Magyar Ifjúság, 1970. szeptember-december (14. évfolyam, 35-51. szám)

1970-10-23 / 42. szám

.......... ..................... AZ ORVOS VANSZOL Levelekre, röviden Cs. I., Ercsi. Megtisztel bi­zalma, de a felvetett problé­máján távolból nem tudok se­gíteni. Azt hiszem, helyben sem tudnék. Családi körül­ményeit megváltoztatni sem tudnám. A bajok gyökere két­ségtelenül otthoni helyzetéből származik. Ezt nélkülem is jól tudja, és azt is, hogy ezek az adottságok alapvetően meg nem változtathatók. Mit tehet­ne? Hogyan nyerhetné vissza az életkedvét? Ha felismerné, hogy­ van célja az életének. Kérjen segítséget munkahelye társadalmi szervezeteinek ve­zetőitől, akik bizonyára konk­rét tanácsokat adnak majd Ha olyan kedves őszinteséggel­ mondja el nekik is gondját­­saját, mint nekem, nem hin­ném, hogy ne kapna támoga­tást. Remélem, újabb leveléből több önbizalom árad, és egy icipici boldogságról is számot ad majd. J. Elemér, Szeged. A sírás­nak az orvosi gyakorlatban akkor van jelentősége, ha va­laki a kellő hangulati meg­­okoltság nélkül sír. A kény­szersírás — éppen úgy, mint a kényszernevetés — különféle elmebetegségeknek lehet egyik tünete. A könnyezés más meg­ítélés alá esik. A könny, a kö­tőhártya váladéka, a szem vé­delmét szolgálja, bizonyos kórokozókat elpusztít. Több könny csorgásának oka lehet, a fokozott könnytermelés vagy a könny hiányos elvezetése. A túlzott könnyezés megszün­tetésére szemorvoshoz fordul­jon. Előfordulhat a kényszer­­sírás betegesen sok könny csorgásával? Elméletileg igen. De a találgatás helyett, adott esetben, bízzuk inkább szak­orvosra a választ. B. Gy., Székesfehérvár. A könyvkereskedésekben számos diétás szakkönyvet lehet vásá­rolni. Szakszerű magyarázatot találhat Rigó—Szelényi Diete­­tikai zsebkönyvében vagy a vöröskeresztes házi ápolás tan­folyam hallgatói részére ké­szült Diétás tanácsok című tankönyvben, amely a Vörös-­ kereszt helyi szervezeteiben szerezhető be. A leveléhez mellékelt leletet postafordultá­val visszaküldöm. V. Ilona, Békéscsaba. A szemüveg fontosságáról és a szemre illeszthető „láthatat­lan szemüvegről” szeptember 4-én megjelent számunkban részletesen írtam. A zselésze­rű kontaktlencse, amelyet csehszlovák kutatók találtak fel, még nem került forga­lomba, jelenleg a kísérletek folynak. Ez a puha műanyag ugyan jobban illeszkedik a szem görbületéhez, de hama­rabb megy tönkre. Forgalomba még nem került Csehszlová­kiában sem. K. Sándor, Sátoraljaújhely. A kullancs csípése nemcsak bőrgyulladást okozhat, hanem különböző fertőző betegsége­ket is terjeszthet, így agyhár­tyagyulladást, vérzéses vese­gyulladást, a kiütéses tífusz­hoz hasonló megbetegedést. A kullancsfélék leggyakrabban bokros területek­en, erdőben találhatók. Kiránduláskor ne pihenjünk le a csupasz fűre, a kullancsok szívókájukkal fúr­ják be magukat a bőrünkbe. E szervük visszafelé görbül, ezért nem ajánlatos kitépni, mert e testrészük leszakadva később elgennyedést okoz­hat. Ha petróleummal, éterrel, vazelinnel vagy zsírral kenjük be a bőrbe kapaszkodó kullan­csot, légzőnyílásai eldugulnak, és magától hullik le. J. Dezső, Budapest. A bőr­farkas, la lupusz tuberkuloti­­kus eredetű, roncsolóvá váló bőrbetegség. A tbc elleni ered­ményes küzdelem eredménye­képpen ma már mind ritkáb­ban fordul elő. A test felszí­nén bárhol keletkezhet, igen gyakran az arcon mutatkozik. A fertőzés nyomán apró gü­­mők jelentkeznek. A beteg­ség kezdetén a bőrön ez úgy mutatható ki, hogy a gyanús vöröses foltokat üveglappal lenyomják, vértelenítik, és ek­kor a kis lupuszos gömböcs­­kék előtűnnek. A bőr a beteg­ség lezajlása után elhegesedik, és ez a folyamat eltorzítja az arcot, ilyenkor már meglehe­tősen nehéz plasztikai műtét­tel segíteni. A tbc-gondozó