Magyar Ifjúság, 1973. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)
1973-07-06 / 27. szám
r~ Hatvan sorban------------ 2 Hirokóról és az atombombákról Felhívott telefonon egy olvasónk, B. A.-né, akitől hosszú évekkel ezelőtt furcsa hangú levelet kapott a szerkesztőség. B. A.-né akkor még diáklány volt, elsőéves medika, s egy politikai vitadélutánon azt állította, hogy a sok tüntetésnek, békedemonstrációnak kevés értelmet tulajdonít, mert ezek, ahogy írta, szerinte „nem sok vizet zavarnak" a világpolitika nagy kérdéseinek eldöntésében. Akkoriban sokat vitatkoztunk vele, igyekeztük meggyőzni őt a közvélemény hangjának befolyásoló erejéről, mégis kételyekkel távozott. Annál meglepőbb volt ez a múlt heti telefonhívása, hiszen azóta sok minden történt ezen a földön, sőt a világűrben is - és az igazat megvallva, régen elfelejtettem az elsőéves medika kétkedéseit. De ő gyorsan eszembe juttatta, emlékeztetvén egy hirosimai kislányra, akiről akkor beszéltem neki, és az atombombára, amelynek pusztítását Hirosimában láttam. S mindezt annak kapcsán, hogy június 22-én Washingtonban Leonyid Bezsnyev és Richard Nixon aláírta a nukleáris háború elhárításáról szóló szovjet-amerikai egyezményt. Vajon mennyit nyomott a latban a több mint negyedszázados küzdelem a leszerelésért, az atomfegyverek eltiltásáért, a békéért? B. A.-nének kisfia született. Már nem kételkedik, hogy érdemes volt felvonulnia, és érdemes, szükséges folytatni a megkezdett küzdelmet azért, hogy kikényszerítsük az immár egyezményben lefektetett célok elérését, a nukleáris fegyverek használatáról történt lemondást, az atomenergia békés felhasználásában való szovjet—amerikai együttműködést! Mennyit nyomott a latban a Szovjetunió megnövekedett katonai ereje, világpolitikai tekintélye és az a széles körű nemzetközi támogatás, amellyel ezt a békepolitikát százmilliók részesítették - ezt a történelem teszi majd a mérleg serpenyőjébe. De a ma embere is érzékelheti, hogy ez az együttes erő, a szocializmus és a béke összetartozása, e két fogalom rokonsága milyen történelmi változásokat képes kicsikarni a két világrendszert hordozó bolygónkon. Igaz, sokak fülében talán elkopott egy kissé a „történelmi” jelző, hiszen olyan sokszor használtuk - a legtöbbször jogosan - az elmúlt esztendőkben. Olykor csalatkoztunk benne, s amikor a Vietnam elleni agresszió kiszélesedett, csaknem arra gondolhattunk, hogy visszafelé forog ez a világ. De azóta már Vietnamból kitakarodtak a külföldi megszállók, s a körülmények a korábbinál kedvezőbbek a társadalmi haladással együtt járó béke megteremtéséhez. Az SZKP KB főtitkárának, Leonyid Brezsnyevnek az Egyesült Államokban tett látogatása során aláírt kilenc egyezményről lapunkban is szólunk írsg. Ezúttal csupán a valóban történelmi fordulatra szeretnénk rámutatni, amely a békés egymás mellett élés, a békés versengés tartós korszakát hozhatja a ma élők és gyerekeink számára is, kedvező békés körülményeket a társadalmi haladás világméretű kibontakoztatásához. San Francisco mellett, a Berkeley egyetem atomfizikai laboratóriumának udvarán egy amerikai tudós 1970-ben megmutatta nekem az első nukleáris robbanó szerkezet mását. Ez ma csupán múzeumi tárgy, amely mellett csaknem úgy mennek el az emberek, mintha egy múlt századbeli köcsögöt látnának. Pedig emlékeztetni kell rá, ahogyan az atombetegségben, a „fehér halálban” szenvedő Hiroko tette, utolsó hónapjaiban égési sebekkel teli arcát mutatva a világnak. Érdemes volt, Hirokónak, az elsőéves magyar medikának, az amerikai Jurának és Johnnak, akik a New York-i Central Parkban tüntettek az atomhalál ellen. És érdemes folytatni, nem hagyhatjuk abba a küzdelmet, hiszen napjainkban még atomfelhőt hordoz a szél Lop Nor és Muroroa felől. