Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)
1970-06-05 / 22. szám
„Az én szigetemen lenne egy nagy börtön, rácsokkal, és abban lakna mindenki...” (11 éves kisfiú.) .. én lennék a főnök, délben kelnék fel, és nem csinálnék semmit. A többiek dolgoznának, kötelesek lennének nekem engedelmeskedni, aki lusta volna, vagy nem fogadna szót, azt elzavarnám.” (15 éves lány.) „Ezen a szigeten szabadság lenne, mindenki olyat dolgozna, amit szeretne és nem lenne különbség szülő és gyerek közt, csak egy dolog volna tilos: sokat inni!” (Egy fiú az aszódi intézetből.) „Csak a barátomat vinném magammal meg az anyát meg a nagymamát. A sziget közepén lenne egy hegy, annak az egyik felén lenne egy ház, ahonnan az anyu meg a nagymama nem láthatnának át a hegy másik oldalára, ahol én a barátommal szórakoznék meg játszanék.” (10 éves fiú.) Kétszáz kiskorú csavargóval folytattak pszichológiai vizsgálatot. Az egyik kérdés így hangzott: Van a világon egy sziget, amely csak a tiéd. Kit vinnél magaddal, hogyan képzeled el az életet a szigeten? A válaszokból idéztünk. A csavargás pszichológiája A csavargás, a lődörgés, a céltalan tengés-lengés önmagában még nem törvénybe ütköző cselekedet. Nem bűn, csak a bűn előszobája. A szakembereik szóhasználatával élve: a csavargás az egyik legveszélyesebb „prekriminális” állapot. „Ifjúságkutatás és pszichológia” címmel a közelmúltban kétnapos tanácskozást rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián. Az egyik figyelemre méltó referátumot (a bűnözést megelőző csavargás lélektani jellemzőiről) egy fiatal rendőrtiszt-pszichológus, Farkas Lajos főhadnagy tartotta. Nyilván nem véletlen, hogy ugyanő végezte a bevezetőben idézett kísérletet is. A téma kiváló ismerője és lelkes kutatója régi ismerősünk. Ezúttal szolgálati szobájában — a Budapesti Rendőrfőkapitányság fiatalkorú és gyermekvédelmi osztályán — kerestük fel. — Miről vallanak a vizsgálatok a szakértőnek? — Évek óta foglalkozom csavargó gyerekekkel — ez a munkám. Mint pszichológus erről a témáról írtam a szakdolgozatomat. Még korai lenne végleges következtetéseket levonni. Kétszáz kis csavargó válaszolt ugyan a kérdésekre, de az összehasonlításhoz az is kell még, hogy legalább ugyanennyi hasonló életkorú, de rendezett körülmények között élő, tehát nem csavargó gyerek is kitöltse a kérdőíveket. — Az eddigi eredmény mutat-e valami azonosságot a válaszok között? — A „sziget” érdekes dolgokat árul el. Biztonságot, menedéket keresnek ezek a gyerekek. Valósággal megbújnak a magukkal vitt barátok között. Sokan szülőt, rokont nem visznek magukkal — ezekben az esetekben többnyire helyrehozhatatlanul elromlott már a családi kapcsolat. Jellemző az is, hogy milyen törvényeket hoznának. Az a fiú, aki szigetén megtiltja az ivást, nyilván részeges szülőktől szerezte az első keserves tapasztalatokat. — Nem látunk-e túlságosan sötéten, ha a csavargást a bűnözés előszobájaként emlegetjük? — Sajnos nem. Több száz csavargó gyerek adatait néztem át, és ilyen szám esetében már megkockáztathat az ember néhány következtetést. Erről szólt egyébként az akadémián elhangzott korreferátumom is. Kevesebb lány csavarog, mint fiú, de esetük veszélyesebb. A fiúk kalandvágyból is elcsatangolnak, a gyakran elcsavargó lányok viszont jelentős százalékkal előbb-utóbb bűnelkövetők lesznek. Megfordítva a dolgot: a fiatalkorú bűnözőknek 62 százaléka csavargással kezdte. Aztán rossz társaság, esetleg galeri, majd kisebb lopások, végül börtön következett. De, ha nem is lesznek okvetlenül bűnelkövetők, később egyáltalán nem vagy csak igen nehezen képesek beleilleszkedni a társadalomba. Ha értelmileg épek is, érzelmileg sérültek