in­tézet látja el. A betegség gya­núja esetén ajánlatos orvoshoz fordulni, mert a korai keze­lés igen fontos. Dr. Veres Pál k­ileltHi­­i Igaz történet vagy mese? Mindenki ismeri az özön­vízről a bibliai mondát. De ke­vesen tudják, hogy a bibliai leírás nem az egyetlen és nem is az első és egyedülálló elbe­szélés az özönvizekről. Nincs kizárva, hogy a biblia is az asszíroktól vette át. (Az asszír monda égetett agyagtáblákon maradt fenn Ninivében az As­­surbanipala cár „könyvtárá­ban”, aki az időszámítás előtt 688—631. években élt.) Az özönvízről szóló mondák tehát más népeknél is megta­lálhatók, az indiánoknál, az ausztráloknál, Kínában, Bur­mában, Indonéziában. Leg­gyakrabban az olyan földrajzi helyeken, ahol nem ritkák a tájfunok, a nagy viharok, a trópusi esőzések, a folyók ha­talmas áradásai. És a kataszt­rofális áradások lehetősége fennáll ma is — a tudomá­nyos viták itt csak az áradat méretei körül kezdődnek. A tudományos irodalomban viszont azt olvashatjuk, hogy az egész világot elárasztó özönvíz lehetősége csupán túlzás.­­ Valóban az? Attól függ, ki mit nevez „egész vi­láginak ... Az ősi államok valóban nem voltak nagyok. Bármelyik ál­lam lakossága teljes egészé­ben vagy pedig majdnem tel­­jes egészében elpusztulhatott az ilyen nagy természeti csa­pásnál. (Az időszámítás előtti hatodik ezredév kezdetén a Földön összesen 2,5 millió ember élt. Az emberek nem is tudtak a szomszédos konti­nens népeinek létezéséről, és így az erős vízáradás valóban „világméretűnek” tűnt.) De milyen volt a vízözön? A XIX. század végén az in­diai Ganga folyó deltájába óriási sebességgel zúdult egy 12 méter magas tengeri árhul­lám. Ez a hullám felfelé a fo­lyó mentén több száz kilomé­tert futott be, s órákon belül vízzel borította el a folyó völ­gyét. Elpusztított körülbelül 300 ezer embert. A Bramaput­­ra torkolatába 1876-ban betö­rő másik vízhullám 7 ezer négyzetkilométer összterületet öntött el, és elvitte 100 ezer ember életét. Azt tartják, hogy ősidőkben a tengerfenék rengései, ame­lyek ezeket a hullámrobbaná­sokat okozták, sokkal erőseb­bek, s az általuk előidézett hullámok magasabbak is vol­tak. Az erős tropikus ciklonok ideje alatt szintén kialakul­hatnak nagy — 10—15 méterre felcsapó T- vízhullámok, s több napos viharos esőzések is. Valószínűleg a katasztrófák emléke nemzedékről nemze­dékre szállt, mindig újabb és hátborzongatóbb részletekkel bővült, egészen addig, míg az özönvizek legendája megszüle­tett az egész világot elárasztó vízözönről. Hát igen, „világ”­­özönvízről volt szó, habár ez egyáltalán nem világméretű áradás volt, hanem lokális, mivel csakis valamilyen szá­razföld kisebb területét érin­tette. Kérdés, fenyegeti-e a mai világot globális vízözön? „Nem!” — válaszolják egy­értelműen a geológusok. Magá­tól értetődik persze, hogy a geológusok nem cáfolják azt a tényt, hogy a tengerek part­vonala drasztikusan megvál­tozhat, hiszen a földkéreg mozgásban van: van, ahol emelkedőben és ahol süllye­dőben van, mint például Ang­lia nyugati partjainál. De — mondják a geológusok — ha a tenger el is önt szárazfölde­ket, az akkor is csak kor­látozott területeken történik, mint Amerikában tájfunok és viharok idején, kerül víz alá. Ezek a vízözönök azonban globális vízözönnek nem ne­vezhetők. Ezek a következtetések meg­fontolt tudományos alapon nyugszanak. Régi, nagy múltú tudomány a földkéreg tanul­mányozása, de, sajnos, ered­ményei főként csak a száraz­földre, és nem az óceánokra vonatkoznak. És ez érthető is. Hiszen az óceánok mélysége egészen mostanáig megközelít­hetetlen volt a kutatók számá­ra. Csak az utóbbi években kez­dett ugrásszerűen fejlődni a tengeri geológia. Ennek az eredményei nagy fordulatot hoztak a Földről alkotott tu­dományos