Magyar Ifjúság, 1973. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)

1973-07-06 / 27. szám

r~ Hatvan sorban------------­ 2 Hirokóról és az atombombákról Felhívott telefonon egy olvasónk, B. A.-né, akitől hosszú évek­kel ezelőtt furcsa hangú levelet kapott a szerkesztőség. B. A.-né akkor még diáklány volt, elsőéves medika, s egy politikai vita­délutánon azt állította, hogy a sok tüntetésnek, békedemonstrá­ciónak kevés értelmet tulajdonít, mert ezek, ahogy írta, szerinte „nem sok vizet zavarnak" a világpolitika nagy kérdéseinek eldön­tésében. Akkoriban sokat vitatkoztunk vele, igyekeztük meggyőzni őt a közvélemény hangjának befolyásoló erejéről, mégis kételyek­kel távozott. Annál meglepőbb volt ez a múlt heti telefonhívása, hiszen azóta sok minden történt ezen a földön, sőt a világűrben is - és az igazat megvallva, régen elfelejtettem az elsőéves me­dika kétkedéseit. De ő gyorsan eszembe juttatta, emlékeztetvén egy hirosimai kislányra, akiről akkor beszéltem neki, és az atom­bombára, amelynek pusztítását Hirosimában láttam. S mindezt annak kapcsán, hogy június 22-én Washingtonban Leonyid B­ezsnyev és Richard Nixon aláírta a nukleáris háború elhárításá­ról szóló szovjet-amerikai egyezményt. Vajon mennyit nyomott a latban a több mint negyedszáza­dos küzdelem a leszerelésért, az atomfegyverek eltiltásáért, a bé­kéért? B. A.-nének kisfia született. Már nem kételkedik, hogy ér­demes volt felvonulnia, és érdemes, szükséges folytatni a megkez­dett küzdelmet azért, hogy kikényszerítsük az immár egyezmény­ben lefektetett célok elérését, a nukleáris fegyverek használatá­ról történt lemondást, az atomenergia békés felhasználásában va­ló szovjet—amerikai együttműködést! Mennyit nyomott a latban a Szovjetunió megnövekedett ka­tonai ereje, világpolitikai tekintélye és az a széles körű nemzet­közi támogatás, amellyel ezt a békepolitikát százmilliók részesí­tették - ezt a történelem teszi majd a mérleg serpenyőjébe. De a ma embere is érzékelheti, hogy ez az együttes erő, a szocializ­mus és a béke összetartozása, e két fogalom rokonsága milyen történelmi változásokat képes kicsikarni a két világrendszert hor­dozó bolygónkon. Igaz, sokak fülében talán elkopott egy kissé a „történelmi” jelző, hiszen olyan sokszor használtuk - a legtöbb­ször jogosan - az elmúlt esztendőkben. Olykor csalatkoztunk ben­ne, s amikor a Vietnam elleni agresszió kiszélesedett, csaknem ar­ra gondolhattunk, hogy visszafelé forog ez a világ. De azóta már Vietnamból kitakarodtak a külföldi megszállók, s a körülmények a korábbinál kedvezőbbek a társadalmi haladással együtt járó béke megteremtéséhez. Az SZKP KB főtitkárának, Leonyid Brezsnyevnek az Egyesült Államokban tett látogatása során aláírt kilenc egyezményről la­punkban is szólunk írsg. Ezúttal csupán a valóban történelmi fordulatra szeretnénk rámutatni, amely a békés egymás mellett élés, a békés versengés tartós korszakát hozhatja a ma élők és gyerekeink számára is, kedvező békés körülményeket a társadalmi haladás világméretű kibontakoztatásához. San Francisco mellett, a Berkeley egyetem atomfizikai labora­tóriumának udvarán egy amerikai tudós 1970-ben megmutatta ne­kem az első nukleáris robbanó szerkezet mását. Ez ma csupán múzeumi tárgy, amely mellett csaknem úgy mennek el az embe­rek, mintha egy múlt századbeli köcsögöt látnának. Pedig emlé­keztetni kell rá, ahogyan az atombetegségben, a „fehér halál­ban” szenvedő Hiroko tette, utolsó hónapjaiban égési sebekkel teli arcát mutatva a világnak. Érdemes volt, Hirokónak, az elsőéves magyar medikának, az amerikai Jurának és Johnnak, akik a New York-i Central Parkban tüntettek az atomhalál ellen. És érdemes folytatni, nem hagyhatjuk abba a küzdelmet, hiszen napjainkban még atomfelhőt hordoz a szél Lop Nor és Muroroa felől. