Magyar Ifjúság, 1973. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)
1973-11-02 / 44. szám
Nem zárdái önmegtartóztatást várunk tőletek, hanem a jövővel is számot vető, egészséges életmódot, amelyben a kalandon felülkerekedik az igazi és tiszta szerelem, két ifjú ember odaadó kapcsolata, amely kizár minden önzést. Döbbenjetek rá, hogy nincs jogotok felelőtlenül bánni sem magatokkal, sem másokkal, hiszen egészséges életek csíráit hordozzátok, s ebben benne van a saját — jövendő — családi boldogságotok is! Ha majd eljön az ideje, ugye, valamenynyien azt szeretnétek, hogy vasgyúró fiaitok és kecses kislányaitok szülessenek, s otthonotokat messze elkerülje a betegség, az aggódás? De beszélgettetek-e már olyan fiatalaszszonnyal, aki minden porcikájával gyermekre várna, hónapokig szinte mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon, hogy megtarthassa kicsijét, de méhe erőtlen, testét korán tönkretette. A megszületni nem hagyott első gyermek benyújtotta a már soha ki nem egyenlíthető számlát. . . Lányok! Hallottátok-e már az édesanyákat, hogyan beszélnek legnehezebb óráikról? Azt vallják, hogy magzatuk első sírására elfelejtették a szülés minden fájdalmát, s a boldogság kitörölt agyukból minden más érzést. Fiúk! Megfigyeltétek-e már a fiatal apákat, amikor a hintőporszagú csendben óvatosan hatalmas tenyerükre emelik a kicsi testet, s közben komoly hangon „beszélgetnek” kapálózó lányukkal vagy fiukkal. Nincs költő, aki ennél líraibb képet tudna kitalálni! S ez már a beteljesedés . . . Az egészséges szexualitást meg kell tanulni, hogy elveszítse minden felesleges misztikumát, hiszen az élet természetes velejárója. A kormány úgy határozott, hogy 1974 őszétől a családi életre nevelést — a szexuális felvilágosítással együtt — kötelezően be kell építeni az állami oktatás rendszerébe. Az általános iskoláktól a felsőoktatási intézményekig. Ez az intézkedés — hasonlóan a házasságkötés előtti kötelező tanácsadáshoz — egyezik a KISZ eddig is hangoztatott és minden fórumon szorgalmazott igényével. Bizonyára lesznek rémült szülők — és ez ma még sajnos érthető —, akik már a gondolattól is elsápadnak, hogy általános iskolás gyermekeiket olyanokra oktatják, amikről még ők sem mernek beszélni előttük. Éppen azért van rá szükség, hogy nekik is könnyebb legyen! S lesznek bizonyára olyan „felnőttek”, akik nagyhangon kijelentik, hogy nekik ebben a témában már úgy sem tudnak semmi újat mondani. Ők is tévednek! Bármennyire is „tapasztaltak”, ez még nem jelenti azt, hogy tisztában vannak a társválasztás felelősségével, a korszerű családtervezés tartalmával és eszközeivel. Ti az utóbbi időben nagyon sokat hallottatok és olvastatok a demográfiai hullámhegyről, s az ezt követő hullámvölgyről, amelyből — a szociális intézkedések hatására — lassan kezdünk kilábalni. Azt is tudjátok, hogy az utóbbi években kevés új magyar állampolgár látta meg a napvilágot, ugyanakkor sok volt a koraszülés, a halva született csecsemő, a spontán és a művi abortusz .. . Az elmúlt hónapokban kósza rémhírek kaptak lábra, amelyek azzal riogattak bennünket, hogy visszatér a régről jól ismert teljes abortusztilalom. Azóta már tisztázódott, hogy milyen körültekintően és mindent mérlegelve döntött a kormány. Igaz, hogy megszigorították a művi terhességmegszakítást, de életbe lépett az a rendelkezés is, hogy a fogamzásgátló tablettákat — minden egészséges, érett nőnek, 18 éven felüli lánynak — SZTK-receptre felírhatják az orvosok. Azért kellett gátat szabni a művi megszakítások elburjánzásának, hogy védjük az anyákat és a születendő gyermekeket. Ne a káros következményekkel járó beavatkozás legyen a „családtervezés” egyetlen módja, hanem az okos és korszerű megelőzés. Nem tekinthetik magukat modern férfiaknak azok, akik nem tisztelik társukban a nőt, az életet adó örök anyát, akik megszólják vagy megmosolyogják azért, mert vigyázni akar saját egészségére, s él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a korszerű tudomány kínál elé. Nem titkolja senki: azt szeretnénk, ha minél több gyermek születne. Nem vészharangot kongatunk, csak megjegyezzük: ha nem így történik, akkor az ezredfordulóra minden negyedik magyar állampolgár hatvan éven felüli, idős nyugdíjas lesz. Kellenek az apróságok ! De nem akármilyen áron, s nem örömtelenül. A szeretet nélkül felnövekvő gyermekből tört lelkű felnőtt válhat. Így nem kell! Akkor jöjjön és annyiszor jöjjön az anya és az apa közös akaratából a gyermek-