világképben is, amelyek csak a múlt nagy földrajzi felfedezéseivel ha­sonlíthatók össze. A XX. század legnagyobb felfedezésének éppen a Jeges­tenger víz alatti hegygerinc vonulatait tartják, amelyeket Mendelejevről neveztek el, más víz alatti hegység pedig Lomonoszov nevét viseli. Meg­változott a vélemény Földünk egész domborzatáról is. Nem régen fedezték fel azokat a ha­talmas árokrendszereket a tengerfenéken, amelyek átsze­lik a víz alatti hegygerince­ket. Már harminc ilyen csa­tornát ismerünk, közülük 25 a Csendes-óceán fenekén hú­zódik. Nem régi kutatások bizonyí­tották be azt a feltevést, hogy az Antarktiszon a jégtakaró növekszik. És ha valamikor kisebbedett, akkor is csak igen csekély mértékben. Ha pedig ez így van, akkor a jég olva­dása az óceán szintjét maxi­mum 10 méterre növelhette, pedig ez a szint több mint 400 méteres különbséget muta­tott az idők folyamán! Miben rejlenek tehát az ilyen jelen­tős ingadozások okai? Több tudós véleménye sze­rint a szint ingadozásait nem­.­ csak a szárazföldi, hanem az óceáni fenékkéreg csúszásai is előidézik. Az utóbbi egymillió év alatt a tengerfenéknek füg­gőleges elmozdulásai voltak, nagyobbak mint a­ szárazföl­dön. És az óceán, amelynek medrében ilyen elmozdulások voltak, már majdnem fél kilo­métert felemelkedve eredeti szintje fölé, nyilván elöntötte a kontinensek óriási területeit. Ilyen, az egész világra kiter­jedő vízözönök legalább há­romszor fordultak elő az utób­bi egymillió év alatt. Termé­szetesen, ilyen természeti csa­pások óriási pusztításokat vé­geztek az állat- és növényvi­lágban, de szerencsére nem pusztították ki egészen. Ezek a katasztrófák nem csak egy pillanatig tartottak, és többek­nek sikerült elmenekülni biz­tonságos helyekre. És az óriá­si csapások ellenére is az em­beriség tovább fejlődött. Egy ilyen (egyelőre csak feltételezett és nem bebizonyí­tott) közismert, gyors lefolyású katasztrófa volt az Atlantisz földrész pusztulása. De mit je­lent a geológia szempontjából az, hogy „gyors lefolyású”? Egy szovjet tudós vélemé­nye szerint, az egész Atlantisz szárazföld lemerülése két sza­kaszban zajlott le. 1. az időszámítás előtti ti­zenharmadik és tizedik ezred­év között 2. a kilencedik és nyolcadik között, összesen tehát nem több mint 5000 év alatt ment végbe, de a lemerülés befeje­ző szakasza gyors katasztrófa volt. Ami a világ globális özön­vizeit illeti, erre vonatkozó­lag többet fog mondani egy új tudományág , az oceanoló­­gia és ezen belül a tengeri geológia és a tengeri biológia. Felvetődhet azonban egy kérdés: minek jósolgassunk, ha egy újabb özönvíz mindent elpusztít? Köztudott dolog az, hogy ha meg lehet magyaráz­ni egyes geológiai folyamatok mozgató erőit, a tudomány nemcsak megmagyarázza azo­kat, hanem lehetővé­ teszi, hogy elkerüljük az ezekből eredő veszélyeket. Ismeretes, hogy az egyes or­szágok lakossága, például egész Hollandia, a tengerszint alatti területeket lakja. Eze­ket a földeket, amelyek több­ségükben igen termékenyek, az emberek a tengertől hódí­tották el, amikor felépítették a gátrendszereket és töltése­ket. Az utóbbi években kezdtek olyan­­ módszereket is alkal­mazni, amelyekkel a gátak szinte pillanatok alatt felépít­hetők. Ilyenek például az irá­nyított robbantások, amikor atomrobbantással óriási tö­megű kőzetet emelnek fel, amely a földre nem rendszer­telenül hullik le, hanem az ember által előre kiszemelt helyeken alkot gátvonala­kat. Ilyen — bár nem atom­­— robbantást 1966-ban hajtot­tak végre Alma-Ata város kö­zelében, ahol a töltésrend­szert egy speciálisan kiszámí­tott séma szerint robbantás­sal helyezték el. Négy másod­perc alatt levegőbe repült több mint 2,5 millió tonna szétda­rabolt gránit. Így tömör töl­tés — valósággal kisebb