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Főszer­kesztő: Szabó János. Főszerkesztő-helyettes: Gyulai Ferenc, Király Ernő. Felelős kiadó: dr. Petrus György. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. Tel.: 130-460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Bp. VI., Révay u. 16. Tel.: 116-660. Készült a Zrínyi Nyom­dában (73.2329-2/27) ofszet rotációs eljárással, Ultraset—72-es gé­pen. Felelős vezető: Bolgár Imre. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bár­mely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp. V. József nádor tér 1.) Előfizetési díj: havonta 13.— Ft, negyed évre: 39,— Ft, fél évre: 78,— Ft, egy évre: 156,— Ft. Postai irányítószám: 1983 Index: 25 538 fórum Levelek a szerkesztőséghez Nem­ divat az udvariasság (Megjelent a Magyar Ifjúság 22. számában 1973. június 1-én.) „Nem kis meglepe­téssel olvastam a vita­indító levelet, Beke Andrásnak és barátjá­nak közös élményét. Beke András viselkedé­sét helyeslem, barátja véleményét helytelen­nek tartom. Jómagam korántsem tartom az udvariasságot nevetsé­ges és elavult szokás­nak. Mindenkor hely­telen szemléletnek te­kintem az olyan állás­­foglalást, amely az em­beri jellem egyik leg­szebb vonásait, ez eset­ben az udvariasságot komikus színben tünte­ti fel. A mások iránt tanúsított segítőszándék kedves gesztus, minden esetben. Beke András szánd­éka tiszteletre­méltó, bár ő sem látja az udvariasság emberi és társadalmi fontossá­gát, s feleslegesnek tartja az öreg nénivel való találkozás után. Ennek ellenére az a vé­leményem, hogy udva­riasnak lenni etikai kö­telesség. Az más kér­dés, hogy a nemes szándékkal felajánlott segítőkészséget igénybe veszik-e vagy sem. Az én véleményem, hogy ügyeljünk arra: az autóbusz ne tizenéve­seket ringasson az ülő­helyeken, ne szemlél­jük tétlenül a csomago­kat cipelő öregeket és találjuk meg minden nemzedékkel a bizal­mat adó kedves hangot. Ha ezt a csekélységet megtesszük, átformáló­dik rólunk a felnőttek szemében jelenleg ki­alakult kép. Sokkal tel­jesebb bizalmat ka­punk.” Zám István 3246 Mátraderecske „Nem lehet szó nél­kül hagyni a Beke And­rás által elindított ud­variassági vitát. A vi­ta elindítójának köve­tendő a példája, mégis Máté Ilona levelével ér­tek egyet. Az udvarias­ság minden ember ma­gánügye, az tény azon­ban, hogy mindenki el­várja embertársaitól a neki kijáró udvariassá­got. De ne tegyünk itt életkorban különbséget. Nem csak a fiatalok­nak illik udvariaskod­­ni. Ne értsenek félre. Én tiszteletben tartom a kort azoknál, akik megérdemlik, de éppen úgy saját korosztályom tagjainak is megadom az udvariasságot, ha úgy érzem, hogy megil­leti őket. Nem azért vagyok ud­varias az idősekkel, mert én is megöregszem egyszer. Ha ettől tarta­nék, talán soha nem lennék udvarias. Na­gyon sok idős emberrel találkozom napról nap­ra, akiknek magatartása kifogásolható. A zsúfolt autóbuszon gyakran lá­tok törtető idős embe­reket, ülőhelyeket ke­resve. Sokszor még eb­ben is válogatnak. Nem felel meg, ha az a me­netiránynak háttal van. Ezt természetesen gyak­ran követik a megjegy­zések, amelyek egyre hangosabbakká és felhá­­borodottabbakká válnak. A legtöbb esetben a fia­talok szó nélkül feláll­nak a járművek ülőhe­lyeiről és hogy ne