Magyar Ifjúság, 1972. május-augusztus (16. évfolyam, 18-34. szám)
1972-06-09 / 23. szám
Nem vártak a készre Új egyetemi KISZ-klub épül Szegeden. A pénzt a tudományegyetem és a városi tanács biztosítja, de a munka még jó ideig nem kezdődhetett volna meg, ha a fiatalok féltették volna — már akinek van — az aranygyűrűt az ujjukon. Nem féltették, több mint háromezren mozgatták a földet, tisztogatták a használt téglát, s mintegy százezer forintot érő munkával előkészítették a terepet. Így is lehet. Jubileum Száz év alatt összesen 1796 kohómérnök kapott diplomát Magyarországon. A tanszéket, amely most a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen működik, királyi rendelet alapján hozták létre 1872-ben, amikor a Bányászati Akadémia harmadik szakosztályaként megkezdte működését a vaskohászati tanosztály. Ez az átszervezés vetette meg az alapját a hazai kohómérnökképzésnek: az ötödik tanévben ketten, a kilencvenkilencedikben — tavaly — nyolcvannyolcan szereztek az egyetemen diplomát. Az idei jubileumi évben diplomázó végzősöknek kívánjuk: ne legyen olyan melegük a vizsgákon, mint lesz majd későbbi munkahelyeiken. Ajándékozók Nem jelent meg semmiféle felhívás, nem hangzott el semmiféle ígéret, nem indult semmiféle látványos akció, mégis, mintha összebeszéltek volna titokban az ország különböző városaiban, üzemeiben dolgozó szocialista brigádok, mind több helyről kapjuk az ajándékozásról szóló híreket. Két példát ragadtunk ki a sok közül: a SZIM esztergomi marógépgyárának két szocialista brigádja szabadtéri játékokkal lepte meg a komáromi gyermekváros lakóit. A Dunai Vasmű hideghengerművében dolgozó szocialista brigádok kezdeményezésére 60 brigád tagjai vásároltak — három teherautónyi — játékot a rácalmási gyermekotthon apróságainak. Ha jön a víz Tudni kell, mi a teendő, ha jön a víz, ha megduzzadnak a folyók. Erre készítik fel az új dolgozókat az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnál. Felvételünk Érsekcsanádon készült, árvízvédelmi gyakorlaton. Ha jön a víz, ezeket a cölöp- és pátkaverőgépeket a mostani újoncok is hibátlanul fogják kezelni. A KISZ-ért Mit tehetnek az úttörők a KISZ-ért? Nagyon sokat. Például azt, hogy alaposan felkészülnek, s felkészítik egymást is a későbbi KISZ-tagságra. A jó munka elismeréseként a KISZ KB vörös vándorzászlaját nyerte idén az ajkai 1. számú, Győrött a gyárvárosi, Békés megyében pedig a dobozi általános iskola úttörőcsapata. NYUGI Sokáig „felnőtt betegség" volt az idegesség, újabban azonban a fiatal korosztályoknak is kijut belőle. A zajos, rohanó környezet, az elgépiesedő kapcsolatok, egyszóval seregnyi oka van, hogy felmenjen időnként az ifjabbak vérnyomása is. Erről tárgyaltak most Budapesten a szakemberek. Mert idegesíti őket, ha nem vagyunk nyugodtak. A TUDOMÁNY FIATALJAI (Folytatás az 1. oldalról) A felmérés az 1971. év végi állapotot tükrözi. Ezek szerint a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteiben 580, a tanszéki kutatóhelyeken pedig 102 — összesen 682 — harminc éven aluli dolgozik. A kutatóintézetek 580 fiatalja közül 528-an az utóbbi fél évtizedben kezdtek munkához: 470-en közvetlenül az egyetem elvégzése után kerültek a kutatóintézetekbe, a többiek pedig előzőleg már az iparban, illetve a mezőgazdaságban dolgoztak. A megvizsgált öt esztendőben az intézetek óhajára 26 fiatal lépett ki — ők nem voltak alkalmasak a kutatómunkára, de más területen kiváló szakemberként dolgozhatnak. Sokkal fájóbb veszteséget jelent az intézeteknek, hogy a legjobb erők közül 85-en önként mentek el. Legnagyobb részük anyagi okok miatt fordított hátat a tudományos kutatómunkának, s jövedelmezőbb munkahelyet keresett magának. Hogyan lesz valakiből tudományos kutató? Nincs egységes felvételi rendszer erre. A tudományos utánpótlás kiválasztása azokban az intézetekben a legszerencsésebb, ahol a kutatók oktatnak is az egyetemeken, s közvetlen kapcsolatba kerülnek a legtehetségesebb hallgatókkal. Ezzel szemben az intézetek többsége nem ír ki pályázatot, s az egyetemi tanárok legtöbbjének sincs kialakult kapcsolata az akadémia intézeteivel, hogy legjobb diákjainak útját egyengethesse a tudományos pályára. A legtöbb fiatal az egyetem elvégzése után először hat hónapig intézeti gyakornok lesz, s csak ezután kap — meghatározott időre szóló — tudományos segédmunkatársi kinevezést. Az utánpótlás nevelésének már bevált formája a tudományos ösztöndíjas rendszer. Az ösztöndíjasnak két év alatt kell bizonyítania, hogy tudományos kutatói munkára termett. 