Magyar Ifjúság, 1976. január-április (20. évfolyam, 1-18. szám)
1976-01-09 / 2. szám
4 Több Inat vár a centenáriumi lakótelep INTERJÚ SZABÓ JÓZSEFFEL A LAKÁSÉPÍTŐ SZÖVETKEZE ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJÁVA! „Az ígéretek üres házai” és a „Centenáriumi viharfelhők” címmel már beszámoltunk a főváros — és egyben az ország — legnagyobb szövetkezeti lakótelepének gondjairól. Elmondtuk, hogy a főleg munkásoknak és fiataloknak épülő lakások vontatottan, a tervezettnél jóval lassabban készülnek, a megígért lakások néha éveket késnek. Tavasszal új vezetőség került a szövetkezet élére, s azóta mintha fölgyorsult volna a munka. Erről beszélgettünk Szabó József ügyvezető igazgatóval. — eredeti tervek szerint 1357 család otthonának kellett volna fölépülnie 1972—77 között. Ma még csak 226 lakásban laknak. Behozható-e az elmaradás? — Elképzelhetetlen. Az eredetileg kitűzött határidő csak álom volt. Szép, de megalapozatlan terv. A lakótelep „szülei” annak idején nem mérték föl a rendelkezésükre álló kapacitásokat, az építők erejét, a feltételeket. Ráadásul sokáig senki nem nézett szembe a tényekkel, s mind az építkezési pártfogolók, mind a leendő lakók abba a tévhitbe ringatták magukat, hogy valami földöntúli csoda segít, s mégis megvalósul a terv. A tavasszal megválasztott új vezetőség első dolga volt, hogy reálisan számot vessen a helyzettel, fölbecsülje az építők és a szövetkezők erejét. Ennek alapján készítettük el a magunk „második” tervét, amely minden részletében megoldhatónak, igaznak tűnik. — Határozott állásfoglalás. Hol tart tehát valójában az építkezés? ■ — Minden nehézség ellenére végre eljutottunk az első nagy állomásra. Néhány héten, egy-két hónapon belül újabb 214 lakásba költözhetnek lakók, s ezzel majd félezer család már „centenáriumi lakosnak” mondhatja magát. Ha mindent összevetünk, kilencszáz lakás falai állnak, növekszenek. Körülbelül a félidőben járunk és ez jó aránynak tűnik. — Hallhatnánk valami bővebbet? — Vegyük sorba az épületeket. Az A—F épületekben 114 család lakik, a H-ban 51, az I-ben 58. Az építők hibája, hogy egy évet csúszott a J épület első 72 lakásának átadása, de végre ezt is megértük. A G jelű épület műszaki átadására is sort kerítettünk, a 64 lakásba az új esztendő első napjaiban talán már költözhetnek a türelmetlen lakók. Hasonló a helyzet az épület 66 lakásával, januárban ők is birtokba vehetik otthonaikat. És itt szeretném megjegyezni: ez lesz a lakótelep első olyan épülete, amelyet megközelítőleg határidőre készítenek el a kivitelezők. Az épület 84 lakásának leendő lakói szintén a jövő év első negyedében készülődhetnek a költözéshez. Már állnak a K épület lakásai. Hivatalosan 1975. december 15-ig kellett volna átadni a benne levő 52 lakást, de a jövő év augusztusa előtt semmi remény erre. — Az ábécében az M és az N következne... — De nem az építkezésben. M és az N épületek alkotják majd a telep központját, s ezeknek a toronyházaknak még a tervei sem készültek el. Természetesen a lakóikat sem jelölték ki. Folytassuk tehát az O-val: 138 lakásos épület lesz, de még csak jövő időben beszélhetünk róla. Már előközművesítünk a területen, úgy számítjuk, hogy az év elején megkezdjük az alapozást. Határidőt nem mondhatok, hiszen az építőkkel még nem írtuk alá a vállalkozási szerződést, s amíg ez nincs a kezünkben, minden tervünk megalapozatlan. Egyelőre költségvetés sem készült. 