hegy­vonulat — képződött, amely­nek magassága 60—80 méter volt, a hegygerinc hossza 400 méter, a szélessége pedig az 500 métert is elérte. Ezzel biz­tosítva van Kazahsztán fővá­rosának védelme a jégtáblák olvadása és a nagy esőzések következtében rázúduló köves­sáros lavináktól. Mielőtt azonban bármilyen gátakat is építeni kezdené­nek, előbb ismerni kell a víz és szárazföld közötti kölcsön­hatásokat és törvényszerűsé­geket ott, ahol ez a két ter­mészeti erő közvetlenül talál­kozik. És nincs már messze az az idő, amikor az emberek ké­pesek lesznek a tengeri par­tokat is úgy kialakítani, ahogy ez az embereknek legjobban megfelel és védelmet biztosít mindenfajta viharoktól, lavi­náktól és özönvizektől. Sz. E. il m . 702 áramellátás napenergiával A British Aircraft Corpora­tion elektronikus és űrkutatá­si csoportja napelemekből ál­ló egységet tervezett, amely a napsugarak energiáját villa­mos árammá alakítja át. Képünkön az elemek mű­ködését ellenőrzik lineáris gyorsulási vizsgálatok után. Az áramellátó egységet úgy tervezték, hogy kielégítse a föld körüli pályán mozgó mes­terséges égitest energiaszük­ségletét minden körülmények között. Az új áramfejlesztő egység előnye a kis tömeg és a nagy tárolási lehetőség, a mesterséges égitesteken álta­lában használt napelemek többségével ellentétben. TERMÉSZET TUDOMÁNY TECHNIKA A­ pireuszi oroszlán A görögországi Pireusz kikötőváros külkerületében ása­tás során előkerült a földből egy csaknem három méter magas, márványból készült oroszlánszobor, amely régé­szek szerint ikerpárja annak az oroszlánszobornak, ame­lyet még három évszázaddal ezelőtt, velenceiek szállítot­tak el Pireuszból hadizsákmányként. Az említett oroszlánszobor mása, amely egykor a pi­reuszi öböl bejáratát őrizte, most az egykori velencei ha­jógyár bejáratát ékesíti. Mindkét oroszlánszobor hátsó lábán ül, szfinxhez ha­sonló, és csaknem emberi arca van, olyan, mint amilyen oroszlánszobrok egykor sírköveket díszítettek. A velencei oroszlánszobrot Francesco Morosini velencei gróf szállíttatta el a Pireusz és Athén egykori török urai ellen 1687-ben vívott hadjárata után. Az új leletet, amelyet régészek egyedülálló felfedezésként értékelnek, a múlt héten tárták fel építőmunkások egy pireuszi külvárosi ház alapozó munkálatai során. A pireuszi oroszlánszobor egyik első lába letörött, de egyébként kitűnő állapotban van. A szobrot restaurálás végett átszállították a pireuszi múzeumba. Azóta, hogy Morosini gróf elszállíttatta az oroszlánszob­rot, görög tud­ósok már többször követelték visszaszár­maztatását. Legutóbb 1967-ben kérte a pireuszi városi ta­nács, de a velencei városvezetőség azzal utasította vissza a kérelmet, hogy a szobor állami tulajdon, s ennélfogva csakis kétoldali görög—olasz államközi megállapodás tehet­né lehetővé a szobor hazatelepítését Görögországba. A két oroszlánszobor a pireuszi öböl bejáratát díszítette, és a középkor évszázadai alatt „Porto Leone” nevet köl­csönzött a pireuszi kikötőnek. Művészettörténészek még ma sem döntötték el véglege­sen, vajon a két szobor római vagy görög eredetű, illetve római, vagy, görög mester műve. Modell a repülőtérhez A Temze-öböl fejlesztésére alakult vállalat két munka­­modellt készíttetett az öböl­ről és a Maplin Sands kör­nyékről, Délkelet-Angliában, annak ellenőrzésére, hogy Foulness alkalmas lenne-e London harmadik légikikötő­jének elhelyezésére. Az első modell (amelyet a képen lát­hatunk) már működik, és az öböl területéből 2000 négyzet­­méter földet jelent! A két másik modellt azért készítették, hogy megvizsgál­ják, a repülőtérnek a Foulness körül levő mocsaras területen való felépítése nem okoz-e majd áradásokat és eliszaposo­dást egyéb területeken. MAGYAR IFJÚSÁG 1570/42

Next