Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)

1970-06-05 / 22. szám

„Az én szigetemen lenne egy nagy börtön, rácsokkal, és abban lakna min­denki...” (11 éves kisfiú.) .. én lennék a főnök, délben kelnék fel, és nem csinálnék semmit. A töb­biek dolgoznának, kötelesek lennének nekem engedelmeskedni, aki lusta vol­na, vagy nem fogadna szót, azt elza­varnám.” (15 éves lány.) „Ezen a szigeten szabadság lenne, mindenki olyat dolgozna, amit szeretne és nem lenne különbség szülő és gye­rek közt, csak egy dolog volna tilos: sokat inni!” (Egy fiú az aszódi intézet­ből.) „Csak a barátomat vinném magam­mal meg az anyát meg a nagymamát. A sziget közepén lenne egy hegy, an­nak az egyik felén lenne egy ház, ahonnan az anyu meg a nagymama nem láthatnának át a hegy másik ol­dalára, ahol én a barátommal szóra­koznék meg játszanék.” (10 éves fiú.) Kétszáz kiskorú csavargóval foly­tattak pszichológiai vizsgálatot. Az egyik kérdés így hangzott: Van a vi­lágon egy sziget, amely csak a tiéd. Kit vinnél magaddal, hogyan képzeled el az életet a szigeten? A válaszokból idéztünk. A csavargás pszichológiája A csavargás, a lődörgés, a céltalan tengés-lengés önmagában még nem törvénybe ütköző cselekedet. Nem bűn, csak a bűn előszobája. A szakembereik szóhasználatával élve: a csavargás az egyik legveszélyesebb „prekriminális” állapot. „Ifjúságkutatás és pszichológia” címmel a közelmúltban kétnapos ta­nácskozást rendeztek a Magyar Tudo­mányos Akadémián. Az egyik­­ figye­lemre méltó referátumot (a bűnözést megelőző csavargás lélektani jellem­zőiről) egy fiatal rendőrtiszt-pszicho­lógus, Farkas Lajos főhadnagy tartot­ta. Nyilván nem véletlen, hogy ugyanő végezte a bevezetőben idézett kísérle­tet is. A téma kiváló ismerője és lelkes ku­tatója régi ismerősünk. Ezúttal szol­gálati szobájában — a Budapesti Rend­őrfőkapitányság fiatalkorú és gyer­mekvédelmi osztályán — kerestük fel. — Miről vallanak a vizsgálatok a szakértőnek? — Évek óta foglalkozom csavargó gyerekekkel — ez a munkám. Mint pszichológus erről a témáról írtam a szakdolgozatomat. Még korai lenne vég­leges következtetéseket levonni. Két­száz kis csavargó válaszolt ugyan a kérdésekre, de az összehasonlításhoz az is kell még, hogy legalább ugyanennyi hasonló életkorú, de rendezett körül­mények között élő, tehát nem csavargó gyerek is kitöltse a kérdőíveket. — Az eddigi eredmény mutat-e va­lami azonosságot a válaszok között? — A „sziget” érdekes dolgokat árul el. Biztonságot, menedéket keresnek ezek a gyerekek. Valósággal megbúj­nak a magukkal vitt barátok között. Sokan szülőt, rokont nem visznek ma­gukkal — ezekben az esetekben több­nyire helyrehozhatatlanul elromlott már a családi kapcsolat. Jellemző az is, hogy milyen törvényeket hoznának. Az a fiú, aki szigetén megtiltja az ivást, nyilván részeges szülőktől szerezte az első keserves tapasztalatokat. — Nem látunk-e túlságosan sötéten, ha a csavargást a bűnözés előszobája­ként emlegetjük? — Sajnos nem. Több száz csavargó gyerek adatait néztem át, és ilyen szám esetében már megkockáztathat az em­ber néhány következtetést. Erről szólt egyébként az akadémián elhangzott kor­­referátumom is. Kevesebb lány csava­rog, mint fiú, de esetük veszélyesebb. A fiúk kalandvágyból is elcsatangol­nak, a gyakran elcsavargó lányok vi­szont jelentős százalékkal előbb-utóbb bűnelkövetők lesznek. Megfordítva a dolgot: a fiatalkorú bűnözőknek 62 százaléka csavargással kezdte. Aztán rossz társaság, esetleg galeri, majd ki­sebb lopások, végül börtön következett. De, ha nem is lesznek okvetlenül bűn­elkövetők, később egyáltalán nem vagy csak igen nehezen képesek beleillesz­kedni a társadalomba. Ha értelmileg épek is, érzelmileg sérültek valameny­­nyien. A