Magyar Ifjúság, 1971. szeptember-december (15. évfolyam, 36-53. szám)
1971-10-01 / 40. szám
KEZDŐ ZENÉSZ RAU TIBOR magát. — Fogja hát be a száját. Ha nekem akar mondani valamit, jöjjön fel a mólóra. Roger fölszökkent a mólóra, s az ember, fura módon, fölmászott maga is, olyan gyorsan, hogy gyorsabbat már kívánni se lehet. Meggyőzte és fölhergelte magát De most már csinálta is. A négerek visszahúzódtak, aztán körülállták őket, de bőven hagytak helyet mindkettőjüknek. Thomas Hudson nem tudta, az az ember mire számított, s mi történik majd, ha fölmegy a mólóra. Senki se szólt semmit, ott volt körülötte az a sok fekete arc, nekirontott Rogernek, s Roger szájon vágta bal kézzel, s a szája vérezni kezdett. Megint nekirontott Rogernek, s Roger behúzott neki két kemény balhorgot a jobb szemére.Elkapta Rogert, Roger atlétatrikója elszakadt, majd Roger jobb kézzel keményen gyomron vágta, aztán eltolta magától, és visszakézről, a nyitott bal kezével fölpofozta. Egyik néger se szólt egy szót sem. Csak épp nem tágítottak kettőjük körül, bár bőven hagytak helyet nekik. Roger utánament, és gyors egymásutánban három horgot húzott be fönn a fejére. Az ember megragadta, és Roger atlétatrikója, ahogy az embert eltolta magától és beszúrt két egyenest a szájára, tovább szakadt. — Hagyd azokat a balkezeseket! — üvöltötte Frank. — Használd a jobb kezed és hűtsd le a csibészt. Hűtsd le. — Van valami mondanivalója? — kérdezte Roger az embert és keményen szájon vágta. Az ember szája csúful vérzett, a képe jobb fele földagadt, s a jobb szeme szinte nem is látszott. Az ember megragadta Rogert, Roger ottmaradt a közelében és megsorozta. Az ember zihált és nem szólt semmit. Roger a hüvelykujjú bütykét belenyomta a két karja hajlatába, s Tom látta, hogy a bütyke föl-alá jár a bicepsz és az alsókar közt az ínen. — Össze ne vérezzen, maga csibész — mondta Roger, és fölkapta, ellazította a bal kezét, hátralökte az ember fejét, majd visszakézről megint lekevert neki egyet. — Most keríthet magának egy új orrot — mondta. — Hűtsd le, Roger! Hűtsd le — biztatta Frank. — Hát nem látod, hogy mit csinál, te fafej? — kérdezte Fred Wilson. — Tönkreveri. Az ember belekapaszkodott Rogerbe, de Roger föltartóztatta és ellökte magától. — Üssön meg — mondta. — Gyerünk. Üssön meg. A pali nekirugaszkodott, de Roger lebukott és megragadta. — Hogy hívják? — kérdezte. Az ember nem felelt. Csak zihált, mintha épp megölni készülne az asztma. Roger a karja hajlatába belenyomott bütykével megint föltartotta. — Makacs egy csibész maga — mondta. — Ki az isten mondta magának, hogy tud verekedni ? Az ember bágyadtan nekirugaszkodott, Roger elkapta, maga felé húzta, kissé megpöndörítette, és a jobb ökle lapjával kétszer fülön vágta. — Magát arra tanították, hogy ha kérdezik, ne válaszoljon? — kérdezte. — Nézzétek a fülit — mondta Rupert. — Mint a szőlőfürt. — Van valami mondanivalója? — kérdezte Roger. — Pancser — mondta az ember. S ahogy kimondta, behúzta az állát, arca elé kapta a kezét és félig elfordult, a javíthatatlan komisz kölyök mozdulatával. — Most! — ordított Rupert. — Most fejre áll! De semmi drámai, semmi technikás dolog nem következett. Roger hirtelen odalépett, ahol az ember állt, fölvonta a bal vállát, leengedte a jobb öklét, aztán meglendítette fölfelé úgy, hogy végigszántson az ember fejének bal oldalán. Az leereszkedett négykézlábra, s a homlokát lehajtotta a mólóra. Egy darabig így térdelt ott, homloka a deszkán, aztán puhán az oldalára hemperedett. Roger lenézett rá, odament a móló széléhez, és felzökkent a hajó végébe. Az embert jachtjának legénysége bevitte a fedélzetre. Abba, ami a mólón történt, nem avatkoztak bele, csak fölszedték onnét, ahol hevert, és behurcolták a súlyos és petyhüdt testet. Néhány néger segített leereszteni nekik a tatfedélzetre és megfogni lent. Miután bevitték, becsukták az ajtót. — Talán orvos kéne neki — mondta Thomas Hudson. — A csupasz ököl komisz szerszám — mondta Roger. — Az embereknek fogalmuk sincs, hogy mit csinálnak. Bár sose láttam volna. — Nos, most már sose fogod viszontlátni úgy, hogy azonnal rá ne ismerj. — Remélem, elkerül — mondta Roger. — Szép bunyó volt, Mr. Roger — mondta Fred. — Bunyó egy frászt — mondta