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Főszerkesztő: Szabó János. Főszerkesztő-helyettes: Gyulai Ferenc, Király Ernő. Felelős kiadó: dr. Petrus György. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. Tel.: 130-460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Bp. VI., Révay u. 16. Tel.: 116-660. Készült a Zrínyi Nyomdában (73.2329-2/27) ofszet rotációs eljárással, Ultraset—72-es gépen. Felelős vezető: Bolgár Imre. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp. V. József nádor tér 1.) Előfizetési díj: havonta 13.— Ft, negyed évre: 39,— Ft, fél évre: 78,— Ft, egy évre: 156,— Ft. Postai irányítószám: 1983 Index: 25 538 fórum Levelek a szerkesztőséghez Nem divat az udvariasság (Megjelent a Magyar Ifjúság 22. számában 1973. június 1-én.) „Nem kis meglepetéssel olvastam a vitaindító levelet, Beke Andrásnak és barátjának közös élményét. Beke András viselkedését helyeslem, barátja véleményét helytelennek tartom. Jómagam korántsem tartom az udvariasságot nevetséges és elavult szokásnak. Mindenkor helytelen szemléletnek tekintem az olyan állásfoglalást, amely az emberi jellem egyik legszebb vonásait, ez esetben az udvariasságot komikus színben tünteti fel. A mások iránt tanúsított segítőszándék kedves gesztus, minden esetben. Beke András szándéka tiszteletreméltó, bár ő sem látja az udvariasság emberi és társadalmi fontosságát, s feleslegesnek tartja az öreg nénivel való találkozás után. Ennek ellenére az a véleményem, hogy udvariasnak lenni etikai kötelesség. Az más kérdés, hogy a nemes szándékkal felajánlott segítőkészséget igénybe veszik-e vagy sem. Az én véleményem, hogy ügyeljünk arra: az autóbusz ne tizenéveseket ringasson az ülőhelyeken, ne szemléljük tétlenül a csomagokat cipelő öregeket és találjuk meg minden nemzedékkel a bizalmat adó kedves hangot. Ha ezt a csekélységet megtesszük, átformálódik rólunk a felnőttek szemében jelenleg kialakult kép. Sokkal teljesebb bizalmat kapunk.” Zám István 3246 Mátraderecske „Nem lehet szó nélkül hagyni a Beke András által elindított udvariassági vitát. A vita elindítójának követendő a példája, mégis Máté Ilona levelével értek egyet. Az udvariasság minden ember magánügye, az tény azonban, hogy mindenki elvárja embertársaitól a neki kijáró udvariasságot. De ne tegyünk itt életkorban különbséget. Nem csak a fiataloknak illik udvariaskodni. Ne értsenek félre. Én tiszteletben tartom a kort azoknál, akik megérdemlik, de éppen úgy saját korosztályom tagjainak is megadom az udvariasságot, ha úgy érzem, hogy megilleti őket. Nem azért vagyok udvarias az idősekkel, mert én is megöregszem egyszer. Ha ettől tartanék, talán soha nem lennék udvarias. Nagyon sok idős emberrel találkozom napról napra, akiknek magatartása kifogásolható. A zsúfolt autóbuszon gyakran látok törtető idős embereket, ülőhelyeket keresve. Sokszor még ebben is válogatnak. Nem felel meg, ha az a menetiránynak háttal van. Ezt természetesen gyakran követik a megjegyzések, amelyek egyre hangosabbakká és felháborodottabbakká válnak. A legtöbb esetben a fiatalok szó nélkül felállnak a járművek ülőhelyeiről és hogy ne keserítse