csavargás tulajdonképpen me­nekülés, védekezés a környezettel szemben. — Milyen környezet, milyen család az, ahonnan a csövezést, a csavargást választva elmenekülnek a fiatalok? — Nézzünk néhány példát — böngé­szi a főhadnagy a napi jelentést —, tizenkilenc név, mára ennyi eltűnést, szökést jeleztek. Ahogy nézem, egytől egyig ismerősek. Itt van például egy régi „kuncsaftom”, M. Gizi. Elmondom, a történetét. „Az életemre törnek?" — Tulajdonképpen kollégák vagyunk, kedves főhadnagy úr — kezdte mondó­­káját a meglehetősen ápolatlan külsejű férfi. — Kegyed ugye a lélektannal foglalkozik, jómagam meg írogatok. Ha kávéházba jár, talán volt is már sze­rencsénk egymáshoz, momentán ott va­gyok kénytelen aprópénzre váltani te­hetségemet. Ha netán érdekelnék az írásaim, két forint darabja. Szomorút tetszik? Esetleg szerelmest? Ha nem, hát nem. Egyébként nem is ezért jöt­tem, hanem a Gizi miatt. Ha istent is­mernek, berakják valami intézetbe, mert nem lány az, hanem vadállat. Állandóan elcsatangol, ha meg otthon van, egy nap még és agyonveri az anyját. Amikor kimentek a megadott cím­re, a 16 éves lány — mintha megren­dezték volna a dolgot — éppen az any­ját verte. — Segítség, megöl — sikoltozott az asszony. Gizit a gyermekvédelmi osztály munkatársai magukkal vitték, hogy egy kis intézeti regula helyre tegye „nagy természetét”. Ám még fel sem virradt a másnap, az anyja, szeme alatt kék-zöld foltok­kal, őrjöngve követelte vissza egyetlen gyermekét, akit egy ilyen „gyerekes csíny miatt” — mint mondta — nincs joguk elszakítani a családtól. Egy hét múlva az apa jelentkezett telefonon. — Az életemre törnek — suttogta izgatottan. — Az a bestia Gizi öt napja nem alszik itthon, de tudom, hogy szö­vetkezett az anyjával, és az életemre törnek. Segítsenek ... A szőke Maca lánya Az elegáns asszony a rendőrségen a kesztyűjét sem tette le, Z.-né sápadt volt, és halálosan ideges. — Micsoda szegyem Ezt nem élem túl, a férjemmel együtt vezető állású emberen vagyunk! Ha az a csavargó lány esetleg zsarolni próbál, oda a fiam jövője ... A történet pedig a következő. An­nus, a rossz arjú szőke Maca lánya, úgyszólván az utcán cseperedett fel. Anyjának rendszerint „vendége” volt, és ilyenkor kizárták. Ha egy-két éj­szakára kimaradt, fel sem tűnt senki­nek. Akkor épült fel szemben az új ház, ide költöztek Z.-ek is. A hazafelé tartó Z.-nét egy nap meg­szólította egy 15 év körüli borzas lány. — Neni kérem. Este Krimi megy a tévében, én olyat még nem láttam, tessék megengedni, hogy felmenjek. Az asszony meglepetésében engedett a kérésnek, és Annus attól fogva szin­te mindennapos vendég lett. A háziak nem nagyon lelkesedtek látogatásaiért, de a kislány láthatóan igen jól érezte magát a sose látott kényelmes környe­zetben ! A szülők kéthetes külföldi útra mentek, 19 éves egyetemista fiuk egye­dül maradt a lakásban. — Engedj be — csengetett Annus egy este, úgy 11 óra felé. A mama ré­szeg, ölik egymást a palijával, a baltát vágták hozzám, amikor bementem... Annus aznap ott töltötte az éjsza­kát — ahogy az a rossz regényekben történni szokott — és megesett a baj. Amikor kitudódott, hogy terhes, Z.-né sürgősen pénzt adott a kislánynak. De Annus nem ment orvoshoz. — Meg akarom tartani — sírt ké­sőbb a főhadnagynak. — Mi örömöm volt eddig az életben? Ezért a gyere­kért majd érdemes lesz. Nem adom ál­lamiba, felnevelem rendesen, nem úgy, mint engem az anyám. Annus most nem csavarog, egyelőre egy anyaotthonban él. V­acsora, tányérral letakarva Nemcsak a lehetetlen otthoni körül­mények űzik az utcára a gyerekeket. Itt van például Laci és Sanyi esete. Test­vérek. Édesanyjuk — amióta az apa disszidált — egyedül neveli őket, be­csülettel. A szoba-konyhás