1977 vége, 1978 eleje előtt aligha lesz belőle „lakás”. Már állnak viszont a P épület falai. A 72 lakásos épületbe 1976. november 30-ig beköltözhetnek. Most blokkozzák az R t, 64 lakását 1977. júniusára ígérik. Már az idén át kellett volna adni az S épületet, de most még csak a 86 lakás falai állnak. A belső munkákkal, ha minden rendben halad, a jövő év augusztusára végeznek. Alapozzák a T 92 lakását. A szerződésben ugyan 1976 decemberére ígérik a költözést, de ha józanul fölmérjük a még hátralevő munkákat, 1977 szeptembere előtt nem várunk lakást ebben a házban. Hát itt tartunk. — Miben látja ma a szövetkezet igazgatósága az építkezés visszahúzó erőit? — Ehhez nagyon messziről kell kezdenem. Az első hiba tehát a rossz tervezésben volt, s ez magával hozott egy sor olyan dolgot, ami kezünket-lábunkat gúzsba kötötte. Eredetileg csak az Április 4. Építőipari Szövetkezetet jelölték ki a kivitelezésre, s csak későn vették észre, hogy ez a munka meghaladja a ktsz erejét, felkészültségét. Később ideküldték az Általános Építőipari Szövetkezetet is, de az ő segítségük sem húzta ki a mi szekerünket a kátyúból. Egyre többensürgették, hogy bízzuk meg valamelyik állami építőipari vállalatot, de ez az út is járhatatlan volt. Ezzel a középblokkos technológiával egyikük sem épít lakást, a házgyári elemek pedig megnövelték volna a lakásárakat. Ez pedig a szövetkezet megalapításának politikai céljaival ellenkezett volna. Az A&F épületekben 4200—4300 forintba került a lakások egy-egy négyzetmétere, ami szinte országos rekordnak számít jelenleg. Nem tudtunk tehát kitörni ebből a bűvös körből. — Némi bonyodalmakat okoztak a hitelfeltételek is .. — Az OTP sem bizonyult könynyű partnernek. A centenáriumi lakásokat a társasház-építkezések közé sorolta, s azokkal a garanciákkal adott csak hitelt, amit a magánépítőktől is elvárt. Hogy mi önálló jogi személy vagyunk? Ennek semmi előnyét nem érezzük. Csak akkor kaphatjuk meg a hiteleket, ha már kijelöltük a lakások tulajdonosait és megkötöttük az építőkkel a kivitelezési szerződést. De hogyan kössünk szerződést fedezetigazolás nélkül? Erről senki nem beszél. Előbb nevet kell adnunk a gyereknek, s csak azután születhet meg a bébi... Furcsa helyzet. — Az első időszak bizonytalanságai talán megrendítették a bizalmat. — Ez is olyan tyúk—tojás vita. Miért nem épültek a házak?Mert nem tudtunk szerződést kötni. Miért nem kötöttünk szerződést? Mert nem kaptunk hitelt. Miért nem kaptunk hitelt? Mert nem épültek a házak, és nem kaptunk bizalmat. — Ez most már mindig így lesz? — Jó lenne, ha másként menne. Talán kísérletként egy-két épület esetében kaphatnánk anynyi bizalmat, hogy a jóváhagyott költségvetés, a kész tervek és a kivitelezési előszerződés birtokában legalább az épület árának 40 százalékáig megelőlegezzék a pénzt, hogy az előközművesítést, az alapozást megkezdhessük. A kivitelező sem küszködne anyagi gondokkal, s biztosítani tudná a folyamatos, ütemes munkát. Nem termelődne ki a kelleténél nagyobb számú, türelmetlen lakásigénylő, aki az előtörlesztés után azonnal lakást szeretne. — Mennyi volna ebben az OTP kockázata? — Semmi. A Centenáriumi Ifjúsági és Munkás Lakásépítő Szövetkezet társadalmi háttere, a már fölépült lakások száma, az építkezés üteme elegendő garancia. Az is egyfajta biztosíték, hogy a lakókat a fővárosi üzemek jelölik ki, s ha valaki kilép, vagy más okból nem vállalja az építkezést, mást delegálnak a helyére. Az új vezetőség a lakókkal is jobb kapcsolatokra törekszik, a most ősszel tartott részközgyűléseken már egészen más hangon, sokkal reálisabban beszélhettünk a munkánkról. Mátyásföldön ez is fontos újdonság. Somfai Péter