1960 óta 309 szakembert neveltek ilyen módszerrel az intézetek. Az utóbbi években kezdett meghonosodni — bár még csak néhány kutatóintézetben — a doktori ösztöndíjas rendszer, vagy ahogyan akadémiai berkekben nevezik: a „disszertánsi” képzés. A doktori ösztöndíjat pályázat útján nyerhetik el a fiatalok, s általában két évig egy kijelölt témavezető mellett dolgoznak. Ez idő alatt elkészítik egyetemi doktori disszertációjukat. Ezt a formát legjobban a Központi Kémiai Kutatóintézetben kedvelik, de polgárjogot nyert már a Központi Fizikai Kutatóintézetben és a Kémiai Szerkezeti Kutatólaboratóriumban is. Egyetemistából egy csapásra fiatal kutatónak lenni — ez csak látszatra egyszerű. A fiatal tudományos kutatóknak — éppen úgy, mint a többi friss diplomásnak — egyszerre kell elkezdeniük az önálló munkát és az önálló életet, legtöbbjük ekkor alapít családot is. Eddig minden egyezik a többiekkel. Mi a speciális az ő pályakezdésükben? Nagyon erős mezőnybe kerülnek, tapasztalt kutatók mellé. Hamarosan kiderül, hogy egyetemen szerzett tudásuk sok vonatkozásban nem elegendő a korszerű kutatómunkához, annak ellenére, hogy a felmérés során is általános vélemény volt: az egyetemről kikerülő fiatalok általános műveltsége nagyobb, ismeretanyaga átfogóbb, világnézete szilárdabb, mint az idősebb generációhoz tartozó kutatóké. Kezdeti nehézségeik inkább abból adódnak, hogy az egyetemeken nem nevelik őket még a legáltalánosabb kutatási módszerekre sem. Maguk a fiatalok még szigorúbban ítélték meg az egyetemi oktatás gyengéit. Véleményük szerint — néhány kivételtől eltekintve, mint például a régész, a csillagász, a matematikus, a néprajzos, az elméleti fizikus, az orvosikémikus — „a tananyag nem modern, túl sok az adathalmaz, a modern metodikák és tárgyak nem kapnak elég hangsúlyt...” S tegyük hozzá, hogy mindezt nem a gyengén átbukdácsoló, utóvizsgát halmozó hallgatók, hanem az egyetemek legjobb volt diákjai látják így, hiszen az intézetekben dolgozó fiatal kutatók közül 419-en kitűnő vagy jeles diplomát szereztek. A társadalomtudományok területén munkához látó fiatal kutatóknak más jellegű gondjaik is vannak. Elmondták, hogy az első marxista kutatógeneráció már pusztán azzal gyökeresen újat tudott alkotni, hogy e tudományos világnézet birtokában vizsgálta felül az adott tudományág addigi műveit. A második generáció is talált még óriási fehér foltokat, s eredményt mutathatott fel, bárhová is nyúlt. De ezek a kutatási területek az évek során lassan elfogytak, s a mai fiataloknak már a tudomány mélyebb régióiba kell behatolniuk, ha valamit produkálni akarnak. Ez sokkal lassúbb, a fiatalok pedig türelmetlenek, látni szeretnék munkájuk eredményét. A fiatalok — minden tudományág területén — gyakran szembe találják magukat „az én témám az én váram” szemlélettel, a szakmai önzéssel és féltékenységgel is. Szerencsére ez a helyzet az elmúlt években javult, s az intézetek sokkal többet törődnek fiataljaik fejlődésével, beilleszkedésével, munkájuk ellenőrzésével, mint korábban. A fiatal kutatót vagy egy tapasztaltabb kolléga gondoskodására bízzák, vagy beosztják egy közös témán dolgozó csoportba, vagy pedig önálló feladatot kap. Félévenként vagy évenként beszámoltatják őket, hogy mit végeztek, s ilyenkor értékelik publikációikat is. A Központi Kémiai Kutatóintézetben azt is megkérdezik tőlük: hogyan érzik magukat új munkahelyükön? A tudományos segédmunkatársi idő leteltével az intézet tudományos tanácsa előtt kell fejlődésükről számot adniuk, s csak ezek után válhat belőlük tudományos munkatárs. A Pszichológiai Intézetben rendszeresen