Magyar Ifjúság, 1983. szeptember-december (27. évfolyam, 35-52. szám)

1983-10-28 / 43. szám

Mephistót feledve A nemzetközi hírnevet Szabó István Mephistója hozta meg számára. De Klaus Maria Brandauer ma már nem szívesen ját­szik negatív szerepeket. Többek között erről beszél az olasz Panorámának adott interjúban is: — Milyen kritériumok alapján választja ki szere­peit? — Nekem a szélsőséges, bonyolult típusok tetsze­nek. Mephisto például a történelemmel, a hatalom­mal áll konfliktusban. Ah­hoz, hogy kiemelkedjen, alkalmazkodnia kell. Mind­annyian több hatalomra törekszünk, és hajlamosak vagyunk ezt helyesnek és szükségesnek tartani. — Most, hogy világsztár lett, önnek milyen hatal­ma van? — Túlságosan öreg vagyok ahhoz, hogy túlértékeljem a sikert. Ha a világhír húsz évvel ezelőtt érkezett volna el, talán így lenne. Nekem már a Mephisto előtt is megvolt a tekinté­lyem és még akkor is meg­lesz, amikor a Mephisto körüli lárma elül. Az én szüntelen kételyem az, hogy elegendő kérdést te­szek-e fel magamnak, elég magas mércéket állíta­nak-e elém ahhoz, hogy a nézőt bevonjam azokba a témákba, amelyek közel állnak a szívemhez. — Vagyis? — Olyan témákba, ame­lyek égetőek, de amelyek alapjában pozitív szerepet engednek meg. Nem aka­rok csak negatív szerepe­ket. — Foglalkozott valaha is politikával? — Nem, nem vagyok egyet­len párt, sem szakszerve­zet tagja. Engem a művé­szi érték vonz.. — Például? — Moszkvában hónapok­kal ezelőtt fejeztem be egy filmet Jevtusenko bará­tommal. Nem akartam, hogy fizessenek. A nyugati újságírók azzal vádoltak, hogy a kommunizmussal szimpatizálok. Elmagyaráz­tam, hogy még a gimná­ziumban megragadott Jev­­genyij egyik költeménye: „Ha a világ valamennyi ar­ca / összes szép arca / Egyetlen egyben összefoly­na / Szívesen megcsókol­nám / Ha a világ vala­mennyi pofája / összes csúf pofája / Egyetlen egy­ben összefolyna / Szívesen megpofoznám.” Ezek a so­rok késztettek engem arra, hogy húsz évvel később in­gyen szerepeljek. A filmet Tolsztoj Jasznaja Poljana-i házában forgattuk. Ember­séges párbeszéd egy 0£Qáz és egy német között a má­sodik világháború kellős közepén. íme, tettem vala­mit azért, amiben hiszek: a békéért. Az én eszkö­zeimmel, az én hatáskö­römben. Én így politizálok. — Bizonyára rengeteg az elfoglaltsága. Talál időt az olvasásra is? — Hát hogyne! Azt, amit nem tudunk magunkról, vagy elfelejtettünk, azt a könyvekből keressük elő. A modernek nekem keve­set mondanak. Lebilincsel viszont a szenvedély, Gor­kij, Dosztojevszkij, Musil, Schnitzler és az, aki szá­momra az ő olasz megfe­lelője, Pirandello. — Ez az, amit a leginkább becsül? Az érzelmeket? — Szeretem a szenvedélyt. Szeretem az intenzív sze­mélyes kapcsolatokat. Időnként ezeket elhanya­goljuk, más viszony­lago­­sabb dolgokért, például a pénz és a siker kedvéért, és aztán megbánjuk. És na­gyon szeretem az interjú­kat. A színésznek joga van ahhoz, hogy hiú legyen. WHO-jelentés Fejenként csupán évi 12,5 dollárba kerülne a fej­lődő világ több millió gyermekének megmentése a haláltól — közölte most kiadott jelentésében az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Adataik sze­rint évente 12 millió gyermek hal meg, mielőtt be­­töltené első életévét — a fejlődő Világban született gyerekek közel 10 százaléka. További 4 százalékuk nem éri meg az ötödik életévet. Gyógykezeléssel sokukat meg lehetne menteni, s ez a WHO szerint évente 50 milliárd dollárba kerülne. Ez az összeg kétharmada a világ évi cigarettafogyasztásának, a katonai kiadásoknak pedig tizenötöd része. (A Föld 25 legszegényebb országa évente fejenként átlago­san 2,6 dollárt fordít egészségvédelemre, további 85 — valamivel jobb helyzetben levő — fejlődő ország pedig 17 dollárt.) tallózva Meglovagolta az ördögit • Hűtlen asszonyok • Rabok légiexpressze „A