valamenynyien. A csavargás tulajdonképpen menekülés, védekezés a környezettel szemben. — Milyen környezet, milyen család az, ahonnan a csövezést, a csavargást választva elmenekülnek a fiatalok? — Nézzünk néhány példát — böngészi a főhadnagy a napi jelentést —, tizenkilenc név, mára ennyi eltűnést, szökést jeleztek. Ahogy nézem, egytől egyig ismerősek. Itt van például egy régi „kuncsaftom”, M. Gizi. Elmondom, a történetét. „Az életemre törnek?" — Tulajdonképpen kollégák vagyunk, kedves főhadnagy úr — kezdte mondókáját a meglehetősen ápolatlan külsejű férfi. — Kegyed ugye a lélektannal foglalkozik, jómagam meg írogatok. Ha kávéházba jár, talán volt is már szerencsénk egymáshoz, momentán ott vagyok kénytelen aprópénzre váltani tehetségemet. Ha netán érdekelnék az írásaim, két forint darabja. Szomorút tetszik? Esetleg szerelmest? Ha nem, hát nem. Egyébként nem is ezért jöttem, hanem a Gizi miatt. Ha istent ismernek, berakják valami intézetbe, mert nem lány az, hanem vadállat. Állandóan elcsatangol, ha meg otthon van, egy nap még és agyonveri az anyját. Amikor kimentek a megadott címre, a 16 éves lány — mintha megrendezték volna a dolgot — éppen az anyját verte. — Segítség, megöl — sikoltozott az asszony. Gizit a gyermekvédelmi osztály munkatársai magukkal vitték, hogy egy kis intézeti regula helyre tegye „nagy természetét”. Ám még fel sem virradt a másnap, az anyja, szeme alatt kék-zöld foltokkal, őrjöngve követelte vissza egyetlen gyermekét, akit egy ilyen „gyerekes csíny miatt” — mint mondta — nincs joguk elszakítani a családtól. Egy hét múlva az apa jelentkezett telefonon. — Az életemre törnek — suttogta izgatottan. — Az a bestia Gizi öt napja nem alszik itthon, de tudom, hogy szövetkezett az anyjával, és az életemre törnek. Segítsenek ... A szőke Maca lánya Az elegáns asszony a rendőrségen a kesztyűjét sem tette le, Z.-né sápadt volt, és halálosan ideges. — Micsoda szegyem Ezt nem élem túl, a férjemmel együtt vezető állású emberen vagyunk! Ha az a csavargó lány esetleg zsarolni próbál, oda a fiam jövője ... A történet pedig a következő. Annus, a rossz arjú szőke Maca lánya, úgyszólván az utcán cseperedett fel. Anyjának rendszerint „vendége” volt, és ilyenkor kizárták. Ha egy-két éjszakára kimaradt, fel sem tűnt senkinek. Akkor épült fel szemben az új ház, ide költöztek Z.-ek is. A hazafelé tartó Z.-nét egy nap megszólította egy 15 év körüli borzas lány. — Neni kérem. Este Krimi megy a tévében, én olyat még nem láttam, tessék megengedni, hogy felmenjek. Az asszony meglepetésében engedett a kérésnek, és Annus attól fogva szinte mindennapos vendég lett. A háziak nem nagyon lelkesedtek látogatásaiért, de a kislány láthatóan igen jól érezte magát a sose látott kényelmes környezetben ! A szülők kéthetes külföldi útra mentek, 19 éves egyetemista fiuk egyedül maradt a lakásban. — Engedj be — csengetett Annus egy este, úgy 11 óra felé. A mama részeg, ölik egymást a palijával, a baltát vágták hozzám, amikor bementem... Annus aznap ott töltötte az éjszakát — ahogy az a rossz regényekben történni szokott — és megesett a baj. Amikor kitudódott, hogy terhes, Z.