egész népgazdaságunkat is, hiszen mindezek nehezítik a nemzeti jövedelem tervezett növelését. Ezt figyelembe véve az ajánlás aláírói örömmel üdvözlik a 12 budapesti és több vidéki vállalat kezdeményezését, amelynek lényege: jobb, hatékonyabb gazdálkodással, tervezett nyereségük emelésével növelik költségvetési befizetéseiket. Ezért javasolják: „a tervezett nemzeti jövedelem túlteljesítésének szándéka szélesedjék országos programmá". Ebben a munkában nagy szerepük lehet a vállalatok, intézmények, szövetkezetek fiataljainak is. Bizonyos, hogy a termelő üzemek KISZ-szervezetei mindenütt harcosai lesznek e javas-