Magyar Ifjúság, 1986. szeptember-december (30. évfolyam, 36-52. szám)
1986-10-10 / 41. szám
Igazán nem panaszkodhatunk az idei nyár lemezkínálatára. Kaptunk divatosat, bóvlit, a kettőt egyszerre, s szerencsére értékeset is. Itt van mindjárt egy sajátos hangú texasi ,,mesterhármas" albuma. Trióban rockzenét művelni merész vállalkozás, hisz igen képzett és ötletgazdag muzsikusok szükségeltetnek ahhoz, hogy ezt a felállást tartalommal tudják megtölteni. A Z. Z. Top tagjaira maximálisan érvényesek ezek az ismérvek. A zenekar gitárosáról, Bill Gibbonsról minden esetben illik elmondani, hogy Jimi Hendrix felkérésére is muzsikált annak idején előzenekarának tagjaként. Ez az anekdota is igazolja, hogy a Z. Z. Top legénysége nem mai gyerekekből áll. Hallatlanul temperamentumos rockmuzsikájuk mit sem vesztett lendületéből az eltelt évek alatt. S mi kell még a tartós sikerhez a minőségi zene mellett? Eredeti, „kitalált” megjelenés. Ez a Z. Z. Topnak olyannyira sikerült, hogy náluk eredetibb figurákat aligha találunk, pedig a rock igazán becsülettel termeli az extravagáns alakokat. Texasiak lévén öltözetük hatalmas sombrero és cowboy-csizma, ehhez járul még hasukat verdeső szakálluk. Ezáltal úgy festenek, mint egy revolverhős, egy télapó és egy kerti törpe együttvéve. Szóval, az ő, 1986-os Afterburner című albumuk jutott el lemezboltjainkba. Ezúttal is olyanok, mint a százas sprinter. Egy szuszra, egy hajrával vágtatnak át a lemeznyi időtartamon. A lendület pillanatra sem csökken, nem törik meg a zenekarra jellemző sajátos lüktető ritmus, Gibbons egyéni ízű gitárjátéka most is élmény. A nyár másik ínyencsége a Kind of Magic címet viselő Queen-album. A Queen, melynek pályája kezdettől fogva egyetlen fölfelé emelkedő egyenes, a 80-as évek elején elhallgatott. Tehették, hisz akkor már olyan albumokat tudhattak maguk mögött, mint a Night At The Opera, a Day At The Races vagy a Jazz, rajtuk számos nem egykönnyen felejthető dallal. Sokan tudni vélték, hogy a zenekar soha nem tér vissza, vagy ha mégis, nem fogja siker koronázni fellépéseiket, mert „királynői” trónusukon már új sztárok ülnek. Már az 1985-ös visszatérés, a The Works című lemez is sejtetni engedte azonban, hogy a tamáskodóknak nem lesz igazuk, az idei Kind of Magic pedig végképp egyértelművé tette, hogy a Queen újra elfoglalta előkelőségének megfelelő pozícióját. A címadó Kind of Magic már sláger, az One Vision is várományos. A One Year Of Love líraisága tipikusan quenni szárnyalású, a Who Wants to Live Forever dallama méltóságteljesen ível. A Gimme The Prize keményen szól, Princes Of The Universe-ben újra a kristálytiszta vokált csodálhatjuk, s a Friends Will Be Friends valószínűleg a legnagyobb Queenslágerek, például a Bohemian Rhapsody, a Killer Queen, vagy a Play The Game exkluzív és igen népes társaságába nyer felvételt. Gurbán György Igen, volt egy ilyen képző- és iparművészeti irányzat És van most egy együttes is ezzel a névvel. Mint tagjai elmondották, pontosan azért esett rá a választásuk, mert az art deco kifejezés nem köthető kifejezett zenei vonatkozásokhoz, és ők sem szeretnék, ha valamelyik könynyűzenei „izmus”-hoz kapcsolnák tevékenységüket. Természetesen ilyen szó, meghatározás, amely eleget tesz ennek a kívánságnak, még akadna bőven, tekintsük tehát a két szót valamiféle programnak. A nyáron Olaszországban, Svájcban és Ausztriában mutatták be produkciójukat. Linzben részt vettek az Ars Electronica fesztiválon, amely a technikai lehetőségek számbavétele terén a jelentősebb audiovizuális kísérleti seregszemlék közé tartozik. Milánóba az ADN lemeztársaság meghívására utaztak, Iveco annak a cégnek a finanszírozásában tehát, amely Itáliában az úgynevezett alternatív törekvések bemutatására specializálódott. A svájci állomáshelyek pedig különböző klubokat jelentettek, itteni bemutatkozásaik annak ellenére is jól sikerültek, hogy a közönség valami „lötyögésre”, szórakoztató muzsikára számított. Az Art Deco nevet más összefüggésben is ismerhetjük, hiszen az együttes több külföldi csapatot is meghívott már hazánkba, többek között a Blurt, a Psychic TV az ő közvetítésükkel lépett fel nálunk. Végül egy adat arról, hol hallhatjuk az Art Decot itthon: október 11-én, 19 órakor Budapesten, az Almássy téri szabadidőközpontban. SLÁGERLISTA A MAGYAR IFJÚSÁG ÉS A MAGYAR RÁDIÓ KÖZÖS MŰSORA A SZERKESZTŐK AJÁNLATA SZÓLISTÁK: Gallei P.—Fábri P.: A HÍD FELÉ (Kováts Kriszta, km: Gallai Péter) Szörényi L.: NE KÉRDEZD TŐLEM (Szörényi Levente) Dés-Demjén: SZERELEM ELSŐ VÉRIG (Demjén Ferenc) Nagy T.-Juhász E.: FŐNYEREMÉNY (Varga Miklós) Pálvölgyi G.-Papp T.: PEZSEG A VÉREM (Szűcs Judit) Dés—Bereményi: TEGNAPI BÁNAT (Udvaros Dorottya) Windisch-Kasmus -Schumeth: ŐRÜLTEN TÁNCOLOK (Fábián Éva) Délhúsa G.—S. Nagy: CREOLINA (Délhusa Gjon) Balázs F.-Horváth A.: A CSÖND ÉVE (Bagány Anikó) Soltész: ROMAI VAKÁCIÓ (Soltész Rezső) EGYÜTTESEK: Bognár A.: ELFÚJTA A SZÉL (Modern Hungária) Z’Zi Labor: UTOLSÓ TANGÓ PÁRIZSIVAL (Z'Zi Labor) Citrom: AMAZONAS (Citrom) F. F. Miki—Cs. Nagy I.: EGY ÉVE MÁR (Su/Color) Dolly Roll: CSINTALAN PALACSINTA (Dolly Roll) Berkes—Első Emelet -Geszti: ÚJ HARCI DAL (Első Emelet) Erdész R.—Vincze L.: KÉRLEK, NE FÉLJ (Napoleon Boulevard) Névtelen Nulla: CSALÓDÁS (Névtelen Nulla) Szirtes-Pivarnyik: EGYSZEMÉLYES ÉJSZAKÁK (Kaviár egy.) Dunai-Csiba S.: HOL A HÍD (Szeptember egy.) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Dessewffy u. 34. 1066 Kérjük a borítékra írják rá: slágerlista