-né sürgősen pénzt adott a kislánynak. De Annus nem ment orvoshoz. — Meg akarom tartani — sírt később a főhadnagynak. — Mi örömöm volt eddig az életben? Ezért a gyerekért majd érdemes lesz. Nem adom államiba, felnevelem rendesen, nem úgy, mint engem az anyám. Annus most nem csavarog, egyelőre egy anyaotthonban él. Vacsora, tányérral letakarva Nemcsak a lehetetlen otthoni körülmények űzik az utcára a gyerekeket. Itt van például Laci és Sanyi esete. Testvérek. Édesanyjuk — amióta az apa disszidált — egyedül neveli őket, becsülettel. A szoba-konyhás lakás tiszta, rendes, a fiúk egyformán kaptak ruhát, kosztot, szeretetet. Sanyival nincs semmi baj, Lacival annál több. Állandóan elcsatangol, nem használ se szigorúság, se szép szó. Tizenhat éves volt, amikor lopáson kapták. Ekkor intézet következett. Ha csak tehette, hazaszökött. Anyja nap nap után tányérral letakarva neki is odakészítette a vacsorát, mert soha nem lehetett tudni, mikor állít be. Egyszer aztán a határon fogták el, disszidálni akart. Letartóztatták. — Imádtam az apámat — mondta. —, utána akartam menni. Nélküle nem találtam a helyem, azért is csatangoltam mindig. Tudom, hogy ő is szeret, biztosan örült volna nekem. Csak a rendőrségen tudta meg, hogy az imádott apa hazalátogatott a nyáron. Angol feleségének megmutatta a Halászbástyát, a Szigetet, csak két fiát felejtette el megkeresni. Segítség! — Hát így valahogy — fejezi be a történeteket Farkas főhadnagy. — Csavarognak, mert az elmebetegségig rapszodikus, vagy iszákos, durva, nemtörődöm szülők mellett nehéz kibírni, és a széthullott család nem elég kötelék. Elszökdösnek az intézetből, mert hazavágyódnak, mert a legmegátalkodottabb anya is csak anya, és mert él ezekben a csavargó gyerekekben a szabadságvágy egy sajátosan torz illúziója, amely a kötöttségektől, szabályoktól mentes élet felé csábít, nem számolva az ebből adódó veszélyekkel. — Mi a segítség? — Segíteni, megoldást találni igen nehéz, hiszen a portyázásaink során összegyűjtött, elcsatangolt, szökött gyerekek tekintélyes részét ugyanabba a környezetbe kényszerülünk visszavinni, ahonnan szabadulni igyekeztek. Nincs elég ember, aki törődjön ezekkel a nehéz gyerekekkel. A gyógypedagógiai főiskolán újabban nyílt egy intézeti nevelőképző tagozat, speciális képzéssel, de egymagában ez sem oldhatja meg a problémákat. Nem lehet intézményesen egészséges családi környezetet teremteni minden gyereknek, és kétségkívül sok múlik az anyagi lehetőségeken is. Egyébként a segítség nem minden esetben pénzkérdés. Arra gondoltam, talán segíthetne ez a cikk is. — Mennyiben? — Látja, 19 név szerepel a napi jelentésben, ma ennyi szökött gyereket kell felkutatnunk. De kevesen vagyunk, írja meg, hogy nagyon várjuk a fiatalok segítségét. Ezt akár közfeladatnak is tekinthetnék. Teri önkéntes jelentése Kopognak. Fiatal lány lép be. — Főhadnagy elvtárs, eredménnyel jártam! Megnéztem a Rottenbiller utcai „cukrosbácsit”. Munkahelye nincs, a Boleró a törzshelye, ősz, sovány krapek a felhajtója. Szombaton, vasárnap, fizetésnapokon haláli forgalommal szobáztat. Olyan orgiát rendeznek, hogy az kész aréna. A szomszédok meg a házmester megerősítették. Kiss Teri önkéntes rendőr — civilben ládagyári segédmunkás — nagyot fúj, és lezökken egy székre. — Sokat kell mászkálni, de izgalmas meló. Néha igazi krimi. És jó látni, hogy értelme van az egésznek. Lassan szállingóznak a többiek is. Maisch Éva is a ládagyárból, ahol egyébként KISZ-vezető. Van néhány fiatal tanár, egyetemista, ápolónő és mérnök, összesen 34 fiatal jár be szabad óráiban a gyermekvédelmi osztályra. A beszélgetés véget ért. A főhadnagy párokra osztja a társaságot, és feldiktálja az eltűnt vagy szökött gyerekek címeit. A Rómer Flóris utca lejtőjén lefelé ballagva arra gondolok: ezen a mai estén hány fiatal járhatja a bűn előszobáját? És sikerül-e egyet is megmenteni közülük? Bedecs Éva é m: -- -I .1 "I : ■ .£ • . £ £ Mm Mm wa ■ H B Bbj pi ^ J A KISZ-ista önkéntes rendőrök nagy segítséget nyújtanak a hivatásosoknak ... Képünkön: megbeszélik a következő teendőket ... A rendőrség rendszeres ellenőrzéssel, igazoltatással őrködik, nehogy a bűn előszobájába kerüljenek a fiatalok. MAGYAR IFJÚSÁG 970/22