Magyar Ifjúság, 1977. szeptember-december (21. évfolyam, 35-52. szám)
1977-12-30 / 52. szám
Odaadó fiú, nagyvonalú barát, ideális sorkatona, tehetséges előadóművész és milliók imádott bálványa! Ez az Elvis Presley, akit a világ ismer. Vad, a halál megszállottja, szexuális őrült! Ez Elvis életének másik oldala, a szerint a három ember szerint, akik mindezt végigélték vele. A három ember: Red és Sonny West, valamint Dave Hehler, Presley testőrei és legbensőbb barátai. 1967-ig álltak a sztár szolgálatában. Az együtt töltött közel harminc év alatt szinte mindent megtudtak Elvisről, ismerték viselt dolgait, emberi gyengeségeit, furcsa kedvteléseit, s ha nem is értettek mindig egyet — ellentmondást nem tűrő — utasításaival, tiszteletből, szeretetből végrehajtották azokat. Ellenálltak az újságírók és a könyvkiadók ostromának is, akik busás összeget fizettek volna, ha megírják Elvis Presley magánéletének történetét. 1967 júniusában azonban fordult a kocka! Egyik óráról a másikra elbocsátották őket. A testőröket — akiket csak Memphis Maffia néven emlegettek — sokként érte a telefonon bejelentett hír: anyagi nehézségek miatt Elvis nem tart igényt további szolgálataikra. Ezért határozták el, hogy mindent elmondanak egy írónak. Ez Steve Dunlevay Mi történt, Elvis? című könyvének „előzménye”. „Ha elolvassa, megőrül majd a méregtől, mert tudja, hogy minden szó igaz és hiába próbálkozik majd a hazugságvizsgálóval. De az is lehet, hogy segíteni tudunk neki” — írja a könyv mottójaként a Memphis Maffia. A „három testőr” — elbocsátása után is — szeretettel gondolt Elvisre, s könyvüket elsősorban neki szánták, remélve, hogy ily módon sikerül gondolkodóba ejteniük a rock koronázatlan királyát, s azt, hogy Elvis negyvenkét éves korában talán „észhez tér” végre. Hogy céljukat menynyire sikerült elérniük, már örök titok marad, hiszen a Mi történt, Elvis? című könyv Presley halála előtt egy héttel jelent meg. Nem valószínű, hogy a szívrohamban elhunyt sztár olvasta volna, s ha mégis, már nem volt ideje válaszolni rá és elgondolkozni tettein, viselkedésén. Nem volt módja belenézni abba a tükörbe, amelyet — a ma már bestsellernek számító — könyvben testőrei, legbensőbb barátai tartottak elé. — Sosem fogom elfelejteni utolsó mondatát — mesélte könnyes szemmel Ginger Alden, Presley menyasszonya egy amerikai bulvárlap riporterének. — „Drágám, bemegyek a fürdőszobába olvasni” — mondta Elvis. Sohasem fogok megszabadulni a szörnyű emléktől, ahogyan órákkal később, mikor felébredtem arra, hogy még mindig nincs mellettem az ágyban, bementem a fürdőszobába és akkor láttam meg a holttestét a fürdőszoba padlóján, lila arccal, vérben úszó szemekkel. Nem hittem, hogy halott, hogy nincs többé. Hiszen csak néhány órája, hogy megbeszéltük, két hét múlva — memphisi koncertjén — bejelenti majd a közönségnek, hogy hamarosan összeházasodunk. — Hosszú percekig nem akartam, nem tudtam megérteni, hogy mi történt. Szólongattam: — Elvis, Elvis, válaszolj, drágám! — De ő nem mozdult. Még mindig azt hittem, hogy csak rosszul lett. Percekig kővé dermedve álltam, azután remegni kezdtem, s csupán annyi erőm maradt, hogy a személyzetet hívjam, ők értesítették a mentőket, és Elvis apját is. Pillanatok alatt olyanná vált a ház, mint egy felbolydult méhkas. Mindenki fel-alá rohangált, intézkedett, telefonált, sírt és kiabált. A nagy zűrzavarban felébredt Lisa Marie is — Presley kislánya —, aki édesapjánál volt látogatóban, mert augusztus nyolcadikén ünnepelték kilencedik születésnapját. Elvis apja közölte a gyerekkel a szörnyű hírt. Lisa zokogva rohant el — emlékszik vissza Ginger Alden. — Mialatt a nappaliban a feje tetején állt minden, fent a fürdőszobában, az orvosok dolgoztak. Megpróbálták éleszteni Elvist. Sikertelenül. Mégis beszállították a kórházba, és még hajnalig — az életmentő gépek segítségével — próbálták visszahozni őt. Ez az augusztus 16-ra virradó éjszakán történt. Reggelre már mindnyájan kénytelenek voltunk beletörődni, hogy Elvis nincs többé. A „rock királyának” temetésére százezrek érkeztek Memphisbe, özönlöttek az emberek Észak- és Dél-Amerikából, a keleti és nyugati államokból, s buszok, magánautók százain jöttek Kanadából ,is. Még 38 EL NTI ÍRÁS IR MELLÉKLET sztori