megtartják a fiatal kutatók beszámolóját, ilyenkor az egész intézet plénuma elé kell állniuk, másutt pedig az úgynevezett „referáló délutánok” honosodtak meg. A harminc éven aluli tudományos munkatársak átlagbére — a pótlékokkal együtt— 2762 forint, a tudományos segédmunkatársaké 2186 forint, a tudományos gyakornokoké pedig 1835 forint. Ez átlag, tehát egyiknek több, a másiknak kevesebb. Nehezíti anyagi helyzetüket, hogy ha valóban komolyan veszik kutatói hivatásukat, s meg akarnak gyökerezni valamelyik intézetben, akkor nincs sem idejük, sem energiájuk másodállás, illetve mellékfoglalkozás vállalására. Az 580 fiatal közül mindössze harmincnyolcnak van ilyen plusz jövedelme. A többiek alkalmanként cikkeket írnak, előadásokat tartanak, tanítványokat szereznek, recenziókat készítenek. Az ifjú szakemberek közül 361- en már házasok, s 193-nak már gyermeke is van. Az 580-ból 194- en mondhatnak magukénak önálló lakást, 255-en szüleikkel laknak, 131-en pedig albérletben élnek. Akad köztük olyan gyakornok házaspár is, aki havonta 1600 forint albérleti díjat fizet. Tegyük hozzá mindehhez, hogy a kutatómunkában nem lehet „blokkolni”, a legtöbbjüknek csend és nyugalom kellene, hogy otthon is háborítatlanul dolgozhasson témáján. Az intézetek vezetőinek többsége elmondta, hogy fiatal munkatársainak szociális és anyagi helyzete sokkal rosszabb, mint a velük egykorú, iparban elhelyezkedő, de gyakran kevésbé jól felkészült fiatal szakembereké. Sőt, a fiatal kutatók fizetése elmarad a kutatóintézetekben dolgozó ügyintézők, illetve szakmunkások bérétől is. Ahol van rá lehetőség, ott kapnak külön intézeti díjat, jutalomszabadságot, más intézetekben pedig évi fizetésük 8—15 százalékának megfelelő jutalmat. A felmérés tapasztalatai nyomán rögtön megszülettek a javaslatok is. A tervezett intézkedések — a tudományos utánpótlás kiválasztásának új módszereitől kezdve, a fiatal kutatók gyermekeinek —óvodai elhelyezéséig — mindennel foglalkoznak. Érvényt akarnak szerezni annak a régi akadémiai gyakorlatnak, hogy a külföldi szakmai konferenciákra kiutazó delegációkban kapjanak helyet a fiatalok. Nyelvtudásuk gyarapítására szolgálnak majd a hosszabb külföldi tanulmányutak. Szeretnék elérni, hogy a fiatal tudományos kutatók többsége elvégezze a marxizmus-leninizmus esti egyetemének szakosító tanfolyamait. Tervezik, hogy „Ifjúsági díj”-at alapítanak, amelyet minden évben öt-hat 30 éven aluli fiatal kutató jutalmazására fordítanak. Megvizsgálják, milyen lehetőség van arra, hogy a kezdő fiatal kutatóknak úgynevezett „indulási segélyt” adjanak. Emelni akarják a tudományos ösztöndíjas gyakornokok bérét. Ifjúsági klubot akarnak nyitni a Várban, amelyet ideiglenesen a Központi Fizikai Kutatóintézet KISZ-klubjában helyeznek el. • A Magyar Tudományos Akadémia minden évben kétmillió forint kamatmentes kölcsönt biztosít a lakásépítésre. Ennek legnagyobb részét — eddig összesen négymillió forintot — a fiatal kutatóknak juttatták. Az intézetek szorgalmazzák, hogy fiatal munkatársaik helyet kapjanak az „albérlők házában”, kedvezményes szövetkezeti lakáshoz jussanak, de ezek mellett sürgetik egy akadémiai lakótelep, illetve tudósszálló felépítését is.. A fiatal kutatók már eddig is bizonyították, hogy érdemes foglalkozni velük, áldozni rájuk, bízni bennük. Közülük az öt év alatt 85-en egyetemi doktori címet szereztek, 7-en aspirantúrát végeztek, 6-an pedig kandidátusok lettek. Ugyanakkor 320 fiatal gyakornok és segédmunkatárs, doktori „disszertáns” és tudományos kutató több mint 1700 munkája jelent meg a hazai és külföldi folyóiratokban. Egy nyelvből sikeres felsőfokú államvizsgát tettek 77-en, középfokút 149-en. Két, illetve ennél több nyelvből felsőfokú oklevelet 88- an, középfokút pedig 95-en szereztek. Ha manapság tudósokról, a kutatásban elmélyülőkről beszélünk, egyre jogosabb, hogy fiatal arcokra, a tudományos ambíció vezérelte harminc éven aluliakra is gondoljunk. SOMOS ÁGNES FOTÓ: CSUZI ZSUZSA Intézeti díj és indulási segély Kísérletezés közben kisműtőben MAGYAR IFJÚSÁG EJ 72/23