Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)
1975-03-28 / 13. szám
VOLT EGYSZER EGY TEHETSÉG? Ormosbányán fedezték fel, 1966-ban a budapesti atlétikai Európa-bajnokságon mutatkozott be és még ugyanabban az évben harmadik lett az ifjúsági EB női ötpróba versenyszámában. Papp Margit azóta huzamosan elmarad azoktól az eredményektől, amelyeket felfedezői és a vele foglalkozó szakemberek a sikeresnek ígérkező pályafutásaként jósoltak neki. Nem került be az atléták olimpiai keretébe, sőt egyesületében, a Csepelben is lemondtak a montreali szerepléséről. — Jogosan hagytak ki a „montrealiak” közül — mondja —, hiszen a múlt év elején 4400 pontos eredményre voltam képes, aztán év közben a várt javulás helyett „visszaestem kétszáz pontot”. Elsősorban a felkészülésben problémáim, azaz a következetlen edzésmunka miatt. Ráadásul deréksérülésem is akadályozott. Ez utóbbi elsősorban csak a tavalyi mérsékeltebb teljesítményeket indokolja. Korábbi eredményei viszont azt jelzik, hogy a programozással is komoly bajok voltak. A síkfutó formája évek óta gyengécske, s ennek javításáért ő sem tett meg mindent. Mivel ötpróbázóként kevés válogatott szereplésre volt lehetőség, úgy edzettünk, hogy valamelyik egyéni számban bekerüljek a csapatba. A magasugrásban azonban nem váltakvalóra a reményeim, s közben az egyébként is halvány futóeredményeim sem javultak. Márpedig az új pontértéktáblázat szerint elsősorban gáton és kétszázon kellene fejlődnöm. El is határoztuk Bakai Józseffel, az edzőmmel, hogy 1975-ben a kétszáz méteres egyéni csúcsom megjavítása lesz az elsődleges feladat. Az alapozó időszakban rengeteget futottam, a derekam is javult, amióta kevesebb súlyt emelek. Remélem, ez a futáscentrikus edzésmunka meghozza a várt javulást, mert ellenkező esetben már az idén nyugodtan abbahagyhatom a versenyzést. Talán még idejében jött a felismerés. Az ötpróba pontértéktáblázatról egyértelműen leolvasható a tennivaló. Ezer pontot a következő teljesítmények érnek: magasugrásban 177 centiméter, gáton 13,0 másodperc, távolugrásban 644 centiméter, 200 méteren 23,3 másodperc, súlylökésben pedig 16,95 méter. „ Évente négy-öt versenyem van, ennyi elég is az ötpróbából. Vágtázó ugyan már nem leszek, mégis igyekszem minél többször rövid távon rajtolni. Pontosan tudom, melyik számban mit kell elérnem. Ha idén huszonöt másodpercet futok kétszázon, akkor elérhetem a 4500 pontot, így már gondolhatnék az olimpiai szereplésre is. Ha eljutok Montrealba, akkor a következő részeredményeket kellene elérnem: gáton 13,8 másodperc, súlylökésben 14 méter, magasban 180 centiméter, távolugrásban 645 centiméter és kétszázon 25,0 másodperc. Ez 4611 pontot érne és szerintem az első hat közé, lehetne jutni ezzel az eredménnyel. Most ezért hajtok. Bízom benne, hogy sikerrel. J. K. Erős Ágnes kétszeres felnőtt műkorcsolyázó-bajnoknő az egyik nap kiballagott edzésre a Kisstadionba. Aztán az edzésből nem lett semmi, mert öltözőszekrényéből eltűnt a karcipője és a korcsolyája. Az említettek nélkül pedig ebben a sportágban kicsit körülményes a felkészülés. A krimit sejtőket sajnos ki kell ábrándítanunk, mert egyesülete, a Bp. Spartacus jegyzőkönyvvel igazolta, hogy ők vették el. Az említett történet zárójelenete volt egy olyan átigazolási ügynek, amely szerencsére nem jellemző sportéletünkre. A tizennégy éves bajnoknő a győztes bajnokság után úgy döntött, hogy egy másik egyesületbe távozik. Az indoklás: nem tudott kijönni edzőnőjével, , akit ugyan a legjobb hazai szakembernek tart. Úgy érzi, hogy az edző már nem bízik benne, mások lettek a kedvencei és utóbbi bajnoki aranyérmének nem is örült igazán. A szakosztály vezetői pedig, mielőtt még a hivatalos átigazolási kérelem az egyesület elnökségéhez megérkezett volna, egyszerűen „leszerelték” a bajnokot. Kérdőre vonták, hogy ráköltött több ezer forintért mit hozott cserébe? Aztán ezenkívül még egy-két nem éppen hízelgő jelzőt is mondtak egymásra. Erős Ágnes hálátlan volt? Bizonyos fokig igen. Otthagyta azt az edzőt, aki bajnokot faragott belőle, aki két évvel ezelőtt foggalkörömmel küzdött meglehetősen vitatható értékű aranyérméért. Ráadásul elég fiatal ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon egy elismert szakemberhez, még akkor is, ha az edzőnő pedagógiai módszerei vitatottak a jegesvilágban. A ráfordított forintokért azonban különböző korosztályban öt bajnoki aranyérmet nyert és mindössze egy év telt el dobogós helyezés nélkül. Az is megdöbbentő, hogy miközben a szakosztály vezetősége egyfolytában hangoztatta, bíznak abban, hogy helyreáll a jó viszony és Erős Ági meggondolja magát, mégis elvették tőle a korcsolyát. Mert feltételezték, hogy a bajnoknő nem fogja viszszaadni. (Átvételi elismervényt nem írt alá Erős Ági, mert amikor megkapta a korcsolyát, az még nem volt a Bp. Spartacus leltárában!) Az ügy befejeződött. Erős Ágnes átment az FTC-be. A Bp. Spartacus nem adta ki, így legközelebb csak 1976. február 7-én versenyezhet. No és még valami! A női műkorcsolyázásban még az európai középmezőnyhöz sem tartozunk Hát csodta?' M raTLAPI