őket a civakodás, a legközelebbi megállóban lelépnek a villamosról vagy autóbuszról. Vajon mindig a fiatalok a hibásak? Vajon az idősebbek magatartása nem marasztalható el? Így aztán ne csodálkozzanak a felnőttek azon, ha egyre kevesebb az udvarias fiatal.” Józsa Zoltán 1581 Budapest „Az udvariasság még mindig vitatéma? — kérdezem. Nem akarok senkit nyilvánosan megbántani, de úgy érzem, vitatkoznom kell az individualista és kispolgári nézetekkel. A lap 24. számában megjelent egy vélemény az udvariasságról, amely szerint »aki udvarias, az megjárja«. A hozzászólásban az a meglepő, hogy egy leány írta, mivel a lányoknak általában rosszulesik, ha velük udvariatlanok. Ennek a véleménynek a másik érdekessége, hogy a hozzászóló maga is természetesnek veszi, hogy otthon segít, mégis azt mondja, hogy ez kedveskedő máz. Az udvariasság természetesen kölcsönös, de azért, mert ennek mindenkiben őszinte érzelemnek kell lennie. Mint ahogy természetes, hogy segítek felvinni a pincéből a fát, vagy pedig átadom a helyemet a villamoson az idősebbeknek Ugyanebben a számban jelent meg egy másik, igen rövid vélemény szintén az udvariasságról, amelynek egyik mondatát kifogásolom. Azt hiszem, az írója nem úgy értette, ahogyan azt leírta. »Tisztelet a kivételnek, a mai fiataljaink javarésze rendes, becsületes. Gondolom, hogy itt éppen a nagy többséget, a rendes és becsületes fiatalokat kell tisztelni. összefoglalva a véleményemet: lehet, hogy Budapest VII. kerületében nem divat, sőt elavult dolog az udvariasság, de itt nálunk Angyalföldön vagy Újpesten, ahol tanulok (mind a kettő úgynevezett munkáskerület) nemcsak hogy divat, de a legtermészetesebb emberi tulajdonság!” Csizmár Gábor 1138 Budapest „Varázsló minisztérium” (Megjelent a Magyar Ifjúság 25. számában 1973. június 22-én.) „Olvastam a cikket, és az említett két minisztérium viselkedését törvényszerűnek tartom. Ma, amikor a vállalatok az anyagi érdekeltséget minden elé helyezik még meg sem jelenik egy rendelet, máris megtalálják rajta a„kiskaput”. Lásd az állami gépkocsik leadását ... Csak az a szomorú, hogy egy minisztérium is ezt a módszert követi, holott neki kellene fellépnie a hasonli jelenségek ellen. Talán azzal is lehetne csökkenteni az ilyen törekvéseket, ha az ilyen rendelkezések nem éves határokat adnának „gazdacserére”, hanem úgy csinálnák, mint az államosítást: egyik napról, a másikra. Mondjuk az 1973 januári rendeletet február 1-i érvénynyel adták volna ki. Szeretném, ha még egyszer foglalkoznának az üggyel, a felelősök megnevezésével és az azokra kiszabott büntetéssel. Mert egyelen csak a „minisztériumot’ marasztalták el, csak így személytelenül. Márpedig a rendeleteket valaki elhatározta és aláírta. Koncz Gábor egyetemi hallgató 1098 Budapest Hosszú, forró, előnytelen „Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem úgy tűnik, hogy egyre romlik a fiúk külseje. Ezt körülbelül azóta látonk így, amióta megjelentek azok a trikók, amelyeken Ben Quick képe látható. Sokat gondolkoztam mi lehet az oka? Egyszerre kigyulladt alig 1£ éves fejemben a kis lámpa: Ben Quick bájai konkurrálnak a fiúk bájaival. Az ifjak nem veszik észre, hogy kétszer is ráfizetnek a boltra, először a maszeknál — az ing minőségét tekintve , azzal a csöppet sem kis összeggel. Másodszor a lányoknál, akiknek rögtön kéznél van az összehasonlítási alap. Igaz, hogy hosszú forró, de rendkívül előnytelen Kocsis Erzsébet 3000 Hatvan