Magyar Ipar, 1911. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1911-07-02 / 27. szám
hétfőn a bel- és Leopoldvárosiak, szerdán a Terézvárosiak és csütörtökön a József-Ferenczvárosiak nyertek oktatást. A kezdet nehezen indult, de érdekes volt. 1845-ben 4000 inas közül már 124 volt beírva az inasiskolába, ezek közül 33 inas vendég, vagyis nem széhbeli tanuló volt; ez a szám a következő évben 3-al gyarapodott, 1847- ben azonban már 144 volt az inastanulók száma, tehát huszszal több, mint harmadévvel azelőtt. De azért a karaván haladt. 1847/48-ra már építészeti, sőt vegyészeti szakelőadások is voltak, külön rajztanfolyamokat rendeztek s a mesterlegények nyilvános tanfolyamait is megkezdték, az oktatásban pedig már négy tanférfiú segédkezett. 1847 pünkösd napján rendezték a mesterinasművek első kiállítását,melyen 27 kiállító vett részt; tervbe volt véve egy ősterméki és egy országos rajzműkiállítás, de mind a kettőt — mint az 1848. augusztus 25-ikén tartott iparegyesületi közgyűléshez intézett jelentés mondja — megakasztotta a „politikai szabadság és a szocziális állapotok mostani forradalma“ . . . * És azután sokáig megint nem volt semmi. Ismét az Országos Iparegyesület volt az, mely az alkotmányos nera elején újjáalakulván, legelső teendői közé számította az ipariskolák újabb megszervezését. Megcsinálta a szabályzatot, szervezte az iskolákat, érdekbe vonta a fővárost és a kormányt, íratott és kiadott tankönyveket, szóval újabban is megtörte az utat minden vonalon. 1869-ben egy kerületben, a belvárosban nyilt meg az első alsófokú iskola s ennek két osztályába 271 tanuló nyert oktatást. 1885—86-ban már 7 kerületben 30 osztály volt 2510 tanulóval. A költség az első év 1027 forintjáról a 16-ik évben 19.000 forintra emelkedett. Ennek a korszaknak a vezérférfiai között, akik e téren érdemeket szereztek, voltak Keleti Károly, Szabóky Adolf, Mudrony Soma, az oktatás és felügyelet vezetői közül Vidich Károly, Vidéky János, Palóczi Antal, stb. És lehetetlen itt meg nem emlékezni gróf Zichy Jenőről, az iparegyesület volt elnökéről, aki, mikor a kultuszminiszter kijelentette, hogy a vidéki ipariskolák számára nem tud költséget beállítani a budgetba, 12.000 forintot ajánlott föl a maga zsebéből és Jágócsi Péterffy Józseffel a saját költségén (ami legalább is újabb 12.000 frtot jelentett) elment az ország minden részébe és néhány hó alatt 76 vidéki városban csinálta meg az ipariskolát 27.000 iparostanuló számára. Mindez az úttörés munkája volt. * A Matlekovits Sándor által készített és ma is érvényben levő 1884. évi ipartörvény új korszakot jelent az alsófokú iparoktatás terén. E sokat döngetett törvénynek legnagyobb sikere kétségkívül az ipariskolák ügyének törvényes rendezése s igy az alábbi számokban bizonyára Matlekovitsnak lesz legnagyobb öröme és elégtétele. E törvény alapján 1886. szeptember 1-jével elsősorban Budapest székesfőváros maga vette át az ipariskolák vezetését és irányítását. Az eddigi szűk korlátok ettől kezdve kitágultak, a folyton fokozódó igényeket ki lehetett elégíteni, mert hiszen a főváros nem spórolt és mintáim intézményt kívánt létesítet^az alsófokú iparoktatás terén i^.z annál könnyebben ment, mert nem kisebb szakember gondozta ez ügyeket a fővárosnál, mint Bárczy István, a kinek neve a főváros iparoktatásának, tanügyének és igy kultúrájának fejlődésében bizonyára arany betűkkel lesz beírva. Jórészt az ő érdeme, hogy a 25 év előtti 7 kerület 30 osztálya és 2510 tanulójából a tíz kerületben a múlt év végéig 57 ipariskola lett 440 osztálylyal, 397 rajzcsoporttal 16.426 tanulóval 509 tanárral, kiegészítve 18 leányiparos inasiskolával, melyek 40 osztályt öleltek föl 1257 tanulóval. A költségek pedig Budapesten az 1885—86. évi 38.000 koronáról az 1909/910-ik évben 573.783 koronára emelkedtek. Az egész országban az utolsó év adatai szerint az alsófokú iparoktatás 64 megye 457 községében 2679 osztályra terjedt ki, 1968 rajzcsoporttal, 108.382 tanulóval, 2713 tanárral és tanítóval, 2.248.982 korona költséggel. Ezekhez pedig hozzá kell adnunk a fővárosban létesült szakirányú ipariskolákat, az Ágotai Lajos hozzáértő, gondos és körültekintő vezetése alatt hatalmasan kifejlett községi iparrajziskolát, a misipariskolát és ezek után konstatálhatjuk, hogy a felebbi sommázaton felül, az igy szerencsésen megvetett alapon a szélesebb értelemben vett ipari szakoktatás is kibontotta szárnyait s rohamosan fejlődött, a miben elévülhetlen érdeme van Szterényi Józsefnek, a ki mint első iparoktatási főigazgató a szervezés és alkotás munkáját évek hosszú során át nagy szeretettel és hozzáértéssel vezette, illetőleg mint az iparfejlesztési osztály vezetője és mint államtitkár e munkáját fokozatosan és szisztematicre továbbfejlesztette. Ő szervezte a kereskedelmi minisztérium iparoktatási ügyosztályát, melynek élén Péterffy Lajos min. tan. évek óta praktikus eredményekben gazdag sikereket ért el; ő akkvirálta ez osztály főmunkatársává Fekete József vidéki ipariskolai igazgatót, kinek kiváló szakértelme évek óta érvényesül iparoktatási ügyei-