kese­rítse őket a civakodás, a legközelebbi megállóban lelépnek a villamosról vagy autóbuszról. Vajon mindig a fiatalok a hi­básak? Vajon az idő­sebbek magatartása nem marasztalható el? Így aztán ne csodálkoz­zanak a felnőttek azon, ha egyre kevesebb az udvarias fiatal.” Józsa Zoltán 1581 Budapest „Az udvariasság még mindig vitatéma? — kérdezem. Nem akarok senkit nyilvánosan megbántani, de úgy ér­zem, vitatkoznom kell az individualista és kis­polgári nézetekkel. A lap 24. számában meg­jelent egy vélemény az udvariasságról, amely szerint »aki udvarias, az megjárja­«. A hozzászó­lásban az a meglepő, hogy egy leány írta, mi­vel a lányoknak általá­ban rosszulesik, ha ve­lük udvariatlanok. En­nek a véleménynek a másik érdekessége, hogy a hozzászóló maga is természetesnek ve­szi, hogy otthon segít, mégis azt mondja, hogy ez kedveskedő máz. Az udvariasság természete­sen kölcsönös, de azért, mert ennek mindenki­ben őszinte érzelemnek kell lennie. Mint ahogy természetes, hogy segí­tek felvinni a pincéből a fát, vagy pedig át­adom a helyemet a vil­lamoson az idősebbek­nek Ugyanebben a szám­ban jelent meg egy má­sik, igen rövid véle­mény szintén az udva­riasságról, amelynek egyik mondatát kifogá­solom. Azt hiszem, az írója nem úgy értette, ahogyan azt leírta. »Tisztelet a kivételnek, a mai fiataljaink java­része rendes, becsüle­tes.­ Gondolom, hogy itt éppen a nagy többsé­get, a rendes és becsüle­tes fiatalokat kell tisz­telni. összefoglalva a véle­ményemet: lehet, hogy Budapest VII. kerületé­ben nem divat, sőt el­avult dolog az udvarias­ság, de itt nálunk An­gyalföldön vagy Újpes­ten, ahol tanulok (mind a kettő úgynevezett munkáskerület) nem­csak hogy divat, de a legtermészetesebb em­beri tulajdonság!” Csizmár Gábor 1138 Budapest „Varázsló minisztérium” (Megjelent a Magyar Ifjúság 25. számában 1973. június 22-én.) „Olvastam a cikket, és az említett két minisz­térium viselkedését tör­vényszerűnek tartom. Ma, amikor a vállalatok az anyagi érdekeltséget minden elé helyezik még meg sem jelenik egy rendelet, máris megtalálják rajta a­­„kiskaput”. Lásd az ál­lami gépkocsik leadá­sát ... Csak az a szo­morú, hogy egy minisz­térium is ezt a módszert követi, holott neki kel­lene fellépnie a hasonli jelenségek ellen. Talán azzal is lehetne csök­kenteni az ilyen törek­véseket, ha az ilyen rendelkezések nem éves határokat adnának­­ „gazdacserére”, hanem úgy csinálnák, mint az államosítást: egyik nap­ról, a másikra. Mondjuk az 1973 januári rendele­tet február 1-i érvény­nyel adták volna ki. Szeretném, ha még egyszer foglalkoznának az üggyel, a felelősök megnevezésével és az azokra kiszabott bünte­téssel. Mert egyelen csak a „minisztériumot’ marasztalták el, csak így személytelenül. Márpe­dig a rendeleteket vala­ki elhatározta és aláírta. Koncz Gábor egyetemi hallgató 1098 Budapest Hosszú, forró, előnytelen „Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem úgy tűnik, hogy egyre rom­lik a fiúk külseje. Ezt­­ körülbelül azóta láton­k így, amióta megjelentek azok a trikók, amelye­ken Ben Quick képe látható. Sokat gondolkoztam mi lehet az oka? Egy­szerre kigyulladt alig 1£ éves fejemben a kis lámpa: Ben Quick bájai konkurrálnak a fiúk bá­jaival. Az ifjak nem veszik észre, hogy kétszer is ráfizetnek a boltra, elő­ször a maszeknál — az ing minőségét tekintve ,­ azzal a csöppet sem kis összeggel. Másodszor a lányoknál, akiknek rögtön kéznél van az összehasonlítási alap. Igaz, hogy hosszú forró, de rendkívül előnytelen Kocsis Erzsébet 3000 Hatvan

Next