brutálisan tolakodó tö­meg az oltárhoz szorította az ifjú párt" - írta a bé­csi Kurier egy esküvőről, amely különösen a latin világban keltett nagy ér­deklődést. Az ifjú pár ugyanis a világhírű fla­menco­ (spanyol táncféle - a szerk.) táncosnő, a 25 éves Lolita - polgári ne­vén Dolores Gonzales Flo­res — és a divatos spanyol playboy, a 27 éves Guiller­mo Furiase volt. A polgá­ri esküvőt Argentínában tartották, majd a marbel­­lai templomban álltak ol­tár elé. Amint a menyasz­­szony a templomba lépett, a vőfély, Manuel Benitez, ismertebb nevén „El Cor­dobés” torreádor, valóság­gal verekedni kényszerült, hogy átvágja magát a tö­megen. Ötezren tomboltak a másfél ezer emberre méretezett templomban, s a kíváncsiskodók még a szenteltvíz tartókba is be­­leálltak ... A gyűrűcseré­re már a sekrestyében ke­rült sor, mivel az egyik rendőrről egy felizgatott nő letépte az uniformist és az alsónadrágot. A magáról megfeledkezett nő a menyasszony anyja volt, akiről azt mondták: „Meglovagolta az ördö­göt”. Egy másik spanyol asz­­szony, a 35 éves Carmen Romero, a miniszterelnök felesége­­ elcsúszott! El­csúszott egy márványlép­csőn, Mexikóvárosban, amikor egy állami fogadá­son vett részt. A „lecsú­szásról” készült fotót a spanyol állami hírügynök­ség, az EFE nem volt haj­landó továbbítani a la­poknak, mondván, hogy a kép „sérti az első hölgy tekintélyét". Ám a liberá­lis madridi El Pais szer­kesztői kijelentették: a cenzúra nem számít, s a közvetlenül Mexikóból jött képet csak azért is az el­ső oldalon közölték! Egyébként olvastunk még egy házasságról: Nápoly egyik éttermében Raffaele Lenbrano és menyasszonya tartotta népes lakodalmát, ám váratlan esemény ron­totta el vacsorájukat... Rájuk támadt a rendőr­ség, elkobozta néhány vendég lőfegyverét, s töb­bet letartóztatott közülük. A Diaro de Noticias sze­rint a rendőrség udvariat­lanságának az oka: a vő­legény Lorenzo Nuvoletta gengsztervezér unokaöcs­­cse. A banda rekord szá­mú bűncselekményt köve­tett el (azóta is számol­ják ...), s ez magyarázza a jogrend őreinek élénk érdeklődését­­ a násznép iránt... Persze, nem minden há­zasságot a váratlan rend­őri razzia bont meg. A nyugatnémet Praline be­számol szociológusok ku­tatásának eredményéről, amely szerint egyre több férjes asszony lép félre. Az asszonyok az NSZK-ban mindenekelőtt magánéle­tük köreiben keresnek sze­retőt ... Legszívesebben férjük barátját vagy kollé­gáját csábítják el. A kutat azt is kiderítette, hogy az átlagos „hűtlen asz­­szony” 35 éves, két gyer­meke van és biztonságos körülmények között él. Különösen szép és izgal­mas a kaland, ha arra autóban, vitorláson vagy akár magánrepülőgépen kerül sor. Mindazonáltal a nők többsége megbán­ja a félrelépést. Három család közül kettőben pa­­tália tör ki a félrelépés kiderülése esetén. A fér­jes asszony tilos szerelme sokszor váláshoz vezet... Persze, Ron Leonard repü­lőgépein nem törnek há­zasságot ... Ugyanis légi­­társaságának az utasai a gépen nem kívánt extra szolgáltatást is kapnak: kezükre bilincset ! Leonard szokatlan vállalkozása ugyanis rabok szállítása egyik börtönből a másik­ba, az Egyesült Államok­ban. A veterán rendőrtiszt másfél éve alapította kü­lönös vállalatát - írta a Newsweek, amely szerint nemcsak az őrök, hanem a rabok­ is elégedettek „szolgáltatásával”, s ma már tucatnyi börtön köt vele „üzletet” ... „Úgy ke­zelem a foglyokat, mint emberi lényeket. Amikor a személyzet eszik, ők is esz­nek.” Az étkezés alatt ká­vét és gyümölcsöt szolgál­nak fel a megbilincselt utasoknak, akik közül töb­ben már köszönő levelet is írtak neki „a figyelmes ke­zelésért”. S ami különösen fontos a „rab-légiexpressz” megbízói számára: még egyetlen utasa sem szökött meg. Persze, a szökés a levegőből sokkal körülmé­nyesebb, mint mondjuk egy vasúti kocsiból... (Sebes)

Next