Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)
1989-03-10 / 10. szám
Ki Mire jó? Hát kokárda, az nincs nélküle! Persze akkoriban, mikor a textiljelvény, otthon varrva, gombostűvel tűzve jelentette az ünnepet, nem került elő minden szire-szóra, hétköznapra. De mára már piros-fehér-zöld minden. A Deform, akarom gépelni, a Reform című orgánum Gicciolinát is trikolórral adja el. Mindig eltévesztik, kevervén az olasz zászlóval a színsorrendet. De így adják ki, azaz el dicsőségre vágyó bértollnokok, a függetlenek kitalált vagy valós botrányainkat. (Úgy tűnik, a pénztől mégsem függetlenek. Az őket fizető csoportoktól sem ...) Szóval végigszalad a trikolór, hazánk büszkeségére az összes újságoldalon. Miiből kiderülhet, hogy a tájékoztatás nem egyoldalú. Sokszínű. De legalább három. Piros-fehér-zöld. Ez a magyar föld. De ezzel még nincs vége. Már a pékektől független zsemlék is trikolórral díszített zacskóban bújnak meg. Szégyenük, hogy ilyen kicsik. De nemzeti érzelmeik nyílt vállalásával vigasztalnak minket. A végén már zsemle sem lesz, csak trikolór meg zacskó. Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország! Legalább nekem szép. Csak fiaid közt ne lenne annyi köpenyeges alak. Kiknek hajtókája (kívül) üres volt évekig, csak most virágzik rajta a kokárda. S pénzcsörgést hallva (kard- és lánccsörgés helyett) mindenhová odabiggyesztik a színeket. A színeket, amik jelentenek valamit, összeállnak trikolórrá. No, nem mindenkinek ... anti-lobogó Balsors Ha a bölényeknek és az indiánoknak is lehet rezervátumuk, miért ne lehetne a baloldalnak is? Minapában elmentem azok közé, akik megkíséreltek alapítani egy ilyen rezervátumot. „Reserviert” — állt egy táblán a bejárat fölött. Odébbsomfordáltam. Később visszamentem. A résnyire zárt ajtón keresztül benéztem: gomolygott a füst, zizegett a papír és pukkantak a szavak, sokan lehettek a teremben, de én teremtett lelket sem láttam... Bizot Felhívás! MLODSZ MAGYAR-LENGYEL CSERKÉSZSZÖVETSÉG ORSZÁGOS FŐNÖKSÉGE BUDAPEST 72. POSTAFIÓK 44.,1426 Tisztelt Szerkesztő Elvtárs! Megkérjük Önt,szíveskedjék a lapban közzétenni alábbi felhívásunkat: "A ma már mintegy 14.000 tagot számláló,r Magyar-Lengyel Cserkészszövetség országos főnöksége kéri valamennyi hazánkban működő cserkészcsapatot, hogy jelentkezzenek az Országos Főnökségnél (Budapest 72., postafiók 44.,irányítószám:1426) és közöljék létszámukat,vezetőjük nevét,hogy nyilvántartásbavételük megtörténjen és a működési engedélyt megkapják. Egyben felhívjuk valamennyi állami és társadalmi szerv figyelmét arra,hogy az a csapat,amely nem rendelkezik az általunk kiállított,cserkészkeresztes körbélyegzővel ellátott működési engedéllyel, vadcsapat, s tevékenységével kapcsolatban semminemű felelősséget nem vállalunk,az esetleges visszaélések ügyében pedig közvetlenül a bűnüldöző szerveket célszerű megkeresni. I -1 — — ----■ ■ LÉGY RÉSEN! MAGYAR-LENGYEL CSERKÉSZSZÖVETSÉG ORSZÁGOS FŐNÖKSÉGE AMINT AZ KIDERÜL FENTI KÖZLEMÉNYÜNKBŐL, az utóbbi időben megjelentek az országban olyan vadcserkészcsapatok,melyeknek a cserkészethez semmi közük nincs,vezetőjük ügyesen manipulál a lehetőségekkel,visszaél szervezetünk nevével.A visszaélések, vagy bűncselekmények elkerülése érdekében, valamennyi cserészcsapatot összeírunk és részükre egységes, a hatóságok által is elismert igazolásokat állítunk ki. A segítségüket, közleményünk publikálását előre hálásan megköszönjük. LÉGY RÉSEN! íme, egy elvtársilevél, amely akár aggodalmat is kelthetne a rend kedvelőiben, de rögtön utána a megnyugtató fénykép: a bűnüldöző szervekben bízni lehet, minden gyanús jelre azonnal röhögnek. MEGKÉRDEZTÜK MUNKATÁRSAINKAT Ha tehetnék, milyen szervet, taget növesztenének még maguknak? Antall István: Valami nagy-nagy fület kéne rakni... Mert a paplanomat mindig lerúgom magamról. Bodzabán István: Tiltakoznék mindenféle végtagmanipuláció ellen. Kérem szépen: 182 centiméter magas vagyok, 43-as a lábam, nagyon sokba kerül ez nekem így is. Décsi Ágnes: Szárnyakat. Ha nagyon elszállnak a dolgok, legyen mivel utánuk repülni. Gátfalvi Balázs: Maradok a réginél. Még egészen jól működik. Gubcsi Lajos: Glóriát, mert a mostani nem látszik. Katona József: Köszönöm, de darabra épp megvagyok. Talán csak jobban kéne összerakni. Úgy esetleg még egy egész jópofa Skála-kópé is kitelne belőlem ... Kőrös László: Semmiféle szervet. Se állami, se pártszervet. Lenkei Gábor: Inkább az a kérdés, hogy mint tag, milyen szervezetet növeszszek magamnak. Merényi Miklós: Ha lehet, kérnék tisztelettel egy másik tudatot, mivel a régi kissé már hasadt. Nagy N. Péter: Még egy vesepárt kérnék. Bejáratnám, aztán kivetetném, felajánlanám közcélokra. Ugyanis jelenleg a vese a kiválasztás általam ismert egyetlen igazán sikeresen működő szerve. Papp Dénes: Púpot. A hátamra. Már csak az hiányzik. Pálfy István: Hát ha tudnám növeszteni, nem itt ülnék ... Pálfi Balázs: Erszényt! Ha elég nagyra sikeredne, akkor nyugodtan ugrálhatnék, mert tele lenne az utódommal, sőt még pénz is férne belé. Temesi László: Még egy tagot, ha már választani lehet. De nagyobbat! Ungár Péter: Még egy fejet. Mert akkor nemcsak kétszer ilyen okos lennék, hanem megmaradnék az utókor számára is. Spirituszban. Z. Szabó Tibor: Természetesen én is, mint minden férfi, a hímtagomat növeszteném meg. Oly aránytalanul kicsiny a többi végtagomhoz: a karomhoz, lábamhoz képest... Egyébként, ha már itt tartunk, leginkább farkat kellene növesztenem: patám a pedikűrösöm, szarvam pedig a szomszédom szerint ugyanis már van. Evolúció Egy—kettő, eegy—kető, ee—ktő, ee—tő, ee—ő, ee—ő oá rj magyar címerállatok V. TŰZÖK (Otis tetrax orientalis) Talán nem túzok, ha azt mondom, hogy a jövő madara. Mert jobb ma egy veréb. Igaz, ma veréb sincs. Parizerből is csak tíz deka. Paleoargumentum Egyesek ma a parttalanságtól féltik bimbózó demokráciánkat. Én nekik csak azt válaszolom: az őstenger is parttalan volt, mégis belőle származik minden élet. tit. Huszonhárom ... Huszonnégy... 25