lakás tisz­ta,­ rendes, a fiúk egyformán kaptak ruhát, kosztot, szeretetet. Sanyival nincs semmi baj, Lacival annál több. Állandóan elcsatangol, nem használ se szigorúság, se szép szó. Tizenhat éves volt, amikor lopáson kapták. Ek­kor intézet következett. Ha csak tehet­te, hazaszökött. Anyja nap nap után tányérral letakarva neki is odakészí­tette a vacsorát, mert soha nem lehe­tett tudni, mikor állít be. Egyszer aztán a határon fogták el, disszidálni akart. Letartóztatták. — Imádtam az apámat — mondta. —, utána akartam menni. Nélküle nem találtam a helyem, azért is csatangol­tam mindig. Tudom, hogy ő is szeret, biztosan örült volna nekem. Csak a rendőrségen tudta meg, hogy az imádott apa hazalátogatott a nyá­ron. Angol feleségének megmutatta a Halászbástyát, a Szigetet, csak két fiát felejtette el megkeresni. S­egítség! — Hát így valahogy — fejezi be a történeteket Farkas főhadnagy. — Csa­varognak, mert az elmebetegségig rap­­szodikus, vagy iszákos, durva, nemtö­rődöm szülők mellett nehéz kibírni, és a széthullott család nem elég kötelék. Elszökdösnek az intézetből, mert ha­zavágyódnak, mert a legmegátalkodot­­tabb anya is csak anya, és mert él ezekben a csavargó gyerekekben a sza­badságvágy egy sajátosan torz illúzió­ja, amely a kötöttségektől, szabályoktól mentes élet felé csábít, nem számolva az ebből adódó veszélyekkel. — Mi a segítség? — Segíteni, megoldást találni igen nehéz, hiszen a portyázásaink során összegyűjtött, elcsatangolt, szökött gye­rekek tekintélyes részét ugyanabba a környezetbe kényszerülünk visszavin­ni, ahonnan szabadulni igyekeztek. Nincs elég ember, aki törődjön ezekkel a nehéz gyerekekkel. A gyógypedagó­giai főiskolán újabban nyílt egy inté­zeti nevelőképző tagozat, speciális kép­zéssel, de egymagában ez sem oldhat­ja meg a problémákat. Nem lehet in­tézményesen egészséges családi kör­nyezetet teremteni minden gyereknek, és kétségkívül sok múlik az anyagi le­hetőségeken is. Egyébként a segítség nem minden esetben pénzkérdés. Arra gondoltam, talán segíthetne ez a cikk is. — Mennyiben? — Látja, 19 név szerepel a napi je­lentésben, ma ennyi szökött gyereket kell felkutatnunk. De kevesen va­gyunk, írja meg, hogy nagyon várjuk a fiatalok segítségét. Ezt akár köz­feladatnak is tekinthetnék. Teri önkéntes jelentése Kopognak. Fiatal lány lép be. — Főhadnagy elvtárs, eredménnyel jártam! Megnéztem a Rottenbiller ut­cai „cukrosbácsit”. Munkahelye nincs, a Boleró a törzshelye, ősz, sovány kra­­pek a felhajtója. Szombaton, vasárnap, fizetésnapokon haláli forgalommal szo­­báztat. Olyan orgiát rendeznek, hogy az kész aréna. A szomszédok meg a házmester megerősítették. Kiss Teri önkéntes rendőr — civil­ben ládagyári segédmunkás — nagyot fúj, és lezökken egy székre. — Sokat kell mászkálni, de izgalmas meló. Néha igazi krimi. És jó látni, hogy értelme van az egésznek. Lassan szállingóznak a többiek is. Maisch Éva is a ládagyárból, ahol egyébként KISZ-vezető. Van néhány fiatal tanár, egyetemista, ápolónő és mérnök, összesen 34 fiatal jár be sza­bad óráiban a gyermekvédelmi osz­tályra. A beszélgetés véget ért. A főhadnagy párokra osztja a társaságot, és feldik­tálja az eltűnt vagy szökött gyerekek címeit. A Rómer Flóris utca lejtőjén lefelé ballagva arra gondolok: ezen a mai es­tén hány fiatal járhatja a bűn előszo­báját? És sikerül-e egyet is megmenteni kö­zülük? Bedecs Éva é­­ m: -- -I .1 "I : ■ .£ • . £ £ M­­m Mm wa ■ H B Bbj pi ^ J A KISZ-ista önkéntes rendőrök nagy se­gítséget nyújtanak a hivatásosoknak ... Képünkön: megbeszélik a következő teen­dőket ... A rendőrség rendszeres ellenőrzéssel, iga­zoltatással őrködik, nehogy a bűn előszo­bájába kerüljenek a fiatalok. MAGYAR IFJÚSÁG 970/22

Next