Roger. — Hogy erre mi a fene szükség volt? — Az az úr maga kereste — mondta Fred. — Talán abbahagyhatnád végre az aggályoskodást, jó? — mondta Frank Rogernek. — Láttam már párszáz lehűtött fickót, nincs ennek kutyabaja se. Fenn a mólón a fiúk kezdtek elszállingózni, s közben a verekedést kommentálták. Valahogy nem tetszett nekik a fehér ember tekintete, mikor bevitték a fedélzetre és egyszer elszállt a kedvük a Főbiztos házának felgyújtásától. — Hát akkor jó éjszakát, Frank kapitány — mondta Rupert. — Mégy, Rupert? — kérdezte Frank. — Úgy gondoltuk, hogy talán megnéznénk, Bobbynál mi van. — Jó éjszakát, Rupert — mondta Roger. — Viszlát holnap. — Nohát, akkor gyerünk le Bobbyhoz mi is, nézzük meg, van-e ott valami mulatságos — mondta Frank. — Ne aggódj semmin, Roger — mondta Fred Wilson és fölkapaszkodott a mólóra. — Aki aggódik, az málészájú. Végigmentek a mólón, vitték a gitárjukat és a bendzsót, arrafelé, ahol a Ponce de Léon nyitott ajtaján fény áradt ki és énekszó. — Ez a Fred rendes pali — mondta John Thomas Hudsonnak. — Mindig is az volt — mondta Thomas Hudson. — De Frank meg ő együtt komiszak. 71/40 QD MAGYAR IFJÚSÁG G. SZABÓ JUDIT HELYBENJÁRÁS Kirobbanó örömmel sietett haza minap a kislányom. — Anyu, ötöst kaptam testnevelésből! Nem tagadom, elérzékenyültem a jó hír hallatán, hiszen magam is sportoltam valaha, s így érdekelt a dolog részletesebben is: — S mivel nyerted el e kiváló jegyet? Tán magasabbra ugráltál, messzibbre futkostál, vagy hamarabb kúsztál a pózna legtetejére, mint a többi? Kérdésem hallatán a leány ajka bosszúsan rándult meg, mint mindég, ha csacskaságokról faggatózom, ahelyett, hogy lépést bírnék tartani az új idők szelével. — Mivel tűrhetően fújtam a görög tornacsarnokok felépítési rendszerét, meg az izmok működését latinul, meg az egész többi, eddig vett anyagot! És beszámolója hátralevő részéből boldogan tudtam meg, hogy ők momentán nem elavult, tornatermi ugra-bugrával töltik a drága idejüket, hanem testneveléstan-elméletet hallgatnak helyette, persze, ülve, s ugyanabban a kellemesen oroszlánszagú, de szűk tanteremben, ahol a többi tárgyakat is. És a Séf esik Bori szerint így is marad ez, további négy éven át, és kötelező lesz az érettségi belőle, habár az izompacsirta (tornatanár) azt reméli, hogy csak a tornaterem-átalakítás idejére, a Percent Jani szerint viszont, (matekot ad elő, nem csüggedve) végre trigonometria edzőpálya épül az idejétmúlt tornaterem helyén. — Mindez azért van, mert a vacak, kültelki, „Kifia Borja” gimibe írattál! — kesergett a leány, amint megtudta, hogy barátnéjának bezzeg az „Elit Emerencia” középiskolában intarziás-lakkcsiszolt testnevelő csarnok áll a rendelkezésére! S mérge akkor kezdett csappanni csupán, midőn arról is értesült, hogy csak gondos kézmosás után, posztópapucsban, s kézenállva szabad bemenniük, hogy ott hallgassák meg előadásaikat a szabadfogású görög-római jéghokiról. — Milyen nagyszerű ez a sok elmélet! — bólogattam örvendezve, akárcsak az általános iskolában, amikor is szolfézst magoltak spontán dalolás helyett, s ennek köszönhető, hogy Arankám máig is kifogástalanul elszolmizálja a Walesi bárdokat "(ütemezve persze!). Mindenesetre elhatároztam, hogy az első adandó szülői értekezleten tovább tudakozódom a testnevelés új módszerei felől! Leánykám új iskoláját persze könnyedén megismertem a körülötte elterülő meszesládákról, malter-halmokról, s egyéb szeptemberi iskolai kellékekről. Sőt, elhaladtamban betekintést nyertem a nyugdíjas tornaterembe is, aholis — mint mondották — a kiküldött szakszemély igen ügyesen ügyködik, valahányszor csak sikerül neki alkoholmámorát kialudnia, s ha így bírja a tempót, akkor lehetséges, hogy a gyerekek júliusban már tornászhatnak is! S ahogy a festékes ibrikeket kerülgetve eltávoztam, a kapu előtt víg srácokat leltem, kik részben birkóztak, részben táskahajítási versenyt rendeztek, sőt, időnként még ugráltak és szaladgáltak is. Félve tekertem körbe a fejem, nem látja-e meg őket valaki? Mert ha igen, úgy félő, hogy a jövő héten már a járdaszélen ücsörögnek helyette, s az elhajított aktatáskák pályamódosulását számolgatják, öt tankönyv, két elárvult tornacsuka s három vajas kenyér belehelyezése esetén. \